Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-11 / 109. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. május 11. Megkezdődött az Akadémia 144. közgyűlése (Folytatás az 1. oldalról) kényelemre sem ad okot, de lehetőséget sem. — A világ országainak többsége hasonló bajokkal küszködik — nálunk jóval gazdagabbak, fejlettebbek is —, és kevesen mondhatják el közülük azt, amit mi, hogy az elmúlt tíz nehéz év során megőrizték nemzetközi fize­tőképességüket, életszínvona­lukat, elkerülték a világot megrázó munkanélküliséget, a rohamos inflációt, megtar­tották fejlődőképességüket. Szólt arról is Marjai Jó­zsef, hogy az MSZMP Köz­ponti Bizottsága meghatároz­ta gazdaságirányítási rend­szerünk továbbfejlesztésének feladatait. Kormányzati ál­lásfoglalás született a VII. ötéves terv kidolgozásának irányelveiről. E döntések kö­zös jellemzője, hogy a nél­külözhetetlen többletteljesít­mény létrehozása érdekében kedvező körülményeket te­remtenek a fegyelmezett, szorgalmas alkotó munka, a felelősségteljes szocialista vál­lalkozás, az ésszerű gazdálko­dás számára. — Amit tennünk kell, az nagy nemzeti feladatot jelent — mutatott rá Marjai Jó­zsef. — Megvalósítása csak nemzeti összefogással lehet­séges, amelyben a gyakorlati életben munkálkodóknak ugyanolyan felelősségük van, mint azoknak, akik tehetsé­güket tudományos alkotómű­helyekben gyümölcsöztetik. Mind a hosszú távú nép- gazdasági terv kidolgozásá­ban, mind a gazdasági stra­tégia megvalósításának ku­tatási és fejlesztési szakaszai­ban számítunk a tudósok te­hetségére az alapkutatás és az alkalmazott kutatások te­rén is, s támaszkodunk vé­leményükre a politika rövid és hosszabb távon megteen­dő lépéseinek meghatározá­sakor. — Amikor a kormányzat és a tudományos élet együtt­működését formáljuk, gya­koroljuk — a társadalmi munkamegosztásból adódó kötelességünket teljesítjük. — A kormányzat és a tu­domány közötti együttműkö­désben biztosított a kutatás­nak az az önállósága, amely­re annak előrevivő szerepé­hez feltétlenül szüksége van. Ez az önállóság az új, előre­mutató gondolatok szabad keresését és felkarolását, kényszerkötöttségektől való függetlenségét jelenti. Az or­szág vezetésének érdeke, hogy ezt biztosítsa a tudomány számára. Pártunk és kormá­nyunk — a lehetőségekhez mérten — igyekszik megte­remteni a tudományos ered­mények -eléréséhez szükséges feltételeket. Tudományos ku­tatásokra és műszaki fejlesz­tésre, a nemzeti jövedelem­ből való részesedést tekintve, nemzetközi összehasonlítás­ban sem csekély — bár ab­szolút számokban szerény — összegeket fordítunk. Fel- használásuk hatásfokában még vannak tartalékok. Ezután arról beszélt a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, hogy ma és a következő évek­ben különösen fontos, hogy olyan tudományos eredmé­nyek szülessenek, amelyek túllépnek a laboratóriumi ke­reteken, s a kutatás-fejlesz- tés-termelés és értékesítés egész folyamatában megvaló­síthatók. Olyan emberek kel­lenek ehhez, akik harcolnak ezért, és képesek is keresztül­vinni az értékes megoldáso­kat. — Túlságosan hosszú az át­futási idő a tudomány ered­ményétől a gyakorlati meg­valósításig — folytatta Mar­jai József, s rámutatott: — Korszerű ^szervezéssel egybe­kötött műszaki fejlesztésre van szükség, ami egyaránt átfogja a kutatási, fejleszté­si, beruházási, termelési és a kereskedelmi folyamatokat. — A társadalomtudomá­nyokban, s ezeken belül a gazdasági, főként a gazda­ságirányítás kérdéseivel fog­lalkozó kutatásokban olyan tudományos eredményekre van szükségünk, amelyek a magyar valóság sokoldalú, re­ális fényein alapulnak, és módot adnak a lehetősége­inkből kiinduló javaslatok megtételére. Máshol, más kö­rülmények között javasolt, esetleg részben meghonoso­dott elméletek és gyakorla­tok közvetítése érdekes és sok tekintetben tanulságos lehet, de nem helyettesítheti az önálló, a valós helyzetből kiinduló elemző munkát. — Soha ennyire nem volt szüksége a nemzetnek arra — hangsúlyozta Marjai Jó­zsef —, hogy a magyar ku­tatók hozzájáruljanak gazda­sági és társadalmi fejlődé­sünk meggyorsításához. A vi­lággazdasági feltételrendszer radikális változásai erősen hatottak a műszaki fejlődés irányára és ütemére is, új, több lépcsős technikai forra­dalmat eredményeztek. En­nek súlypontjait az energia- és anyagtakarékos, környe­zetvédő technológiák, az in­formatika és a biotechnológia jelentik. Mindezek növekvő és gyorsan változó mértékben határozzák meg az országok helytállóképességét, a to­vábbfejlődésük lehetőségeit is. — Ezért objektív szükség- szerűség szellemi potenciá­lunk és tudományos teljesít­ményünk fejlesztése, a tudo­mány mind szélesebb körű bekapcsolása a társadalmi­gazdasági fejlődésünkkel összefüggő kérdések feltárá­sába, megv álaszolásába és megoldásába. Mindinkább el kell érnünk, hogy a kutatás és a műszaki fejlesztés a ter­mékszerkezet megújításának, a piacKépes termékek gazda­ságos előállításának igazi mo­torjává, hajtóerejévé váljék. — A kutatásoktól nem csak rövid távú és csak á napi szükségletek fedezését célzó eredményeket várunk. A köz­vetlen gazdasági követelmé­nyek erőteljes megfogalma­zása nem jelentheti az alap­kutatások elhanyagolását vagy visszaszorítását. Az alapkutatásokkal növelnünk kell jövőbeni tudományos és gazdasági pozíciónyerési esé­lyeinket. Ezért döntött a kor­mány a közelmúltban úgy, hogy — pályázatok útján — terven felül további 200 mil­lió forintot biztosít alapku­tatási célokra. Arról is szólt Marjai Jó­zsef, hogy a kutatások terü­letén is elengedhetetlenek a széles körű nemzetközi kap­csolatok, különösen az, hogy fokozottabban éljünk a Szov­jetunióval, a testvéri KGST- országokkal kialakult mű­szaki-tudományos együttmű­ködésünk jól bevált rendsze­rének előnyeivel, a nemzet­közi munkamegosztás széles körű lehetőségeivel, a nem­zetközi kooperációval. Külö­nösen fontos, hogy mielőbb felzárkózzunk a nemzetközi élvonalhoz a modem biológia és az ezen alapuló biotech­nológia területén. — A modern biológia mű­velése, fejlesztése Magyar- ország jövője szempontjából kiemelkedően fontos. A ha­zai mezőgazdaság megfelelő alapanyagokkal, megújítható nyersanyagforrásokkal tudja ellátni ezt az ágazatot. A ma­gyar tudósok helyesen érzéke­lik e tudományág fontosságát, és egyes kulcsterületeken — mint a génsebészet, a mole­kuláris genetika, a fermen­tációs technológia — nemzet­közileg is elismert eredmé­nyekre jutottak. Tudományos és műszaki-kulturális alapja­ink e téren kedvezőek. — Versenyhelyzetünk tehát — ha a továbbiakban nem késlekedünk, és a tudomá­nyos munka menetében, s a gyakorlatban is mindent idő- veszteség nélkül megvalósí­tunk — nem rossz. A gazda­sági és politikai vezetés ere­jéhez mérten minden segítsé­get kész megadni ahhoz, hogy a biotechnika fejlődése széles körű alapokon bontakozzon ki — hangsúlyozta a kor­mány elnökhelyettese, s kérte a kapcsolódó tudományágak képviselőit, hogy saját kuta­tómunkájuk során vegyék ezt figyelembe. Végül hangsúlyozta: — A mi kicsi, de tehetségekben bővelkedő szocialista hazánk a változó világban folyama­tosan keresi kedvezőbb he­lyét, az alkalmazkodás köl­csönösen előnyös formáit. E törekvésünk sikeréhez nin­csenek örök érvényű recept­jeink: fennmaradásunkért és fejlődési lehetőségeinkért nap mint nap, újból és újból meg kell küzdenünk. Ebben kell együttműködnünk: el­méleti szakembereknek és gyakorlati végrehajtóknak, politikai és gazdasági veze­tőknek; ez tna országunk és népünk érdeke — mondta Marjai József, s beszédét zár­va további sikereket kívánt az Akadémiának, a magyar tudósok egész közösségének. Marjai József beszédét kö­vetően a közgyűlés tudomá­nyos programjának részeként „Biológia és a társadalom” címmel Straub F. Bruno aka­démikus tartott előadást, me­lyet vita követett. A vitát összefoglalva válaszolt Stra­ub F. Bruno a felszólalások­ra. A Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése ma zárt ülésen folytatja munká­ját. 3. — Ha a portásnak vagy a liftesnek köze van a gyil­kossághoz, akkor ez rossz húzás volt — villant át Má­té agyán a gondolat, de azon­nal védelmébe vette az őr­mestert, aki nem tehetett mást. Megköszönte a jelen­tést, a karórájára nézett. Hat óra huszonhét perc. Hetvenöt perc telt el a holttest felfe­dezése óta. Nagy időveszte­ség. Egyelőre fel kell mennie a 214-es szobába. Megnézi a hullát, s rögtön utána beszél a férfival, aki idegesen és türelmetlenül üldögél az egyik fotelban. Az őrmester alig bírta visszatartani, min­denáron el akart menni az­zal, hogy indul a vonata. Le­het, hogy igazat mond, lehet, hogy nem. Most minden két­séges és kérdéses, és így lesz egészen addig, amíg a 214-esben. fekvő nő gyilkosát el nem fogják. Máté agyában megjelent a láthatatlan forgatókönyv. Tennivalók egymás után, kö­telességek és feladatok. Kö­rülnézett az előcsarnokban, ahol már dolgozni kezdtek a gyilkossági csoport tagjai. A pult mögött és körülötte ci­vilruhás rendőrtisztek ácso- rogtak. Tormás hadnagy a bejelentőket egyeztette a vendégkönyv adataival. Vigh Gyula a portás helyét foglal­ta el, Balogh főtörzs, a cso­port legfiatalabb tagja elin­dult, hogy felváltsa a hátsó kijáratnál őrködő liftesfiút. A vendégkönyv szerint százketten laktak a szállóban, majdnem telt ház. Máté biz­tos volt, hogy többen tartóz­kodnak odafenn, lehet vagy tíz-tizenöt bejelentetlen háló­vendég, nők természetesen, akik valuta reményében sur­rantak fel a lépcsőn. Az áldozat egyedül lakott a 214-esben. Halas Violának hívták, huszonhárom éves, adminisztrátor. Vibrányból érkezett a fővárosba előző nap délután, s ennek a pi­ciny Balaton menti városnak szomszédságában, Tóhalmon született. Máté most örült, hogy alaposan ismeri a Bala­ton vidékét, hogy legalább annyit tud, milyen az. a hely, ahol eddig Halas Viola élt. Hans Janssen, a nyugatnémet fémipari dolgozók szakszer­vezete elnökségének tagja, a győzelem jelét mutatja miután egy szavazáson a dolgozók többsége az iparágban meghir­detendő általános sztrájk mellett foglalt állást. A szakszer­vezet így akarja elérni a 35 órás munkahét bevezetését. A szakértők szerint jelenleg Walter Mondale-nak van a leg­nagyobb esélye a demokrata párt elnökjelöltségének elnye­résére. Képünkön: az amerikai politikus híveit köszönti egy kampánygyűlés után. Első kongresszusát tartja Athénben a Pánhellén Szocia­lista Mozgalom (FÁSOK). A négynapos tanácskozáson mintegy 60 országból érkezett küldöttség (Telefoto) Csernyenka fogadta I. János Károlyt I. János Károly spanyol királyt és feleségét fogadta Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke. Ezt kö­vetően megbeszélésre került sor Konsztantyin Csernyenko és I. János Károly között. A megbeszélésen hasznos és konstruktív véleménycse­rét folytattak a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdé­seiről, valamint a kétoldalú kapcsolatok bővítésének le­hetőségeiről. A megbeszélé­sen mindkét részről megerő­sítették: megvannak a lehe­tőségei a Szovjetunió és Spanyolország közötti kölcsö­nösen előnyös együttműkö­dés tovább-bővítésének. Dán parlament; NEM! a rakétáknak A dán parlament csütörtö­kön megvonta az ország pénzügyi hozzájárulását az új amerikai közepes hatótávol­ságú rakéták nyugat-európai telepítésének programjától. A kis északi ország ezzel kivon­ta magát a NATO 1979-es kettős határozatának teljesí­tése alól. Németh Károly— Sztanko Todorov találkozó Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára csütörtökön a KB székházá­ban fogadta Sztanko Todoro- vot, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának tagját, a bolgár nemzetgyűlés elnö­két, aki parlamenti küldött­ség élén hivatalos, baráti lá­togatáson tartózkodik ha­zánkban. A szívélyes, elvtársi légkö­rű eszmecserén tájékoztatták egymást a két párt tevé­kenységének soron lévő fel­adatairól, áttekintették a magyar—bolgár kapcsolatok alakulását, véleményt cserél­tek a nemzetközi helyzet, va­lamint a nemzetközi kom­munista és munkásmozga­lom néhány időszerű kérdé­séről. Az egyik legprózaibb telepü­lések egyike, ámbár van né­hány eszpresszó, irodalmi klub, színház is vendégszere­pei olykor a művelődési ház­ban. A noteszába írta az adato­kat, még egyszer megnézte a szállodai bejelentőt. Szép, szálkás, nyugodt betűi vol­tak Halas Violának. Lassú léptekkel ment fel a második emeletre. A portás készségesen ugrott a lifthez, de nem fogadta el a kiszolgá­lást. Ez a pár perc is jó a töprengéshez. Amíg felfelé megy a lépcsőn, a kissé ko­pott bordó szőnyegen, meg­próbálja latolgatni az indí­tékokat. Szerelem? Pénz? Bosszú? Miért jött Halas Vio­la Budapestre, s főként miért jött szállodába? Valaki meg­hívta, de rejtegetni akarta? Egy nős ember talán ily mó­don intézte el a számára kí­nos ügyet. Hirtelen megfor­dult, mintha a gyilkos mö­götte állna, figyelné, és ka­jánul mosolyogna. De csak a technikus csodálkozó pillan­tását látta, s a két hatósági tanú — a szomszéd házból át­hívott két álmos férfi — ri­adt tekintetét. Megálltak a 214-es szoba ajtaja előtt. Nyitva volt, ugyanúgy, ahogy a liftesfiú találta, amikor tévedésből bekopogott. A fiú már elhe­begte, hogy a 217-est kellett volna keltenie, de rosszul hallotta a számot, álmos volt, máshova ment. Miközben Máté mégis ki­próbálta a kulcsot a zárban, megállapította, hogy a szál­lodában a szokásostól eltérő, különleges zárakat szereltek fel. Ezt a fajtát a hazai bű­nözők közül csak néhányan tudják kinyitni. Könyökével nyomta le a kilincset. A szobába pi­ciny előszobán át jutottak. Jellegtelen szoba volt, két fotel, egy asztal, egy heverő, egy modern rajz a falon. Az állólámpa még világított. Halványan, erőtlenül az erő­södő nappali fényben. A lány a hevefőn feküdt, hanyatt, tágra nyílt szemek­kel és lila arccal. Nyakában sötét valami, amelyről még nem lehet tudni, micsoda. Hol volt ez a valami a gyil­kosság előtt? És a lány üldö­gélt, vagy feküdt? Valószínű, hogy a heverő szélén ülhe­tett, talán lefekvéshez készü­lődött, a szobában rend van, dulakodásnak semmi nyoma, a támadás váratlanul érhet­te, a gyilkos ügyesen dolgo­zott. A heverő melletti kis asztalkán csak egy krémes tubus, a fotelon pedánsan letett szoknya, az ablak mel­lett egy kis utazótáska. A többit majd később, a nyom- szakértők után. Máté a szo­ba rendjéről látta, hogy itt nem történt váratlan dolog, hirtelen felindulás. A szom­szédok majd elmondják, hal­lottak-e kiabálást, sikoltást, de ő majdnem biztos volt benne, hogy senki nem hal­lott semmit. A fényképész már rásze­relte a gépét az állványra. Megérkeztek a nyomszakér­tők, villant a vaku, az orvos a műszereit rakosgatta az éj­jeliszekrényre. A két hatósá­gi tanú riadtan, a látványtól sápadt arccal, a falhoz hú­zódva álldogált. Egyikük sem mert a lányra nézni, ciki im­már mindenkitől távol, közö­nyösen feküdt a heverőn, s hagyta, hogy elvégezzék kö­rülötte mindazt, amit ilyen­kor tenni kell. ★ A liftesfiú sápadtan állt Máté előtt. — Én nem tehetek semmi­ről — majdnem sírt —, ösz- szekevertem a két szobaszá­mot, ennyi az egész ... — Nagy szerencse — gon­dolta Máté —, hogy összeté­vesztetted a szobákat, a hul­lát különben csak délután találták volna meg, vagy még akkor sem. A takarítónők az előírás szerint addig nem lépnek be a szobába, amíg a vendég a kulcsot le nem ad­ja. Ha a szoba lakóját nem keresik, ki tudja, meddig fek­szik nyitott szemmel, a meny- nyezetet bámulva a heverőn. Az idő pedig most nagyon fontos. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents