Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-08 / 106. szám

1984. május 8. Kelet-Magyarország 3 í Amiből élünk A VÁROSI EMBERT IS Érdekli a mezőgaz­daság, számos jele van ennek. Ha például elered az eső, egyre gyakrabban mondják a városon is: Jót tesz a vetésnek! Része van ebben annak is, hogy sokan rendelkeznek kis hobbi­kerttel. S aki'már „gazda" — csak száz négyzetméte­ren is —, másként gondol­kodik, mint a megrögzött aszfaltkoptató, bérházlakó. — Megyünk a birtokra! — válaszol „hova-hova?” kérdésemre jogász ismerő­söm, és szavaiban termé­szetes humor, s nem holmi felvágás rejtőzik. Mindket­ten értjük a birtok szó vál­tozó jelentését, konkrét tartalmát, s a benne rejlő öniróniát. Pedig birtok az valóban, méghozzá kedv szerinti, pihentető és izmo­kat mozgató. Ha úgy vesz- szük, hobbi, de valójában életforma-gazdagító, az em­beri életet teljesebbé tevő. És egyúttal ismeretgyarapí­tó is. Mert ma már nem mo- solygunk, ha a városiak buszon, utcán, boltban és társaságban szőlő- és alma­fajtákról, permetezésről, netán az értékesítés gond­jairól vitatkoznak, beszél­getnek. Nem kelt megütkö­zést a — kissé érdessé vált kezét sem rejtő — metszés­hez értő irodista, tanár vagy művész. Mint ahogy az is megszokott dolog, hogy a kertész, az állatte­nyésztő igencsak ért a gé­pekhez, motorokhoz, kémiai anyagokhoz, s a szakma tu­dományos újdonságait is — újságokból, folyóiratokból — szinte naprakészen isme­ri. MINDEZ TERMÉSZETE­SEN CSAK IGEN KIS RÉSZBEN KÖSZÖNHETŐ ANNAK — mármint a vá­rosiak esetében —, hogy di­vat lett a munka utáni ker­tészkedés, a szabadban való bíbelődés. Az érdeklődés a mezőgazdaság, az élelmi­szer-termelés iránt sok egyébbel is összefügg. Pél­dául a közgazdasági szem­lélet terjedésével, az ország, a világ dolgai iránti érdek­lődéssel, a nyitottsággal. Legfőképpen a társadalmi változással magyarázható, amely kihat a városi és fa­lusi emberekre egyaránt. Hiszen a munkások többsé­ge is sok szállal kötődik a paraszti élethez, nemcsak származását tekintve, ha­nem mostani életvitelével is. Falun is számos család­ban megtalálható az ipar­ban dolgozó szülő vagy gyermek. Nem ritka jelen­ség, hogy az ipari munkás otthon kertet művel, háztá­jiban tevékenykedik, sőt, szabad idejében besegít a közösbe is. A hajdani el­ítélően hangzó „kétlakiság” inkább az életrevalóság je­leként értékelődik a köztu­datban. Sokféle haszna van ezek­nek az „átfedéseknek”, a foglalkozásbeli keveredés­nek, a munka változatossá­gának, felcserélhetőségének egy adott közösségen belül. Az egyéni gyarapodás mel­lett legalább akkora a tu­dati tényezők módosulásá­val járó nyereség, mégpedig társadalmi méretekben. A mai világban a haszon sem túl nagy, legfeljebb — ren­geteg saját erővel — tisz­tesnek mondható. Amit ma már senki sem irigyel. Közelebb kerültünk vol­na egymáshoz érzelmekben, gondolkodásban? Messzire vezetne ennek bővebb fej­tegetése, s bizonyára ellen­tétes példákat is lehetne felsorolni. Annyi bizonyos, hogy az amiből élünk fo­galma érthetőbbé, kézzel­foghatóbbá vált a számunk­ra. Talán a piaci hatások, ármozgások sem tűnnek olyan titokzatosnak. Az érdekek egybeesése mindenesetre világosan ki­rajzolódik előttünk, külö­nösen az olyan megyékben, ahol az ipar és a mezőgaz­daság együtt mozgása telje­sen nyilvánvaló. Bár érzé­keljük itt is, hogy a teljes összhang megteremtésétől elegendő hűtőház, tárolótér és feldolgozókapacitás hiá­nya miatt — még meglehe­tősen messzi vagyunk. AZ ARÁNYOKAT, A FEJLŐDÉS TÉNYEIT TE­KINTVE köztudott, hogy a nemzeti jövedelem alakulá­sában az ipar képviseli a nagyobb erőt, de az is vi­tathatatlan, hogy a magyar mezőgazdaság súlya, tekin­télye nemcsak a termelt mennyiség szerint növek­szik, hanem — korszerű technológiák, tudományos eredmények alkalmazása révén — az elért minőség okán is, idehaza, külhonban egyaránt. Hogy miiből élünk? Végső soron ezt igen jól kimutat­ják az éves és kisebb-na- gyobb időszakra vonatkozó statisztikák. Az egyén mindezt csak ritkán mérle- gelgeti, megelégszik azzal, amit saját háztartásában, költségvetésében a bevéte­lek és kiadások egyensúlyá­ban és felborulásuk gyako­riságában tapasztal. De ta­gadhatatlan, hogy emellett mégis növekszik az érdek­lődés az ország gazdasági állapota iránt, mivel a ket­tő közti összefüggést egyre többen felismerik. S okkal bízhatunk abban, hogy ez a felismerés előbb-utóbb min­dennapi tetteinkben is hasz­nosul, az ország és a ma- - gunk javára. F. T, P. _______________________ A KEMÉV Tünde utcai telepén a bádogosműhelyben lg- nácz András és Megellai Miklós bádogosok a vállalat épít­kezéseihez csatornákat készítenek, (elek) CSILLOGŐ ÜVEGIPARI TERMÉKEK. Kevesen gondolják, hogy az üvegipari termékeket savazni kell ahhoz, hogy csillogó, magas fényük legyen. Erre a műveletre létesítettek savazóüzemet a vásárosnaményi üveggyárban. Üzembe helyezésével megteremtették az egyik feltételét az ólomkristálygyártásnak is. Az iparágban is újdonságnak számit, hogy ebben az üzemben kálium-kristály üvegeket is savazhatnak. Képeinken:, kezelés után víz­zel öblítik a poharakat... Az elhasznált savat mésztejjel közömbösítik... Ma már a termékek egy része francia, NSZK és osztrák piacra is eljut. (Elek Emil képriportja) VAN EGY JÓ ÖTLETE? ALKOIMIÍNY - GYERMEKEKNEK Önzetlenül □ Nemzetközi Vörös- kereszt idei világnapi jelszava: Emberiesség­gel a békéért! — megegyezik a mozgalom hagyományos jelmondatával. Talán kifogy­tak a mondandóból? Talán nem voltak kellően találéko­nyak az idei programot meg­határozók?— kérdhetné vala­ki az ismételt mondat hallatán. Vagy talán éppen a gondok pontos megérzése volt az ok, hogy újra, nyomatékkai, meg­ismételték? Ez látszik biz­tosnak, hiszen talán sosem volt ily időszerű világgá ki­áltani: Emberiességgel a bé­kéért! E világmozgalmat Solferi- nónál a háború borzalma va- júdta életre. Az emberséges Henry Dunant gondolata va­lamivel több, mint száz esz­tendő múltán nélkülözhetet­lenné vált. Emberpusztító háborúk, földrészeket tizede­lő betegségek, az emberekben dúló lelki küzdelmek, az éle­tet fenyegető drogok, szen­vedélyek, a felfokozott tem­pójú világ rizikófaktorai egy­re többször teszik és tették szükségessé azt, hogy önzet­len emberek álljanak ké­szenlétben — másokért. Megyénkben több, mint 55 ezer vöröskeresztes jelzi: a jóra, a másokért cselekvésre belső indíttatásból készek serege dolgozik. Ott vannak az idősek segítőjeként, a vér­adás szervezőiként; megtalál­juk a fiatalkorúak patronáló- it, a szenvedélybetegségből gyógyulok támogatóit, a rá­szorulók segítői soraikban. Országhatárokat és kontinen­seket ível át segítőkészségük, miközben itthon érezzük munkájukat falvakban, ta­nyákon, városokban, üze­mekben és szövetkezetekben. Május nyolcadika az a nap, amikor egy pillanatra meg­állnak Djakartától Kisvárdá- ig, hogy megköszönjék az ön­zetlenek tetteit, s megfogal­mazzák programjuk időszerű lényegét. E mberiességgel a béké­ért! — hangzik a jel­szó. Rakétáktól fenye­getett világunkban, a konf­liktusok korában, az elbi­zonytalanodás pillanataiban röppen fel a parancsoló mód­ban fogalmazott mondat. Em­beriességet a politikában, az otthonokban, az emberek kö­zött, a népek között. Hogy egészséges lélek növekedjék egy egészségesebb világban. A vöröskeresztesek és a velük cselekvőknek ezen a napon köszönetét mondanak. Elég ez? Talán érdemes volna mind többünknek melléjük sorakozni. És cselekedni, (b) Legyen saját alkotmányunk! Sok úttörőcsapat hatá­rozta el a nemes szándékot ezekben a napokban. Felkutat­ják a hagyományokat, megkeresik az egykorvolt diákokat, meghívják egy baráti beszélgetésre az iskola hírnevét öregbítő tanulót. Az április közepén befejeződött városi út­törővezetői konferenciákon jó néhány újdonságról döntöt­tek a küldöttek. S szinte kivétel nélkül olyan egyszerű öt­let öltött testet írásban is, ho gy az a csoda, korábban senki­nek nem jutott eszébe... — Pontosan nem lehetne az időpontot meghatározni, mindenesetre új szelek fúj- dogálnak az úttörőcsapatok háza táján — ez Lippai Ger­gely megyei úttörőelnök vé­leménye. — Korábban nagy­szabású, rendszerint országos akciókat hirdetett meg a központi vezetőség, amit Győrtől Tyúkodig szinte ugyanúgy hajtottak végre a pajtások. Maguk döntenek Már a decemberben lezaj­lott VIII. országos úttörő­vezetői konferencián rávilá­gítottak: sokkal színesebb, elevenebb lehetne az úttörő­élet, ha minden tájegység, megye vagy kisebb körzet a sajátos helyzetéhez igazítaná az úttörőfeladatokat. Éppen ezért megváltoztattuk a ter­vezés rendszerét. Nem ad ki sem az országos, sem a me­gyei elnökség irányelveket, amelyeket jobbára úgyis be­tartottak a csapatok. A demokratizmus növeke­dését is jelenti, hogy minden közösség önmaga dönt a ter­veiről. Az egyik vándortá­bort, a másik sítúrát, a har­madik felszabadulási vetél­kedőt szervez. Érthető, hogy a pajtások sokkal szíveseb­ben vesznek részt azokban a feladatokban, amelyeket ma­guknak szabtak. A sajátos csapatarculat ki­alakítására gondoltak a moz­galom vezetői, amikor nem akarták másolni a másutt al­kalmazott módszereket. Hi­szen a gyermekek fantáziája kiapadhatatlan, jó pedagógiai érzékkel megáldott felnőtt — aki nem feltétlenül pedagó­gus! — ügyesen irányíthatja az „önkéntes” elhatározáso­kat. Szélesebb kapcsolatok — A városi küldöttértekez­leteken a másik hangsúlyos kérdés az volt — folytatja Lippai Gergely —, hogy szé­lesíteni kellene az úttörő- mozgalom társadalmi kap­csolatait. Annyiszor elmond­tuk már, hogy az egyébként is leterhelt pedagógus sok­szor küszködik ötlethiánnyal, neki és a gyerekeknek, no meg a mozgalomnak is jót tenne, ha szocialista brigá­dok, termelőszövetkezeti ta­gok, intézmények dolgozói, pártoló felnőttek, a társszer­vek, az MHSZ, a fegyveres testületek, a tűzoltóság, a Vöröskereszt és még jó né­hány szervezet elküldené képviselőit az úttörőcsapatok, a rajok élére. Külön szólni kell a KISZ- ben tevékenykedő, de az út­törőket irányító ifivezetőkről, akik zökkenőmentes átmene­tet szervezhetnek a gyermek- és az ifjúsági mozgalom kö­zött. A társadalmi kapcsolatok erősítése lesz a célja annak az aktívaértekezletnek, ame­lyet május elejére hívnak össze Iskolaigazgatók, a mű­velődési osztályok képviselői, párttitkárok, közművelődési felelősök ismerkedhetnek meg a mozgalom feladatai­val és kérhetnek önálló ten­nivalót a célok érdekében. Ne általánosságban — Ez lenne éppen az egyik legnagyobb gondunk — fej­tegeti a megyei úttörőelnök. — Olyan általánosságban hangzanak el a kérések az úttörővezetők részéről, hogy például kérik a szülők támo­gatását. Mire gondol az anyu­ka? Pénzt kell adni biztosan, kirándulásra, felszerelésre, táborra. Egyáltalán nem er­ről van szó! Konkrétan kell megfogalmaznunk azokat a feladatokat, amelyeknél szá­mítunk a szülőkre. A jól át­gondolt és a hasznos feladat minden esetben értő fülekre talál. A gyermekmozgalom a maga sajátos eszközeivel ro­mantikát, játékot, sok-sok ismeretet nyújt tagjainak. De a nevelés rég kilépett az iskola kereteiből és így az úttörőmozgalomnak meg kell találnia az alkalmat, hogy a mai kor gyermekeit érzelmi­leg is közelebb hozza társa­dalmi valóságunkhoz. T. K. Hétfő délelőtt Nem tudom, hog> az örökösföldi építkezések ütemesen haladnak, netán előbbre is vannak a tervezettnél, csak azt tudom, hogy hétfőn délelőtt jó néhányan ráérősen mozog­tak az ott dolgozók közül. Sőt, jutott belőlük a Pálmának elnevezett eszpresszóba is, ahol úgy délelőtt 10 óra körül, vidáman fogyasztották söreiket, sőt akadt pohár, amelyik­ben tömény ital lötyögött. Mivel a kicsiny helyiségben megszámlált tizenegy dolgozó szemmel láthatóan időmillio­mos is volt, így páran közülük a játékautomatához vonul­tak, hogy aznapi keresményükből néhány forintocskát el­játsszanak. Ügy gondolom, hogy a 10-től 11 óráig esedé­kes órabérüket dobálták az automatába. Először arra gondoltam, hogy az öntudat, no és az al­koholizmus elleni harc jegyében keményen megrovom őket, mondván, hogy rossz példát mutatnak a többieknek, de megláttam, hogy újabb csapatok, párok igyekeznek a presszó felé, s aki jobban szereti a friss levegőt, netán az italt sem kedveli, az elmélyülten élezi a lapátját, vagy a lapát nyelére támaszkodva sütteti arcát a tavaszi nappal. Végiggondolván a dolgokat, arra a megállapításra ju­tottam, hogy nem is .őket kell megróni. Azokat inkább, akik nem adnak nekik feladatokat, vagy ha adnak, nem ellenőrzik, megfelelően csinálják-e azokat? Egy biztos: vezetőféle embert nem láttam a presszóban. Most már azt sem tudom, örüljek, vagy bánkódjak emiatt? (speidl) \_____________: _________________________________✓

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents