Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
1984. június 23 Kelet-Magyarország 3----------------------------------1 Homérosz S zeretem a verset, s mégis hosszú időkre visszanézve sem igen emlékeznék rá, kitől és mit szavaltak egy-egy hivatali, vállalati ünnepségen. Ezért is lepett meg, amikor megyénk, tulajdonképpen az ország csücskében, a lápvidék és a Szamos szomszédságában hallok szavalni egy kislányt Homérosztól „A földhöz, mindenek anyjához". Nem magyar irodalom órán, versmondó versenyen, hanem a termelőszövetkezet küldöttgyűlésén. Teljes csendben hallgatja ezt a rendhagyó szavalatot a gyűlés. A délutánra munkában már megfáradt, a terem zárt levegőjéhez nem szokott földműves — aki talán életében most hallott először az ókori Görögország e csodálatos költőjéről, — bizonyosan arra gondol, milyen szépen is lehet írni, beszélni a mindnyájunkat eltartó anyáról, a földről. Már másról van szó, s azon tűnődöm, miért van az. hogy soha ilyen szép nem volt még errefelé a határ, mint most, ezen a tavaszon. Csak az időjárásnak, az esőnek köszönhető a természet pompás látványa, az üde- zöld gabona, kukorica? Egyáltalán, a bő termés reménye? S aztán egy beszélgetés után megsejtem a titok nyitját. Hogy soha ilyen nagy akarással nem indultak még neki tavasznak, mint éppen ennek a mostaninak. Akarást mondtam, de természetesen másról, többről is szó van. Tudásról, gépekről, technológiáról, mert mindinkább arra is rájönnek, hogy nem elég a sors kegyét várni. A föld, mindenek anyja úgy hozza a jó termést, ha az ember is megküzd érte. Szatmárban most 35—40 mázsás termést ígér a búza, amiből sok a korábbi legelő helyén kalászok És a kukorica ! A betakarításig igencsak inkább alul számoló gazda szerint jó, ha minden tizedik év ígérkezik ilyen szépnek. Pedig itt a mindenek anyja nem adja ingyen a termést, sokszorosan meg kell küzdeni a másoknál szerényebb eredményért is. Hiszen itt egyformán sújt az aszály, meg a sok csapadék, s még a tavaszi munkát sem könnyű a megfelelő időre elvégezni, mert nemcsak a traktor, a gumicsizma is beleragad a vendégmarasztaló sárba. Ezért is külön öröm most tsz-tagságnak, megyei vezetőnek, vendégnek, hogy idén sikerült időrekordot dönteni Szatmárban. Május elsejére földbe került a kukorica magja, a termékenységet a legmegfelelőbb fajtákkal és a gondos gazda minden figyelmével alapozták meg. Szatmár — tudom, hogy nem illik ilyet mondani, Homérosz verse után meg különösen nem — most jó passzban van. Teljes szívből szurkolok az -ott élőknek, hogy megmaradjon őszre is ez a kép, hogy a betakarításnál is, meg utána soksok évvel azt mondhassuk az országnak erről a leg- északkeletibb vidékéről: lehetőségeik szerint gazdálkodtak, hogy dús legelőiken a füvet nem hagyták megöregedni, hogy az immár megbecsült fillérekből és dekagrammokból sikeresen rakták össze a pluszmilliókat és a tonnákat. Huszonöt esztendeje lassan, hogy a közös boldogulás útját választotta a parasztember Szabolcsban, Szatmárban. Nem volt könnyű az elhatározás, nehéz volt megválni a földtől, az igás állattól, az eszközöktől. Azután ez alatt a történelmileg röpke, de az egyén számára sokszor irtózatosan nehéz időszak alatt jó néhány természeti és emberi vihart is megélt a közös. Megélte, hogy csak kapás-kaszás öregek maradtak a falun, hogy szűk volt számadáskor a jövedelem zsákja. És azután szerencsére megérte, hogy a fiatalok közül jócskán hazajöttek, sok községből már nem kell kézbe venniök a vándorbotot, jól képzett szakemberek kormányozzák egy-egy gazdaság hajóját, s helyes agrotechnikával mindinkább ki tudják védeni a természeti mostoha- ságokat is. D udom, rámfoghatják: elragadt a lendület, szebbnek látom a jelent, meg a holnapot annál, amilyen. Elfogadom. Az ember — szerencsére — köny- nyen lelkesedik, ha megörül, ha olyant lát, amit azelőtt nem, vagy nem elégszer. Komolyan gondolom, hogy a szatmári gazdaságok mostani reménye nem alaptalan, tehát jogos. Megindult a fejekben valami, aminek a hatása tartósnak ígérkezik. Én az azon a bizonyos tsz- küldöttgyűlésen szavalt Ho- mérosz-verset is ebbe az új, jó sorba teszem. Kopka János f---------------------------------------------------4 mikor a mama kissé üveges szemmel, enyhén borízű hangon leszólt a hetedikről úgy este 10 felé, hogyaszondja: Nausikaa, gyere fel!, azt hittem, valaki tréfál. De amikor egy kis olajosképű lányka, némi szemtengely- ferdüléssel elindult a lépcsőház felé, kiderült, mindez nem vicc. A lányka igazándiból Nausikaa. Ha eddig kétségeim lettek volna arról, hogy terjed a klasz- szikus irodalmi műveltség, nos, akkor megnyugodhattam. Persze mindez elindítja a lázálmok hosszú sorozatát. Mert Rézműves Nausikaa mellé pompásan illik majd a Lakatos Odüsszeusz, s a sertésekkel foglalkozó kistermelő leányában is Kirkét tisztelhetem majd. Előbukkannak majd a Romulu- sok, Remusok, a szerényebbek talán megmaradnak a Priamosz mellett, s miután a Heléna túl közönséges, hiszen azt llcsának is lehet mondani, így a Pénelopé még ami érdeklődésre tarthat számot. Hogy az ember okoskodása nem kitaláció, ahhoz annyit. Nemrégiben egy tisztes nevű tirpák néninek unokája született. Amikor kérdezték, mi is a lányka neve, annyit mondott: „TudA beszélgetés résztvevői: Nánási Jánosné, Krajczár Pál, Papp József és Farkas Kálmán Túlhizgík vagy kötelességtidók? Szerkesztőségi kerekasztal a munkások példamutatásáról Riasztották már Papp Józsefet délutáni álmából — mivel állandóan éjszakás! — mert egyik társuk hirtelen rosszul lett. 0 újra kemence mellé állt. Krajczár Pál hajnali egy (!) órakor ül a volán mellé, hogy a forró tejeskávé a kicsik asztalára kerülhessen Űj- fehértón. Nánási Jánosné konzervipari szakmunkásnő két kicsi gyermeke mellett vállalta az áldozatot: szezonban (júniustól szeptemberig) reggel 6-kor már munkába áll. Bizonyára kiderül e néhány mondatból is: szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetésünk témája: példamutatás a munkában, az áldozatvállalás. Főszereplői a Nyíregyházi Konzervgyár munkásnője, a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat gépkocsivezetője és a nyíregyházi kenyérgyár pékje. Szerkesztőségünket Farkas Kálmán képviselte. Hire vállalkoztak? Tudták-e, mikor pályát választottak, mit vállalnak? Krajczár P.: Nem, de a felvételkor elmondták. S úgy érzem, nemcsak megszoktam, követelményem lett. Papp J.: Péktanulónak „szegődve” még nem tudtam, mit vállalok. Az iskolában, meg a forró kemence mellett döbbentem rá a pékmesterség fáradalmaira, de szépségeire is. Nánási J.-né: Választáskor még nem tudja egy lány, milyen jövője lesz. Egy bizonyos: lényegesen más kismamaként két gyerek mellett szocialista brigádot vezetni és párttagként is példát mutatni. önbecsülés kérdése — Nem sikk mostanság példamutatásról, uram bocsa’ áldozatvállalásról beszélni. Talán még meg is mosolyogják a „túlbuzgókat”. Ezért is akadnak, akik nem akar-----------------------------------------------------S ja az Isten, fiam, valami- kozmetikai vagy szappan- márka!" Mint kiderült, nem Amo, nem Fa, nem Óceán, hanem Tímea. Ezzel az erővel lehetett volna Fabulon is. Adjuk hát a neveket gondolkodás nélkül. Mitológiait, történelmit, kitaláltat. Hogy mindez ostoba nyű- gösködés? Persze, hogy az. A sok francia, német név után egészen üdítő a görög, a római, neadjisten nordi- kus viking. Már szinte látom a jövő osztálynévsorokat: Tóth Achilleusz, Kovács Rémusz, SkripecOdin, Hankula Lesbia, Markos Zeusz, Keleperesi Pandora... Ebbe a névsorba mit kereshetek én azzal, hogy Bürget Lajos? __________________________________ nak kitűnni. Mi a véleményük, egyáltalán szükséges manapság helytállásról beszélni? Papp J.: Sikk-e, vagy sem, divat-e vagy sem, nem tudom. Egy biztos: a kemence mellett az „élettel” dolgozva, nem lehet csak úgy egyszerűen letudni a műszakot. Itt minőséget kell termelni, percre kell dolgozni, figyelni, mert egy rossz pillanat, s szénné éghet egy műszak teljesítménye, 42 mázsa kenyér. Nánási J.-né: Én is úgy érzem, nem elég letudni a nyolc órát. Az ilyet előbb- utóbb kiveti magából a közösség. Én 1969-ben végeztem. Ha az idősebbektől nem tanulok, ma nem tartok ott, hogy egyéves tagság után megválasztanak a szocialista brigád vezetőjének, és felvesznek a pártba. Kitűnni? Nem szeretek utolsó lenni. Azért, mert az embernek van önbecsülése, saját erkölcsi normája. Krajczár P.: Talán megmosolyognak, mert állandóan éjszakás gépkocsivezető vagyok. Hajnal egykor kezdek. Egy ideig a fél megyébe szállítottam a tejet, a tejtermékeket. Üjabban „csak” Űjfehértóra, több mint húsz üzletbe. Lerakom az ajtók elé az óvodáknál, kapukba. Egyedül járok, kísérőm nincs. Vezetek, rakodok, pakolok, cipelek, számlázok. Kölcsönös a megbecsülés, hiszen a bizalom e munka alapja. Megszoktam, szeretem, pedig fárasztó. Mások már megszöktek, nem bírták. Nem tudom eldönteni, mi ez: helytállás, kötelességtudat, munkaszeretet? Brigád vezető vagyok, ami nemcsak előnyökkel, hátrányokkal is jár. Azért nem szóltak még, mert többet dolgoztam, s még jutalom sem jár érte. Nem is azért teszi az ember. Nem maradhat kenyér nélkül... — Előfordult-e már, hogy külön terhelést jelentett feladatuk teljesítése? Mit tettek ilyen esetben? Papp J.: Elég sűrűn előfordul. Péntek »este történt, hirtelen betegség miatt valaki kidőlt a sorból. Együtt végeztük el az ő munkáját is. Fizetség nélkül. Ez nem áldozat, hanem kötelesség. Az van a szemünk előtt, mi lesz, ha kenyér nélkül marad a város? Krajczár P.: Benne van az ember zsigereiben, hogy a különleges helyzettel mindig számoljon. A múltkor „bénult” nyakkal, hajnal 4-kor állított be a lakásra váltótársam, Petris Jóska. S már kétórás késésben voltam, amikor elindultam és sikerült mindenhová elszállítani a tejet, tejtermékeket. Ilyenkor nem gondol az ember másra, csak arra, hogy egy akkora nagyközség, mint Űj- fehértó, nem maradhat tej nélkül. Nánási J.-né: Nem tudom áldozat-e, de mi egész nyáron túlórázunk. Vállaltuk a szombat-vasárnapi munkát is. Ha az uborkaszezon megkezdődik, tíz órát, délután 4-ig dolgozunk egyfolytában. Ez három hét, s ha ezt gyerekek mellett végzik a kismamák, akkor bizony ez áldozat is. Jobb, ha elmegy — Mi a véleményük a lógásokról? — Krajczár P.: Nálunk az ilyentől a brigád javaslatára előbb-utóbb megválik a vállalat. Akadt, aki rendszeresen késett. Ilyen emberre nem lehet egy község ellátását rábízni. Ez felelőtlenség lenne. Papp J.: Nem tűri meg a brigád azt, aki kilóg a sorból. Kinézi, vagy előbb-utóbb kiveti, az ilyen elmegy. Nánási J.-né: Nálunk a kismamák példásan dolgoznak. Igaz, aki gyesről visz- szajön, szereti ezt a kollektívát. Tévéjegyzet Film — szó nélkül K éső éjjel vetítették. Mondhatnánk: megközelítően a történelmi esemény valós időpontjához. Peregtek a képek a szovjet televízió műsorában, s egy negyvenhárom évvel ezelőtti agressziót idéztek. Azokat a percekét, órákat, napokat, amikor a náci haderő megtámadta a Szovjetuniót. Peregtek a képek. Közben a háttérben szólt a muzsika. Induló, románc, rekviem, katonadal, szerelmes ének, népdal, szláv szentének. Egy szó sem hangzott, csak kergették egymást a képek, mint akkoriban az események. Fel-feltűnt a dokumentumok, háborús filmek összevágott kockái között a „hazaanyácska hív” feliratú ismert plakát képei. És sehol egy szó. Csak arcok, emberiek. Menekülők, bevonulók, árkot ásók, barikádot építők, tankba ülők, havon elaludtak arcai, szemei, fegyvert szorító kezek. Szívszorító képek, melyek egy mindenre elszánt, a szülőföldet szerető nép hadba- Indulását mutatták. És jöttek a matrózok, karjukon az úton összeszedett gyermekekkel. És jöttek az asszonyok, akik átvették férjeik helyét a gyárakban. És jöttek a sebesültek, a fáradtak, az alél- tak, a végső erőt összeszedők, a fiatalok, az öregek, akik már egy forradalmat is végigharcoltak, és jöttek a szerelmesek, akik búcsúztak. Arcok, emberi pillanatok. Mind-mind bizonyítéka annak: a háborúban az igazi szenvedő az ember. Mint ahogy csak ő lehet az igazi győztes is. Követték egymást a képek, a futóárokban szo- rongókról, a tüzet vezénylő katonáról, az otthont féltő moszkvairól, az ijedt ma- muskáról, a dacos arcú kö- lyökről, aki húzta-vonta a várost védő homokzsákot. Szállt a dal, meneteltek a divíziók, de ők csak mindig távoli képen. Ami premier plánban kívánkozott a vászonra: a szem, az arc, az ember, ez uralta a filmet. A döbbenet órái, napjai, a felocsúdott nép hősi évei idé- ződtek meg a képernyőn. Embereknek, ma élőknek, a gyermekeknek, az akkoriak unokáinak. És ha rajtam áll, vetítettem volna politikusoknak. Sokszor, szüntelenül. Okulásként. (bürget) Hasznosított fa kéreg Egy svájci gyártmányú kéregbrikettáló gépsor kezdte meg működését az ÉRDÉRT Vállalat tuzséri gyáregységében júniusban. Először a próbaüzemeléshez szerelték össze a helyszínen a berendezést a svájci cég szerelői. A 16 millió forintos beruházás várhatóan egy év alatt megtérül, mert hasonló nagyságú termelési értéket állít elő a gépsor. Nyugati piacon adják el az alágyújtósnak használható, összepréselt fakérget. NSZK-beli, osztrák és svájci cégeknek kezdik meg hamarosan a szállítást Tuzsérról. Már tervezik, hogy egy hasonló kapacitású, évi 6 ezer tonna fakéreg brikettálását elvégző gépsort állítanak üzembe. Hangárbál az építőknek Az MHSZ sportrepülőhangárját a napokban adták át Nyíregyházán, a repülőtéren. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat kereken egy év alatt hozta tető alá a több mint tízmillió forintos beruházással létrehozott hangárt. így a nyíregyházi repülőtéren lehetővé válik, hogy a 860 négyzetméteres hangárban a repülésbiztonságnak megfelelően tárolják az iskola- és a teljesítmény-repülőgépeket. A napokban a hiánypótlással végeznek a kivitelezők és a MÉM Repülőgépes Szolgálata június 30-ác hangárbállal avatja az új létesítményt.
