Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-19 / 142. szám
1984. június 19. Kelet-Magyarország 3 Országgyűlés elit! i H osszú éveken át megszoktuk, hogy minden év júniusában összehívják az országgyűlést, ahol a pénzügyminiszter a képviselőknek beszámol a múlt évi költségvetés végrehajtásáról ... Talán nem sértünk meg senkit, ha bevalljuk, hogy korábban sokan csak félszemmel, félfüllel figyeltük, hallgattuk az ilyenkor elmaradhatatlan helyszíni televíziós tudósítást, mert rendben volt az ország szénája, különösebb aggodalomra nem volt okunk. S ha egy-egy fontos részletkérdésre mégis igen kíváncsiak voltunk (kap-e a megye külön- pénzt egy útszakaszra, vagy másra?), akkor is bizakodva vártuk az interpellációk időpontját ... Az utóbbi esztendőkben egészen mások a költségvetési beszámolót értékelő országgyűlések. Amióta megtudtuk, hogy tetemes adósságteher nyugszik az ország vállán, amióta megtanultuk, fizikailag is érzékeljük, mit jelentenek az olyan közgazdasági fogalmak, mint a recesszió, külgazdasági egyensúly, értékarányos árrendszer, meg hasonlók; szóval amióta kénytelen-kelletlen kezdünk hozzászokni a növekvő árakhoz, azóta némi szorongással várjuk a júniust; mit is mond a pénzügy- miniszter? Hogy mit mond, természetesen ma még nem tudhatjuk. Azért annyit már ma is tudunk, hogy nem kell riadalmat keltő bejelentésekre számítanunk, nincs okunk álmatlan éjszakákra. Végtére is, újságolvasó emberek vagyunk, a kezünkbe került már egy-két dokumentum az ország gazdasági helyzetéről. Hagyomány ugyanis már nálunk, hogy a párt, illetve a kormány az év vége táján át- ' tekinti a fejlődés fő vonásait, s megtárgyalja a következő év népgazdasági tervét. Most, az országgyűlés költségvetési vitája előtt hasz- nps elővenni a régi újságlapokat, hiszen legalább nagy vonalakban megtudhatjuk belőlük, mire számíthatunk. Megtudhatjuk például, hogy 1983-ban is talpon maradtunk, vagyis kifizettük esedékes adósságainkat. Sőt, néhány neves külföldi bank- szakember időközben elhangzott tévényilatkozatából még azt is megtudtuk, hogy bár még mindig tekintélyes a tartozásunk — a legnehezebb időszakon már túl vagyunk: az ország hitelképessége a tőkés pénzügyi körökben is erősödött. Már ez is ok — méghozzá nem is akármilyen ok — arra, hogy fellélegezzünk, hiszen tisztában vagyunk azzal; hány ország örülne annak, ha ott tartana, ahová mi elértünk? Megtudtuk azt is — ezt egyébként lépten-nyomon látjuk és tapasztaljuk —, hogy a népgazdaság fejlődése — ha szerényebb mértékben is — folytatódik. Nincs ugyan annyi pénzünk a beruházásokra, a gyárak, a mezőgazdasági üzemek korszerűsítésére, mint szeretnénk, de a legfontosabbakra még van. Folytatódik a Paksi Atomerőmű, a budapesti metró építése, 70—74 ezer új lakással gyarapodunk, tetemesen bővítik négy város telefonközpontját, megújul az Operaház stb. Vagyis azért nem kellett az elviselheted lenség határáig összehúzni azt a bizonyos nadrágszíjat, amit ma oly gyakran emlegetünk. Mindez egyébként az élet- színvonal szférájára is kiterjeszthető. Igaz ugyan, hogy szerényebben, takarékosabban kell élnünk, mint korábban, mint ahogy az is tény, hogy sok háziasszonynak, különösen a nyugdíjasok, meg a pályakezdők tekintélyes részének nagyon meg kell gondolnia minden kiadást. Ám létgondjaink azért ma sincsenek. A lakosság fogyasztása alig emelkedik, vagy stagnál ugyan, de tartjuk magunkat. Megismételjük: nem tudhatjuk, mit mond a Parlamentben a pénzügyminiszterünk. Ilyen előzmények után, ilyen ismeretek birtokában mégis bizonyosak lehetünk abban, hogy drámai, az ország közvéleményét megrázó bejelentésektől nem kell tartanunk. S persze abban is, hogy a neogótikus stílusú ülésteremben elhangzik majd jó néhány keresetlen mondat is a mai gazdasági helyzetünkről. Például arról, hogy ipari termelésünk növekedésének üteme minimális, vagy arról, hogy mindez alapvetően meghatározza a nemzeti jövedelem összegét is. Még arról, hogy ilyen körülmények között valóban nincs elég pénz technológiai korszerűsítésekre (márpedig a fejlett országokban valóságos technológiai forradalom bontakozik ki), mint ahogy arra sem jut, hogy a lakosság fogyasztását, az életszínvonalat növeljük, emeljük. Márpedig, ha ez stagnál, úgy érezzük, mintha visszafejlődnék. J^^^indezek gondok, még- 1^1 hozzá szorító gondok, ÜLI amiket a pénztárcánkon, a magánéletünkben is érzékelünk. Ismeretes, hogy ezeket a gondokat csak akkor lehet megszüntetni, ha új növekedési pályára állítjuk a népgazdaságot, s ennek lesz eszköze a gazdaságirányítási reform, amelynek a korábbi koncepciókra, intézkedéssorozatra épülő új szakasza 1985. január elsején kezdődik. Az országgyűlés, a költség- vetési vita, a számok kérlelhetetlen realitása jó alkalom lesz arra, hogy dolgainkról és teendőinkről eltűnődjünk. Ki-ki a magáéról, mert ebben a helyzetben csak a nemzeti méretű összefogás segít. M. L. A jogszabály nem kerékkötő Ha odébb építik a kerítést, ha támad a belvíz, ha ritka a buszjárat, a helyi tanácson általában ugyanaz az ügyintéző intézkedik. A műszaki, vízügyi és közlekedési témával foglalkozó ügyintézőknek a közelmúltban tanfolyamot tartottak a megyei tanács sóstói továbbképző intézetében. Ebből az alkalomból beszélgettünk az intézmény jelentőségéről, a sokrétű tanácsi munka hétköznapjairól. Nagy János, a tiszadobi tanács műszaki ügyintézője elmondta, hogy csakúgy, mint a legtöbb kollégája, kapcsolt munkakörben dolgozik. Ipari, kereskedelmi és birtokhábo- rítási ügyekkel is kell foglalkozniuk. Egységes alkalmazás — Több mint háromezer jogszabállyal dolgozunk. A megyei tanács továbbképző intézete nélkülözhetetlen segítséget ad számomra, illetve számunkra. Itt tanuljuk meg sok jogszabály helyes és egységes értelmezését. Igényeljük a rendszeres képzést és továbbképzést, főleg mostanában, a közigazgatás átszervezése óta. Konkrét ügyek, napi témák megoldásához kérünk itt segítséget előadóktól és gyakorlott kollégáktól. Egyik konkrét ügyre az előadó sem tudott nyomban válaszolni, de válaszolt később írásban. Egy-egy tanfolyam a barátság ápolására is jó. Kiss János, a Mátészalkai Városi Tanács megbízott városgazdálkodási osztályvezetője — szintén a tanfolyam — Gyerekek, viselkedjetek kötetlenül! Teljesen lazán. Értitek? Mintha otthon lennétek, vagy az ifiparkban. Mindegy, hogy mit mondotok. Ez a műsor, az Én, Ök. Akárki, a tizenévesek műsora. Itt mindenki laza. Mindjárt indul az adás, de ezzel ti ne törődjetek... — Leókám! Mi a jófene lesz már ott? Ne menjünk el nyaralni a Lidóra, amíg tisztába teszed a csecsemőidet? — Pillanat, főnök. Azonnal indulhatunk. — Fejezd be gyorsan a pótmamaszolgálatot, mert a lámpák már a paksi erőművet eszik. — Ne törődjetek vele gyerekek. A főnök sürget. Az a dolga. Nekünk meg az, hogy lazák legyünk. Ha valaki görcsös, beremeg a kamera... hihi. Na jó. Amikor a Neadj- isten együttes befejezi a műsorát, és a Cicamica jaj, hová lett a tavalyi nagylemezem című szám után meghajolnak, akkor te kis szőke mondj valami olyasmit, hogy: nahát, ez jólesett. Ne ezt! Véletlenül se ezt! Csak valami ilyesmit. Lazán, szabadon, kötetlenül. Te meg ott... te, te. Szóljanak már annak a pólóingesnek! Kösz. Szóval te meg erre mondj valami effélét, hogy: hű, de bemelegedtem ettől a jó rockzenétől. — Még egy másodperc, főnök! — Figyelsz, póló? Ne ezt mondd. Én itt csak tippeket adok. Felejtsétek el, hogy mit mondtam. Rögtönözzetek kötetlenül. Bármit kitalálhattok, csak körülbelül ez legyen a lényege. Világos? Ezután elindul az adás. (Mi ezt látjuk.) A Neadjisten együttes játszik, a cicamicák meghajolnak. A kamera rá- kocsizik a kis szőkére, aki azt mondja: — Nahát, ez jólesett. Rögtön utána egy pólóing néz szembe velünk a képernyőn: — Hű, de bemelegedtem ettől a jó rockzenétől — lihegi teljesen kötetlenül. — Milyen volt, főnök? — Kitűnő, Leókám! Tudnak ezek a gyerekek akkor is, ha nem babusgatod agyon őket. Mester Attila hallgatója — arról szólt, hogy ezekben a munkakörökben nemcsak bőséges műszaki ismeretekkel, hanem jogi ismeretekkel is rendelkezni kell. — Azzal is kitelne a napunk, ha közlönyöket, a gyakran változó rendeleteket olvasnánk. Sok olyan van, amit csakis itt és így lehet megtanulni, ezeken a tanfolyamiakon. Mert túlságosan is nagy a várakozás velünk szemben. A műszaki ügyekkel foglalkozó osztályok és csoportok pénzigényesek. A lakosság néha nem érti meg, hogy mi intézkednénk, de nincs pénz. Nálunk, Mátészalkán a műszaki csoport helyben első foknak, a körzethez tartozó községekben másodfoknak számít. A hatáskörök nincsenek még teljesen tisztázva. Jó, hogy az egyik holnapi előadáson a hatáskör, is téma lesz. Helyi sajátosságok Szabó István, a záhonyi tanács műszaki főelőadója először arról beszélt: hatásköri témáknál kell a rugalmasság. Amióta megszűnt a járás, azóta jó szakmai és emberi kapcsolatot alakítottak ki a megyei tanács illetékes osztályával. — Persze a tanfolyamoknak így is szükségét érezzük. Sok kérdésre itt várunk választ. Az említett témákkal foglalkozó kollégákkal néha két tűz közé kerülünk. Egyfelől szorongat bennünket a tanácstag és a lakosság, másfelől köt a jogszabály s az anyagi lehetőség. Ezeken a tanfolyamokon még szünetben sem hagyjuk békén az előadókat, kérdezünk, vitatkozunk. Esténként néha kö- rülálljuk a szaktekintélynek számító tanfolyamhallgató kollégáinkat és elméletben ügyeket intézünk, vagyis dolgozunk. Maksa Tibor, a Kemécsei Közös Tanács műszaki ügyintézője azzal vezette be a beszélgetést, hogy szomszédok közötti vitában a békítő bíró szerepét is be kellett .töltenie. — Mivel ilyen sokirányú és felelősségteljes a munkánk, a fiatal műszakiak nem szívesen jönnek e pályára. Persze a szépsége is megvan e szakmának. Itt, ebben az intézményben minisztériumi előadókkal is találkozunk. Azt is megtanuljuk, hogy a jogszabályokat hogyan kell a helyi sajátosságokra adaptálni. Egy hasonló építésrendészeti bírság például más lehet a Balaton mellett és más Kemecsén. A VGMK-k működéseinek engedélyezéséhez ■más anyagot kért tőlünk a járási hivatal és újabban mást kér a városi tanács. Ezt az ellentmondást felvetettük egy itteni tanfolyamon, s azt követően egy intézkedésre a városi tanács illetékesei közölték az érintett helyi tanácsokkal, hogy a jövőben miként intézzük az ilyen ügyeket. Ez a közhasznú intézkedés tehát ebből az intézményből indult el. Ezer tanácsi dolgozó Dr. Mezősi Pál, a megyei tanács személyzeti és oktatási osztályának vezetője az intézmény jelentőségét azzal is hangsúlyozta, hogy a hallgatók a szakmai ismeretek mellett politikai, gazdasági és megyei ismereteket is szereznek. Mint mondta, évente ezer tanácsi dolgozó bővíti itt ismereteit a jól bevált forma szerint. Ezenkívül a tanácsi vállalatok és intézmények dolgozói is tanulnak itt. Nemrég például a megye egészségügyi intézményeinek gazdaságvezetői sajátították el a legfrissebb tudnivalókat. Dr. Vén Ferencné, a továbbképző intézet oktatásvezetője megmutatta a korszerűen felszerelt tantermeket, a szakkönyvtárat, a klubtermet. Hangsúlyozta, hogy jó személyi és technikai feltételek mellett szakvizsgákra is itt készítik fel a tanácsi ügyintézőket. Innen mindenki kibővített ismeretekkel tér haza, s ez közvetve jó a lakosságnak is. Nábrádi Lajos Jogyzot Fejlesztés egy kézben J úlius elsején új osztály kezdi meg működését a BEAG Universil nyíregyházi Gyárában. A külgazdasági kényszerítő körülmények és hatások, a piac igényeire való gyors reagálás szükségessé tették a vállalat belső irányítási rendszerének korszerűsítését, az igényekhez, a változásokhoz történő rugalmasabb alkalmazkodást. Ezért kezdi meg alkotó tevékenységét a második fél év első napjától az új, piacorientált fejlesztési osztály a gyárban. Eleddig ugyanis eléggé szétforgácsolt és áttekinthetetlen volt a meglévő szellemi energia, ugyanis három osztály is rendelkezett bizonyos műszaki fejlesztési alappal, melynek több volt a hátránya, mint az előnye. Egy-egy sikeres gyártmányuk fejlesztéséhez többféle szakember szükséges. Korábban vagy a pénz, vagy a megfelelő szakember hiányzott. S éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség lett volna rájuk. A gyár főmérnöke elmondta, sajnos, amiatt késett két évet — az azóta világsikert elért — elektromos rotaméter elkészítése is. Hasonlót a jövőben nem engedhetnek meg maguknak az Universil gyáriak. Az új fejlesztési osztálynak exportot növelő, dollárt termelő fejlesztési feladatai vannak. Űj hangerősítő berendezés kísérleteit kell elvégezniük. Tervük, hogy azt exportra is gyártják. Korszerűbb, automatizált rendszerekbe beépíthető áramlásmérők megalkotását várják a kollektíváktól. De különösen szép feladatuk lesz olyan automata mérőműszer kifejlesztése, amely gyártás közben képes lesz ellenőrizni az elektronikus berendezéseket. (Ilyet hazánkban eddig nem gyártottak !) Szabad alkotási lehetőséghez jut az új osztály életrehívásával a BEAG Universil nyíregyházi gyárában tizenkét fiatal fejlesztőmérnök. Bizonyíthatnak: erre mintegy ötmillió forintot ad a gyár, bízva sikerükben. Farkas Kálmán A Szamos menti Állami Tangazdaság mátészalkai központi telepén Jakab András billenő pótkocsik hidraulikus emelőhengerét köszörüli supportköszörűvel. (Császár Cs. felvétele) igényes technológiával 130—140 tonna dohányt fermentálnak, aminek 60—65 százaléka tőkés exportra kerül. Képünkön; válogatják a dohányleveleket. (Császár Csaba felv.) A NYÍRBÁTORI dohánybeváltó üzemben három éve tértek vissza a hagyományos, természetes úton történő dohányfermentálásra. Az üzem dolgozói a munkaICoted^iil|l
