Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-23 / 119. szám

1984. május 23. Kelet-Magyarország KÁRBA VESZETT MUNKA Dolgozni akarnak Sok levelet kapunk azok­tól, akik betegségük miatt nem tudják azt a munkát végezni, amit egykoron. Többen leszázalékolásuk ügyében kérnek tanácsot, vagy segítséget. Mások ami­att panaszkodnak, hogy sú­lyosnak érzik betegségüket, s az orvosi bizottság véle­ménye, megállapítása még­sem esik egybe az övékkel. Vagyis vannak, akiket az orvosok egészségi állapo­tuknak megfelelő munkára javasolnak. Akadnak, akik ennek örülnek, mint H. I. máté­szalkai levélírónk is, akit baleset ért, s a kórházban látogató munkatársai mind­untalan azzal vigasztalták, hogy ne szomorkodjék, úgyis leszázalékolják, és kapja majd a pénzt úgy, hogy dolgozni sem kell. Le­vélírónk vágya más volt. Dolgozni akart mindenkép­pen, mert állítja: szomorú érzés az, ha nincs szükség az emberre. „Mit csinál az ember, ha úgy érzi, hogy nincs szükség rá a munka­helyen, a társadalomnak.” — Olvastuk levelében, amit azzal folytat: sok energia kell ahhoz, hogy az em­ber tartsa magát. Példákat említ ismerősei köréből, hogy volt, aki ivásnak adta a fejét, vagy aki veszeke­dőssé vált, terhére lett a csa­ládnak, hogy kiesett a munkából. A műszaki és technikai haladással egyre több a mozgássérült ember. Olvas­va a baleseti krónikákat, az üzemi balesetekről szóló je­lentéseket, bizony sokan vannak, akik örökre elvesz­tik a teljes munkaképessé­güket. Sokan közülük ennek ellenére dolgozni akarnak, olyanok, akik azelőtt is sze­rettek dolgozni, és továbbra is benne akar élni az alko­tó társadalomban. Erezni akarják, szükség van rá­juk, ők is hozzá akarnak já­rulni az ország építéséhez. Sokan állítják — és ez így igaz — a munka fáradtsága, jó íze kell ahhoz, hogy érté­ke legyen a pihenésnek is. A közelmúltban az egyik üzemben találkoztam egy korábban súlyos balesetet szenvedett fiatalemberrel, aki erősen sántított, botra támaszkodott, ö — mond­ták — élhetne állami se­gélyből, viszont dolgozni akar, mert igy jobban érté­keli önmagát. Nagy akarata van ennek a fiatalembernek — hallot­tam. Elismerést érdemel az üzem is, amelyik foglal­koztatja, s mint megtudtam, nemcsak őt, hanem a hoz­zá hasonló öt társát is. Eb­ben az üzemben beszélnek a betegekkel, és figyelem­be véve egészségi állapotu­kat, próbálnak számukra megfelelő munkahelyet ke­resni. Nem kell itt a sérül­teknek, a megváltozott munkaképességűeknek ki­lincselniük. Az ember önmagában ak­kor is nehezen viseli el a sors viharait, hogyha telje­sen egészséges. Gondoljunk hát többet azokra, akik be­tegek, sérültek, de megsok­szorozva erejüket hasznos embernek akarják érezni magukat. Soltész Agnes A közelmúltban történt, hogy a Sóstógyógyfürdőn a Merkur utcában végzett víz­vezeték-hálózat építésekor a kerítéseinken túli — társa­dalmi munkában telepített, és saját költségünkön vásá­rolt — cserjéket kitépték, le­tarolták. Sajnos, félünk, hogy ez vár a Fürdő utcai növényekre is, ugyanis ha­marosan itt folytatódik az •’ elkezdett munka. Körülbelül tízéves cserjék mennek pusztulóba, a képen is lát­ható fenyők, bokrok, ame­lyekkel az egészséges kör- | nyezetet kívántuk megte- ' remteni magunk és a köz számára. Megértjük, hiszen a mi érdekünk is a víz be­vezetése, de megoldhatták volna úgy is a dolgot, hogy előbb értesítenek bennünket a munka megkezdéséről. Mi pedig szakszerűen kiemeltük volna az értékes növénye­ket, amelyek most a képen is látható módon tönkre­mentek. Szeretnénk tehát, ha a kivitelező, vagy az erre il­letékes vállalat felhívná fi­gyelmünket időben: mikor, mit tegyünk a növények megóvása érdekében. B. A.-né, Nyíregyháza, Közép utcai lakos RENDETLENKEDÖK Nyíregyházán, a Kossuth utca 4. számú házban vala­ki (k?) azzal szórakoznak, hogy a lakóközösséget érintő és érdeklő fontos hirdetmé­nyeket rendszeresen letépik. A liftben a dohányzást tiltó táblával ugyanezt tették, bár ' fontos tudni, hogy a liftben történő dohányzás tűzveszé­lyes. Sajnos, megesik az is, hogy a lépcsőházból elviszik a villanybúrát és apró moz­dítható dolgokat, így a kör­nyezetet szépítő virágokat. Tízszintes lakásról van szó, ahol kilencven család él, s az ő életüket keserítik meg a naponta előforduló bosz- szantások. Ny. György Nyíregyháza, Kossuth utca 4. szám A PARKOSÍTÁS szép PÉLDÁJA Számos felhívás buzdítja a jósavárosiakat környezetük parkosítására, szépítésére, így többek között, hogy az ismert orvos, történész, ré­gész Jósa András születésé­nek 150. évfordulóját méltó­képpen ünnepelhessék. Öröm­mel látni, hogy a parkosítás jó ütemben megindult. Kü­lönösen szép példáját látni a Korányi Frigyes utca 87. számú toronyház előtt, ahol a házfelügyelő mozgósította az ott lakó általános iskolás gyermekeket. A háztömbben lévő cukrászda elé beton vi­rágtartók kerültek, virágok­kal. Követendő példaként említhető e közösség munká­Szerkesztői üzenetek Molnár Mihályné tiszada- dai, Szegedi Zoltánná vásá- rosnaiményi, Lázár József rozsályi, Endrei Béla má- riapócsi olvasóinknak le­vélben válaszoltunk. Nagy Sándorné kömörői, Tulipán Lajos nagykállói, Csercsa Zoltán tunyogma- tolcsi, Horváth Károlyné kispaládi, Kocsis Sándor tunyogmatolcsi, Szabó Menyhért vasmegyeri, ifj. Tripsánszki Jánosné nyír­bátori, Vasas Péter vásá- rosnaményi, Kovács And­rás nyíregyházi, Gulya András ibrányi, id. Kiss Lajos nagyszekeresi, Kul­csár Gáborné tiszavidi, Fe­hér Lászlóné mátészalkai, Csatári Géza tiszaadonyi, Kálmánczhey Elek orosi, Kádár Gusztáv mátészalkai, Simon Géza szamossályi, Tóth Istvánná nyírbátori, H. Istvánná nyíregyházi, Lakatos Irma panyolai, Lengyel Lászlóné tiszaszal- kai lakosok ügyében az ille­tékesek segítségét kértük. özv. Szalánczi Józsefné nagyhalászi, Lizanecz Lász­lóné kisvárdai, Nagy Bélé­né szamosszegi olvasóink kedves köszönő soraikat megkaptuk, örülünk, hogy Elégíthettünk. Mikó Gáborné nyírturaí lakos panasza orvoslást nyert, a szegedi kisiparoe egy új kutat készített. Lendvai Jánosné nagyha­lászi olvasónk panasza jo­gos volt, a boltvezetőt fe­gyelmi felelősségre vonta az áfész. Szabó Pálné tunyogma­tolcsi levélírónk a törzsgár- dajutalmat megkapta, míg Kocsis Sándorné munka­társa jövőre kaphatja meg az öt év után járó elisme­rést. Módis István szakolyi la­kost értesítettük, hogy a le­velében említett földterület nagyüzemileg hasznosítha­tó. így haszonbérbe nem adhatja a termelőszövetke­zet, a földhivatal ehhez nem járul hozzá. Áz illetékes válaszol hiánycikk ötvenliteres zománcozott ! bográcsot vagy üstöt szeret­nék vásárolni — gondolom ' másokkal együtt. Ugyanis vidéken még mindig sokan vágnak sertést, s a zsírsütés­nél nélkülözhetetlen. Sajnos mostanában nem lehet kap­ni, igaz, véget is ért a disz­nóölési szezon, de én már a következőre gondolok, és időben szeretném megvenni az edényt. Egyáltalán gyárt­ják még? Tóth István, Kállósemjén, Ság vári út 18. KONTÉNER Érdemes megnézni az ut­cát a házunk előtt. A lát­vány nyomasztó: a Petőfi ut­ca 4. számú ház lépcsőháza előtt hiányzik a hulladék- gyűjtő konténer a másik kettő előtt van. Ebből követ­kezik, hogy a szemetet a hi­ányzó gyűjtő helyett a töb­bibe hordják a lakók. Igen ám, de így egykettőre meg­telik, s akkor mellé öntik! Bár többen vannak, hogy in­kább visszaviszik esetenként a teli vödröt a lakásba, mert restellik a szemetet a földre önteni. Ez azonban tartha­tatlan állapot. A hiányzó szemetestartályt állítólag ja­vítani vitték. Távollétében a helyzet egyre romlik. Med­dig? A Petőfi utca 4. számú ház egyik lakója ÜZLETEK ZÄRVA Tudom, néhány héttel ez­előtt más is szóvá tette, hogy miért tartja zárva a helybe­li áfész az örökösföldi lakó­telepen lévő fűszerboltját. Igaz — a levélíró is megje­gyezte —, hogy a „mozgó­bolt” mellett árusít, de szí­vesebben vásárolnánk való­ban a korszerűbb üzletben. Időközben helyzetünk nem­hogy javult volna, rosszab­bodott. Körülbelül két hete a „mozgóbolt” is bezárt, úgy látszik váratlanul, mert — szintén vagy két hete — a tejtermékeket kihozták, te­hát volt megrendelés, és vagy tíz óráig ott volt az üzlet előtt, a melegben savanyo- dott a tej, s a kakaó, és rom­lott a többi tejtermék is. Ez is bosszantó volt, de az még inkább, hogy az amúgy igen jól ellátott üzletet, fűszer­boltot, hetek óta zárva tart­ják, érthetetlenül. K. I.-né, Nyíregyháza, örökösföldi lakótelepről ja. F. I. nyíregyházi lakos FELTÖRTÉK Hónapok óta éktelenkedik egy nagy gödör, hevenyé­szetten visszaszórt kövekkel Nyíregyházán, az Öszőlő ut­ca és Garibaldi utca sarkán lévő kis ABC hátánál. Itt a távfűtő vállalatnak van egy hőközpontja, valószínűleg vezetéket javítottak, de úgy látszik, a gondos helyreállí­tás már nem erényük, így a járókelőknek okoznak bosz- szúságot. Sós Edit, Nyíregyháza, Ószőlő utcai lakos CSÖKKENT A ZAJ A közelmúltban a Színház utcai lakosok szóvá tették, hogy a Vasgyár utcai tele­pünk zajos. A különösen szo­katlan zaj a ventillátor­csapágy meghibásodásából eredt. Május 14-én gondos­kodtunk a hiba elhárításáról és így a zajszint jelentősen csökkent. 1984. július 1-ig pe­dig a teljes hangszigetelést megoldjuk, addig a lakók szíves' elnézését és türelmét kérjük. Elektromos, Termikus és Fémmunkás Ipari Szövetkezet, Nyíregyháza NAGYOBB FIGYELEMMEL „Poros utca” címmel meg­jelent észrevételre közöljük, hogy a téli időszakot köve­tően rendszeresen és folya­matosan seprőgépeink a Hu­szársort is takarítják, és az út szélén összegyűlt szeme­tet kézi erővel távolítjuk el. A többi észrevételt is meg­vizsgáltuk és megállapítot­tuk, hogy azok jogosak. In­tézkedtünk a rendszeresebb úttisztítás érdekében, s azt folyamatosan ellenőrizzük. Nyíregyházi Közterület­fenntartó Vállalat A tsz-tagok jogai özv. Ferenczi Károlyné vajai levélírónk termelőszö­vetkezeti tag férje 1973-ban meghalt. Kiskorú gyermekeire való tekintettel a termelőszövetkezet — a személyi tulaj­donában lévő földet is számításba véve — 1600 öl háztáji föld juttatásban részesítette. E területet a termelőszövet­kezet 1976 évben 1200 ölre, majd 1977 évben 800 ölre csök­kentette. Levélírónk jelenleg is két kiskorú gyermek eltar­tásáról gondoskodik, ezért sérelmesnek tartja a tsz intéz­kedését. Kérdezi, hogy követelheti-e a termelőszövetke­zettől az eredetileg megállapított 1600 öl háztáji föld ki­adását, valamint visszamenőleg a különbözet megtérítését. „A háztáji földhasználatra, termény juttatásra jogosult tag halálát követően a vele együtt élt házastársa (élettár­sa) a termelőszövetkezettől 3000 négyzetmétert (800 öl) meg nem haladó — szőlő, gyümölcsösi ág esetében 1500 négyzetmétert meg nem haladó — földhasználatra, vagy ennek megfelelő terménybeni juttatásra jogosult, ha a ha­láleset bekövetkezésekor: elérte a nyugdíjkorhatárt, vagy tartósan munkaképtelen vagy törvényes tartási kötelezett­ség alapján mást eltart és személyi tulajdonában vagy használatában nincs ilyen mértékű föld.” A rendelet alapján tehát a termelőszövetkezet csak 3000 négyzetméter, vagy annál kevesebb földterületet ad­hat a jogosultnak. Levélírónkkal szemben a termelőszö­vetkezet jogsértést nem követett el. Csépke Miklósné olcsvai lakos arról érdeklődik, hogy öröklés címén haszonélvezetként kapott belterületi földet be kell-e számítani a háztáji föld mértékébe, ha azt nem a haszonélvező, hanem a tulajdonosok (gyermekek) hasz­nálják. „A háztáji föld területébe be kell számítani a tag sze­mélyi tulajdonában álló földet, valamint azt a földet, ame­lyet a tag haszonélvezeti joga alapján használ.” Levélírónknak jogilag garantált lehetősége van arra, hogy részére biztosított haszonélvezeti jog alapján a földet használja. Az erről való önkéntes lemondás nem eredmé­nyezheti azt, hogy a tsz a közösből hasonló nagyságú föl­det biztosítson. Szántó Gyuláné dombrádi olvasónk munkaképesség­csökkenését 50 százalékban állapították meg. A termelő- szövetkezet a közösben teljesítendő munkaidejét e körül­mény figyelembevételével határozta meg. Sérelmezi, hogy 1984-ben háztáji földet nem kapott, mivel a részére elő­írt munkaidőt nem teljesítette. Közös földekből kijelölhető háztáji föld, illetve ter­ményjuttatás mértékének a megállapítása a termelőszö­vetkezet vezetőségének a feladata. A jogosultság elbírálá­sánál figyelembe kell venni a tsz-tag munkateljesítményét, szociális helyzetét és egészségi állapotát. Javasoljuk, hogy a tsz vezetőségének döntése ellen kérjen jogorvoslatot a szövetkezet döntőbizottságától. Özv. I. Sándorné fehérgyarmati lakos termelőszövet­kezeti tag férje 1980. október 23-án meghalt. A hagyaték ügyében per keletkezett, melyhez kapcsolódóan a tsz a földjáradék kifizetését felfüggesztette. A per befejezése után a földhivatal arról értesítette levélírónkat, hogy a tsz használatában lévő föld ötven százalékára szerzett tulaj­donjogot, míg a másik ötven százalékát a törvényes örökö­sök kapták meg. Ezután a termelőszövetkezet 1980—1983 években kifizette a földjáradékot, de csak a tulajdonul ka­pott föld után. Kérdése az levélírónknak, hogy követel- heti-e a termelőszövetkezettől a földjáradék teljes kifize­tését? A termelőszövetkezet a használatában lévő föld után a jogszabályban megállapított értékű földjáradékot köte­les fizetni. A tsz-törvény a földjáradékra jogosultak körét tételesen sorolja fel, ennék alapján földjáradékra jogo­sult a saját tulajdonában, vagy haszonélvezetében lévő föld után: a termelőszövetkezeti tag, a tag házastársa (élet­társa) az életközösség fennállása alatt, a tsz-tag özvegye, a termelőszövetkezet használatában lévő föld haszonélve­zője. Abban az esetben, ha levélírónk a tulajdonul nem kapott földre haszonélvezeti jogot szerzett, jogosult a tel­jes földjáradékra, ellenkező esetben a föld — attól függő­en, hogy az örökösök tsz-tagok-e vagy sem — megváltás­ellenében a tsz tulajdonába kerül. Dr. Nyitrai Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents