Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-13 / 111. szám
1984. május 13. Kelet-Magyaroraxáf 3 Jogos és jogtalan Ha a vevő reklamál Joggal bosszankodik a vásárló, ha hibás árut kap, az üzletben, viszont lehetősége van, hogy kérje annak javítását, vételárának leszállítását, meghatározott esetben pedig a cseréjét, vagy a vételár visszatérítését. Megyénk legnagyobb áruházában, a Nyírfában tavaly az év első négy hónapjában 2118 pár cipő minőségi reklamációjával foglalkoztak és rendeztek csere, vagy visszafizetés útján, melynek értéke 1,2 millió forint volt. Ebben az évben a négy hónap alatt 3518 pár cipőt vittek vissza hasonló okból, s a kártalanítás értéke meghaladta az 1,7 millió forintot Szándékosan emlitettük a cipőreklamációkat, mert mint Király Józseftől, az áruház igazgatójától megtudtuk: ebből van a legtöbb. Ez minőségi problémákra utal. A jogos reklamációk mellett azonban elég sok jogtalannal is foglalkozniuk kell, mert előfordulnak olyan vásárlók is, akik visszaélnek jogaikkal. NEM OTT VETTÉK Az áruházban a minőségi kifogások intézésére igen nagy gondot fordítanak, alkalmazzák a javíttatást, a vételár leszállítását, a cserét, a vételár visszafizetését. De csak megfelelő körülmények között, ha megvan a blokk, s a vásárló a jótállási időn belül reklamál, stb. A közelmúltban az egyik munkahely jogsegélyszolgálatához fordult egy műször- mebunda-tulajdonos, mert a három évvel ezelőtt vásárolt ruhadarab tisztíttatás után tönkrement. A KERMI megállapította, hogy a gyártó cég a felelős érte, mert helytelen „kresz”-címkét varrtak a bundába, és emiatt tisztították helytelenül. Ebben az esetben tehát intézkednie kellett volna az áruháznak, csakhogy kiderült: nem a Nyírfa Áruházban vásárolták a bundát. Meglepetés érte azt a magnótulajdonost is, aki 72 órán belül ugyan visszavitte az áruházba a hibás műszaki 'cikket (amelyik elvitelkor jól működött) mégsem cserélték vissza. Mert amint Nagy László, a műszaki osztály vezetője említette, megállapítható volt, hogy avatatlan kezek hozzányúltak, vagyis házilag próbálták megjavítani. CSAT MIATT CSERÉT ... Ritkább a reklamáció a méteráru- és lakástextilosztályon, viszont előfordul, /-----------------------------------------mint legutóbb, hogy a vásárló már felszabdalva vitte vissza a pvc-t azzal, hogy rossz a minősége, töredezik, illetve beszakadozik. Az áruház a KERMI-hez küldte el és onnan visszakerült, hogy jó minőségű a pvc, valószínű viszont, hogy a szabásnál hasadhatott be az anyag, szakszerűtlen munka miatt. Ebben az esetben sem kerülhetett sor a vásárló kártalanítására. Egyértelmű volt a szándéka annak a fiatalembernek, aki minap egy diplomata- táskát vitt vissza az áruház divatáruosztályára, hogy lelazult á csat és egyből cserét kért. Kovács Sándorné osztályvezető-helyettes felajánlotta, hogy megjavíttatják a zárat, mire a vásárló megkérdezte: „Ugyan milyen hibával lehet a táskát kicserélni?” Talán a divatáruosztályon fordulhatnak elő a legrafináltabb vásárlói reklamációk. Amint hallottuk, sokszor visszavisznek harisnyanadrágot, hogy lyukas volt már a csomagban. Mire a rutinos szakember egyből megállapítja, hogy már viselték, mert átvette a láb formáját. Sokszor még az öblítőszer illatát is érezni a cserére visszavitt harisnyákon. EZ MAR VISSZAÉLÉS Szintén ezen az osztályon: a szezon végi kiárusítás alkalmával vett női táskát apró kis hiba miatt vissza akarják cserélni, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy a kiárusítás után az eredeti árat kérik vissza. Ez is a visszaélés egyik formája. A vásárlókat védő jogszabályok méltányosak. Ha például egy blúz befogja valakinek a fehérneműjét, a kereskedelem visszacseréli például a blúzt, s megtéríti a fehérnemű árát is. Hért Fe- rencné, a konfekcióosztály helyettes vezetője említette, hogy volt már ilyen esetük is. Felesleges tehát jogtalan reklamációkkal többletmunkát adni a kereskedelemben dolgozóknak, hiszen amire a jogszabály felhatalmazza őket azt megteszik, kötelességük, azon túl pedig fondorlatossággal sem lehet többet elérni. Soltész Agnes Z uhog az isten áldotta áztató eső. Húzódunk a kapualj alá. Várjuk a buszt. Csak hűvös van, de azt hideggé hizlalja a szél. A busz nem jön. A kapubolt és az eresz adta árnyék egyre szűkösebb. Ráadásul a fránya, mindig szembefúvó szél is észrevesz minket, szembe fú, hogy igaza legyen a változó irányú szelet jósló meteorológiának. Ázunk. Fázunk. Várunk. Valamennyi kelléke összegyűlhet így egy alapos rosszkedvnek. Beáll közénk egy részeg. Félrehúzódunk. Beáll egy asszony, ölében síró csecsemővel. Persze, hogy övé lesz a másik sarok. Most átkozódni kellene, szidni a közlekedést, hogy egyszerre jön majd a 7-es, a 8-as, és a 12-es is. Szidni kellene ezt a márciusi májust, a főnököt, aki mára írt ki értekezletet, az orvost, aki mára hívott, a kereskedőt, aki a hiánycikket mára ígérte. Ehelyett egy bácsi, csizrpás, kalapos, szép öregember, kilép közülünk. Az esőre áll. Ránéz a komor égre és mosolyog. Szinte az arcát tartja az esőnek. Nézzük. Értjük. Persze, hogy értjük, ha egy paraszt- ember örül az esőnek, de kilép a kapualj alól az a két fiatal is, aki három elmenő buszt is elcsókolódzott már a megállóban. Hajadonfőn állnak az esőben, és mert a szerelem országából valók, nézik az eget nagy gyönyörűséggel, mintha a végtelen kékségre kacsintanánk a komor ég alatt. A kislány homlokán lecsorduló esőcsepp, akár a gyöngy. És mert egyre több a várakozó gyerekes szülő, egyre többen lépünk ki a híg eső alá. A komor aktatáskás hivatalnok, a fehér kö-. penyes elárusító, a rágógumis fiúk, a festékfoltos szobafestő. 'Állunk és fázunk a Az ököritófülpösi Szamos menti Egyesült Erő Tsz és a mátészalkai MOM közös üzemet létesített. 20 csiszológépet állítottak munkába, a gépekkel két műszakban összesen 47 dolgozót foglalkoztatnak, s havonta 300 ezer lencsét előcsiszolnak. A képen: munkában a csiszolók egy csoportja. (Elek Emil felvétele) Fiatalok, foglalkozás, jövedelem Lakást olcsón, gyorsan! Lakás — az önálló életkezdés feltétele. Mégsem minden fiatal mondhatja el magáról, hogy hamar megteremtheti azt maga és családja számára. Az utóbbi években a KISZ a politikai munka sajátos formájaként fogja fel a lakástámogatást. A KŐMŰVES NEM KÉR... — Lépnünk kellett, hogy tetteink igazolják szavainkat — fogalmaz tömören Márkus Gyula, a KISZ Nyíregyházi városi Bizottságának első titkára. Körülnéztünk és kerestük a lehetőséget, miként tudnánk bővíteni a választékot a lakáshoz jutásra. Amikor feltérképezték, kik és miért szorulnának lakástámogatásra, igen változatos képet mutatott a hevenyészett statisztika. Volt, aki 18 évesen már a lakást sürgette, de olyan is akadt, aki harmincadik születésnapját sem a saját lakásában ünnepelte. A foglalkozás is jelentősen befolyásolta a lakásigénylést, mert elvétve sem találni 25 éves kőművest, aki a tanács vagy a KISZ segítségét kérné egy lakáshoz. A fizikai munkát végzők zöme, s ráadásul aki falun él, vagy a szakmájában, illetve maszekmunkával szépen kereshet, nem áll be a sorba, hanem épít magának. Városban lényegesen más a helyzet. A fiatalok műszakba járnak, a másodállás nem mindenkinek elérhető, a maszekolásra a családalapítás, a kisgyermekek nevelése miatt nem mindenki vállalkozhat. Végül az életkorra figyeltek fel a lakásigénylések benyújtásakor a KlSZ-bizott- ságon. Vannak a 18—22 évesek, akik már házasságot kötöttek és esetleg gyermekük is van. S aztán a 28—30 éves korosztály, melynek egy része már túl az első csalódáson, esetleg váláson, másként szemléli a világot. Vagy éppen egyedül maradt eddig és talán az önálló lakás feledtethetné vele a társtalansá- got. — Legalábbis ez a kép bontakozott ki előttünk, amikor a most épülő Vasvári Pál utcai egyszobás lakások kérelmezőivel megismerkedtünk — folytatja Márkus Gyula. — Érdemes végignézni, miként lehet ma Nyíregyházán lakáshoz jutni egy fiatalnak, ha a KISZ támogatására is számít. MINDEN LEHETŐSÉGET Több a semminél, mondják a Jósavárosban levő garzonház lakásaira, akik több mint 25 négyzetméteren élnek. Mesepalotának mondja az, akinek az anyagi lehetősége nem engedi meg az építkezést. Az idén 15 lakást adtak át ebben a házban a KISZ indítványára fiatal házasoknak vagy egyedülállóknak. Használatba vételi díjat sem kell fizetni, havi 300 forint a lakbér. S biztat a lehetőség: a tanács 2—3 év múlva a család mindenkori igényének megfelelően ad nagyobb lakást. — A kétlépcsős lakáshoz jutás igen hasznosnak bizonyulhat — ez Márkus Gyula meglátása. — Éppen ezért a városi tanács, az OTP és a KISZ elhatározta a Vasvári Pál utcán 120 egyszoba-össz- komfortos lakás felépítését. A 35 négyzetméteres otthonokkal szabadon rendelkezik a tulajdonosa. Körülbelül 440 ezerbe kerül, ebből két gyerekre levonják a 80 ezer forint szociálpolitikai hitelt és a maradék pénz harminc százalékát kell befizetni. Ha eny- nyi pénze sincs a fiatalnak, kérhet vállalati támogatást, felveheti az ifjúsági betétjét, ha van, és végső esetben igénybe vehet bankhitelt. Később, de öt éven belül a tanács és az OTP nagyobb lakást utal ki a családnak. Négyszázötvenen kértek itt lakást, de csak körülbelül 200 jogos igénylőt találtak. 120- an ebben a házban, a többi nyolcvan a város más pontján jutott ebben az időszakban önálló otthonhoz. Hatvan százalékuk családos, 40 egyedülálló. Sok kisgyerekes szülő is költözik hamarosan. 1985-ben újabb 120 lakás építését tervezik hasonló formában. — Üjabb lehetőség az ifjúsági takarékbetét révén lakáshoz jutrii. Két éve figyeljük és 50—56 kétszobás lakást kaptak így a fiatalok. Nagy feltűnést keltett a Ság- vári-lakótelepen a lakásépítési akciónk, amelyben a fiatal szakemberek jelentős társadalmi munkával akarták csökkenteni a nagy alapterületű lakások árát. Az építés tavaly kezdődött és már jó néhány család be is költözött. Jövőre újabb harminc lakást építenénk ily módon. További lehetőség az olcsóbb telek vásárlása, hogy így is kevesebbe kerüljön a. majdani lakás. Tóth Kornélia VIRTUS É rtelmetlenül meghalt egy fiatalember. Felborult a motor, 5 ő alatta maradt, néhán • zúzódással. Nem egyedül indult, beszeszelt társaival ült motorra, akik a boruláskor ijedtükben el- szeleltek, még csak arra sem érdemesítve mozdulatlan társukat, hogy felemeljék, megnézzék, mi történt vele. Pedig egy mozdulat életet mentett volna, hiszen ha nem marad fejjel lefelé az árok szélén, akkor minden bizonnyal életben marad a szerencsétlenül járt fiú. Virtuskodtak a cimborák a Rétköz szélén levő faluban, ebből lett a baj. Ám úgy tűnik, ez a fajta virtus korántsem hasonlít apáik, nagyapáik legénykedésére. Ezek a fiatalok nem voltak ellenségek. Együtt szórakoztak, barátokként indultak útnak, hogy eggyel kevesebben érjenek haza. Azóta, hogy elmúlt a mámor, a másik három biztosan gondol az odamaradt egyre. Nem tudom, hogyan számolnak el a lelkiismeretükkel, menynyire veszik szívükre pajtásuk halálát? Gyanítom, most már másképpen néznek a világra, mint a borulás után, amikor a szerencsétlenül járt fiú apjával úgy találkoztak, mintha mi sem történt volna. Hajdanán akár gyilkosnak kiáltotta ki a falu közvéleménye azt, aki értelmetlenül ölt. Most — a puszta tényeket tekintve — nem oltott ki senki egy másik életet, a közömbössége* lehet a vádlottak padjára ültetni. Nem többért, mint segítség- nyújtás elmulasztása miatt lehet elítélni azokat a legényeket, akiknél a barátság a baj pillanatáig tartott. Bármennyire egyedinek látszik, ha más változatban is. de manapság sok hasonló esetről hallunk. Így válik igazzá a népi mondás: bajban ismerszik meg az igazi barát. Mert a haver megijed, a cimbora elszalad. Csakhogy a haver, a cimbora is lehetne több. Ha más nem, legalább a másikért érző ember, akinek nem kerül semmibe, hogy a rászorulton segítsen, ne mindenáron a maga bőrét mentse. • A virtuskodó legények ott maradtak a faluoan, gyakran találkozhatnak időnap előtt meghalt társuk hozzátartozóival. Hogyan néznek a szemükbe? Lányi Botond J Milyen bejárónak lenni? sűrű esőben, de különösképpen senki sem dühös ... Áz öregember azt meséli, hogy mennyire kellett ez az eső, a zord hivatalnok azt, hogy a háztáji kiskertjében hiába vetette el, nem kelt ki a mák, a fehér köpenyes eladó azt, hogy ... A közhit úgy tartja, hogy civilizálódásunkkal egyenes arányban idegenedünk el egymástól. Most állunk, s a civilizációs ártalmak miatt várjuk a késő buszt. És ázunk. Ázunk, de beszélgetünk. Még az igazgyöngyös homlokú kislány — akinek, azt hinnéd, egyetlen világmindenség a srác — is mond valami olyasmit, hogy bizony ez az eső már nagyon kellett. És bármilyen furcsa, ott kint a járdaszegélyen jókedvű, közös örömre szépül a világ. A szobafestő sem csak iparos, a diák sem diák, a hivatalnok sem csak hivatalnok. És nincs ipar és nincs kereskedelem, nincs hivatal, és nincs iskola. Egyetlen dolog van: az eső, amire régen várunk. Bartha Gábor Fehér Gyula, a demecseri üdítőital-üzem lóltögépkezeiöje. — Nem sok különbség lenne ahhoz képest, ha itt laknék, Demecserben. Alig néhány kilométer Gégény, ahol lakom. — És az utazás? — Van egy kismotorom, azzal járok. Télen volt rosz- szabb, mert akkor kerékpárral jöttem a gyárba, ugyanis reggel korábban kezdtünk, a műszakos busz nem volt jó. — Munka után mi következik? — A másik munka. Van otthon jószág, szarvasmarhát, sertést tartunk. Aztán bejön a kapálás, ősszel a répaásás. — De ebben csak segít. — Nem éppen. A faterom meghalt, én vagyok az egyetlen fiú, a két húgomtól nem várhatom el a férfimunkát. — És hogyan döntenek az otthoni gazdálkodás felől? — Anyu megkérdez mindig, ha valamit tervez, hogy beleegyezek-e. Bár mostanában szombat-vasárnap sokszor a gyárban vagyok, mert alakítottunk egy gazdasági munkaközösséget. A gépeket fertőtlenítjük ilyenkor. — Megéri feláldozni a hét végét? — Azért csináljuk. Jól jön az a kis pénzkereset. — Miért? Elkölti, vagy gyűjt valamire? — Jó lenne egy autót venni. Ha ősszel behívnak katonának, akkor csak befizetek rá, de ha itthon maradok, akkor veszek egy használtat, mert ha rossz az idő, mégis más kocsival bejönni a gyárba. — Húszéves. Eddig csak a munkáról beszéltünk, de ilyen korban számít a szórakozás is. — Van baráti társaságom a faluban, de itt a gyárban is vannak jó munkatársaim. Elmegyünk moziba, meccsre, a focizást különben is szeretem, időnként játszom a ge- gényi csapatban. Lányi Sotend V.
