Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-27 / 123. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. május 27. Fokozódik a feszültség Libanon déli részén, amely izraeli megszállás alatt van. A képen: Szidonban tüzelésre kész fegyverrel jár az utcán egy izraeli katona. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi miniszter nyilatkozata a védelmi képesség erősítéséről — Reagan fogadta Washingtonban Napoleon Duarte salvadori elnököt — Angolai—dél-afrikai tárgyalások kezdődtek Lusakában, Zambia fővárosában. KEDD: Csernyenko fogadta Genscher nyugatnémet külügyminisztert, aki Gromiko meghívására folytatott tárgyalásokat Moszkvában — Argentína, Görögország, India, Mexikó, Svédország és Tanzánia vezetői felhívással fordultak a nukleáris hatalmakhoz az atomfegyverkezés befagyasztása érdekében. SZERDA: Kim ír Szén Moszkvában tárgyal — Richard von Weiz sackert választották meg az NSZK államfőjének — Hindu és mohamedán csoportok összetűzései Bombay városában. CSÜTÖRTÖK: Megnyílt az újabb forduló Bécsben a haderőcsökkentési tárgyalássorozaton — Mitterrand francia elnök a Közös Piac strasbourgi parlamentjében új szerződés megkötését javasolta az „Európai Unió” létrehozására — Budapesten tárgyalt Bill Hayden ausztrál külügyminiszter. PÉNTEK: összeült a Biztonsági Tanács az „öbölmenti háború” ügyében — Az amerikai képviselőház megszavazta a Salvadornak nyújtandó segélyt, de elutasította a nicaraguai „cont- rák” támogatását — Jaruzelski felszólalása a varsói országos szakszervezeti találkozón — Craxi villámlátogatása MadridbanSZOMBAT: A nyugat-európai szocialista párti kormányfők találkozója Párizsban — Amerikai közvetítés Libanon és Izrael között új biztonsági egyezmény megkötése végett — Véget ért az egyiptomi választási kampány, vasárnap szavaznak — Fi- gueiredo brazil köztársasági elnök Tokióban tárgyal. Á hét három kérdése O Hogyan alakul a kelet —nyugati párbeszéd lehetősége? Ez a kérdés Genscher nyugatnémet alkancellár és külügyminiszter moszkvai tárgyalásai kapcsán' is többször felvetődött a világsajtóban, mint ahogyan természetesen Csernyenko és Genscher, illetve a moszkvai vendéglátó Gromiko és a bonni vendége eszmecseréjén is szóba került. A TASZSZ közleményéből tudjuk, hogy szovjet részről figyelmeztették a nyugatnémet politikust: a tárgyalások felújítására vonatkozó nyugati felhívások nem tekinthetők komolyaknak mindaddig, amíg az amerikai rakéták a helyükön maradnak. Viszont egyetértés mutatkozott annak megítélésében, hogy „a kelet—nyugati párbeszéd minden felelősségteljes politika szükséges részét alkotja”. Bonnban az ellenzék eredménytelennek minősítette Genscher útját. A sajtó többségével együtt Horst Ehmke, az SPD parlamenti frakciójának elnökhelyettese azt hangoztatta, hogy a kelet—nyugati — s azon belül a nyugatnémet—szovjet — légkör megromlásában jelentős szerepe volt annak a támogatásnak, amelyet a Kohl-kor- mány nyújtott az amerikai rakéták telepítéséhez. Ugyanakkor említést érdemel, hogy Genscher a két ország közti párbeszéd fenntartásának elemeként az NSZK-ban teendő látogatásra meghívást adott át Gromi- kónak, valamint megújította Kohl kancellár nevében a Csernyenkónak szóló korábbi meghívást. A szovjet vezetők a meghívást elfogadták. A hét egyik jelentős eseménye volt, hogy hat ország állam-, illetve kormányfője közös nyilatkozatban, felhívással fordult a világ nukleáris hatalmaihoz a fegyverkezési hajsza megállítása érdekében. „Négy világrész békekezdeményezése” — ez a címe Indira Gandhi indiai miniszterelnök, Miguel de la Madrid mexikói elnök, Raul Al- fonsin argentin elnök, Julius Nyerere tanzániai elnök, Olof Palme svéd miniszterelnök és Andreasz Papandreu görög kormányfő állásfoglalásának. Egy kelet—nyugati tárgyalássorozat folytatódik: a héten a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai Bécsben újból foglalkozni kezdtek a közép-európai hagyományos haderő és fegyverzet csökkentésével. Persze — mondták a diplomáciai megfigyelők — a Szovjetunió és az USA közti feszültség légköre aligha kedvez a nézetek közeledésének. A tárgyalások különben is már tizenegyedik esztendeje topognak egy helyben. A mostani már a 33. forduló ... O Hol tart a Reagan és az amerikai kongresszus közötti erőpróba? A Fehér Ház mindenkori ura és a képviselők meg a szenátorok között hagyományosan hol csak presztízsokokból, hol pedig tényleges ellentétek miatt vita folyik. Az elnökök rendszerint szeretnék megnyirbálni a kongresszus jogkörét, a honatyák viszont befolyásolni akarják a legfelsőbb döntéseket, magának a kormányzatnak a politikáját. Ezen a héten is szinte mindennap voltak szavazásos és szónoki csaták. A szenátus elé kerül az MX rakétaügy, amellyel kapcsolatban még mindenki emlékezetében élhet, hogy a képviselőház jóval kevesebbet szavazott meg, mint amennyit Reagan kért. Most a szenátorok talán bőkezűbbek lesznek. Bár, ki tudja, meglehet, hogy elgondolkoztatja az ingadozókat annak a közvélemény-kutatásnak az eredménye, amely szerint a megkérdezett amerikaiak 49 százaléka úgy vélte: nőtt a háborús veszély Reagan politikája által! Csak 33 százalék értett egyet a kormányzattal, amely szakadatlan azt állítja, hogy „kemény vonala” csökkentette a háború veszélyét. A keménység új meg új fegyvereket, új meg új katonai kiadásokat jelent. Az „öbölmenti háborúban” az USA hadiipara új fegyvereket kíván kipróbálni, a Salvadornak nyújtott támogatás pedig egyszerre jelent kommunistaellenes akciót meg fegyverüzletet. Jellemző, hogy a Salvadornak szánt dollár- milliókkal a képviselők többsége is megbékélt, viszont arra már nemet mondott, hogy kormánypénzen a nicaraguai „contrák”, az ellenforradai- márok is fegyverekhez jussanak. Meg kell jegyeznünk, hogy az elnök kontra kongresszus küzdelemre a választások közelgő novemberi dátuma is rányomja a bélyegét. Nemcsak elnökválasztás lesz akkor, hanem képviselőválasztás is, valamint a szenátus egyharmadának az újjáválasztása! A honatyák, akik jelöltekként a választók kegyeit keresik, igyekeznek mindenki szája íze szerint szólalni, szavazni. így aztán egyszer így, másszor úgy. O Csak a látszat szerint, vagy a valóságban is megélénkült a politikai mozgás Ázsiában? Ázsia a világban lassan, fokozatosan növeli a maga súlyát, szerepét, már csak népessége nyomasztó növekedése miatt is. Hiszen például Kína egymilliárdos lakossága nemcsak a pekingi vezetőknek okoz gondot, akiknek ennyi embert kell ellátniok, hanem a földrész más országainak is. Amelyek pedig egy kínai expanziótól tartanak. Csao Ce-jang kínai kormányfő a pekingi országos népi gyűlésben többek között arról beszélt, hogy szándékukban áll javítani a kínai—vietnami viszonyt. Ezt a kijelentést a Nhan Dan, a Vietnami Kommunista Párt lapja szembeállítja azzal, hogy •■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Cao Bang vietnami tartomány ellen május első felében ismételt kínai támadások zajlottak le, számos halálos áldozattal és a tüzérségi tűz okozta jelentős anyagi károkkal. Az ázsiai fejlemények sorába illik, hogy Kína egy másik szomszédja, a népi Korea párt- és állami küldöttsége, Kim ír Szén vezetésével most látogatott el hosszú, több mint két évtizedes szünet után újra Moszkvába. A KNDK egy- időben ijikább a Pekinggel való kapcsolatainak a fejlesztésén fáradozott. Mo6t viszont a Csernyenko—Kim ír Szen- tárgyalások végén kiadott közös közlemény tanúsága szerint megállapították, hogy az SZKP és a KMP, a Szovjetunió és a KNDK közötti testvéri barátság és együttműködés megszilárdítása a szovjet és a koreai nép, a világszocializmus érdekeit szolgálja. A Krasznaja Zvezda, a szovjet hadsereg lapja felhívta a figyelmet arra, hogy az USA nukleáris rakétákat kíván telepíteni a távol-keleti térségben is. A főszerepet az amerikai hadvezetés Japánnak és Dél-Koreának szánja, az ő területükön akarja állomásoztatni a Szovjetunióra irányítandó nukleáris rakétáit. A távol-keleti diplomáciai körképbe beleillik még, hogy Tokióban tárgyal a brazil államfő és az indonéz külügyminiszter, a japán kormány láthatóan szélesíteni akarja kapcsolatait a csendes-óceáni térségben, csakúgy, mint La- tin-Amerikában. Pálffy József 16. — Ebben nincs semmi ellentmondás. A gyilkos elhatározta, hogy megöli a lányt. Azt nem döntötte el, hogyan. Vagy legalábbis több terve volt, és rábízta az alkalomra. Máté érezte, hogy egyhelyben topognak. Indulást javasolt. — Lássunk munkához, és közben töprengjünk tovább. Telefon csengett. A titkárnő beszólt a másik szobából. Fontos hír: megjelent a szálloda portáján a szemüveges férfi. Az, akivel Halas Viola előző délután kocsikázott. Végre, valami. A tekintetek felcsillantak. Máté indult a szemüveges férfihoz. A nyomozócsoport tagjai természetesnek tartották, hogy ő beszél vele. Miközben Tormás Pék Loránddal kívánt mégegyszer beszélni, Víg belemerült egy kezdetleges rajz tanulmányozásába. ★ A férfi nem tűnt ijedtnek. Inkább csodálkozott. Amikor a portásnál érdeklődött, szobájában van-e Halas Viola, az öregember furcsán nézett rá, s a feje fölött odahunyorított valakire. Az a valaki — mint pillanatokon belül kiderült — nyomozó volt. aki elkérte a személyi igazolványát, s aztán udvariasan felszólította, hogy menjenek be együtt a kapitányságra. — Mi lehet — találgatta nem túl izgatottan Mohai Tibor —, vajon mit csinálhatott az ártatlan arcú Viola. Még ebből is lehet valami — tört ki belőle az írói rutin —, a falusi lány. akiről kiderül, hogy kábítószerösszekötő. Mohai pénzszűkében volt, s ilyenkor elfeledkezett a fogadkozásairól, hogy többé nem váltja aprópénzre tehetségét. A kapitányságon egy előszobában ültették le, kísérője eltűnt egy ajtó mögött, de egy másik, cingár. szeplős arcú mellette maradt. Néhány perc múlva behívták, s aztán ott ültek egymással szemben. Máté István és a szemüveges Mohai Tibor. Lengyelországból jelenti tudósítónk: Tanácsi választások előtt Rzeszáwban Utolsó szakaszához érkezett a választási kampány Lengyelországban. Nem egészen egy hónap múlva, június 17-én azokra a jelöltekre adják szavazatukat a városok, falvak lakói, akik a községi, városi és vajdasági tanácsokban képviselik érdekeiket a következő esztendőkben. Minden eddiginél demokratikusabb, új választási rend és területi képviseleti rendszer lép most életbe: most lehet és kell tartalommal megtölteni a „nemzeti megegyezés” és a „szocialista megújulás” jelszavával meghirdetett párt- és kormányprogram kereteit. Nyíregyháza testvérvárosában, Rzeszówban és az egész vajdaságban — éppúgy, mint országszerte — befejeződtek a jelölő gyűlések: 610 találkozón mintegy 30 ezer választópolgár vett részt. A Lengyel Egyesült Munkáspárt Vajdasági Bizottságának plenáris ülésén eredményesnek mondták az előkészületeket. A legnagyobb érdeklődést az ipari üzemekben és a városok lakónegyedeiben tartott jelölő gyűléseken tapasztaltak. A falvakban kevesebben jelentek meg, de ez a tavaszi mezőgazda- sági munkák halaszthatatlan feladatai miatt érthető is. A választópolgárok rzeszó- wi találkozóin rendkívül élénk viták tüzében került napirendre a körzetek és szakmák sok-sok társadalmigazdasági gondja. És ez természetes, hiszen a Nemzeti Üjjászületés Hazafias Frontja, a PRON-mozgalom — választási programjában — pontosan e gondok megvitatását javasolta. A választó- polgárok találkozói — amint a lengyel közéletben most nevezik: konzultációi — alkalmat adtak arra, hogy a PRON-ban tömörült szövetséges pártok és társadalmi csoportok jelöltjeivel szót váltsanak, vitatkozzanak az emberek. A jelöltállítás, a javasolt tanácstagok kiválasztása a rzeszówi vajdaságban sikeresnek bizonyult, ugyanis a helyi tanácsokba javasolt közel nyolcezer állampolgár közül mindössze 76 nem nyerte el a jelölő gyűléseken megjelentek bizalmát. Ez pedig nem több, mint a jelöltek egy százaléka. Lengyelországban a szocialistaellenes politikai ellenfél egyre csökkenő társadalmi támogatást élvez. Ezt bizonyították a május eleji ellentüntetések kudarcai, noha itt-ott kisebb rendzavarást még képesek voltak okozni (május 3-án pl. Rzeszówban is). Most a tanácsi választások bojkottálására biztatják az embereket a lehető legváltozatosabb trükkökkel, módszerekkel. Június 17-én, vasárnap tehát a lengyen állampolgárok azon túl, hogy ,a majdan őket képviselő tanácstagjelöltekre adják le szavazatukat, szavaznak a szocialista megújulás, a nyugalom, a konszolidáció való- raváltására is. Szilágyi Szabolcs Elutazott Budapestről az ausztrál külügyminiszter Hivatalos látogatását befejezve, szombat reggel elutazott Budapestről Bill Hayden ausztrál külügyminiszter és kísérete. A Ferihegyi repülőtéren Várkonyi Péter külügyminiszter búcsúztatta. Jelen volt John Kelso, Ausztrália Magyarországon is akkreditált nagykövete. Az MTI tudósítójának értesülése szerint Várkonyi Péter és Bill Hayden hasznos megbeszéléseket folytatott a magyar—ausztrál kapcsolatokról, valamint a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről. A külügyminiszterek megelégedéssel állapították meg, hogy az elmúlt évek során kedvezően fejlődtek a kölcsönös előnyökön alapuló kétoldalú kapcsolataink, amelyeknek a fejlesztésére további számos lehetőség kínálkozik. Az első ausztrál külügyminiszteri látogatást ebből a szempontból is fontos eseménynek értékelték. Egyetértettek abban is, hogy a kétoldalú kapcsolatok további fejlesztése mindkét fél érdeke, de az egj^ben hozzájárulhat a nemzetközi légkör kedvezőbbé tételéhez is. Egy kisasztalhoz ültek, mintha presszóban lennének, kevés volt a levegő, sűrűsödött a cigarettafüst, s a vele szemben ülő férfi azt kérdezte tőle, mióta ismeri Halas Violát. — Néhány hónapja — válaszolta az igazat Mohai, s közben találgatta, hogy Viola szélhámosnő, vagy valami butaságba keveredett. Elhatározta, hogy védeni fogja a lányt, menteni, roppant nagylelkű volt bizonyos hangulataiban, egy ilyen lány nem lehet megrögzött bűnöző. Máté Mohait tanulmányozta. Öszes, enyhén göndörödő, nagyon precízen fésült, oldalt választott haj, szemüveg, méghozzá erős dioptriával, kifogástalan öltöny, és meglehetősen lezser tartás. . — Pár hónappal ezelőtt kezdték a filmemet forgatni Vibrányban — kezdte az akár tanúvallomásnak is számító monológot Mohai —, gyakran bementem a helybeli presszóba, unatkoztam. A harmadik vagy negyedik alkalommal beszélgetni kezdtem a kávéfőző nővel. Tudja, hogy van ez. Kérdeztem, nem tudna-e kiadó szobát, mert a városi szálloda drága volt, és túl messze, a filmesek persze nem fizetik, nekik nem fontos, hogy az író közöttük legyen. Ha mindenáron jelen kíván lenni, akkor ám tegye, de saját kontóra. A nyüzsgés is nagy volt, pihenni akartam, reméltem, hogy a kávéfőző kislány saját házába invitál. Szeretem a falusi házakat, van bennük valami sajátos romantika. Viola sajnos csak egy ismerőst ajánlott, igaz, nagyon tiszta helyet és rendes embereket. — Violáéknál nem is járt? — Nem. Néhányszor sétáltunk, á kapuig kísértem, higgye el, semmi nem történt ... Máté ránézett. Férfitekintettel. — Mit ért semmi alatt? Mohai levette a szemüvegét, törölgette. — Ügy értem, hogy nem próbálkoztam ... Viola valahogy nem látszott olyannak... — Miért mondja mindezt múltidőben? Mohai elmosolyodott. —• Mert most itt vagyok. Gondolom, Viola miatt. Nem tudom, mit csinált - a kislány. Feltételezem, hogy valami butaságot. Máté még nem rukkolt ki a hírrel. Tovább faggatta Mohait. — Szó ve! a kapuig kísérte? (Folytatjuk)
