Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-15 / 112. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. május 15. D Szovietumo Honvédelmi Minisztériumának közleménye g-fiy ftftiTPFP Eredménytelenül végződ­tek a Namíbia felszabadítá­sáért küzdő szervezet, a SWAPO és a Dél-afrikai Köztársaság közötti első, hi­vatalos tárgyalások. S min­den bizonnyal hiú ábránd is lett volna gyors haladásra számítani. A SWAPO 18 éve harcol a dél-afrikai megszállás el­len, a függetlenség kivívásá­ért. Sam Nujoma, a felszaba- dítási szervezet elnöke már a tanácskozás megkezdése előtt egyértelművé tette, hogy a pretoriai rezsim ki­zárólag időnyerésre játszik a tárgyalásokkal, a SWAPO folytatja a küzdelmet. A tárgyalások létrejötte önmagában véve nem lebe­csülendő tény, de mint a Mozambikkal és Angolával folytatott dél-afrikai megbe­széléseik ás bizonyították: az erő pozíciójából tárgyaló Pretória megkísérli diplomá­ciai eszközökkel elérni mind­azt, amit katonailag nem tud vagy nem könnyen tud kicsi­karni. Az óvatosság tehát a SWAPO esetében is teljesen indokolt. A konferencia ugyanis rávilágított arra: Pretória a namíbiai problé­ma valóságos megoldása he­lyett arra törekszik, hogy va­lami módon — így a lusakai tanácskozás révén is — nem­zetközi elismerést szerezzen az általa támogatott „belső pártoknak”, a dél-afrikai re­zsim namíbiai csatlósainak. A megszállt terület valódi függetlenségéért küzdő fel- szabadítási szervezet állás­pontja az, hogy a namíbiai rendezés ügyében nem tár­gyal mással, mint Pretoriá­val. Ennyiből is kitűnik: nem ígérkezik könnyűnek a SWAPO és Dél-Afrika pár­beszéde. S ehhez hozzáfűz­hetjük azt az elgondolkodta­tó mozzanatot, hogy a preto­riai képviselő a lusakai ta­nácskozást is felhasználta annak az ismert és tarthatat­lan dél-afrikai nézetnek a propagálására, miszerint a namíbiai rendezés előfeltéte­le a kubai csapatok kivoná­sa Angolából. Ha Pretória kitart eme követelése mel­lett, az első tárgyalás köny- nyen az utolsó lehet. Jó elő­jelnek aligha tekinthető, hogy a szembenálló felek semmilyen megállapodást nem kötöttek a párbeszéd újrakezdésének esetleges időpontjáról. Gy. S. 6. — A hölgy rendben meg­érkezett, ha jól emlékszem, délután félkettő lehetett, tu­lajdonképpen hivatalosan kettőkor adjuk át a szobát, de mint mondtam, a szoba üres volt, így semmi sem akadályozta, hogy felmenjen. — Egyedül érkezett? — Teljesen egyedül. Egy bőröndöt hozott, finomnak látszott, nem volt túl nagy méretű, ha jól emlékszem ... Máté biztos volt benne, hogy Józsi bácsi mindenre jól emlékszik. A fejében bi­zonyába kartotékrendszert vezet, és násználj2 is. ha szükség van rá. Kíváncsi volt, mit jegyzett fel még Halas Viola kartonjára. — Azt hiszem... igen most már biztos vagyok ben­ne, hogy kistáskája is volt. Inkább szatyorféle. Egy kar­kötőt viselt a karján, és azt hiszem, egy gyűrűt, brilliáns kővel. Hogy valódi volt-e a brill, azt ugyebár ... A százados úgy képzelte, hogy valódi volt. Már kez­dett bontakozni előtte Halas Viola arca. Vidéki lány, aki Pestre jön szállodába — nagy élmény. Természetes, hogy felveszi az ékszereit. S miért ne volna ékszere? Vidéki lány, az apjáék kertészked­nek, gyümölcsöt adnak el. Egyetlen lány, s ha gyűrűt kér magának, meg is kapja. Szórakozottan érdeklődött tovább: — Azonnal felment a szo- _-tij oa Halas Viola?-ge. mihelyt áe­A TASZSZ hírügynökség hétfőn közzétette a Szovjet­unió Honvédelmi Minisztériu­mának alábbi közleményét: Nyugat-Európában folyta­tódik az amerikai közepes hatótávolságú rakéták telepí­tése. Ezért a Szovjetunió és más szocialista országok kénytelenek válaszintézkedé­seket tenni saját biztonságuk garantálása érdekében. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya közötti megállapo­dás értelmében — válaszul az amerikai rakéták nyugat-eu­rópai országok területén tör­(Folytatás a 4. oldalon) A hasonló fejlettségi szint realitásait szükséges felis­merni ahhoz, hogy a szocia­lista t>rszágok egymás közötti kapcsolata erősödjön. Az ipari fejlődés lehetséges irányairól Fodor László, az Országos Tervhivatal főosz­tályvezető-helyettese tartott előadást. A gazdaság rugal­masságát kell fokozni az al­kalmazkodóképesség javítá­sához. A fejlődés elképzelhe­tetlen a mikroelektronika és a biotechnika fejlesztése nél­kül. vette a kulcsot. Később lejött a hallba, és várt valakire. Ekkor is fehér kosztüm volt rajta. Nem öltözött át. Cso­dálom, mert a lányok szeret­nek öltözködni, az én Viola lányom is ... Máté újból félbeszakította. — Honnan tudja, hogy várt valakit? Józsi bácsi picit lenézően mosolygott. — Mert az illető érte jött. — Férfi volt az illető? — Igen. És kocsival jött azt hiszem ... — Azt hiszi, vagy biztos benne? Máté hangja most csengett először erélyesen. Józsi bá­csi összehúzta magát, mint egy rossz gyerek. Engedelme­sen, és most már gúny nél­kül válaszolt. — Biztos vagyok benne. — Együtt jöttek vissza? — Csak a hölgy jött be a szállodába. Gondolom elhoz­ták kocsival. De ezt már nem láttam. A hölgy bejött, és ér­deklődött, keresték-e. Lehet, hogy nem azt várta, aki érte jött. — Mennyi idős lehetett az autós férfi? — Gondolom harminc. Vagy annál is több. Nehéz saccolni manapság. A fiata­ténő telepítésére — az NDK területén további megnövelt hatótávolságú harcászati-had­műveleti rakéták komplexu­mainak telepítésére kerül sor. A Varsói Szerződés tagálla­mainak válaszlépései a jövő­ben is szigorúan olyan hatá­rokon belül maradnak, ame­lyek elengedhetetlenül szük­ségesek az erőegyensúly fenn­tartásához, a Szovjetuniót és szövetségeseit fenyegető konkrét veszély semlegesíté­séhez, nevezetesen azokból az irányokból, ahol sor került az új amerikai rakéták telepíté­sére. A mezőgazdaság helyzetét Csendes Béla, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese ismertette. A világ élvonalá­ba tartozó mezőgazdaságnál a költségekkel való gazdálko­dás adja a kibontakozás le­hetőségét. A termelési szer­kezet változásának jelentősé­gét az állattenyésztésben Ke­serű János, az Állattenyész­tési Kutató Intézet főigazga­tója ismertette. A konferencia a hozzászó­lások után Nyers Rezső el­nöki zárszavával ért véget. lók idősebbnek látszanak, az idősebbek fiatalabbnak. Itt van egy hetvenéves úr Ka­nadából, farmert visel... A portás legyintett. Meg­volt a véleménye a farmer- nadrágos öregúrról. — Annyit mondhatok, sze­müveget viselt az illető. Le­het, hogy napszemüveg volt... A beszélgetés továbbra is lassan haladt, döccenőkkel. Az egyetlen fontos tény, hogy Halas Viola várt vala­kit, aki érte jött, és más va­laki látogatása is érdekelte. — Megérkezett a másik férfi is? Vajon miért olyan biztos benne, hogy férfi volt. Miért rajzolja meg előre a képet, méghozzá lehet,' hogy hami­sat. Talán az unokahugát várta Viola, talán a nagynén­iét. Halas Viola nem „olyan” lány. Józsi bácsi is mondta. Ő is el akarja hinni, csak tudná miért — A másik férfi nem érke­zett meg... a hölgy felment a szobájába, többé nem lát­tuk ... legalábbis élve nem — tette hozzá precízen a portás. — Nem is keresték? — De igen ... úgy este ti­AUSZTRÁL KÜLDÖTTSÉG HANOIBAN Hanoiba érkezett az auszt­rál külügyminisztérium egyik vehető képviselője, hogy tár­gyalásokat folytasson a viet­nami hatóságokkal hat, az amerikai agresszió idején el­tűnt ausztrál katona sorsá­nak tisztázásáról. A két or­szág korábban megállapo­dott, hogy együttműködik en­nek érdekében, s az illetékes vietnami intézmény élőmoz­dítja az eltűnt ausztrálok földi maradványainak felku­tatását. Ausztrália egyike volt azoknak az országoknak, amelyek csapategységekkel támogatták az Egyesült Ál­lamok vietnami agresszióját. FRANCIA NUKLEÁRIS KÍSÉRLET Franciaország szombaton este — egy héten belül má­sodik alkalommal — föld alatti nukleáris kísérletet hajtott végre a Csendes-óce­án déli részién levő Mururoa- korallzá/tonyon — jelentette az új-zélandi szeizmológiai intézet. A felrobbantott szer­kezet 50 kilotonnás volt. Ausztrália és Üj-Zéland már számos alkalommal fejezte ki tiltakozását a nukleáris kísérletek miatt, és követel­ték azok felfüggesztését. FÖLDRENGÉS JUGOSZLÁVIÁBAN Hétfőre virradóra számos kisebb és négy erősebb föld­rengés volt Bosznia-Hercego­vina délnyugati térségében. A szarajevói rádió híradása szerint azonban ezek egyike sem közelítette meg intenzi­tásban a vasárnap délutánit, amely a 12 beosztású Mer- calli-skálán elérte a 7,5 fo­kot. Az érintett körzet lakos­sága villanyfény mellett, fel­öltözve töltötte az éjszakát, segélykérő telefonhívások nem futottak be sem a men­tőkhöz, sem a tűzoltókhoz. zenegy óra felé telefonon ... a sál miatt.. . — Lehet, hogy ugyanaz a hang volt, aki a szobát ren­delte? A portás töprengett. — Nem tudom... az vidé­ki hívás volt, messziről hangzott... és ki sejtette, hogy egyszer még fontos lesz az a hang... Senki sem sejtette. Amikor a dolgok még rendben, hét­köznapi módon zajlanak, senki nem sejti, hogy apró dolgokat, jelentéktelennek látszó dolgokat meg kellene jegyezni. Az emlékezet ké­sőbb visszaidéz egyet-mást, de többnyire átalakítva, kiszí­nezve, felnagyítva. Ez pedig nagy baj. Könnyen tévútra viszi a nyomozást. És mégis jó lenne valami. Valami, amiből el lehet indulni. — Kapcsolták Halas Vio­lának a hívást? — Nincs abban a szobában telefon. Megkérdeztük az urat, lehívjuk-e a vendéget, de ő kifejezetten tiltakozott. Késő van már, talán alszik a hölgy. Csupán annyit üzen, hogy sál és kesztyű. Kicsit furcsálltám a dolgot, most már talán azt mondanám, valami jelszó lehet. Máté elmosolyodott. A szo­kásos szűk mosollyal, amit senki sem vett észre. Jelszó. A portás fantáziája is neki­indul. Ámbár miért ne lenne igaza? Sál és kesztyű. A ko­raősz meleg. Neki eszébe se jutna sálat és kesztyűt venni a meleg szeptemberi délutá­nokon. A jugoszláviai földrengés súlyos földcsuszamlásokat okozott az adriai tengerpart mentén húzódó autóúton. A képen lát­ható autóra Neum közelében sziklák zuhantak. A bennülők közül egy személy meghalt, az autó vezetője sérülést szen­vedett. Előadói konferencia BENDE IBOLYA: HMfl 50 ÉÉ 11.1 Még az elnökválasztási év tavaszán is belpolitikai szen­zációnak számított, hogy az Egyesült Államokban hétezer oldalnyi titkos dokumentu­mot szabadítottak fel bete­kintésre a történészek és új­ságírók számára. Nem akár­milyen okmányokról van szó. A dokumentumok a hír­hedt Szövetségi Nyomozó Iroda (Federal Bureau of Investigation — FBI) pán­célszekrényében feküdtek. Az FBI egyik tisztségviselője így nyilatkozott: „Eddig úgy őriztük ezeket a szekrénye­ket, mintha rákkeltő széru­mot rejtenének.” A megjegy­zés magyarázata az volt, hogy nemcsak titkos FBI-okmá- nyokról van szó, hanem egyenesen olyanokról, ame­lyek az iroda hírhedett és 1972-ben elhunyt igazgatójá­nak, J. Edgar Hoovernek a bizalmas magánfeljegyzéseit tartalmazták. Mindenekelőtt azt kell le­szögezni, hogy a hétezer ol­dal — amely az úgynevezett „információk szabadságát biztosító törvény” alapján került nyilvánosságra — nem az FBI tevékenységének lé­nyegét érinti. Hoover ma­gánfeljegyzéseiből ugyanis tízezer oldalt visszatartottak, azzal az indoklással, hogy az „nemzetbiztonsági érdeke­ket" érint és így nem esik az említett törvény hatálya alá. Minden ok megvan arra, hogy feltételezzük: az igazi titkokat a lakat alatt maradt oldalak rejtik. Hiszen az FBI (amelyet 1908-ban a közpon­ti kormány által üldözendő, itehát az egyes államok ha­táskörén túlmenő közitörvé­nyes bűncselekmények üldö­zésére hoztak létre) már az első világháború után az Egyesült Államok kémelhá­rító és belbiztonsági szerve­zetévé vált. 1919-ben, az el­ső világháború utáni forra­dalmi fellendülés idején ala­kították meg az úgynevezett „antiradikális osztályát”. En­nek lett első vezetője Hoover, aki csakhamar az amerikai radikálisok, szocialisták, kommunisták, anarchisták, szabadkőművesek elleni harc „fővadászává” vált. Az FBI élére 1924-ben került. Jel­lemző, hogy az amerikai pol­gári demokráciában, amely négyesztendőnként gondosan újraválasztja elnökeit, Hoo­ver csaknem ötven évig, 1972-ben bekövetkezett halá­láig ült a kémelhárítás és belbiztonság főnöki karos­székében. Számlájára e fél évszázadban félelmetes ügyek kerültek. Az anarchista me­rénylettel vádolt, 1927-ben ártatlanul kivégzett Sacco és Vanzetti esetétől kezdve a hi­degháború- csúcsán ugyan­csak ártatlanul perbe fogott Rosenberg házaspár kivég­Az ifjú Hoover — Roosevelt elnök mögött. zésén át a vietnami háborút kísérő letartóztatási hullá­mig. Ezeknek az ügyeknek a titkairól a páncélszekrény­ben maradt tízezer oldal be­szél (illetve hallgat). A nyil­vánosságra hozott hétezer oldal azonban mégis jellem­ző és leleplező fényt vet az FBI tevékenységére. Ponto­sabban arra, hogy milyen módszerekkel uralkodott az FBI és személyesen Hoover az amerikai politikán, sőt a Fehér Ház főnökein is. A dokumentumok egy nagy csoportja arról szól: miképpen verte szét a má­sodik világháborúban az FBI a hadsereg kémelhárító szervezetét, amelyet Hoover nemkívánatos komkurren- ciának tekintett. A katonai kémelhárítás emberei mik­rofonokat helyeztek el az el­nök feleségének, Mrs. Roose- veltnek a szállodai szobájá­ban. Az ott készült felvéte­lek arról „tanúskodtak”, hogy az elnök felesége sze­relmi légyotton fogadott egy fiatal repülőtisztet, aki a Fehér Házban teljesített szol­gálatot. Az FBI megszerez­te a felvételt és Hoover leját­szotta az akkor még viasz­lemezre vett hangdokumen­tumot magának Roosevelt elnöknek. Utána azt is el­árulta, hogy a hadsereg kém­elhárító szolgálata tévedett. A szobában valójában nem az elnök felesége, hanem a repülőtiszt menyasszonya tartózkodott. Miután azonban a First Lady szobája is „be volt mikrofonozva", a han­got torzító viaszlemezek el- cserélése okozta az ügynökök tévedését. Az eredmény: Roosevelt utasítására néhány hónap alatt felszámolták a hadsereg külön kémelhárító szervezetét és az FBI egye­dül maradt a porondon. (-i. -e.) Következik: 2. Hatalmi harcok. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents