Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
I l^^lesél a fényi erdő, káp- I ki I ráztató, zöld mesét az UftJ elemekről, Földről, vízről: szikrázik a levél a napsütésben, nyújtózik az ág, frissen az iménti gyors zápor után, felhő jön, felhő megy, aztán kisüt végképp a Nap, kábult méhek zsongják körül az akácost a ligeti határban ... Mesél a rét a szépségről, sárga, lila, barackvirágszín mesét, az ember nem tehet mást, felnyalábol egy nagy öllel a mező ezernyi színéből és beviszi a szobába a kis darab természetet. Kevés helye lehet a világnak, ahol szebbek a rétek, mint Liget előtt... Mesélnek az arborétum óriás fái azokról az időkről, amikor még nem élt ember a Földön. Mesebeli tájon barangolunk, s azt latolgatjuk, vajon a hely, a táj, a környezet, az a vidék, ahol az ember él, mennyire formálja, alakítja a jellemet, a személyiséget, a tulajdonságot? Vajon Fedics Mihály — akinek történeteit Ortutay Gyula gyűjtése nyomán szerte a világban ma már több mint tíz nyelven olvashatják — ha nem itt él, lehetett volna az egyik leghíresebb mesemondónk? Vajon azért olyan békés, barátságos a bátorligeti ember, mert szelíd a táj, ameddig a szem ellát, derűs ligetek, nyugodt lankák ülnek az erdők előtt — maga a béke. Szívesen, szinte családiasán fogadják a sosem látott idegent, talán azért, mert maguk is úgy élnek itt ebben a kicsi faluban, mintha valamennyien egy nagy család tagjai volnának. Bátorligetről az első gondolát az arborétum. Az ősláp növényzetét és állatvilágát tudósok serege kutatta már a század elején. Egyesek azt vizsgálták, hogyan maradhatott fönn a Nyírségben ez a természettudományos ritkaság, a jégkorból megmaradt állataival, növényeivel, mások a részletes kutatások eredményeként a teljes flórát és faunát feltérképezték. Mint a Tájak Korok Múzeumok kiskönyvtára sorozat kiadványa is közreadja, Bátorliget sajátos mikroklimatikus viszonyai tették lehetővé az ősi növény- és állatvilág fennmaradását. A talajvíz közel mozog a homokos felszínhez, azt nedvesen tartja, a lápvíz párolgása viszont a levegőt hűti, és a lápot körülzáró erdő megakadályozza, hogy a ködfelhőt elvigye a szél, így maradt meg az a klíma, mely a jégkorszakban élt és ma már csak hegyvidékeken található fajok fennmaradásának kedvez. A zoológusok a száz hektárnyi területen 4672 állatfajt gyűjtöttek, ez a fajgazda4 ság hazánkban páratlan. Harmadkori maradványfaj egy- egy futóbogár, díszbogár és pók, a jégkorból maradt fenn néhány futrinka, pókfaj és az elevenszülő gyík, amely nem tojást rak, henem eleven utódot szül. Növényzetéből a most pompázó kékeslila szibériai nőszirom és a halvány- sárga zergeboglár a leghíresebb. Az ősláp tudományos kutatás céljából látogatható, a fák-bokrok szerelmese, Ba- ráth Károly segítségével, a turisták az ősláp-múzeumban tekinthetik meg a fontosabb látnivalókat. A falu másik híressége az írástudatlan mesemondó, az Amerikát is megjárt Fedics Mihály (1851—1983) akiről a Magyar Néprajzi Lexikon a következőket írja: „Meseanyagát ... a szabolcsi pásztoroktól, favágóktól tanulta. Jelentősége mindenekfölött abban áll, hogy Ortutay Gyula az ő meséinek közreadásával, hanglemezre vételével és a személyével kapcsolatos tanulmányaival indította el az ún. paraszti egyéniségkutatást.” Emlékháza a falu közepén várja a látogatókat. Bátorliget: a láp, Fedics Mihály — és e sorok írójának ezentúl már Szabó Ferenc is. A falu és vezetője nem képzelhető el egymás nélkül, nemhiába a 20 esztendő, amit mert elvált a feleségétől.” itt tanácselnökként eltöltött. Közben kopognak:. Tanicsár Büszke, teljes joggal lehet is Mihály az, a népfront elnök- az minden apró kis ered- ségének tagja, közérdekű be- ményre, a legkisebb száz- jelentéssel jött, a Bátori utca szorszépre is, ami az óvoda lakói nevében. Valami kóbor kertjében kinyílt, mert szór- cigánysuhancok kutyákkal gos kezek gondozzák a tiszta kupeckednek, éjszaka ott falut. Büszke a dolgos embe- portyáznak, intézkedést sürezerkétszáz lelkes, ezren Nem feltűnőek, de tartal- lakják a társközséget, Tere- masak a közösségi művelődé- met, tanyáin a Bodogán-tag- si szokások: legutóbb Szer- ban, Petőfitanyán, Sárgahá- gejt, a híres bohócot hívták zán, Nagyfenéken és Dohá- meg a gyerekeket szórakoz- nyos-,tanyán kétszaz-két- tatni, legközelebb Bujtor száznál kevesebben élnek, Istvánt, Koncz Gábort, majd egyedül Üjtanyát jelölték ki Latabárt várják, gyakori ven- fejlesztésre. dégeik a nyíregyházi színház művészei is. Olajos Ilona függetlenített munkakörben szervezheti a műsorokat, vagy tanfolyamokat — a szabó-varró tanfolyam épp most fejeződött be. Van már két emeletes családi ház a faluban. És a legnagyobb büszkeség: a vízmű. Jó víz van a lakásokban — egy rekre, mindazokra, akik sokat tettek a Kiváló határőrközség cím elnyeréséért. És arrra, hogy Bátorligetnek nemcsak múltja van, hanem jövője is, amit a már elvégzett munkára alapoznak, reális tervekkel, de bátor akarással. Váratlanul érkeztünk, így hát — mielőtt körbejártuk volna a falut — pár percig tanúi lehettünk, milyen az elnök délelőttje. Néhány telefon és ügyfél — s kikerekedett egy keresztmetszet, mit várnak a jó gazdától? Teremből, a társközségből telefonál valaki, jöjjön már ki az elnök elvtárs, mert nem megy a víz az elvezető árokban. Bizony néha a hatvan év bölcsessége szükséges az efféle beosztásokban, így aztán megy a válasz a dróton: „Én most oda kimenni nem tudok, nem is volna értelme, fogjanak valami kotróeszközt, piszkálják ki, mert lehet, csak egy áteresz tömült el, aztán ha nem sikerül, küldök egy szerelőt, de írják fel, kik vettek részt a társadalmi munkában és mennyit dolgoztak.” A másik telefon az egészségügyről: adják meg XY címét, mert nem jár tbc-el- lenőrzésre, és a tanyáról visszavitte a posta a levelet. „Tessék várni, megnézem, ki- jelentkezett-e, igen megvan, itt és itt lakik. Hogy most hol van, azt nem tudom, getnek a lakók. Legtovább várakozik Paulik bácsi, mert ha már olyan messziről jött, csak nem mehet vissza úgy, hogy ne az elnök intézné az ügyét: már a nyolcvanötödiket tapossa és most döntött úgy, ideje lesz nyugdíjasnak lenni! Mivel magán- gazdálkodó volt, most „meg kell vásárolnia” magának a nyugdíjjogosultságot. Igazolnia kell, hogy évente terményben, vagy állati termékből magának megvolt a 33 ezer forintja — magyarázza az elnök, mire az öreg kijavítja — Harminchat. — Na látja, jobban tudja, mint én. — Hát persze, hogyne tudnám, én fizetek azért. De- hát, két eset lehet: vagy meghalok és akkor kár volt fizetni, de az is lehet, hogy még évekig élek, akkor meg miért ne élvezzem a nyugdíjamat, nem igaz?” Vármegyék mezsgyéjén állunk a falu központjában. Balra a volt Pórháza — Pór nevezetű püspököt ismernek például — valamelyik Károlyi birtoka volt, Vállajhoz tartozott, Szatmár megyéhez. A kövesút volt -a megyehatár, innen rajta a régi Bátorliget, azaz Szabolcs megye. A két települést a fel- szabadulás után kapcsolták egybe, előbb Aporháza és Bátorligetből Aporliget néven, de végül az arborétum miatt a Bátorliget nevet kapta 1975-ben. A falu alig Jó út vezet ki, itt működik a tsz jövedelmező melléküzemága — seprűt kötnek az asszonyok — a tanya közepén park — minden család ültetett egy-egy fát, mind másféle. Sorvad a többi tanya, jönnek be a faluba, -a felszámolásra ítélt régi cselédházakból. Évente átlag 15 térítésmentes házhelyet igényelnek, s aztán kezdődik az építkezés. Akik elmentek, városba, iparba, visszajönnek, a tsz most nagyon jól fizet, biztosított a mellék- kereset is, s itt az emberek nagyon szeretnek dolgozni. A háztájiban az állattartás az első és jellemző még a cirok, s egy kis paradicsom, uborka is meghozza az árát. Milyen tényezők jelezhetik a legerősebben egy ilyen kiá falu óriási fejlődését? Csak néhány példa: önálló körzeti orvos dolgozik itt már 18 éve. Dr. Csábi László munkáját szakszerű asszisztencia segíti. Főfoglalkozású szociális gondozót alkalmaz a tanács. A tanyasi iskolásokat külön, csak erre a célra rendelt iskolabuszon szállítja Tolmács János. Öröm látni a gyerekeket, olyan helyesek, tisztelet- tudóak, akár az óvodában, akár az iskolában. Hogy mindent lehet, csak akarni kell, arra a legjobb példa: bordásfalat szereltek föl a művelődési ház nagytermének falaira, így lett tornatermük az iskolásoknak. családnak ez átlag 16 ezerbe került — 10 éves kölcsönre. Persze itt is van ami hiányzik — két tanterem, öregek napközi otthona, ravatalozó. „Tíz éve még agyon akartak verni — mondja az elnök —, hol fognak ők vir- rasztani, most meg nincs olyan gyűlés, hogy a ravatalozót ne sürgetnék.” Meglesz minden, előtob- utóbb, csak sorjában ... És a nagy álom, ami ma még úgy hangzik mint a mese: üdülőterület lesz Bátorliget. Hogy mikor, azt még nem lehet pontosan tudni, de valószínűleg sürgős lesz az ügy, mert megállapították a szakemberek; mocsarasodik a hasznos termő földterület, muszáj a Szénás és a Bodvaj segítségével egy öt ven hektár körüli víztározóba vezetni a fölös talajvizet. Ha pedig víztároló lesz, akkor lesz hétvégi vízparadicsom az őstermészet szerelmesei- meik. Hétvégi telkeket mérnek majd, s épülnek a vi- kendházak. A Városépítési Tudományos és Tervéző Intézet a Nyírbátorhoz 18 kilométerre lévő Bátorligetet jelölte ki a város „szállodájává”, ahol már az idegenforgalom hátországának megteremtését tervezgetik. Igaz is, vissza kellene menni Bátorligetre, amikor nyílik a fehér zászpa. Baraksó Erzsébet mesebeli táj, mely alakítja a jellemet: ez Bátorliget... Fotó: Császár Csaba KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. június 2. Q
