Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-17 / 141. szám

8 Kelet-Magyaramág 1984. június 17. KÉZILABDA: Nyirbogdányi bravúrok Itassa« megszokottá válik,, hogy a kézilabda megyei bajnok­ság fordulói nem múlnak el meglepetéseik nélkül. Ezúttal a nyirbogdányi tsz csapata hét közben, őszről előrehozott mér­kőzésen legyőzte a Tanárképzőt, majd a hét végén a bajnok Fe­hérgyarmati SE-t. A nőknél a Kisvárdiai Vasas Izzó csak dön­tetlent ért el a Vásárosnamény elleni rangadón. A Mátészalka női csapata nem jelent meg a Kisvárdai SE ellen, míg a férfi II. osztályban az NYVSSC ifjúsági csapata pont- veszteség nélkül vezet. Feltűnő a Nyírbátor ifjúsági csapatának mérsékelt szereplése. A férfi if­júsági bajnokságban az Nyh. VSSC második ifjúsági csapata áll az élen pontveszteség nélkül. Eredmények: Férfi I. osztály, zárójelben az ifjúsági csapat eredménye: Zá­hony—Csenger 25:26 (15:12), N yírbogdány—Fehérgyarmat 19:18 (18:13), Mg. Főiskokt-Bal- kány 33:25, Tanárképző Főiskola —Baktalórántházd 26:21 (32:14), Bottyán SE—Nagyecsed elhalaszt­va, Nagyikálló—Geszteréd 18:16 (11:10). Férfi II. osztály: Nagyhalász— Nyírbátor 32:32, Fényeslitke—Vá­sárosnamény 32:22, NYVSSC— Vaja 28:23, Tiszatoercel—Máté­szalka 29:29, Nyírmada—Nyírbo­gát 18:22. Női felnőtt: Záhony—Nyírbá­tor 20:16, Kisvárdai Vasas Izzó— Vásárosnamény 18:18, Üjfehértó —Balkány 21:16, Tanárképző II.— Baktalórántbáza 31:4, Kisvárdai SE—Mátészalka elmaradt, Kálló- semjérv—Nyírbogát 20:18. ★ A kézilabda MNK-ban a Kis- várdai SE hazai pályán 31:22 (16:18) arányban vereséget szen­vedett a Debreceni Kinizsitől, így kiesett a további küzdelmek­ből. A Kisvárda gólszerzői: He­gedűs 13, Nagy, Potos, Tóth, Sza­bó 2—2, Kató 1. (Legutóbb a Tanárképző ellen­felét tévesen közöltük. A főisko­lások a Debreceni Közúti Építők­től kaptak ki és nem a Debrece­ni Kinizsitől.) Vass Géza Most j5n a hetedik — emle­getik mind gyakrabban a „ma­gyar sportágnak” is nevezett fogathajtás hívei, hiszen au­gusztus 17. és 20. között, Szil­vásvárad környékén, sorrend­ben hetedszer találkoznak vi­lágbajnoki vetélkedőn a legki­válóbb hajtők. Magyarország ezúttal másodszor lesz házi­gazdája a nevezetes esemény­nek, hat esztendővel ezelőtt ugyanis Kecskeméten rendez­ték a VB-t. SIKERES ELŐZMÉNYEK A magyar fogathajtók külön­ben szinte mindig úgy szere­peltek, mintha hazai környe­zetben álltak volna rajthoz. A sorozat 1974-ben, a svájci Fra- untfeldben kezdődött, ahol az egyéni versenyt, a ma is válo­gatott Fülöp Sándor nyerte. Két esztendővel később, a hol­landiai Apeldoombam már tel­jes volt a siker: Abonyi Imre és a Bárdos, Fülöp, Abonyi összeállítású csapat egyaránt aranyérmet szerzett. A kecske­méti világbajnokságig újabb két év telt el, de az erőviszo­nyok semmit sem változtak, hi­szen Bárdos György, valamint a Fülöp, Papp, Bárdos hármas a hagyományoknak megfelelően mindenkit lekörözött. Az ang­liai Windsorban (1986) Bárdos megismételte sikerét, de a csa­patviadalt a házigazdáik nyer­ték. A legutóbbi VB-n, li982-ben — a helyszín újra Apeldoorn volt — kivételesen nem termett babér, mert a hollandok a ki­tűnő Tjeerd Velstrával az élen mindkét aranyérmet otthon tartották. HÉTTAGÚ KERET — Most is nagy csata várha­tó a holland és a magyar vá­logatott között, de számolni kell irhásokkal is — mondja dir. Fehér Károly, a szervező bi­zottság tagja, a VB sajtófőnö­ke, aki jól ismeri a nemzet­közi mezőnyt, hiszen az 1562. . évi világbajnokságnak is szem­Szilvásvárad: Hajtás, fogatok! tanúja volt. — Bárdos és tár­sai nagyon nehéz feladat előtt állnak, mert a címvédő Velstra az elmúlt két esztendőben szin­te minden nagy versenyt meg­nyert, ám a sorozatok sajátos­sága egyebek közt az is, hogy előbb-utóbb véget érnek . . . A magyar csapat héttagú ke­rettel készül a szilvásvárad! ta­lálkozóra, a jelöltek között van a már többszörös VB-aranyér- mes Bárdos és Fülöp is. A töb­biek névsora: Bálint, Bozsik, Fintha, Juhász, Muity. Szerep­lésüket már csak azért is nagy figyelem kíséri, mert az év vé­géig a fogathajtók találkozója lesz az egyetlen világverseny M agyara rszágon. LOVAK KOMPUTERBEN — Ha már itt tartunk, hadd jegyezzem meg: van bennünk némi szorongás, hiszen az utóbbi években egymás után rendezték a nagy viadalokat hazánkban,, valamennyit szép sikerrel. Azaz, a leckét alapo­san feladták nekünk — folytat­ja dr. Fehér Károly. — Min­denesetre igyekszünk a koráb­bi vetélkedőhöz méltó módon felkészülni. Csak egy példa: minden fogatról, a hajtőkről és a segédhaj tokról, valamint a kocsikról és a lovakról egy­aránt ismertetőt készítünk, eze­ket komputerbe tápláljuk, s az érdeklődők számára sokszoro­sítjuk. Ez van tehát a kulisszák mö­gött. De mi lesz”a verseny színhelyén? Az egyéni és a csa'patsorrendre természetesen csak a jósok tippelhetnének a siker reményében, ám a prog­ramról nem lehet vita, az ugyanis a fogathajtó viadalo­kon már megszokott szisztéma szerint zajlik. A versengés a bemutatkozással kezdődik, ami a fogatok szépségversenyének nevezhető. Következik a díjbaj- tás; ebben sok minden eldől­het, mert a magyarok ezt a számot kedvelik a legkevésbé. A szakemberek úgy vélik: ha itt nem kerülnek nagy hát­rányba a hazai versenyzők, akkor ... A harmadik szakasz a maratonihajtás, ahol a 30 ki­lométeres terepen különböző gyorsaság és ügyességi felada­tokat teljesítenek a résztve­vők. S végül a záró rész az akadálybajtás, ennek során a keréknyomnál valamivel széle­sebb bóják közti területen (összesen húsz akadály) kelt áthaladniuk a fogatoknak. Le­hetőleg hiba nélkül, és az úgy­nevezett alapidőn belül. — Bár voltak, akik vitatták, már régóta bebizonyosodott: a fogathajtás igazi sport — mondja befejezésül« dr. Fehér Károly. — Nem kétséges, hogy ez Szilvásváradon is igazolódik majd . . . Hegyi Iván Jobb évet akar az MMTK ? Az 1983—84 évi labdarúgó-baj­nokság Tisza csoportjában a ti­zedik helyen végzett a Mátészal­kai MTK. Harminc meccséből ti­zenkettőt megnyert, kettőben döntetlenül végzett, tizennégyet elvesztett. A gólaránya passzív, harminc gólt rúgtak, negyven- hármat kaptak, és csak az utol­só forduló döntött: a középcso­portban vagy a tabella egyik kieső helyét jelentő részén vé- geznek-e? Ősszel, a bajnokságot 28 pont­tal záró Mátészalkának, össze­sen 9 pontja volt. Sokan válsá­got emlegettek akkor, és a szak­osztály elvárása sem lehetett több, mint a területi bajnokság­ban való bennmaradás. Az őszi idény után a játékosok voltak, azok, akik a biztos bennmara­dást ígérték. Párját ritkító tel­jesítmény, hogy az ősszel kieső helyen álló csapat valamennyi hazai mérkőzését megnyerte. A tavaszi idényben 19 pontot sze­reztek a szalkaiak, ebből 16-ot a hazad pályán, három nagyon fontos pontot idegenben. Krasz- nai Bélát, az egyesület elnöksé­r Uj medence Nyírbátorban Lassan már dicséretes ha­gyománnyá válik, hogy me­gyénk egyetlen úszószakosztá­lyának versenyzői bemutató versenyekkel népszerűsítik Szabolcs-Szatmárban az úszást. Az elmúlt évben Mátészalkán versengtek az NYVSSC úszói, most június 15-én a nyírbátori strandon. Ezen a péntek délu­tánon kis ünnepség keretében a város és a SZAVICSAV ve­zetői adták át az új, minden igényt kielégítő 25 méteres, öt pályás, feszített víztükrű me­dencét. Ezt követően került sor a bemutató versenyre, majd a hirtelen jött zápor ellenére harmincnyolcán a nézők is in­dultak a megyei úszószövetség által rendezett „ússzon az egészségéért” tömegsport ver­senyen. Jelenen az NYVSSC-sek bemutató versenyéről. (Gaál Béla) gének tagját kérdeztük a máté­szalkai labdarúgók tervezői. — A játékosok egyéni teljesít­ményét hiba lenne nekem érté­kelni. Büszkén mondjuk, hagy a területi bajnokságban játszó csapatok közül talán nekünk van az egyik legnagyobb szur­kolótáborunk. Tény az, hogy a játékosok teljesítménye hullám­zó volt, de érthető is, hiszen ne­künk minden itthon megszerez­hető pontra szükségünk volt. Voltak formaingadozások, de amikor valaki elfáradt, akkor mindig akadt egy másik ember, aki „nagyot” játszott. Ez a bajnokság az idegek küzdelme volt és csapat legyen a talpán, amelyik az ilyenféle csatákat áll­ni tudja. Veretlenül és pontvesz­teség nélkül fejeztük be a ta­vaszt. Ez mindennél többet mond. A fiúk mellett szól az is, hogy az utolsó fordulóban, amikor ta­lán már nem is volt létfontos­ságú a pont, jó mérkőzésen győ­zelemmel felérő döntetlent csi­náltunk Debrecenben. — A továbbiakról a jövő héten döntünk. Akkor értékeljük, sze­mélyre szólóan is, a teljesítményt. A bennmaradás és a bravúrosnak is mondható tavaszi teljesít­mény önmagáért beszél. Ter­mészetesen, mint ilyenkor min­dig felvetődik: az is, hogy kikkel erősít a csapat. Ez a nyári hónapokban dől majd el. Egy bizonyos: az ifiből legalább négy játékos kerül az első csapat ke­retéhez. Az ősztől azt várjuk, hogy ha sikerül erősítenünk, ha a szép számú közönségünk ki­tart mellettünk, akkor a jobb középcsapatok között végezhe­tünk. — A játékosok most levezető edzéseket tartanak, azt követően szabadságra mennek. Lehet, hogy az átigazolások során erősítünk isi, de ez még sokmindentől függ. Július 9-én kezdjük a felkészü­lést. A bajnokság nyitása előtti programban több magasabb osz­tályú csapat elleni mérkőzés is szerepel. Befejezésként még egy gondolatot: ősszel szeretnénk ott folytatni, ahol tavasszal abba­hagytuk, mert ez kell ahhoz, hogy félelmek nélkül kezdjen majd a csapat 1985 tavaszán is. B. G. Sporthírek Másodszor is 0:1 Bangkokban Nem jutott döntőbe a húsz éven aluli utánipótlás csapatok nemzetközi labdarúgó tornáján a magyar válogatott. Mint arról az MTI tájékoztatást adott, az oda­visszavágó rendszerű elődöntő első mérkőzését a házigazda Thaiföld csapata l:0-ra nyerte meg Magyarország ellen, s ugyanez volt az eredmény a pénteki visszavágón is, amikor Kaipeton a 24. percben szerezte meg a találkozó egyetlen gólját. A másik elődöntőben az első ta­lálkozón a Szovjetunió l:0-ra verte Romániát, a visszavágón vi­szont 2:0-ás román siker szüle­tett, így a döntőt Thaiföld Ro­mániával játssza. POFONOK A FERRARI STANDJÁNÁL Nem várt kínos események színhelye volt pénteken délután a Ferrari cég szerelő standja a montreali Notre-Dame szigeti pá­lyán. Egy olasz újságíró felke­reste Michele Alboretót, a Forma egyes GP-futamra készülő vi­lágklasszist, és a szerelőműhely környékén tartózkodók hirtelen arra figyeltek föl, hogy az olasz tudósító pofonvágja a verseny­zőt. Nem sokkal később az új­ságírót a Ferrari-garázsből ki­utasították, s csak ezután derült ki, hogy a kellemetlen ügynek egy Alboretót kritizáló újságcikk volt a kiváltója, amelyet az au­tóversenyző nemkívánatos „ven­dége” követett el.. . P attan a labda. Zúgó ka­pufát lő a beállós. Csat­tan a kézen az ütés. Térden, könyökön, tes­ten horzsol sebet a bitumen. | Zihál a mell, fogy a levegő. Tapasz kerül a sebre, fagyaszt­ják azt, amf nagyon fáj, de mi­féle tapasz, miféle csillapítás az, ami minden fájót befedni, elmulasztani képes? Nem megy a játék, kimarad a ziccer, és szerencsés gólt dob a másik. Jó az ellenfél. A dermedt kö­zönség még hallgat. Aztán már egyre türelmetlenebb. Előbb csak egy, aztán három, ké­sőbb már öt góllal vezet a má­sik. „Jobbak!" — véli a türelmes. „Hajrát kiáltana a csapatához hűségesebb, de túlkiabálja őket néhány vakbúzgó szurkoló: — Lőjj már nagyanyó! — Mi van mama? „Tanácsot” kiáltanak az irá­nyítónak : — Rántást keverj kisöreg, hátha ahhoz értesz . . . Nevet a lelátó. A kiabálások célpontja előbb az ellenfél, de aztán néhány hazai játékos is, A nézőtéren többnyire férfiak ülnek. Hangos hahota fogad néhány trágárabb tanácsot, de ezeket inkább nem idézem. A lányok — ez a sport — ját­szanak. Erejük, tudósuk sze­rint. Ki-ki sportol, a játék öröméért, és ha ütközésekkor kíméletlenebb is közben, ak­kor is becsületesen küzd a győ­zelemért. Az ellenfél vezet. A hazai kö­zönség egyre dühösebb. Már nem kímélik a bekiabálok a hazai kedvenceket sem, és a kiabálások! egyre borizűbbek. írhatnám: a bekiabálások egy­re sértőbbek, ellenfélnek és kedvencnek egyaránt, de tu­dom azt is, hogy a jobbik több­ség, a sportot igazán szeretők többsége hallgat, és legfeljebb e hallgatással cinkos a rossz­ban. Lelátó Különös? Nem az. Az senki­nek se jut az eszébe, hogy a nézőtér pocakos „vezérszur- kólói a” az alkalmi humorista, amúgy négyszemközt, akkora pofont kaphatna a legcingá- rabb kézilabdás kislánytól is. hogy dadogva kérne bocsána­tot. Az sem, hogy aki „fuss már nagymamát!” kiabál, és ettől hiszi magát „szellemes” embernek, az száz méteren öt­ven méterrel kapna ki attól a bizonyos kézilabdás „nagyma­mától”, ha ugyan végig bírná a százat. Pattan a labda. Végre! A ka­pufa éléről befelé perdül. Fáj a kézen, a testen, a nyakon az ütés, éget a bitumen ütötte seb. A lelátón kevesen tudják, hogy ezek a lányok, a mérkőzés után, barátnőként beszélik meg az ellenfelekkel is a pályán történteket. Csak a lelátón sza­badulnak el az indulatok, csak ott lesz pokollá, ami odalent még mindig nagyszerű JÁTÉK. A szurkolók csak azt látják, hogy reménytelen helyzetből egyenlít a hazai csapat. Amíg felzárkózni kezd, még nem buzdítják őket. Az ellenfelet csúfolják, mert maghéjköpkö- dés közben — így hiszik — a pénzükért ennyi jár nekik. Aztán, amikor hirtelen szorossá válik a mérkőzés, akkor min­den hangadó összes mérge az ellenfélre zúdul. A birók csak egyszerűen hülyék, de az el­lenfél játékosai mind-mind bestiák, kártékony férgek, vérszomjas tigrisek. Húszéve­seik is trotyli nagymamák, és hogy mit kiabálnak a csino- sabbaknak, azt már hadd ne írjam. Egyenlít a hazai csapat. És láss csodát: most felzúg a haj­rá, dübörög, forr a lelátó, fel­csendül a „szép volt lányok", zúg a vastaps. A bajnokaspiráns idegen lányok sírnak a pont­vesztés miatt. A döntet­lent kiharcolók boldogan ölelkeznek. Vesztes és nyertes gratulál egymásnak, a két ed­ző kezet fog. Ennyi ebben a sport. A közönség viszont azzal az érzéssel megy haza, hogy 6 küzdött odalent, nem a lányok. Es a közönség önmagával elé­gedett. No persze. Bartha Gábor Az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottsága és a megyei tanács napilapja Főszerkesztő: Kopka János Szerkesztőség: Nyíregyháza, Zrínyi Ilona utca 3—5. Telefonszámok: központ (42) 11-277. Főszerkesztő: 11-218. Sportrovat: 10-329 Telexszám: (73) 344. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 47, 4401. Mátészalkai fiókszerkesztőség: Kölcsey u. 2. Telefon: 612. Telex: (73) 495. Kiadja a Szabolcs megyei Lapkiadó Vállalat, Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon hirdetésügyben: (42) 10-151). igazgató, főkönyvelő: 10-003. Postacím: Nyíregyháza, Pf. 25. 4401. Felelős kiadó: Mádi Lajos Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesí­tőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 forint, negyedévre 102 forint, egy évre egyéni elő-’ fizetőknek 400, közületi előfizetőknek 408 forint. Kérés nélkül küldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Készül a Nyírségi Nyomdában, Nyíregyháza, Árok u. 15. Felelős vezető: Jáger Zoltán INDEXSZÁM: 25 059 HU ISSN 0133—2058 V.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents