Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-25 / 121. szám
1984. május 25. Kelct-Magyarország 3 r-----------------------------------------------"N Értelmes tettek □ hazafiság és a nemzetköziség nevelésünkben pontos arányaival válik társadalmunk meghatározó léptékévé. Hétköznapjaink hazafi sá- gát jól fejezte ki már Vörösmarty költői felkiáltása is: „Legszentebb vallás a haza s emberiség!” Nem külön-külön, hanem együtt a nemzeti érzés és a nemzetköziség összetett eszme- rendszerében. Éppen az országgyűlés köz- és felsőoktatási fejlesztési programjának elfogadásával egy időben alsó- és középfokú iskoláinkban az áprilisi nevelési értekezletek ezt a témakört elemezték. Sok helyen kifejezésre jutott, hogy amikor a haza és a nagyvilág dolgairól értekezünk, nem feledkezhetünk meg arról, miként épült és épül a haza a lakóhelyünkön, ahol élünk, dolgozunk. Olykor indokolatlan félszegséggel erről megfeledkezünk „szemérmes hazafiságunkban”. Megfeledkezünk annak ellenére, hogy fontos állásfoglalások is újra és újra hangoztatják ennek az eszmének gyakorlati megvalósítását szocialista ország- építésünkben. Figyelmet érdemel ebből a szempontból is, amit Kádár János válaszolt az amerikai Leaders című folyóirat egy kérdésére: „Mit jelent ma Magyarországon magyarnak lenni? Nos, azt hiszem, nem kevesebbet, mint egy gyarapodó, a társadalmi igazság normáit megvalósítani igyekvő állampolgárának lenni. A magyar ember hazaszerető ember, de emellett természetes módon a népek szélesebb közösségéhez tartozónak is érzi magát.” E gondolatsor szervesen folytatja Vörösmarty idézett epigrammájának ösz- , szegezését. a XX. század, a mi időnk, a mi társadalmunk gyarapítja, bővíti valahány haladó eszménket és hagyományunkat. Nem sértünk senkit, s azzal védjük elért eredményeinket, hogy szüntelenül fejlesztjük. Ez a jó szándék, ez a tettvágy a mi népünk hódítása. Pontos hazafisá- ga egyben, mert erre van igazán szükségünk, ez emeli, terebélyesíti, erősíti a hazát, a megalapozott hétköznapi tettek és nem a fényesített szavak talmi ragyogása. Pontos hazafiság, ez az eszme továbbteremtési lehetősége, sarkalatos tényezője, mely milliók gyakorlata. Hiszen ha egy főorvos a sikeres operációhoz még biztató szavakat is csatol, ha kedves a kalauz, udvarias az eladó az üzletben, ha iskolások gondozzák egykori nagyjaink szobrait, sírjait virághordozó tapintattal, ha tanáraink lelki- ismeretesen készülnek fel az órákra, ha a kohászok, bányászok helytállnak hőségben, szénporban, az mind valójában a hazaszeretet gyakorlati megnyilvánulása, a munkáshétköznapok szívós tettsorozata, vagyis pontos hazafiság. Nagyjaink azt várják, hogy minél többen éljünk, dolgozzunk, alkossunk ennek a jegyében, mert annál többen és hathatósabban részesülünk is áldásaiból. Érzelmek, gondolatok, tettek, egyéni és közösségi megnyilvánulások . érlelt, érett folyamata testesíti ezt a hatalmas eszmét, növeli egyben. Hol kezdődik tulajdonképpen ez. a haza, a mi hazánk? Ott, annál a pillanatnál, amikor az édesanyák így szólnak gyermekükhöz: „ne sírj, kincsem”. Ott kezdődik, erősödik, amikor vezetők és beosztottak, a névtelenek százezrei, milliói napi odaadásukkal hozzátesznek valamit ehhez a magasztos fogalomhoz. Elsősorban munkát, tisztességet. Jó, hogy a most zajló nevelési értekezleteken több tíz ezer pedagógus ezt az eszmét, ezt a gondolatkört kutatja, értelmezi, mert e közös elmélyülés után remélhetően egymillió ifjú szívben fogan meg az igazság a haza pontos szerete- téről, építéséről, becsületes, szorgalmas életvitellel. N ekünk, mai felnőtteknek ehhez gazdag programot szükséges terveznünk, hogy a fiatalság lendülete, energiabősége meglelhesse feladatait kallódás, zsákutcák helyett. Minél kevesebb szóözön, minél több értelmes tett igényeltetik. Valamibeii mindenki tehetséges, s ha. ezt nem csonkításra ítéli a közömbösség, hanem tápot ad a legnemesebb vágyaknak és hivatással végzett munkának, akkor tízmilliós akaratról, közös cselekedetből egyre szebbé épülhet fel hazánk és "társadalmunk. Hétköznapi tetteink pontos és átható hazafisá- ga révén. L. M. A MÁTÉSZALKAI SÜTŐIPARI VÁLLALAT Il-es számú kekszüzemében műszakonként két tonna töltött Pilóta kekszet készítenek belföldi megrendelésre. Arkosi Erika csomagoláshoz készíti elő az esztétikus dobozokat. (Császár Csaba felvétele) Vondtűlések a Nyírségből Irány Tunézia A Nagykállói Vasipari Szövetkezetben több, mint két és fél ezer vonatülés fémvázát gyártják tunéziai megrendelésre. Az ülések kárpitosmunkáit a Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezetben készítik. Képünkön: Sovány Béla és Ménesi Pálné festéshez készíti elő a fémvázakat. (Császár Csaba felvétele) INTENZÍV FOKOZATBAN Gyorsabban reagálnak a piacra Kritikus időben választották párttitkárnak Muszbek Istvánt. A műhelyből „jött” fel, ahol nyolc esztendeig állt marósként a munkapad mellett, s ugyanabban a forgácsolóműhelyben öt évig volt művezető. Egy ideig szb-titkár, s immár harmadik esztendeje a Fémmunkás Vállalat nyíregyházi gyára pártszervezetének a titkára. Nem csodálkozom, miért is kerül oly gyakran pártfórum elé a gazdaság, a termelés ügye ebben a gyárban. A járdától Kabalásig Áprilisban a vállalatok és intézmények közölték a városi tanáccsal, hogy idén menynyi társadalmi munkát végeznek, milyen értékkel bővítik a nyíregyházi közös kasszát. Év végéig 73 vállalattól az Együtt Nyíregyházáért mozgalom számlájára várhatóan három és fél millió forint érkezik be. Ezenkívül a vállalatok és a szövetkezetek más (például szakipari) társadalmi munkát is végeznek a város javára. A KEMÉV például 726 ezer forint értékű társadalmi munkával járul hozzá idén a város fejlődéséhez. Az Együtt Nyíregyházáért mozgalom számlájára kereken százezer forintot fizetnek be az építők. Építenek 60 ezer forint érté- kű'járdát. Az óvodák bővítésénél, felújításánál 43 ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek- A Nyíregyházi Konzervgyár 570 ezer forint értékű társadalmi munkát vállalt erre az évre. A kabalási szabadidő-központ kiépítésénél idén a SZAVICSAV, a SZÁÉV és a gumigyár dolgozói mintegy 400 ezer forint értékű társadalmi munkát végeznek. Az erdőgazdaság dolgozói a sóstói parkerdő kiépítésénél és berendezésénél 350 ezer forint értékű munkát vállalnak. A Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat a 17. sz. általános iskolának egy 300 ezer forintot érő sportpályát épít. — A munkapad mellett cseperedett ember el sem tudja képzelni, hogy ne beszéljen a munkáról, a termelésről, amiből élünk. Magam hazudtolnám meg, ha nem érdekelne: van-e munkájuk az embereknek, van-e szerződésünk a 450 milliós idei tervre? Gyorsan váltottak Ha megfordul valamelyik üzemben — s ez igen gyakori — nem kell magyarázni neki, melyik termék micsoda, hogyan készül, milyen gondok vannak éppen vele. — Május 10-én miért került taggyűlés elé a szerződéskötések ügye? — Előzménye volt. Tavaly a PEVA alagútzsalút gyártottuk exportra. Megkötöttük a szerződést Algériával, s jött a külföldi partner, s azt mondta: szükség van a PE- VA-ra, de csak akkor, ha két hónapon belül szállítani tudjuk. Akkor más kérdés szerepelt volna a taggyűlés napirendjén. Közbeszólt az élet, nekünk alkalmazkodni kellett hozzá. Változtattunk. Negyven párttag, forgácsolók, lakatosok, tmk-sok, termelésirányítók vitatták meg, mit tehetnénk az export érdekében. Ez történt áprilisban. Júniusban már szállíthatták a kamionok az árut. Megtartották a piacot, és hitelüket a nyíregyháziak. — Olyan lelkesedést tapasztaltunk, mint korábban talán egyszer sem — magyarázzák többen is. S ebben a kommunisták voltak a kezdeményezők. „Elveszthetjük o piacot!" A pártvezetőség három év óta különö^n nagy figyelmet fordít a gazdaságra, a termelésre. Ezért vitatták a fémmunkások meg pártfórumon május 10- én: a 450 milliós termelésre van-e szerződésük? S ezzel szinte egyik napról a másikra kizökkentette régi „nyugalmas” gondolkodásából a szakembereket, osztályokat. Most a pártvezetőségi ülés és a taggyűlés közötti időszakban a több mint 100 milliós fedezet nélküli termelés 70 millióra csökkent. Űjabb szerződéseket kötöttek! Vitát, érdeklődést és cselekvésre ösztönzést váltott ki a párttagságból a szerződések biztosítása. Román Sándor a rendelés és az ütemes termelés kapcsolatáról szólt. Elmondta: ha most nem is, de később a rendelés hiánya hátráltatni fogja a termelést, a munkát, ha nem gondoskodnak újabb szerződésről. Kerülő Sándor a piaci munka javításáról és az árajánlatok gyorsításánák fontosságáról beszélt a taggyűlésen. Novák Lajos bírálta a szerkesztési osztályt, • amelynek jobban kell szerveznie a megrendelések feldolgozását és a műhelytervek készítését. Fucsovics János szóvá tette, hogy a szerződéses fegyelem megtartásában a gyár is hibás. Egyes termékek gyártását nem teljesítik határidőre. Ebből aztán nem csupán tervlemaradás következik, de piacvesztés is. — Ügy ítélte meg a taggyűlés, még idejekorán szóltunk — mondja Muszbek István. — Az év első felében még tudjuk pótolni az elmaradást, ha egy kicsit rákapcsolunk. Ügy határozott a pártfórum, ajánlásokat kell készíteni egyes termékekből az érdeklődő vállalatoknak, partnereinknek. Információkat szerzünk a vállalattól arra: van-e lehetőség exportra gyártanunk? S ami nagyon fontos: szigorúan megtartjuk a szerződéses fegyelmet. Gyorsabb árajánlásokat biztosítunk, hogy idejében ott lehessünk a piacon — foglalja össze a taggyűlésen elfogadott határozatok lényegét a párttitkár. Kizökkenni a kényelemből Bizonyos: a pártfórum nem csak a párttagságot, az egész nyíregyházi gyár kollektíváját és „vezérkarát” zökkentette ki „kényelmi” helyzetéből, s késztette egy magasabb, intenzívebb fokozatra, gondolkodásra. Arra, hogy gyorsabban reagáljanak a piaci igényekre és ha- tékpnyabban irányítsák, szervezzék a termelést. Gondoskodjanak új partnerekről, s a szerződések teljesítéséről. — Ez volt a célunk. E halaszthatatlan teendőkre irányítani a figyelmet. Ügy ítéljük meg, sikerült — summázza véleményét a párttitkár. Farkak Kálmán Itthagyta a belvárost... Négy esztendővel ezelőtt költözött Nyíregyházáról a megyeszékhelyhez tartozó Orosra Mogyorósi Árpád agrármérnök. Elhatározását nem munkahelyváltozás motiválta, sokkal inkább emberi tényezők. A Krúdy Gyula utcán társasházban laktak, közel a Volánhoz. Korán reggel a járó motorok zajára ébredtek, s ez csak erősítette korábbi vágyát, a kertes ház utáni óhajt. — Nem mondom, nehéz volt közös elhatározásra jutnom a feleségemmel — beszél Mogyorósi Árpád, a Növénytermesztési és Minősítő Intézet területi központjának vezetőhelyettese. — ö sehogyan sem akart elköltözni, ragaszkodott a városhoz. Négy év távolából már ő sem bánja. Oroson új otthont kellett teremteni. Ehhez erősnek érezte magát, tudta, a két kezére mindenkor számíthat. A házépítésnél a kőműves mellett ő végezte a segédmunkát. A burkolást a sógorával közösen csinálta, de a belső munkáknál a lépcsőfeljáró már őt dicséri, csakúgy, mint a födémszigetelés. Csak így elmondva hangzik ez egyszerűnek, sok-sok munkaórát szabad időt töltött az építéssel, mint ahogy azt más is teszi, aki építkezik. — Engem megnyugtatott, kikapcsolt ez a munka — mondja. — Szívesen ésinál- tam, menet közben nagyon sok helyen változtattunk ap- róbb-cseprőbb dolgokon, hiszen akkor látja a legjobban az ember, hogyan praktikusabb. Mikor elkészült a kétszintes ház, a kertre került a sor. Ezt már egy kicsit szakmai szemmel és kézzel végezte, hiszen ez közelebb áll az agrármérnökséghez, mint a házépítés. A cél pihenőkert kialakítása volt. Nagyrészt örökzöldek kerültek a földbe, persze nagyon sok a virágos növény is. Amolyan kis arborétumnak is nevezhető, mert van itt magnólia, tiszafa, labdarózsa, nyírfa, ezüst- és vörösfenyő, s még számtalan növény. Persze jutott hely zöldségeknek is, hiszen egyik célja ez is volt a kiköltözésnek. A másik pedig, hogy a ház közvetlen közelében van Mogyorósi Árpád hétvégi telke, így aztán nem gond a gazdálkodás. A kétszáz négyzetméteres fólia alatt most éppen karalábé terem, van szabadföldi zöldséges, meg gyümölcsfák és egy épület, benne kétszáz nutria. — Ez úgy kezdődött, hogy a feleségemnek egy bundát akartunk. Közben meg'Szerét- tem az állatokat, s most a kislányomnak fehér nutriá- kat tenyésztek, egy bundára valót. Valóságos kis gazdaság alakult ki a kétszintes ház körül. Megterem ott minden, ami szükséges, s a lényeg, jókedvvel végzik az ottlakók a tennivalókat. S. B.
