Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

1984. május 26. 0 SZÍNHÁZI TÁSKA — TÉRÍTŐBŐL. Ekrü színű, nagy­mamánktól ránkmaradt, soha nem használt horgolt pamut térítőnkből szép és különleges bugyortáskát készíthetünk nyárra, színházi estére, fehér vagy színes madeira vászon­szoknyához, hímzett blúzhoz. Á térítőt — a rajz szerint — „lefejezzük”, majd egy keskeny bársonyszalaggal selyem anyagra varrjuk. Ezzel a bársonyszalaggal szegjük is a szá­ját, füleket varrunk körbe, és fogónak befűzzük a mara­dék szalagot. Nem szükséges meghagyni az eredeti színt: házilag festhető hússzínűre, halvány- és sötétkékre, zöldre, de akár feketére is. Senki sem gondol majd arra, ha látja, hogy korábban tálcakendő volt. SZELES NYÁRI ÖV — HEVEDERBŐL. Vásároljunk (a Röltex-boltokban kapható) keskeny és széles hevedert. A rajz szerint, vagy annak nyomán, a saját ötleteinktől vezé­relve, mutatós és egyéni övét varrhatunk. A széles heve­dercsíkot a derékbőségünk szerint levágjuk, és szétnyitha- tós cipzárat varrunk a két végére. Ezzel csukódik. A kes­keny hevedereket díszítésként öltjük az övre, kulcskarikák­kal, esetleg egy-két kulcsot is hordhatunk ilyen módon raj­ta. Miután tizenöt centis összecsukható cipzárral még nem találkoztunk, a cippről levágott fél fogazatokkal az öv ele­jét díszíthetjük. Az öv drapp, homok — vagy kekiszínű, szafari stílusú ruhához illik. Szöveg és rajz: Pálffy Judit Baleset — otthon Közismert tény, hogy hazánk- képpen majd mindenik ismerős, ban ma már az üzemen kívüli Hogy mégis miért fontos mind- balesetek mintegy háromszor ezzel ennyit törődni?! Mert ál­annyi kárt okoznak a népgazda- tálában otthon érezzük magun- ságnak, mint az üzemiek. Pél- kát a legnagyobb biztonságban, dául rendkívül „veszélyes üzem” önmagában ez még nem is vol- a háztartás! na baj. Am épp ebből a bizton­A konyhában sürgő-forgó házi- ságérzetből következően gyak- asszony bő ruhaujja például ran még az elemi óvatosságot is könnyen leránthatja a forró Iá- feledve tevékenykedünk a ház bast, a sebtében lekapott fedő körül, vagy a lakásban, alól felcsapó gőz megégeti a Pedig a kés — ha elcsúszik — kezét, a helytelenül használt otthon is ugyanolyan mély és fá- elektromos háztartási gép áram- jó sebet ejt kezünkön, mint bár­ütéssel fenyegeti. .. hol másutt. Vagy a létráról le­Aztán itt van a szabad idő el- esvén ugyanolyan veszélyesen töltésének — egyébként dicsére- sérülhetünk, mintha — mondjuk tes — módja: a barkácsolás. — —, az a munkahelyen történt vol- Kellő szakértelem és óvatosság na. híján ezer veszély forrása lehet És a nem egyszer csonkulással, ez is! A lejáró kalapácsfejtől a sőt halálesettel végződő balese- szakszerűtlenül földelt villamos- teket is elszenvedőik gyakran gépig — itt Is sokminden okozhat mindössze egy kis odafigyelés bajt. A felsorolt — és szinte fel- árán megúszhattak volna. Igaz: sorolhatatlanul változatos — té- „csak egy pillanaton múlt”. De mák közül valahonnan, tulajdon- az a pillanat: visszahozhatatlan! Forró lábasok, fazekak és tálalóedények alá házilag is készíthetünk összetekerhető edényalátétet. Mi szükséges hozzá? Mindenekelőtt 4,30 m szegélyléc, egy 25—25 cm nagyságú műbőrdarab vagy habszivacskendő (az eredeti nagyság kisebb lesz) és jó mi­nőségű ragasztó. A lécet le­szabjuk 20 db 21 cm hosszú­ságúra, ezek vágási felületét simára csiszoljuk finom dörzspapírral, az alsó lapját végighúzzuk kissé durvább dörzspapírral — így jobban ragad. Ezután szorosan egy­más mellé kezdjük felragasz­tani a léceket. Túl sok ragasz­tót ne kenjünk rá, nehogy ol­dalt kibuggyanva, az alját is összekenjük. Tetszés szerint a lécek felét sötétre pácolhat­juk, vagy festhetjük, így csí­kosán mintás lesz. Ha lelak­kozzuk, jobban ellenáll a me­leg hatásának. Legalább egy éjjel hagyjuk száradni, s utána a felesleges műbőrda­rabokat körbe levágjuk róla. KISS ATTILA GRAFIKÁJA Benjámin László : Hajnali karének Meg se várja a felkelő napot, Zsuzsi kezdi az első szólamot. Előbb álmosan, halkan, panaszosan, aztán egész szívvel, cifrázva hosszan. Fölkelek érte, viszem Emmi mellé, elcsöndesedik szépen anyja mellén, a tejet nyögve, szuszogva nyeli, ízlik a reggeli. Utána rögtön jön a másik: Andriska is ágyunkba mászik; és mint az orkán, süvölt nyomán két borzas kis boszorkány. A kétszemélyes fekhely, a hitvesi ágy megtelik gyerekkel. Keres magának mind egy csöppnyi fészket és felcsendül a hajnali karének: Kossuth-nóta, úttörő induló. A hangok, mint a hullámzó folyó, rajta az ágy vidám, zenés kirándulóhajó. Ha ez nem ad boldogságot, mi ad? Miféle képzelt veszély miatt féltek hajóra szállni hajadon lányok, nőtlen férfiak? J Palacsinta különlegességek A PALACSINTATÉSZTA KÉSZÍTÉSE Hozzávalók: 2 tojás, 20 dkg liszt, 2 dl tej, 2 dl szódavíz, csi­petnyi só, 1 dl olaj. Az egész to­jásokat a tejjel, vízzel, csipetnyi sóval jól kikeverjük, majd foly­tonos keverés mellett a lisztet és az olajat úgy adjuk hozzá, hogy a palacsintatészta sűrűn folyós legyen. A palacsintasütőt csak a kezdéskor, egyszer kell olajjal ki­olajozni. A továbbiakban a tész­tába kevert olaj elegendő a . ki­sütéshez. A palacsintasütő hő­mérséklete akkor jó, ha a tészta enyhén sisteregve folyik el ben­ne, nem hólyagosodig fel és nem füstöl. Ez gáztűzhelyen úgy érhető el, hogy a gázlángot szabályozó csapot a teljes és a takarékláng közé állítjuk. Villanytűzhelynél a szabályozót 2-es fokozatra kell kapcsolni. A tészta első oldala akkor sült meg, amikor a felső része elveszíti fényét. Ilyenkor gyakorlatilag megfordítható. Ha valaki enyhe pirosra kívánja süt­ni, akkor még néhány másod­percig várjon a fordítással. A második oldalt akkor tekinthet­jük késznek, amikor a palacsin­tasütő enyhe rázogatására a tész­ta megmozdul. PALACSINTA CSIRKEHÚSSAL TÖLTVE Levesben főtt csirkeaprőlékról a húst leszedjük, átdaráljuk, vagy a turmixgép pépesítő tartozéká­val összevágjuk. Fűszerezzük só­val, borssal és kevés curryvel. Jól elkeverjük, 1—2 merőkanálnyi paprikás mártással. A palacsin­tába egy-egy evőkanálnyit te­szünk a húskrémből, és szögle­tesre hajtjuk. Tűzálló tálba rak­juk. Paprikásmártást jűgy készí­tünk, hogy 5 dkg apróra vágott füstölt szalonna zsírján megpirí­tunk fél fej vöröshagymát. Hoz­záadunk egy kávéskanálnyi pri- tamint, és egy merőkanál húslé­vel felengedjük. Ezután 2 dl tej­felt 2—3 evőkanál liszttel, vízzel, vagy hideg húslevessel kikeve­rünk, és a forrásban lévő már­tásba öntjük. Jól felforraljuk, ha sűrűnek találjuk, tovább hígítjuk. Drótszűrőn keresztül a palacsin­tára öntjük, sütőben átforrósítjuk, és tejföllel meglocsolva tálaljuk. MÁJKRÉMMEL TÖLTÖTT PALACSINTA Készen kapható kenőmájassal kenjük meg gazdagon a palacsin­tákat, majd hagyományosan fel­tekerjük. Előzőleg készítsünk gombamártást: kevés olajban vagy zsírban fonnyasszuk meg a fél fej apróra vágott hagymát, és tegyünk rá 20 dkg mosott, sze­letelt gombát. Sóval, borssal, pet­rezselyemmel ízesítjük. Mikor a gomba elveszítette víztartalmát, és zsírjára sült, hozzáadjuk a 2 dl tejfölből és 2 evőkanál lisztből készített habarást. A habarást az előző receptben leírt módon ké­szítjük. A sütőben átmelegitett palacsintákat adagonként tá­nyérba rakjuk, és leöntjük a már­tással, tejföllel meglocsoljuk, és vágott petrezselyemmel meghint­ve tálaljuk. JUHTÜRÖVAL TÖLTÖTT PALACSINTA 20 dkg juhtúrót, 5 dkg vajjal, egy evőkanál tejföllel, sóval, borssal, 5—6 szem durvára tört kömény­maggal, 1 csomó metélő hagymá­val jól elkeverjük, és megkenjük vele a palacsintákat. A szokásos módon betekerjük. 2 dl tejfölt egy tojássárgájával, sóval jól ki­keverünk, leöntjük vele a tűzálló­tálban sorbarakott palacsintákat, és sütőben pirosra sütjük, majd Itálaljuk. NARANCSOS PALACSINTA A palacsintatésztát azzal a kü­lönbséggel készítjük, hogy a masszába egy mokkáskanál re­szelt narancshéjat teszünk. Kré­met készítünk: 2 dl tejet 2 tojás sárgájával elkeverünk, és egy na­rancs levét hozzászűrjük, és adunk még bele 10 dkg cukrot. Állandó keverés mellett tűzön be­sűrítjük. A palacsintát megken­jük, háromszög alakban össze­hajtjuk, porcukorral meghint­jük, és rummal meglocsoljuk, majd meggyújtva adjuk asztalra. Á nagymama is-nő KM hétvégi melléklet ségteljesítések sokaságába le­pergetni a hátralévő éveket. Idősebb korban is kell, hogy új színt hozzon egy társ az életébe, mert a magány (a társas magányé is) szörnyű súlyával ráhehezedik az idő­södő nőre. Igen. A nagymama is nő. Vágyik a gyengédségre, a kedves szóra, a simogatásra. Bár az unokák sok mindenért kárpótolják a nagyit, de nem lehet elnyomni azt a felszín­re törő életérzést, hogy nő, társ legyen valaki szemében. Nő, aki keresi az összetarto­zás örömét, amely ha nem is lángoló érzés már, de élet­kedvet, örömet, érzelmi biz­tonságot nyújt. A nagymama szívében nem szürkül el akkor sem a csa­ládja iránt érzett szeretet, ha társra talál. Az új tervek, célok, felfrissítik testileg-lel- kileg, s kihunyni akaró élet­kedve erőre kap. Nyitott lesz az élet dolgai iránt, és nem tekinti mártírfeladatnak azt sem, ha időnként vigyáz az unokákra. Vagy más módon segít családjának. Külön örömmé válik a saját társ­kapcsolata. Ez olyan termé­szetes igény, mint az, hogy a fiatal házastársak összetar­toznak, s ebbe a szoros ösz- szetartozásba nem léphet be a nagymama, bármennyire is tisztelik, becsülik, szeretik. A nagymamának is kell, hogy legyen külön öröme, így el tudja viselni az életerő gyen­gülésével együttjáró testi-lel­ki terheket. IDŐSEBB KORBAN A NAGYMAMA már ne várjon álomlovagot. Nézzen őszintén és kritikusan a tükörbe, és megállapíthatja, hogy ő sem az, aki régen volt. Ebben a korban az. emberi értékek lépnek előtérbe, és nem a kül­ső negatívumokkal kell vala­kit minősíteni. A boldogságot az jelenti, ha érzelmileg nincs egyedül, van társa. Tehát a nagyma­ma is nő. Boldog akar lenni. Azt akarja, hogy ezt a jogát elismerje valaki, nemcsak a családban, hanem a családon kívül is. F. K. NAGY „ÉRTÉK” MA A NAGYMAMA a családban... Éppen ezért a családtagok hajlamosak arra, hogy idejé­vel rendelkezzenek. Hiszen ő úgyis ráér, mert sok a szabad ideje. Nem ritkán annyi elvég­zendő feladattal bízzák meg, hogy ki sem látszik a mun­kából. Ez különösen akkor van így, ha több unoka van. Hol az egyik beteg, hol a másik, nem mehetnek óvo­dába, iskolába, a legjobb megoldás: a nagymama, ö szívén viseli mindegyik ap­róság gondját-baját, szívesen főz. Ha szórakozni megy a szü­lő, segítőkészen vigyáz a ki­csikre, segít bevásárolni, unokákat óvodába, iskolába kísérni, és még ki tudja mi mindenre „használható” a nagymami. Főleg akkor áll elő ez a helyzet, ha a nagymama egyedül van, nincsen társa. Szinte minden idejét ki­sajátítja a család magá­nak. Ilyen esetekben derült égből villámcsapásként hat, ha a nagymama kijelenti, hogy talált megfelelő társat, akivel eljár egy kicsit szóra­kozni, és már nincs annyi szabad ideje, mint régebben. A bejelentésre a családtagok összenéznek, tekintetük el­árulja a bennük megfogal­mazódó kérdést: — Jé, a nagymama is nő?! Igen. A nagymama is nő, aki figyelmességet, szerete­ted kedveskedést, gondosko­dást igényel. Ez különösen vonatkozik a gyermeküket egyedül felnevelő nőkre, akik felett elfutottak az évek, és másodszor maradtak egyedül. Először a társuktól kellett megválni, aztán a gyermekü­ket bocsájtották útra az élet­be. Ezeknek a nőknek az egyedüllét elviselése még ne­hezebb, ha a gyermek kike­rül a családi fészekből, mert az első egyedül maradáshoz erőt adott minden ezzel járó rossz elviselésére — a gyer­meke. Ez az űr akkor sem töltődik be, ha a gyermeke családot alapít, unokák ve­szik körül. Nem lehet csak a köteles-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents