Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
1984. május 26. Kelet-Magyaroruág 3 /--------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Koccintás munkaidőben? Ó ét felháborodott levél érkezett a május 8-án megjelent „Hétfő délelőtt”, és a Síén napvilágot látott „Reggeli kortyok” című írásaimra. Az előbbi arról szólt, hogy az örökösföldi lakótelep építésén dolgozó munkások egy része munkaidőben ivott a közeli eszpresszóban, a másik pedig egy esetet mesélt el, aminek főhőse halálos sérülést szerzett munka közben, mert erősen ittas volt, s feltehetően a nyitástól zárásig szeszt is árusító élelmiszerüzletek valamelyikében vásárolta az alkoholt. Ebben az írásomban megkockáztattam azt a véleményt is, hogy talán az élelmiszer- üzletek szeszárusítását is szabályozni kellene. Mit tagadjam, amikor a leveleket bontogattam, egyetértő sorokat vártam, de kiderült: az ivás, a munkaidő alatti ivás tekintetében többen nem értik a szót. Az egyik levelet egy építőipari munkás felesége írta, mert úgy érezte, hogy férje nevére is homály borult, amikor nevek és vállalatok (nélkül, csupán a tapasztalataimat vetettem papírra, remélve, hogy a nevezett lakótelepen dolgozó vállalatok illetékesei a jelzés alapján tudni fogják, mit kell tenniük. (Értesülésem szerint tudták is ...) A feleség egyebek közt ezeket írta: „ ... az én férjem is azon a munka- területen dolgozik... Én csak feleség vagyok, de nekem is fajó, mikor télen fáradtan, összefagyva jön haza.” És megkérdi tisztában vagyok-e azzal, „hogy az ott dolgozó becsületes embereknek kicsit sértő ... vagy pár ember miatt mindenki szégyellje. hogy az építőiparban dolgozik...?” Nos, erre csak annyit mondhatok: pontosan a becsületes, szorgos többségnek és irányítóiknak kellene arra vigyázni, hogy hamis, sértő általánosításra senki okot ne adhasson. Mert a „Jónás könyvében” Babits Mihály ezeket írta: „Vétkesek közt cinkos, áki néma ...” A másik levél egy nyugdíjas (építőipari?) munkástól származik. Megró, mert „a kormány által helyben hagyott és bevált rendeletet” is kifogásolom, nevezetesen azt, hogy míg a kocsmák csak kilenckor nyitnak, addig a boltok nyitástól árusíthatnak alkoholt. Szavaiból — ha jól értem őket — az csendül ki, hogy a korábbi helyzet jobb volt, mert a hajinaiban nyitó kocsmákban a munkába induló dolgozó benyelhette a maga féldecijét, mert a „feleség, vagy az anya adott egy féldecire és egy dbboz Kossuthra valót...”, akkor az ember ivott és tisztességesen munkába állt és minden veszély és baleset nélkül dolgozott. Majd, ez a sok jómódú ember, akiknek tele van a szekrényük italokkal, a sok panasz után bezárták a kocsmákat. De az a munkásember így sem maradt a reggeli pálinka nélkül (de így) esetleg az asszonynak már többe került és talán kissé meglazult a munkafegyelem is. Mert reggel, ha mellnek dolgozni, és ha találnak egy ivócimborát, vagy kettőt, összeállnak, és isznak. És, mondja a levélíró, az lenne a baj, ha a boltok reggel sem adnának alkoholt, mert a délutáni vagy az éjszakai műszakos akkor is megin- ná. „Tehát, énszeriintem a javaslat nem válna be, mert ezzel segíteni nem lehet, még ha Magyarországon a szeszipart bezárják, a munkásember akkor is inni fog.” H nyhén szólva furcsa és bakugrásokkal teli ez az érvelés, az utolsó mondat pedig olyan, gyakran tapasztalható gondolkodásmódot közvetít, ami nem igaz, s ha valamennyi igazság mégis rejtezik benne, elemi kötelessége mindenkinek küzdeni ellene. Mert a munkások java része nem beféldecizve megy a munkába, s alighanem a többség tiltakozna az ellen, hogy a munkás mi- voltot és az iszákosságot egymástól elválaszthatatlan fogalomként tüntessük fel. Az a baj inkább, hogy a csendes, és nem iszákos többség számára elég, ha ő maga nem az alkohol szolgája, de viszonylag ritkán emel szót azok ellen, akik miatt az általánosítást tűrnie kell. Azt hiszem, ez az a pont, ahol változtatni kell és lehet. Speidl Zoltán Karbantartók a HAFE-ban ♦ A HAFE nyíregyházi gyárában saját autószerelő műhelyben tartják karban a gépkocsikat és a villás targoncákat. Képünkön: Oláh Mihály villás targonca hidraulikus berendezését javítja. (Jávor László felvétele) ♦ Sláger a Skálában A VOR Vásárosnaményi Gyára ugyan augusztus elején szabadságolja két hétre a dolgozókat, de a gyárvezetés már egyeztette a szüneti feladatokat. Kétmillió forintos beruházással, gázfűtésre áll át az üzem. Nemcsak az üzem fűtése,'de a vasaláshoz szükséges gőz biztosítása is az új eljárással történik majd. A leállás nem zavarja a feladatok teljesítését. Most kaptak 12 ezer darabra szóló megrendelést a Szovjetunióba, női kosztümökből. Vastag, átmeneti; gyapjúból készült termék. Szükség van azonban a 150 ezer öltönyre és a 160 ezer nadrágra is, hiszen az export 65 százaléka a szovjet piacon realizálódik. Igényt tartanak az arab országok is a naményiak munkájára. Aki a fővárosban jár, a Nyugatival szemben megnyílt Skálában is láthatja a naményiak pamut- és ballonnadrágjait. Itt ugyanis külön fakkja van a VOR termékeinek. Munkavédelem Nehéz munkát könnyebben A nehéz fizikai munka könnyítésére, munkavédelemre és szociálpolitikára 24 millió forintot költött tavaly az ÉRDÉRT Vállalat tuzséri gyára. A gömbfamanipuláló gépsor felújítására 100 ezer forintot fordítottak. A vibráció miatt az egészségre káros gépi darabolót átalakították, ez 200 ezerbe került. A nehéz fizikai munkától megkíméli a munkásokat az a 20 Stihl fűrész, amelyet tavaly vásároltak. Kéziszerszámokkal, kombinált gyalugéppel egészítették ki a technikai berendezések sorát. Régi gondot oldottak meg a forgácsolóműhely bővítésével, amely 600 ezer forintos kiadást jelentett az ERDÉRT- nek. Tovább folytatták a világítás-, az ivóvíz- és a szennyvízhálózat korszerűsítését. Félmillióba került az elektromos hálózat felújítása, 1,8 milliót költöttek az ivó- vízvezetékre és 5 millió forintot igényelt a szennyvízhálózat korszerűsítése. A munkás járatok érkezését, indulását könnyíti a tavaly épített új buszváró, amely 1,3 milliót emésztett fel. t ’ i;. • Hz „elpermetezett“ haszon Méregdrágák a mérgek, amelyekkel permetezünk, temérdek pénzbe kerülnek a növényvédelem gépei és minden perc pénz, amely a kezelőszemélyzet kiképzésére fordítódik. Megannyi befektetés, a megtérülésre még csak azt sem mondhatjuk: minimum. Nyereséget termelnek és várnak a gazdaságok. E tevékenységüket nemrég a népi ellenőrök vizsgálták meg megyénk hat termelőszövetkezetében. A vizsgálat megállapításai szerint a növénytermelés költségein belül 10—50 százalékos értéket képviselnek a növényvédő szer és a tápanyag-utánpótlás anyagköltségei. Az alaptevékenységben az eredménycsökkenés mögött kimutatható a kémiai anyagok költségemelkedésének hatása. örvendetes, hogy a kemikáliák árváltozásaira, a költségemelkedésre nem mennyiségi visszafogással válaszoltak az üzemek. Hibák a tárolásban Megoldatlan a műtrágya tárolása, nem figyelnek ebből eredő hatóanyag-csökkenésre, pedig a tényleges hatóanyag mennyisége ismeretében lehetőség van a költség- emelkedés visszafogására. Ugyanezt a célt szolgálja a folyékony műtrágyára áttérő üzemek azon felismerése, hogy a tárolás, a pontosabb kijuttatás technikai fejlesztése, az eredményesség nöemberemlékezet óta a zöldségtermesztési igazgatóság. — Valóban az volt. Időközben átszervezések történtek és az igazgatóságból intézet lett! — mondja a magáét a kolléganő. I tt valami nincs rendben. Már egy hónapja, hogy visszatértem szabadságról, de még egyetlen régi kollégával sem találkoztam. Az iroda ugyanaz, az asztalok ugyanazok, csak az emberek mások. Idegenek, ismeretlenek. Három középkorú férfi és egy fiatal lány. Reggel bejönnek, leülnek az asztalok mellé, valamit írnak és hallgatnak. Én. is írok és hallgatok. Nem akarok elébevágni a dolgoknak, kivárom, mi lesz. Ma sincs másképpen — a kollégák szó nélkül eszik a vajas kiflit, a kolléganő pedig álmodozva néz ki az ablakon, és mosolyog. Ez így tart egészen délig. Ebéd után ugyanaz a helyzet. A'dolog kezd az idegeimre menni! Végül nem bírom tovább, támadásba lendülök. — Kolléganő, lenne szíves ideadni a statisztikai adatokat a spenótról és a retekről? — Milyen spenótról beszél? — csodálkozik a kolléganő. — Hiszen ez nem melegház, ez piackutató intézet! — Milyen intézet? — vág a szavába a három kolléga, mintha darázs csípte volna meg őket. Hiszen mi a művészeti alkotóközpont dolgozói vagyunk! — Nyugalom — mondom —, talán mégis én tudom a dolgot legjobban, hiszen én már több mint öt éve dolgozom itt. Ez — Dehogy intézet, ez a művészeti alkotóközpont! Veszekedni kezdünk. Mivel új „kollégáim” többségben vannak, nincs értelme vitatkoznom velük, ezért úgy határozunk, hogy kimegyünk az utcára, és megnézzük a cégtáblát. Csakhogy hiába, sehol semmiféle tábla. — Menjünk és kérdezzük meg az osztályvezetőt — mondja a kolléganő. Az osztályvezető sem nyugtat meg bennünket. — Elvtársak, én futballista vagyok. Csak ideiglenesen vagyok itt, a vezetőt helyettesítem, semmi közelebbit nem tudok önöknek mondani. .. — Akkor kitől kaphatjuk meg a szükséges felvilágosításokat ? — Hát azt nem tudom. — Az ördögbe is, itt senki semmit nem tud? Menjünk az igazgatóhoz! Bekopogunk az igazgatóhoz. — Parancsoljanak, jöjjenek beljebb! — üdvözöl bennünket egy jóvágású férfi. — Ugye önök a szófiai csoport? — Nem! — Ö, bocsássanak meg ... bocsássanak meg, kérem, akkor önök bizonyára a tarnovi delegáció tagjai, ugye? — Mi semmiféle delegáció tagjai nem vagyunk, mi az ön vállalatának dolgozói vagyunk, igazgató elvtárs! — mondja most már szinte sírva a kolléganő. — Milyen igazgatóról beszélnek önök? Hiszen én nem vagyok semmiféle igazgató! — ordít fel a férfi. — Bolondot akarnak belőlem csinálni? Gyorsan iszkolunk vissza az irodába. — Hát most mi legyen? — kérdezi a kolléganő. — Semmi, leülünk — mondom. — Egyszer majd csak keresnek bennünket. Végül is a fizetést meg kell kapnunk! Mindenki egyetértőén bólogat és leülünk az íróasztalok mellé. Elvégre a munkaidő, az munkaidő, ki kell használni! velősének a feltétele. A technika fejlesztése elmaradt a kémiai anyagok felhasználási nagysága és minőségi változásához képest. Ez mind a beszerezhető, rhind a használatban lévő gépekre egyaránt érvényes. A fejlesztéshez a külső támogatás nélkülözhetetlen, de legalább a kedvezőbb hitelekre lenne szükség. A készletezés kamatterhei a már említett költségarányokon felül jelentkeznek, csökkentve a gazdálkodás jövedelmezőségét. Ez kiélezi a kereskedelem és az üzem közti feszültségeket. Az országos talajsavanyo- dási problémák miatt nagyobb figyelmet igényelne a meszezés, erre a vizsgálat teljesen negatív tapasztalatokat hozott. A szervestrágya-fel- használás az állattenyésztő Tisza menti gazdaságoknál 2 —3-szor magasabb, mint az arra igencsak rászoruló homoki gazdaságokban. Szaktudás már van A kémiai anyagokon belül elsősorban az intenzív kultúrákban magas a növényvédő szer felhasználási aránya. Szinte általánosnak mondható a vegyszeres gyomirtás alkalmazása valamennyi növénynél. E mögött nagy tömegű és nagy értékű növény- védőszer-felhasználás húzódik meg. Szakszerű alkalmazásukhoz jól képzett szakemberek állnak rendelkezésre, de a technikai feltételek megteremtésében ez a szakértelem nem mutatkozik meg. A növényvédő szerek tárolása és kijuttatása minden oldalról kívánnivalót hagy maga után. AZ elavult géppark tovább növeli a szerfelhasználás veszteségeit. Minden törekvés az ésszerű növényvédőszer-felhasználás- ra, a takarékosságra, technikai korlátokba ütközik. Például lombfelületre való kijuttatás mintegy 50 százalékos a gyümölcsösökben, tehát csak a szer fele jut a levelekre. A korszerű légi technikát a vizsgált üzemek II—31 százalékarányban veszik igénybe, mérlegelve a magasabb költségeket. A szerfelhasználás tervezése és gyakorlata között az országos regionális, de szinte valamennyi üzemben is működő üzemi előrejelzés teremti meg a hatékony és takarékosságra törekvő növény- védelem összhangját. Ehhez azonban o jelenleginél jobb, rugalmasabb növényvédőszer-választék és -kínálat szükséges. Előtérben a környezet- védelem A raktározás a 6 tsz közül csak egyben megfelelő, a többi raktárainál éppen a környezetvédelmi kérdések nem megoldottak (vízelvezetés stb.). A szermegsemmisítés gyakorlata sem megfelelő, a szakszerű eljárás drága. A védőfelszerelések,'sajnos, korszerűtlenek, tisztításuk üzemen belül történik, a jobb gyakorlat a környezetszeny- nyezést kiküszöbölő, Patyolatban történő tisztítás és impregnálás. A környezetvédelem az üzemeken belül a kémiai anyagok mozgásának folyamatában nem kielégítő. Kezdve a tároló és tárolóhelyek és a környezet kapcsolatával, folytatva az üzemi szállítás, . permetlékeverők környékének állapotával, az egyenlőtlen kijuttatás, egyes szerek nem az engedély- okiratban rögzített lebomlási idejével, maga a kijuttatás során elkövetett „objektív” tényezők (légmozgás) által előidézett hibákkal, a szer- és göngyölegmegsemmisítés, a növényvédelmi gépek tisztításának nem megoldott kérdéseivel. Mindez nemcsak anyagi, hanem elsősorban szemléletváltozás kérdése, amelyhez speciális ellenőrzések sok segítséget nyújtanának. Az egész problémakör komplex megoldását az ágazati irányítás fejlesztésével, a technikai feltételek korszerűsítésével és hatékonyabb külső segítséggel (pénzügyi támogatás) lehetne megoldani — állapította meg a népi ellenőrök vizsgálata. A megoldás pedig égetően sürgős, mert a környezet, az ember védelme mindennél fontosabb. Ez nem elhanyagolható szempont, hogy a fegyelmezett, takarékos gazdálkodás minden másnál olcsóbb. Esik Sándor
