Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-06 / 105. szám
2 Kelet-Magyarország 1S84. május 6. A hét végén májusi kánikula volt — a sóstói strandon is igazi nyári látvány fogadta az első bátrabb fürdőző vendégeket. (Elek Emil felvétele) Évadzáró Hangsúly Irodalmi, művészeti folyóiratunk, a Hangsúly újabb élő rádiófelvételét a nyíregyházi Megyei és Városi Művelődési Központban május 6-án, 19 órakor 'tartják. A műsor vendége ez alkalommal Kunszabó Ferenc és Szöl- lősi Zoltán lesz. Megemlékeznek a szerkesztők a napokban elhunyt Bory Zsoltról — egy novellájának megidézésével. Az élő múlt sorozatban Kelen László munkásságáról szól Ratkó József, s a határán túli irodalmat most Kárpátalja toliforgatói képviselik. Balia D. Károly és Erdélyi Gábor egy-egy novellája kerül hangjátékként színre. Dúsa Lajos, Mogyorósi Erika és G. Nagy Ilián versei hangzanak el, majd Ratkó József Segítsd a királyt című drámáját láthatja a közönség. A Hangsúly rádióműsorként jelentkezik a nyári hónapokban, felhasználva az eddigi felvételek felgyűlt anyagát. Legközelebb szeptember 16-án találkoznak a szereplők, a szerkesztők a Hangsúly közönségével. CBbetyárok S ok híve van már a CB- rádiózásnak e tájon is. aki belehallgatott már az éterbe egy készülék segítségével, az igazolhatja, hogy nagy a forgalom nap mint nap. Azt is hallhatta ellenben, hogy nem minden CB-tuIajdonos tartja be a játékszabályokat... Panaszkodik a magántaxis: kolléganőjét, aki központjukban ül, és irányítja őket, sokszor „átvágják” idegen rádiózók, hamis információkkal traktálják — hamis azonosító számot közölve. Ami egyébként már önmagában is büntetendő. S ehhez jönnek még időnként a mocskolódók, a trágár kifejezéseket harsogok — ez ugyancsak tiltott a mindenki által használható és hallgatható rádióhullámokon (nem mintha egyébként szívesen hallgatnánk . ..). •Sok szó esett már a CB- rádiózásról lapunkban is, másutt is — nagy tábora van immár, valóban: jó dolog. Az viszont, hogy ra- gályszerüen terjed a CB-be- tyárkodás — nagyon-nagyon nem jó! Ellene pedig csakis a tisztességes és jó szándékú rádiósok tehetnek valamit — hiszen jószerivel már hangról Ismerik egymást. (tgy) Új várostérkép Csak forog az idegen, és kérdezősködik, ha nincs a kezében egy jól használható térkép a fölkeresett városról. Olyan, amelyiken megtalálhatók az éttermek, szállók, műemlékek, fürdők és más létesítmények, és persze az sem baj, ha egy-egy utcát gyorsan megtalál. A szabolcsi megyeszékhely térképe utoljára 1980-ban készült, ám azóta sok minden megváltozott — ezért döntöttek úgy a város vezetőd, hogy frissebb kiadását szorgalmazzák. Az előkészületek megkezdődtek, s gyűlnek az adatok a Kartográfiai és Térképészeti Vállalat debreceni szakemberei számára, akik végül is elkészítik a térképet. Nyíregyháza immár több, mint 110 ezer lakosú nagyváros — és igen nagy a kiterjedése is, hiszen az utóbbi évtizedben több közeli települést idecsatoltak (legutóbb, 1979-ben Orost). Az utcanévjegyzék már megvan, összesen több mint hatszáz utcát, teret tartanak számon a város bel- és külterületein. Sajátos gond volt minden területbővülésnél, hogy át kellett keresztelni az idecsatolt települések utcáit, hogy ne legyenek azonos nevűek a már meglévőkkel. Ma — mint az összesítésnél kiderült — már csak három-három olyan utca van, mely elkerülte a figyelmet. Az új nyíregyházi térkép valamivel eltér formájában a legutóbbitól. Nagyobb lesz egy kicsit, és szeretnék, ha a város egész területe ráférne, nem kellene szétszabdalni, mint a jelenlegin. Ügy tervezik, hogy egy sarkában Nyíregyháza és környéke nagy léptékű képe is helyet kap. A hátoldalán hat „külső belterület” vázlatos térképét találhatják majd: Rozsrét, Buty- ka, Vajda- és Mandabokor, Felsősima, valamint Császár- szállás kerül ide. Itt olvasható majd" az utcák névjegyzéke, és persze nem hiányzik majd a felfrissített idegen- forgalmi jegyzék sem — a nevezetességek, éttermek, szállodák, fontosabb közintézmények felsorolása, és a térképen található helye. (tgy) A sóstói művésztelepen Bronzöntés a szabadban Bakos Ildikó A nagy hírű művésztelepek — mint amilyen hozzánk legközelebb a nagybányai volt — példája napjainkig hat, úgy látszik, bármennyire magányos alkotó is a festő, a szobrász, szüksége van a szakmából vett friss szellemi táplálékra, a tapasztalatcserére, más művészek „műhelytitkainak” megfigyelésére, a gondolatok cseréjére. Ennek feltételeit teremtették meg a sóstói nemzetközi művésztelep szervezői — előbb a megyei, majd a városi tanács mecé- násságával: évről évre ösztöndíjjal támogatják a pályázatot elnyerő művészeket, akik másfél hónapot tölthetnek a Blaha Lujza sétány alkotóházában. Idén szépen sikerült a kezdés, Szabó Iván szobrászművész tárlatával, melyen — ez szinte természetes — ott voltak a művésztelep hazai és külföldi vendégei is. S akik erről az oldaláról még nem ismerték Iván bácsit, álmélkodva figyelték, amint a Tánc című kiállításának megnyitóján — péntek délután — maga is kiállt a parkettra és felül a hetven éven, igen takaros verbunkost járt el. Jó hangulatban kezdődött el a munka, egyesek mindjárt az első napon hozzáfogtak a vázlatok készítéséhez — mint például a Csehszlovákiából érkezett Michal Vitanovsky. Bolgár vendégünk Teodosi Antonov nem először jár hazánkban, de eddig csak turistaként jött. Nagy örömmel készült a litván Boszasz Algimantasz, akinek ismerősei, barátai Michal Vitanovsky Fél évszázad együtt Menyasszonyi csokor — gyöngyvirágból Kinek van jobb kutyája? A két pásztorember között állandó vita folyt, melyikük tud jobb juhászkutyát nevelni? Nem tudni kinek volt igaza a huszonnyolc éves Baráth Bélának, vagy édesapja unokatestvérének, de túlságosan, mondhatni véresen komolyan vették ezt az ügyet, az sajnos ma már biztos. Október 29-én Baráth disznóölésen vett részt Jándon, egyik ismerősénél. Már itt pálinkázott, és sört is ivott, s miután délután aludt néhány órát, ugyanezzel folytatta a napot a kocsmában. Ott tartózkodott, ugyancsak nem tiszta fejjel, nagybátyja is, és ismét előkerült a szokott téma a kutyákkal. Nem volt túlságosan hangos szóváltás közöttük, a többi vendég fel sem figyelt veszekedésükre. Azt azonban észrevették, amikof a sértett vérezni kezdett. Baráth ugyanis előkapta tőrkését és hasba szúrta a másik pásztort. A penge kabáton, munkászakón, pulóveren, trikón áthatatolva is életveszélyes sérülést okozott, hogy végül is nem emberölés lett a dologból, az a viszonylag gyors orvosi beavatkozásnak köszönhető. A Megyei Bíróság Baráth Béla tettét emberölés kísérletének minősítette, s három és fél év börtönre ítélte, valamint négy évre eltiltotta a közügyektől a négyéves gyermekét egyedül nevelő, kismértékben testi fogyatékos vádlottat. Az első fokú bíróság határozata ellen a vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. A Legfelsőbb Bíróság nem tartotta alaposnak a fellebbezéseket, ezért helybenhagyta az ítéletet, amely ezzel jogerős lett. <pd) Apró fodrot vetve pöndörödik formás csigákba a le- vesbevalo tészta Anna néni keze alatt. Épp úgy, mint kerek ötven esztendeje Napkoron, a szülei házában. Csakhogy akkor Anna néni — a menyasszony — még húszéves volt. Egyenes derékkal állt a gyúrótábla mellett a csigacsinálóban, s pirulósan hallgatta az asszonyok beszédét házasságról, sorsról, jövőről. — Tizennégy lehettem, mikor Szabó Albert szemet vetett rám. A tanyán ismerkedtünk meg, dohánytöréskor. Az én emberem sosem volt olyan udvarlós fajta. De azt rögtön tudtam, hogy ez a legény számot tart rám ... De jó is visszaidézni ezeket a régmúlt dolgokat a hok- kedlin üldögélve, csigacsiná- lás közben. Üjra látni a szülői házat, gondolatban újra átélni az esküvő napját. Főleg most, hogy lagzira készülnek megint: aranylakodalomra! — Gyönyörű tavasz volt, nem értünk olyat azóta sem! — gyújt egy szivarra Albert bácsi. — Gondoltam, jó lesz a fehér orgona az esküvőre. De május 1-re, mikor a pap elébe álltunk, mind elvirított — emlékezik Anna néni. — Végül gyöngyvirágból kötöttünk csokrot. Szabó Albert és Nagy Anna 1934. május 1-én esküdtek egymásnak örök hűséget. Az akkor megálmodott jövő ma már megélt múlt. Az idős pár szót szóba öltve idézi föl az elmúlt fél évszázad mérföldköveit. — Űtalaprakó voltam — szól Albert bácsi. — Már ’22- ben dolgoztam, mert kellett a pénz. Apám odamaradt a ’14-es háborúban, anyám egyedül nevelt hatunkat. Utoljára ’43-ban dolgoztam a szakmában, míg be nem hívtak a háborúba. A következő év karácsonyán tértem haza. Akkortól a magam gazdája vagyok. Maradt hatszáz öl szőlőnk, meg béreltünk is földet, abból éltünk. Nyugdíjunk ugyan nincs, de a mai napig nem szorultunk senkire. vannak Nyíregyházán és Wolf-Eike Kunntsche az NDK-ból, aki immár másodszor vesz részt a táborban. A hazai szobrászok közül most Bakos Ildikó, Csikai Márta, Osváth Mária, Rácz Edit, Győrfi Sándor, Mészáros Mihály, valamint ké4 Nyíregyházán élő művész, Balogh Géza és Sebestyén Sándor kapott lehetőséget az idei sóstói alkotómunkára. Szombaton örömmel számoltak be a rendezők arról, hogy korszerűbb körülmények várják most a művészeket, mint korábban bármikor, lehetőség van például a szabadtéri öntésre is. Ami pedig másfél hónap alatt itt készül, azzal a tábor végeztével majd a nagyközönség is találkozik. Sámánszövés, törökbábu, cégér Játszónap A Magyar Nemzeti Múzeum játszónapra hívja a gyerekeket és szüleiket. Harmadik éve szerveznek játszónapokat, s újabban nemcsak fővárosi, hanem vidékről érkező látogatóknak is. Szabolcsból is várják mindazokat, akik május 12-én Budapesten járnak ráérnek. Délelőtt 10 és délután 3 órától hat-nyolc teremben tartanak tárgykészítő foglalkozásokat, melyek során a gyerekek megismerkedhetnek egy-egy történelmi korral, a kor emberének életével, használati tárgyaival, szokásaival. Az itt' készített tárgyakat a gyerekek hazavi- hetik, hogy sokáig emlékezzenek a múzeumi látogatásra. Május 12-én többek között a sámánszövést, őskori agyagedény-készítést, cégérés törökbábu-készítést gyakorolhatják. Virágdíszben a gyümölcsfa Szabó Alto rték udvarán. — Nem jutott nekünk se gyűrűre, se esküvői képre, mikor összekerültünk — folytatja Anna néni. — De az én emberem mindig mondta: nem az a fontos. Szinte csak az a pár pengőnk volt, amit a rokonok adtak össze tízfillérenként a menyasszonytáncban. Aztán született két gyermekünk — egy fiú és egy lány — lett házunk. A gyerekek felcseperedtek, családot alapítottak — négy unokánk van — elkerültek Napkorról. ’71-ben mi is eladtuk a portát. Azért jöttünk Oros- ra, hogy legalább a lányomék közelében lehessünk. Ha leesünk a lábunkról, nem maradunk magunkra ... Némán bólogat a két öreg. Anna néni keze megáll, szeme megpihen a vázában pompázó virágokon. Az öreg elnyom egy sóhajtást, majd széles mozdulattal föláll — tudja már, mivel vidíthatja föl párját. Hegedűt fog, s göcsörtös ujjaival szépséges muzsikát csalogat ki a húrokból. — Gyakorolnom kell — kacsint. — Az aranylakodal- rrunkon szépen akarom játszani a feleségem nótáját... Közvíz M egkezdték. Az autók és motorok mosását. Bérházak közcsapjairól, utcai közkutakról veszik a vizet. A nem autós fizeti a számlát. Lemossák a sarat, levakarják a rozsdát. Az utcára, a járdára, a házak mögötti zárt terekre. Habzik a mosószer, fehéren, úszva lepi el a betont, a füvet. Senki nem mer szólni, mert míg a kocsi mosott, a válasz mosdatlan. Tanácsi ellenőr? Rendőr? Sehol a közelben. Ha igaz, hogy minden ötödik családban van nálunk autó, akkor az is kiderül, minden négy család is fizeti a közvizet, az ötödiknek. Nincs lakóbizalmi, nincs házfelügyelő, aki szólna. Pedig kialakítottak utcai, hivatalos autómosót, de ott gyakoribb a fehér holló, mint a jármű. Itt a tavasz, jön a nyár. Gazdagon ömlik a közcsapokból a közvíz, s gyűl, gyűl a közkosz. Megfékezhetetle- nül... (bürget) Kívül és belül Ugye, szépen rendbe tették a házunkat? — állított meg ismerősöm Nyíregyházán a Tanácsköztársaság tér sarkánál, a bisztrónál. A múlt év őszén renovált régi épület valóban nem fest rosszul — eltekintve a minap már szóvá tett bádoglemezes ablakoktól, melyek az étterem, a Borsodi Söröző konyháját rejtik. — No, akkor jöjjön egy kicsit beljebb ... —, invitált a ház lakója. — Nézze meg, hogy néz ki belülről. Hátborzongató a kontraszt. A lépcsőház fala olyan, mintha földrengés rázta volna meg a házat, holott errefelé jó ideje nem volt ilyen természeti csapás. A mennyezet öles foltokban hullik (már- már életveszélyes mértékben!), a festés csak nyomokban látható. Találóan jegyezte meg „idegenvezetőm”. — Olyan ez, mint egy kívül gyönyörű piros, belül pedig rothadt alma . . . De mondhatnék azt is, hogy olyan mint egy díszlet —, hogy mögötte mi van, az nem érdekes. A tatarozók a külső csinosítása után elvonultak, mint akik jól végezték dolgukat . . . Lenne egy javaslatom. A már említett bádogból készíthetnének speciális ernyőket a lakóknak — így védekezhetnének a vakolathullás ellen, így üthetnénk két legyet (meg egy-két lakót) egy csapásra ... (tarnavölgyi) H. Zs.