Kelet-Magyarország, 1984. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-15 / 139. szám

Kelet-Magyarország 1984. június 15. <1 CSAO CE-JANG OLASZORSZÁGBAN HAVAZÁS DEL-AFRIKÁBAN Havazás vált csütörtökön a Dél-afrikai Köztársaság több részén. A hófcaikaró vas­tagsága helyenként megha­ladta az egy métert. A hava­zás számos kisebb várost el­vágott a külvilágtól. Négy gyermek az iskolából hazaié- rőben életét vesztette a rend­kívüli hidegben és hóban. Transvaal tartományban két hegyi átjárót kénytelenek voltak a hatóságok lezárni. Havazott az Indiai-óceán partján fekvő Richmond vá­rosában is, ahol utoljára 1922-ben észleltek ilyen ter­mészeti jelenséget. rózsakiállítás MORVAORSZÁGBAN Csao Ce-jang kínai minisz­terelnök csütörtököm folytat­ta szerdán este megkezdett római tárgyalásait. Az első két és fél órás megbeszélésen a nemzetközi helyzet áttekintése során a kínai kormányfő Bettino Cra- xi előtt isimét felvetette ko­rábbi javaslatát: Peking re­ményeket fűzne a nukleáris fegyverekkel rendelkező or­szágok értekezletének össze­hívásához. Szavaiból azonban kitűnt, hogy a kínai kormány a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti megállapo­dást szabná e konferencia előfeltételéül. A csődbe jutott legnagyobb magánkézben lévő francia ne­hézgépipari vállalat, a Creusot-Loire konszern dolgozói til­takoztak a vállalat elnökének bejelentése ellen, amely sze­rint a cég fizetésképtelen. A kormány elutasította a válla­lat szanálási tervét. A plakátokon a Francia Általános Munkásszövetség (CGT) nevének kezdőbetűi. Több minit tizenkétezer szál rózsában és tizenötezer ró­zsabokorban gyönyörködhet­nek az észak-morvaországi Olomoucbam hetedszer meg­rendezett nemzetközi rózsa- kiáEítás látogatói. Tizennégy ország kertészei és virágne- mesítői állítják ki rózsákü- lönlegességeiket. Az érdek­lődők körében bizonyára nagy figyelmet kelt majd az a 40 indiai rózsafajta, amelyet az indiai mezőgazdasági kutató­intézet küldött el a kiállítás­ra. Köztük van az úgyneve­zett fekete rózsa is — a leg­sötétebb rózsa, amelyet a vi­lágon eddig sikerült ter­meszteni. Craxi olasz miniszterelnök Rómában fogadta a négynapos hivatalos látogatáson Olaszországban tartózkodó Csao Ce- jang kínai miniszterelnököt. Cukormegállapodás Egy új nemzetközi cukor- irányulnak, amelyben az ex- egyezmónyről folyik Géniben portőrök az árak zuhanása tanácskozás a világ 80 cukor- esetében az áru visszatartá- exportőr, illetve -importőr sávai és az export ellenőrzé- országa részvételével. sével különböző erősségű lé­A tervek háromlépcsős péseket tennének a kínálat mechanizmus létrehozására visszaszorítására. 28. Elindult azért a címre, ka­nyargóit a szűk utcákon, s a csigalépcsőt megjárva végre eljutott egy tömör faajtó elé. Csengő nem volt. Kopogtatni kezdett, majdnem dörömböl­ni. Az ajtó kinyílt, s megje­lent egy hosszúhajú, szakál­las fiatalember. A gitáros. Cseppnyi csodálkozás nélkül invitálta be ismeretlen ven­dégét, éjszaka negyed három­kor. A toronyszoba tágas volt és világos. A berendezés egysze­rű, de nem sz'edett-vedett. A széles heverőn egy vöröshajú lány feküdt, félig betakarva. — Alszik — intett a lány felé a fiú, és egy bárpuffot húzott a nyomozó elé. — Fog­laljon helyet... Ö maga egy hintaszékbe ült. — Mintha tudta volna, hogy jövök — nézett a fiúra a százados. — Tudtam, hogy előbb utóbb valaki jön — hangzott a kissé egykedvű válasz. — Mellesleg a vécés néni még este odasúgta, hogy egy hekus keres. Neki van orra az ilyes­mihez. Igaz, hogy én is meg­találtam az egyetlen hekust a vendégek között. Vártam, hogy szól valamit, de nem szólt. Hazajöttem. Mellesleg semmit sem tudok Szilviá­ról... A százados úgy érezte, hogy a fiú játssza csak a közö­nyöst. — Mikor szakított Örsi Szilviával? — Amikor váratlanul ha­zajött Hullámosról. Egy hét­tel későbbre vártam. Hogy hirtelen megjelent, tudtam, nem jelent semmi jót. — Miért nem együtt men­tek nyaralni? — Szilvia nem várt meg. Helyettesért szaladgáltam, nem kaptam. Ö meg dühön­gött, és azt mondta, egyedül is elmegy. Ilyen volt... — Ennyi elég egy szakítás­hoz? A fiú arcán megjelent egy keserű kifejezés. — Mi nem szerettük egy­mást ... legalábbis Szilvia, hogy úgymondjam ... szóval csak szórakoztunk, és ő unta meg előbb ... — Mikor ismerkedtek meg? — Februárban jöttem Pécs­re. Nem mintha Pesten nem kaptam volna szerződést, de vágytam egy kis vidéki leve­gő után. Elfáradtam, vagy mi. Untam a régi brancsot. Márciusban Szilvia eljött a bárba, s ettől kezdve meg­szűnt a nyugalom. A helyi fejesekkel volt, nagy társaság, rengeteg pia. Nézegettük egy­mást, láttam, hogy Szilvia mindenkihez kedves, de sen­kihez nem tartozik igazán. Záróra után feljött hozzám. Amikor elment, azt mondta, szerencsém van, hogy megis­mertem őt. És mosolygott hozzá, de olyan furcsán. Ez­után ha kedve volt, eljött a bárba, megvárt, hazajöttünk. Nagyjából ennyi volt,,. — Milyen gyakran talál­koztak? — Rendszertelenül. Tőle függött, így rendeztük be. Volt olyan hét, hogy há­romszor, négyszer megjelent mindig más ruhában, ele­gánsan. Az is előfordult, hogy két hétig nem láttam. — És ilyenkor maga? A fiú vállat vont. — Nem estem kétségbe, mégiscsak jelentett valamit. Ámbár, most úgy érzem, mégiscsak jelentett valamit. — Nem vett észre rajta semmi furcsát? A viselkedé­sén az utóbbi időben. — Nem tudom, mit ért furcsa alatt. Ö tulajdonkép­pen mindig különös volt. Jól keresett, vigyázott a függet­lenségére. Többször kifejtet­Fogadás a Kremlben a KGST csúcsér- tekezleten részt vett küldöttségek tiszteletére Konsztcmtyin Csernyenlco beszéde Az SZKP Központi Bizott­sága és a Szovjetunió kormá­nya csütörtökön Moszkvában fogadást adott a Kremlben a KGST-tagállamok legfelsőbb szintű gazdasági értekezletén részt vett küldöttségek tisz­teletére. A fogadáson Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének elnöke köszöntötte a jelenle­vőket és mondott beszédet. A többi küldöttség nevében VJojciech Jaruzelski, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Lengyel Népköztár­saság miniszterelnöke, a len­gyel küldöttség vezetője mon­dott válaszbeszédet. Pohárköszöntőjében Konsz­tantyin Csernyenko sikeresnek nevezte a KGST-tagországok vezetőinek Moszkvában csü­törtökön véget ért felső szin­tű gazdasági értekezletét, amely összegezte a szuverén szocialista országok valóban egyenjogú és kölcsönösen elő­nyös együttműködésének ta­pasztalatait. Emlékeztetett rá, hogy 35 évvel ezelőtt, amikor a KGST-t létrehozták, nem vol­tak és nem is lehettek kész receptek erre az együttműkö­désre s e téren a gazdasági szervezetbe tömörült szocia­lista országok továbbra is olyan kitaposatlan úton jár­nak, amelyen előttük még senki sem haladt. Ezen a nagy történelmi úton voltak objek­tív és szubjektív okokból fa­kadó hiányosságok és fenn­akadások is. A legfontosabb mégis az, hogy bebizonyoso­dott: a szocialista országok sokoldalú gazdasági kapcsola­tai létfontosságúak és haté­konyak. Konsztantyin Csernyenko a továbbiakban megállapította, hogy feltétlenül helyes volt a 15 évvel ezelőtt, 1969-ben a legutóbbi felső szintű értekez­leten elfogadott irányvonal, amelynek célja az KGST-tag­országok szocialista gazdasá­gi integrációjának erősítése. Megerősödött és jelentősen fejlődött a szocialista közös­ség, megnőtt a KGST nem­zetközi tekintélye, s jelentő­sebbé vált a testvérországok gazdasági életére gyakorolt kedvező hatása. Az elmúlt másfél évtized­ben a szocialista közösség te, nem érti. azokat a nőket, akik a házasságot tartják az egyelen életcélnak, ö egyál­talán nem erre vár. Vár valamire, de nem erre. Vala­mi nagy lehetőségre várt, mesélte, hogy egy alkalmat már elszalasztott, de a leg­közelebbit nem fogja. — Mondot valamit erről az egy alkalomról? — Még tanuló volt, amikor Pestre utaztak, valami ver­senyre. A belvárosban egy nő megszólította, valami me­nő divattervező, kikérdezte Szilviát, hol él, mivel foglal­kozik. Azt mondta a nő, hogy manökent keres, kamasz mé­retűt. Megbeszélték, hogy délután találkoznak az As­toriában. Szilvia félreértette, az Abbáziába ment. Mire rá­jött a tévedésre, eltelt az idő, hiába rohant taxival, a nő már nem volt ott. Ha egyáltalán elment a randevú­ra. És mondtam, hogy a tyúk nyilván meleg volt, és akart valamit, de ő rendületlenül hitt abban, hogy felfedezték volna, és híres lenne, ha nem téveszti el a címet. — Meg­látod még hallasz rólam — ezt mondogatta, ha egy kicsit ivott. Sajnos így lett, bár ő egyáltalán nem ezt képzel­te. — Gondolja, hogy valami könnyelműséget követett el? A fiú már inkább csak magának beszélt. (Folytatjuk) megduplázta ipari termelését, s teljesebben tárult fel a szo­cialista társadalmi rendnek a kapitalizmussal szembeni föy- lénye. A csütörtökön véget ért leg­felső szintű gazdasági érte­kezleten nyílt, alapos és gyü­mölcsöző eszmecsere folyt a szocialista közösség életének s a nemzetközi helyzetnek kulcsfontosságú kérdéseiről — mondotta a továbbiakban Csernyenko. Ismét megerősí­tést nyert, hogy a résztvevők a legalapvetőbb és legfőbb kérdésekben egyforma állás­pontot vallanak. Kifejezésre juttatták azt a közös elhatá­rozásukat is, hogy tovább akarják erősíteni a testvéri pártok és országok egységét és egybeforrottságát. — Nagy lépést tettünk elő­re a gazdasági politikai egyez­tetésben. Fontos program­dokumentumokat írtunk alá és hosszú távra meghatároz­tuk a testvérországok gaz­dasági együttműködésének irányait — mutatott rá po­hárköszöntőjében Csernyenko. — Ennek lehetővé kell ten­nie, hogy népeink javára jobban kihasználjuk a szo­cialista integráció előnyeit és megteremtsük a feltétele­ket a termelés intenzívebbé tételével kapcsolatos felada­tok hatékonyabb megoldásá­hoz, a KGST-tagországok fej­lettségi szintjének további kiegyenlítéséhez. Persze még a jó döntések sem hoznak önmagukban eredményt, ha nem követi őket aktív és céltudatos végrehajtás. A továbbiakban Konsztap- tyin Csernyenko szólt arról, hogy az értekezlet résztve­vői reális cselekvési progra­mot dolgoztak ki a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok­nak a világ országainak több­sége által kívánt egészsége­sebbé tételére. Felhívta a figyelmet arra, hogy a tanácskozás résztve­vői tudatában vannak mi­lyen felelősséggel tartoznak a világ sorsáért, a nukleáris háború elhárításáért. A szo­cialista országok nem maguk választották a veszélyes erő­próbát, amelyet az imperia­lizmus és elsősorban az Egye­sült Államok legreakciósabb körei kényszerítenek rájuk. Abban azonban a legkevésbé se kételkedjen senki sem, hogy képesek megvédeni magukat. A KGST-tagországai ugyan­akkor megfelelő alternatívát javasolnak a háborús veszély fokozásával szemben: a bé­ke megszilárdítását és a nem­zetközi feszültség csökenté- sét, valamennyi szuverén állam konstruktív együttmű­ködését többek között gaz­dasági téren. Együttműködés­re szólítják fel ennek érde­kében mindazokat az or­szágokat, amelyek érdekel­itek az enyhülésben. Ez a felhívás szól azokhoz a szo­cialista országokhoz is, ame­lyek nem vettek részt az ér­tekezleten. Az új társadalmi rend természetéből ugyanis objektíve következik, hogy egyesített erőfeszítéseket kell tenni a béke megóvása ér­dekében. A felhívás szól a fejlődő országokhoz, az el nem kötelezettek mozgalmá­nak tagjaihoz. További tár­sadalmi és gazdasági hala­dásuknak ugyanis elenged­hetetlen feltétele a béke és a biztonság, a hatalmas ter­hekkel járó fegyverkezési hajsza megállítása. Szól ez a felhívás a nyugati államok­hoz is. Az értekezlet részt­vevői a békés egymás mel­lett élés becsületes feltételeit javasolják nekik. A szocializ­musnak nem kell a háború, mert fölényét békés verseny­ben is be tudja bizonyítani. Jóleső érzés megállapítani, hogy az értekezlet baráti lég­körben végezte munkáját és az az őszinte törekvés jel­lemezte, hogy jobban meg­értsük egymás érdekeit és szükségleteit, még szorosab­bá és hatékonyabbá tegyük együttműködésünket — mon­dotta befejezésül Konsztan­tyin Csernyenko. KGST-tanácsülés Moszkvában Június 14-én Moszkvában megtartották a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXXVIII. (rendkívüli) ülés­szakát. Az ülésszakon részt vettek a KGST-tagállamak kommu­nista és munkáspártjainak vezetői, a felső szintű gazda­sági értekezleten részt vett országok küldöttségeinek ve­zetői. A tanács ülésszaka a Bol­gár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság, a Kubai Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Román Szocialis­ta Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Vietnami Szocialista Köztársaság kül­döttségeinek részvételével megtárgyalta a gazdasági ér­tekezlet határozatainak meg­valósítására vonatkozó in­tézkedéseket. A tanács ülésszakán részt vevő küldöttségeket kor­mányfők vezették. Az ülés­szakod Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője elnökölt. A KGST ülésszakának munkájában részt vett a tanács titkára. Az ülésszak nagyra érté­kelte a KGST-tagállamok felső szintű gazdasági érte­kezletének eredményeit, és hangsúlyozta, hogy különö­sen fontosak a szocialista nemzetközi munkamegosztás további elmélyítésének az ér­tekezlet által kitűzött irá­nyai, a fejlődés belső és kül­ső feltételeinek változásából eredő új feladatok megoldása szempontjából. Az üléssza­kon kifejezésre jutott az or­szágok abbeli meggyőződése, hogy a felső szintű értekezlet határozatainak valóra váltá­sa a kölcsönös együttműkö­dést minőségileg új szintre emeli, fokozza szerepét a KGST-tagállamok társadal­mi-gazdasági fejlődésében, tovább erősíti egységüket és összeforrottságukat. Az ülésszak jóváhagyta a gazdasági értekezlet határo­zatainak teljesítését célzó in­tézkedéseket. A KGST Vég­rehajtó Bizottsága megbízást kapott arra, hogy irányítsa a tanács szerveinek ezen intéz­kedések teljesítésével össze­függő munkáját. Csütörtökön délután el­utazott Moszkvából a magyar küldöttség, amely Kádár Já­nosnak, az MSZMP KB első titkárának vezetésével részt vett a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországai legfelsőbb szintű gazdasági értekezletén. A küldöttséget a repülőté­ren Dmitrij Usztyinov mar­sall, az SZKP KB PB tagja, honvédelmi miniszter, Vla­gyimir Dolgih, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára és Gurij Marcsuk, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökhelyettese búcsúztatta. A Kádár János vezette kül­döttség csütörtökön az esti órákban hazaérkezett. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelentek: Németh Károly, Aczél György, Korom Mi­hály, Óvári Miklós, a Köz­ponti Bizottság titkárai. Sarlós István, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, a Po­litikai Bizottság tagjai; Hor­váth István belügy-, Pullai Árpád közlekedési, Várkonyi Péter külügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai és Horn Gyula, a KB külügyi osztályának vezetője. Jelen volt Vlagyimir Ba- zovszkij, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents