Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
Divatos hímzések A hímzések nagyon divatosak, de sok munkát és türelmet követelnek. Bármire is dolgozunk, szövött vagy kötött anyagra, mindenekelőtt arra vigyázzunk, hogy az öltésekkel ne húzzuk össze az anyagot, és jól válasszuk meg a fonal minőségét és szintét. Ezért tanácsos lenne hímzőrámát használni, bár ennél a megoldásnál is figyelni kell arra, hogy az anyagot ne feszítsük túl erősen a rámára. Selyem anyagra hímzőfonalat vagy gyöngyfonalat használjunk. Pulóverre, jersey anyagra egészen vékony, de nem angoraszerű fonalat javasolunk. A ceruzával felrajzolt, és körülfércelt mintát lapos öltéssel hímezzük, és az egyes elemeket kb. egy centiméter széles semleges színhatású kerettel fejezzük be, amelyik a ruha vagy kötött holmi színéhez illik. Híre való az erkély? Csemege — tejtermékkel TEJFÖLÖS VAGDALT HŐS Hozzávalók: 50 dkg darált sertéshús, 2 zsemle, áztaitáshoz tej, 2 tojás, 1 kiáltanál reszelt vöröshagyma, 2 evőkanál olaj, 2 dl tejtől, 1 kiskarnál liszt, 2 evőkanál zsemlemorzsa, só, törött bors, 1 csokor petrezselyem, 2 babérlevél, 1 evőkanál mustár, pár csepp citromlé. A húst a tejben áztatott, kinyomkodott, összemorzsolt zsemlével, a tojásokkal, a hagymával, sóval, tö- törött borssal meg az összevag- dalt petrezselyemmel összegyúrjuk és egy nagy hosszú cipót formálunk belőle, meghintjük zsemlemorzsával. Tűzálló tálra vagy zománcos tepsire fektetjük és az olajjal leforrázzuk. A forró sütőben megsütjük, majd a húst deszkára téve felszeleteljük. Visszamaradt levébe tesszük a babérlevelet, egy kevés vízzel néhány percig forraljuk, végül a liszttel simára kevert tejföllel besűrítjük. Mustárral, pár csepp citromlével .ízesítjük és a hússzeleteket visszatéve, jól összeforraljuk. TABTARMABTAS Hozzávalók: 3 kemény tojás sárgája, 3 dl tejföl, 1 evőkanál mustár, 1 evőkanál porcukor, 2 evőkanál olaj, só. Villával ösz- szetörjük a kemény tojássárgákat és simára keverjük a tejföllel. A mustárral, sóval meg a culkora! Ízesítjük, végül közzé- keverjük az olajat is. Szerencsére mind több lakás tartozéka az erkély, loggia, balkon. Sőt, ma már nemcsak a bérházak tartozékai, hanem a családi házak többségét is ilyen megoldással készítik. Hanem a célszerű felhasználásukról már nem lehet ennyi jót elmondani. Igaz, ha akár városi lakótelepeken, vagy a falvak új településén sétálunk, látunk igen szép, csupa zölddel, virággal borított erkélyeket, ahol asztalka, ülőbútorok szolgálják a kényelmet, a kellemes szellőzkö- dést. De — sajnos — még mindig több az olyan erkély, amit inkább lomtárnak lehetne nevezni. Pedig, mint már mondottuk, az erkély nem erre való. Bármennyire is szűk a hely benn a lakásban, az igazán szükséges daraboknak szorítsunk helyet. (Érdemes a mellékhelyiség ajtója fölé beépített és függönnyel takart polcot emelni, s ide rakodni.) A két-négy négyzet- méteres erkélyekre, loggiákra pedig építsük fel a házi kiskertjeinket. Az erkélynek ugyanis két funkciója van: a várostervezők szándéka szerint a virágos soroknak az utcaképet kellene díszíteniük, a ’ lakásban élőknek pedig kitágítani a lakóterületet. Ehhez pedig az erkélyt — akárcsak a lakás többi részét — be keli rendezni. Igaz, hogy pénzbe kerül — egyszer. De ha átgondoltan, ízléssel végezzük, hosszú évekig mit sem kell változtatni rajta, illetve két-há- rom évenként az erkélyládákban kicseréljük az elhasznált virágföldet. S mindjárt az első számú teendőknél vagyunk: tegyük virágossá erkélyünket! Ügyes megoldás, ha valamelyik oldalfalhoz rácsos faállványt erősítünk a falba, s az ezekbe vert szegekre lehet akasztani az olcsó színes cseréptartóba helyezett virágokat. Úgyszintén nem hiányozhat a korlátról a virágláda. Nem kell teljes hosszában felrakni, hagyjunk helyet a kikönyököléshez. Az erkélyládát nagyon alaposan, vaskampókkal szereljük fel, még ha van is kőperem, amire állíthatjuk, kétoldalt akkor is erősítsük a falhoz. Ha tavasszal a ládát betelepítettük növénnyel, egyszer kell pénzt kiadni rá, rendszeres öntözés mellett egész nyáron kellemes színfolt lesz belülről a szobából nézve, vagy ha kiülünk levegőzni. A lakásfestés nem mindennapi esemény. Egy időre megállítja a család életét, hétköznapi, ünnepi életritmusát, felfordulást okoz és nagyon sok munkát jelent. Ugyanakkor különböző elmaradt munkák elvégzésére is ösztönöz: ilyenkor felforgatjuk, „kiporoljuk” a lakás minden holmiját. A tavasz a lakásfestés ideje, bár ma, a műanyag festékek korában nem szükséges a száradásra várni, tehát télen is elvégezhető. A leggyakoribb: a ' lakó minden holmijával benn marad a lakásban, és mellette, körötte a család életével párhuzamosan zajlik a festés. Első és legfontosabb — a mesterrel együtt — a terv elkészítései hol, melyik szobában kezd, mit kell megvásárolni, előkészíteni a festéshez. Az apró tárgyakkal kezdjük a szoba kipakolását : a törékeny, sérülékeny tárgyakat olyan helyre tesszük, ahol az egész festés ideje alatt védve van: beépített szekrénybe, bútorba, mosogató alá stb. Külön figyelmet fordítsunk növényeinkre! ök az emberi lényekhez hasonlóan érzékenyek e változásokra, főképp a helyváltoztatásra. Lehetőség szerint csak egyszer változtassuk meg helyüket, ügyeljünk, hogy világos, huzatmentes helyre kerüljenek. Még jobb, ha egy szomszéd befogadja azokat. A nagy szekrénysorokat, szekrényeket —, hogy egyáltalán meg lehessen mozdítani azokat — ki kell pakolnunk. El kell döntenünk, hogyan védjük meg a padlót: fólia jó, de a festő nehezen tud közlekedni rajta a létrával, s valószínűleg eltépi, mint a papírt, ezért aztán végül több festék jut rá, mintha a másik módszert választjuk: a fűrészporral való befedést. Egy 25—30 négyzetméteres szobához egy zsák fűrészpor szükséges, hogy a festék nagy r! szét felfogja. Ezt azután a többi helyiségben is használhatjuk. Ugyancsak jó a vastag hullámpapír. A nagy — és üressé tett — bútorokat fóliával, öreg — és ezután már kidobásra ítélt — szőnyegekkel, lepedőkkel borítsuk be. A kisebb, de nem mozdítható tárgyakat csomagolópapírral vonjuk be és azt ragasztó szalaggal rögzítsük. A festő számára legfontosabb munkaeszköz a létra, amelynek jó felépítésűnek, vaspánttal, lánccal ellátottnak, erősnek és elég magasnak kell lennie. Erről rendszerint a festő maga gondoskodik. Ügyeljünk arra, hogy a tiszta helyiségbe piár csak tiszta holmi kerüljön vissza. A bútor portalanítva, a könyvek mindegyike letörölve foglalja el újra a helyét. • A lakásfestés alatt vándor- életet élnek a tárgyak, de mi magunk is. Ember is, tárgy L, kopik a hurcolászás- sal. Számítsunk erre, ne érjenek meglepetésként apróbb sérülések. Ügyeljünk viszont arra, hogy ezek hamar kijavításra kerüljenek. A fűrészport nylonzsákban vásároljuk. Fontos a csomagolópapír és a ragasztó A mellékhelyiségek esetében óvnunk kell a mosdót, a fürdőkádat a sérüléstől és az eltömődéstől. Zárjuk el a lefolyót, helyezzünk öreg takarót, használaton kívüli ruhaneműt bele, ez azért is jó, hogy nem csúszik meg a kádban a kényszerűségből beállított létra. A festés ajánlatos sorrendje kétszobás lakás esetében: a nagyobbik szoba, a fürdőszoba — ezalatt a nagy szobát ki kell takarítani és a második' szobából mindent ide átrakni — a második szoba, az előszoba — közben a második szobába kerülhetnek a konyha tárgyai — és a konyha. Torday Aliz Minden készen áll: az erős létrák, nylonfóliával, szőnyeggel letakart bútorok és a munkaeszközök Á lakás festése Létezik-e „autósbetegség?" Sajnos, — létezik! Ügy hívják, hogy mozgásszegénység. Kicsit gorombábban: ellus- tulás! Valaha a sokszor visszasírt „régi szép időkben” — postakocsin, lovon, esetleg gyalog — még elég volt valahová egyáltalán odaérni. Hogy -mikorra?! Kivételes alkalmaktól eltekintve — aligha érdekelt valakit. Mai, zaklatott, sietős élettempónk viszont a távolságok lerövidítésére kényszerít. E rövidítés közkedvelt eszköze: a gépkocsi. Ha sürgető követelménynek teszünk eleget általa, miért kárhoztatják mégis annyit az egészségügyiek ezt a közlekedési eszközt?! Tulajdonképpen nem is az autó a hibás, hanem mi magunk, akik a volán mögött ülünk. Mi, akik hagyjuk, hogy ránk erőszakolja az elkényelmesedést. Elvben ugyanis mindenki tudja, hogy mozgás nélkül; nincs élet. Testünknek mozognia kell, méghozzá — rendszeresen. Egyebek közt, épp a vezetés biztonságához is szükségünk van azokra a képességekre, amelyeket a rendszeres testmozgás biztosít. Lássuk, melyek ezek a képességek! A gyors reflexek, az izmok és ízületek működésének harmóniája, a figyelem összpontosítása. Akár tudomásul vesszük, akár nem, a gépkocsivezetés — az „úrvezetők” számára is — munka. És fárasztó. Közismert jelenség, hogy a merev ülőhelyzettől hátunk, vállunk, nyakunk előbb-utóbb megfájdul, volánra tapadó ujjaink elnehezülnek. Nos, mit tesz ilyenkor az autós? Tisztelet a kivételnek — megáll az első presszónál, és felhörpint egy méregerős kávét. Pedig közérzetünk zavarait ilyenkor általában nem a koffein hiánya okozza. Inkább a feszített koncentrálás és a tartós mozdulatlanság a vétkes. A valódi „gyógyszer” tehát: a kikapcsolódás, és merev tagjaink megmozgatása. Ha vezetés közben fáradtságot érzünk, ajánlatos megállni egy kicsit. Ne legyünk restek leengedni az ablakot, és lélegezzünk jó mélyeket! Merevült ujjainkat — zongorázó mozdulatokkal — a kocsi belsejében is megmozgathatjuk. Érdemes néhány többirányú csuklóhajlítást — és -nyújtást végezni, de hasznos mozgás a csuklókör- zés is. A kocsiban nyakhaj- lításokra, fejfordításokra, fejkörzésekre is van lehetőség. Lábunk fáradtságérzetét a bokahajlítások és -nyújtások, valamint a lábfejkörzés enyhítik. Miután a szabadban a felsoroltaknál jóval több fajta tomagyakorlat végezhető, szálljunk ki néhány percre a kocsiból. Hosszabb túra alkalmával érdemes felkeresni az útbaeső erdei tornapályákat is. Az üdítő, pihentető mozgásformákhoz a helyszínen található táblák adnak hasznos útmutatást. Jó, ha elfogadjuk: az ilyen lazításra szánt idő sohasem elfecsérelt. A pihent, nyugodt embert ugyanis kevésbé fenyegeti a közúti baleset veszélye. A. G. IM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. május 12.
