Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-27 / 123. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. május 27. Fokozódik a feszültség Libanon déli részén, amely izraeli megszállás alatt van. A képen: Szidonban tüzelésre kész fegyverrel jár az utcán egy izraeli katona. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter nyilatko­zata a védelmi képesség erősítéséről — Reagan fogadta Washingtonban Napoleon Duarte salvadori elnököt — An­golai—dél-afrikai tárgyalások kezdődtek Lusakában, Zambia fővárosában. KEDD: Csernyenko fogadta Genscher nyugatnémet külügyminisz­tert, aki Gromiko meghívására folytatott tárgyalásokat Moszk­vában — Argentína, Görögország, India, Mexikó, Svédország és Tanzánia vezetői felhívással fordultak a nukleáris hatal­makhoz az atomfegyverkezés befagyasztása érdekében. SZERDA: Kim ír Szén Moszkvában tárgyal — Richard von Weiz sackert választották meg az NSZK államfőjének — Hindu és mohamedán csoportok összetűzései Bombay városában. CSÜTÖRTÖK: Megnyílt az újabb forduló Bécsben a haderőcsökken­tési tárgyalássorozaton — Mitterrand francia elnök a Közös Piac strasbourgi parlamentjében új szerződés megkötését ja­vasolta az „Európai Unió” létrehozására — Budapesten tár­gyalt Bill Hayden ausztrál külügyminiszter. PÉNTEK: összeült a Biztonsági Tanács az „öbölmenti háború” ügyében — Az amerikai képviselőház megszavazta a Salva­dornak nyújtandó segélyt, de elutasította a nicaraguai „cont- rák” támogatását — Jaruzelski felszólalása a varsói országos szakszervezeti találkozón — Craxi villámlátogatása Madridban­SZOMBAT: A nyugat-európai szocialista párti kormányfők találko­zója Párizsban — Amerikai közvetítés Libanon és Izrael kö­zött új biztonsági egyezmény megkötése végett — Véget ért az egyiptomi választási kampány, vasárnap szavaznak — Fi- gueiredo brazil köztársasági elnök Tokióban tárgyal. Á hét három kérdése O Hogyan alakul a kelet —nyugati párbeszéd le­hetősége? Ez a kérdés Genscher nyu­gatnémet alkancellár és kül­ügyminiszter moszkvai tár­gyalásai kapcsán' is többször felvetődött a világsajtóban, mint ahogyan természetesen Csernyenko és Genscher, il­letve a moszkvai vendéglátó Gromiko és a bonni vendége eszmecseréjén is szóba ke­rült. A TASZSZ közleményé­ből tudjuk, hogy szovjet rész­ről figyelmeztették a nyu­gatnémet politikust: a tárgya­lások felújítására vonatkozó nyugati felhívások nem te­kinthetők komolyaknak mind­addig, amíg az amerikai ra­kéták a helyükön maradnak. Viszont egyetértés mutatko­zott annak megítélésében, hogy „a kelet—nyugati pár­beszéd minden felelősségtel­jes politika szükséges részét alkotja”. Bonnban az ellenzék ered­ménytelennek minősítette Genscher útját. A sajtó több­ségével együtt Horst Ehmke, az SPD parlamenti frakciójá­nak elnökhelyettese azt han­goztatta, hogy a kelet—nyu­gati — s azon belül a nyugat­német—szovjet — légkör megromlásában jelentős sze­repe volt annak a támogatás­nak, amelyet a Kohl-kor- mány nyújtott az amerikai rakéták telepítéséhez. Ugyanakkor említést érde­mel, hogy Genscher a két ország közti párbeszéd fenn­tartásának elemeként az NSZK-ban teendő látogatás­ra meghívást adott át Gromi- kónak, valamint megújította Kohl kancellár nevében a Csernyenkónak szóló korábbi meghívást. A szovjet vezetők a meghívást elfogadták. A hét egyik jelentős esemé­nye volt, hogy hat ország ál­lam-, illetve kormányfője kö­zös nyilatkozatban, felhívás­sal fordult a világ nukleáris hatalmaihoz a fegyverkezési hajsza megállítása érdekében. „Négy világrész békekez­deményezése” — ez a címe Indira Gandhi indiai minisz­terelnök, Miguel de la Mad­rid mexikói elnök, Raul Al- fonsin argentin elnök, Julius Nyerere tanzániai elnök, Olof Palme svéd miniszterelnök és Andreasz Papandreu görög kormányfő állásfoglalásának. Egy kelet—nyugati tárgya­lássorozat folytatódik: a hé­ten a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai Bécsben új­ból foglalkozni kezdtek a kö­zép-európai hagyományos haderő és fegyverzet csök­kentésével. Persze — mond­ták a diplomáciai megfigye­lők — a Szovjetunió és az USA közti feszültség légköre aligha kedvez a nézetek kö­zeledésének. A tárgyalások különben is már tizenegyedik esztendeje topognak egy hely­ben. A mostani már a 33. for­duló ... O Hol tart a Reagan és az amerikai kongresszus közötti erőpróba? A Fehér Ház mindenkori ura és a képviselők meg a szenátorok között hagyomá­nyosan hol csak presztízs­okokból, hol pedig tényleges ellentétek miatt vita folyik. Az elnökök rendszerint sze­retnék megnyirbálni a kong­resszus jogkörét, a honatyák viszont befolyásolni akarják a legfelsőbb döntéseket, magá­nak a kormányzatnak a poli­tikáját. Ezen a héten is szinte min­dennap voltak szavazásos és szónoki csaták. A szenátus elé kerül az MX rakétaügy, amellyel kapcsolatban még mindenki emlékezetében él­het, hogy a képviselőház jó­val kevesebbet szavazott meg, mint amennyit Reagan kért. Most a szenátorok talán bő­kezűbbek lesznek. Bár, ki tudja, meglehet, hogy elgon­dolkoztatja az ingadozókat annak a közvélemény-kuta­tásnak az eredménye, amely szerint a megkérdezett ame­rikaiak 49 százaléka úgy vél­te: nőtt a háborús veszély Reagan politikája által! Csak 33 százalék értett egyet a kormányzattal, amely szaka­datlan azt állítja, hogy „ke­mény vonala” csökkentette a háború veszélyét. A keménység új meg új fegyvereket, új meg új kato­nai kiadásokat jelent. Az „öbölmenti háborúban” az USA hadiipara új fegyvere­ket kíván kipróbálni, a Sal­vadornak nyújtott támogatás pedig egyszerre jelent kom­munistaellenes akciót meg fegyverüzletet. Jellemző, hogy a Salvadornak szánt dollár- milliókkal a képviselők több­sége is megbékélt, viszont ar­ra már nemet mondott, hogy kormánypénzen a nicaraguai „contrák”, az ellenforradai- márok is fegyverekhez jussa­nak. Meg kell jegyeznünk, hogy az elnök kontra kongresszus küzdelemre a választások kö­zelgő novemberi dátuma is rányomja a bélyegét. Nem­csak elnökválasztás lesz ak­kor, hanem képviselőválasz­tás is, valamint a szenátus egyharmadának az újjává­lasztása! A honatyák, akik je­löltekként a választók kegyeit keresik, igyekeznek mindenki szája íze szerint szólalni, sza­vazni. így aztán egyszer így, másszor úgy. O Csak a látszat szerint, vagy a valóságban is megélénkült a politikai moz­gás Ázsiában? Ázsia a világban lassan, fo­kozatosan növeli a maga sú­lyát, szerepét, már csak né­pessége nyomasztó növekedé­se miatt is. Hiszen például Kína egymilliárdos lakossága nemcsak a pekingi vezetők­nek okoz gondot, akiknek ennyi embert kell ellátniok, hanem a földrész más orszá­gainak is. Amelyek pedig egy kínai expanziótól tartanak. Csao Ce-jang kínai kor­mányfő a pekingi országos népi gyűlésben többek kö­zött arról beszélt, hogy szán­dékukban áll javítani a kí­nai—vietnami viszonyt. Ezt a kijelentést a Nhan Dan, a Vi­etnami Kommunista Párt lap­ja szembeállítja azzal, hogy •■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Cao Bang vietnami tarto­mány ellen május első felé­ben ismételt kínai támadások zajlottak le, számos halálos áldozattal és a tüzérségi tűz okozta jelentős anyagi ká­rokkal. Az ázsiai fejlemények sorá­ba illik, hogy Kína egy má­sik szomszédja, a népi Korea párt- és állami küldöttsége, Kim ír Szén vezetésével most látogatott el hosszú, több mint két évtizedes szünet után új­ra Moszkvába. A KNDK egy- időben ijikább a Pekinggel való kapcsolatainak a fejlesz­tésén fáradozott. Mo6t viszont a Csernyenko—Kim ír Szen- tárgyalások végén kiadott kö­zös közlemény tanúsága sze­rint megállapították, hogy az SZKP és a KMP, a Szov­jetunió és a KNDK közötti testvéri barátság és együtt­működés megszilárdítása a szovjet és a koreai nép, a vi­lágszocializmus érdekeit szol­gálja. A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja fel­hívta a figyelmet arra, hogy az USA nukleáris rakétákat kíván telepíteni a távol-ke­leti térségben is. A főszere­pet az amerikai hadvezetés Japánnak és Dél-Koreának szánja, az ő területükön akar­ja állomásoztatni a Szovjet­unióra irányítandó nukleáris rakétáit. A távol-keleti diplomáciai körképbe beleillik még, hogy Tokióban tárgyal a brazil ál­lamfő és az indonéz külügy­miniszter, a japán kormány láthatóan szélesíteni akarja kapcsolatait a csendes-óceáni térségben, csakúgy, mint La- tin-Amerikában. Pálffy József 16. — Ebben nincs semmi el­lentmondás. A gyilkos elha­tározta, hogy megöli a lányt. Azt nem döntötte el, hogyan. Vagy legalábbis több terve volt, és rábízta az alkalom­ra. Máté érezte, hogy egyhely­ben topognak. Indulást java­solt. — Lássunk munkához, és közben töprengjünk tovább. Telefon csengett. A titkár­nő beszólt a másik szobából. Fontos hír: megjelent a szál­loda portáján a szemüveges férfi. Az, akivel Halas Viola előző délután kocsikázott. Végre, valami. A tekinte­tek felcsillantak. Máté indult a szemüveges férfihoz. A nyomozócsoport tagjai termé­szetesnek tartották, hogy ő beszél vele. Miközben Tor­más Pék Loránddal kívánt mégegyszer beszélni, Víg be­lemerült egy kezdetleges rajz tanulmányozásába. ★ A férfi nem tűnt ijedtnek. Inkább csodálkozott. Amikor a portásnál érdeklődött, szo­bájában van-e Halas Viola, az öregember furcsán nézett rá, s a feje fölött odahunyo­rított valakire. Az a valaki — mint pillanatokon belül kiderült — nyomozó volt. aki elkérte a személyi igazolvá­nyát, s aztán udvariasan felszólította, hogy menjenek be együtt a kapitányságra. — Mi lehet — találgatta nem túl izgatottan Mohai Tibor —, vajon mit csinál­hatott az ártatlan arcú Vio­la. Még ebből is lehet vala­mi — tört ki belőle az írói rutin —, a falusi lány. aki­ről kiderül, hogy kábítószer­összekötő. Mohai pénzszűkében volt, s ilyenkor elfeledkezett a fo­gadkozásairól, hogy többé nem váltja aprópénzre tehet­ségét. A kapitányságon egy elő­szobában ültették le, kísérő­je eltűnt egy ajtó mögött, de egy másik, cingár. szeplős arcú mellette maradt. Né­hány perc múlva behívták, s aztán ott ültek egymással szemben. Máté István és a szemüveges Mohai Tibor. Lengyelországból jelenti tudósítónk: Tanácsi választások előtt Rzeszáwban Utolsó szakaszához érke­zett a választási kampány Lengyelországban. Nem egé­szen egy hónap múlva, júni­us 17-én azokra a jelöltekre adják szavazatukat a váro­sok, falvak lakói, akik a köz­ségi, városi és vajdasági ta­nácsokban képviselik érde­keiket a következő eszten­dőkben. Minden eddiginél demokratikusabb, új válasz­tási rend és területi képvise­leti rendszer lép most élet­be: most lehet és kell tarta­lommal megtölteni a „nem­zeti megegyezés” és a „szo­cialista megújulás” jelszavá­val meghirdetett párt- és kormányprogram kereteit. Nyíregyháza testvérvárosá­ban, Rzeszówban és az egész vajdaságban — éppúgy, mint országszerte — befejeződtek a jelölő gyűlések: 610 talál­kozón mintegy 30 ezer vá­lasztópolgár vett részt. A Lengyel Egyesült Munkás­párt Vajdasági Bizottságá­nak plenáris ülésén eredmé­nyesnek mondták az előké­születeket. A legnagyobb ér­deklődést az ipari üzemek­ben és a városok lakónegye­deiben tartott jelölő gyűlé­seken tapasztaltak. A falvak­ban kevesebben jelentek meg, de ez a tavaszi mezőgazda- sági munkák halaszthatatlan feladatai miatt érthető is. A választópolgárok rzeszó- wi találkozóin rendkívül élénk viták tüzében került napirendre a körzetek és szakmák sok-sok társadalmi­gazdasági gondja. És ez ter­mészetes, hiszen a Nemzeti Üjjászületés Hazafias Front­ja, a PRON-mozgalom — vá­lasztási programjában — pontosan e gondok megvita­tását javasolta. A választó- polgárok találkozói — amint a lengyel közéletben most nevezik: konzultációi — al­kalmat adtak arra, hogy a PRON-ban tömörült szövet­séges pártok és társadalmi csoportok jelöltjeivel szót váltsanak, vitatkozzanak az emberek. A jelöltállítás, a ja­vasolt tanácstagok kiválasz­tása a rzeszówi vajdaságban sikeresnek bizonyult, ugyan­is a helyi tanácsokba java­solt közel nyolcezer állam­polgár közül mindössze 76 nem nyerte el a jelölő gyű­léseken megjelentek bizal­mát. Ez pedig nem több, mint a jelöltek egy százaléka. Lengyelországban a szocia­listaellenes politikai ellenfél egyre csökkenő társadalmi támogatást élvez. Ezt bizo­nyították a május eleji el­lentüntetések kudarcai, no­ha itt-ott kisebb rendzava­rást még képesek voltak okozni (május 3-án pl. Rze­szówban is). Most a tanácsi választások bojkottálására biztatják az embereket a le­hető legváltozatosabb trük­kökkel, módszerekkel. Június 17-én, vasárnap tehát a len­gyen állampolgárok azon túl, hogy ,a majdan őket képvi­selő tanácstagjelöltekre adják le szavazatukat, szavaznak a szocialista megújulás, a nyu­galom, a konszolidáció való- raváltására is. Szilágyi Szabolcs Elutazott Budapestről az ausztrál külügyminiszter Hivatalos látogatását befejezve, szombat reggel eluta­zott Budapestről Bill Hayden ausztrál külügyminiszter és kísérete. A Ferihegyi repülőtéren Várkonyi Péter külügymi­niszter búcsúztatta. Jelen volt John Kelso, Ausztrália Ma­gyarországon is akkreditált nagykövete. Az MTI tudósítójának ér­tesülése szerint Várkonyi Pé­ter és Bill Hayden hasznos megbeszéléseket folytatott a magyar—ausztrál kapcsola­tokról, valamint a nemzetkö­zi élet időszerű kérdéseiről. A külügyminiszterek meg­elégedéssel állapították meg, hogy az elmúlt évek során kedvezően fejlődtek a kölcsö­nös előnyökön alapuló kétol­dalú kapcsolataink, ame­lyeknek a fejlesztésére to­vábbi számos lehetőség kínál­kozik. Az első ausztrál kül­ügyminiszteri látogatást ebből a szempontból is fontos ese­ménynek értékelték. Egyetér­tettek abban is, hogy a kétol­dalú kapcsolatok további fej­lesztése mindkét fél érdeke, de az egj^ben hozzájárulhat a nemzetközi légkör kedvezőb­bé tételéhez is. Egy kisasztalhoz ültek, mintha presszóban lennének, kevés volt a levegő, sűrűsö­dött a cigarettafüst, s a vele szemben ülő férfi azt kérdez­te tőle, mióta ismeri Halas Violát. — Néhány hónapja — vá­laszolta az igazat Mohai, s közben találgatta, hogy Vio­la szélhámosnő, vagy valami butaságba keveredett. Elha­tározta, hogy védeni fogja a lányt, menteni, roppant nagylelkű volt bizonyos han­gulataiban, egy ilyen lány nem lehet megrögzött bűnö­ző. Máté Mohait tanulmányoz­ta. Öszes, enyhén göndörödő, nagyon precízen fésült, ol­dalt választott haj, szem­üveg, méghozzá erős dioptri­ával, kifogástalan öltöny, és meglehetősen lezser tartás. . — Pár hónappal ezelőtt kezdték a filmemet forgatni Vibrányban — kezdte az akár tanúvallomásnak is számító monológot Mohai —, gyakran bementem a hely­beli presszóba, unatkoztam. A harmadik vagy negyedik alkalommal beszélgetni kezdtem a kávéfőző nővel. Tudja, hogy van ez. Kér­deztem, nem tudna-e kiadó szobát, mert a városi szállo­da drága volt, és túl messze, a filmesek persze nem fize­tik, nekik nem fontos, hogy az író közöttük legyen. Ha mindenáron jelen kíván len­ni, akkor ám tegye, de saját kontóra. A nyüzsgés is nagy volt, pihenni akartam, re­méltem, hogy a kávéfőző kislány saját házába invitál. Szeretem a falusi házakat, van bennük valami sajátos romantika. Viola sajnos csak egy ismerőst ajánlott, igaz, nagyon tiszta helyet és ren­des embereket. — Violáéknál nem is járt? — Nem. Néhányszor sétál­tunk, á kapuig kísértem, higgye el, semmi nem tör­tént ... Máté ránézett. Férfitekin­tettel. — Mit ért semmi alatt? Mohai levette a szemüve­gét, törölgette. — Ügy értem, hogy nem próbálkoztam ... Viola vala­hogy nem látszott olyannak... — Miért mondja mindezt múltidőben? Mohai elmosolyodott. —• Mert most itt vagyok. Gondolom, Viola miatt. Nem tudom, mit csinált - a kis­lány. Feltételezem, hogy va­lami butaságot. Máté még nem rukkolt ki a hírrel. Tovább faggatta Mohait. — Szó ve! a kapuig kísér­te? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents