Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-23 / 119. szám

1984. május 23. Kelet-Magyarország 3 Marjai József most megjelent könyvéről KÁLYHACSEMPÉT KEZD GYÁRTANI várhatóan júliustól a kommunális szolgáltató vállalat új üzeme Nyíregyházán. A beruházás értéke közel 60 millió forint. Az itt készülő évi 750 ezer csempe jelentősen javítja és színesíti majd az utób­bi időben e kályhaalkatrészből gyér és szürke kínálatot. Egy esztendő termékmennyiségéből egyébként több mint 6 ezer normál méretű kályha építhető. Képünkön: a Hőtechnikai Építőipari Vállalat szakemberei építik a kemencéket. (Gaál Béla felvétele) Várom ós MHSZ Érettségihez jogosítvány Az MHSZ nyírbátori szer­vezeténél igen nagy érdeklő­dés mellett folyik a gépjár­művezetők oktatása, képzése. Évente több mint ötszázan jutnak így jogosítványhoz. Ezt a számot az igényekhez igazodva tovább tudják bő­víteni. Tervük az, hogy ok­tatókabinetet hoznak létre. A szükséges anyagi fede­zet egy részét saját bevétel­ből, másik részét pedig tár­sadalmi munkával teremtik elő. A tervek szerint szep­temberben már meg is kezd­hetik a kabinetrendszerű oktatást. Tizenegy iskolával vannak kapcsolatban, ahol gépjár- műközlekedósi szakkör mű­ködik. Kiemelkedően jó az együttműködés a helyi gim­náziummal. Az együttes munka eredménye, hogy az érettségiző fiatalok egyúttal jogosítványhoz is jutnak. Az MHSZ vezetői és oktatói a rokkantak éve után sem te­kintenek el a mozgássérültek patronálásától Terveik az elkövetkező időre is vannak. A Csepel Fúrógépgyártól már koráb­ban megvásárolt területen oktatópályát kívánnak kiala­kítani. A napkori rekord titka Milyen tehén a magyar tejelő? Ma még kevesen tudják, hiszen szakmai körökben is csak január 1-től nevezik így. Napkoron viszont a szakosított tehenészetben ma már csak magyar tejelő van. Küllemben, nagyságban és tarkaságában hasonlít a közismert magyartarkára, de mégsem az. Hogy miért, arról Bihari István ágazatvezető beszél: 1976-ban kezdtük el a faj- itaátalakító munkát. A hols- tein vöröstarka fajtát keresz­teztük a magyartarkával és ma már ott tartunk, hogy a 365 fejőstehén és ezeknek utódai kivétel nélkül magyar tejelő... Sikeres keresztezés Két szám. A megyei tej- és hústermelési versenyben az egy fejt tehénre jutó laktá- ciós tejtermelést most először fajtacsoportonként értékel­ték. A magyar tejelő fajta­csoportban a napkori Kos­suth Tsz vitte el a pálmát: egy-egy tehéntől átlag 4538 liter tejet fejtek. A magyar- tarka fajtacsoport első helye­zettje az ibrányi Rákóczi Tsz lett, tehenenként 4132 literes átlaggal. A két tehénfajta között te­hát 406 liter tej a különb­ség. Mint minden összeha­4 munkásember boldogságé Karászi emeletes P aszternák János életé­ben volt olyan idő­szak, amikor egy egy­szerű hajlékot is palotának tartott volna. Ma pedig négy­szobás, kétszintes, kiskertes lakást mondhat magáénak. Amikor Nyírkárász volt a világ közepe, 9 testvér társa­ságában felcseperedett fiú­nak, bizonyára eltette álma­it. Szülei ipari iskolába ad­ták, Miskolcra. — Világot akartam látni, mit tágadjam? A kis faluból a nagyváros a maga ezernyi csillogásával bevehetetlen­nek tűnt. Aztán az első mun­ka, az első fizetés, a mun­kásszálló szürke hétköznap­jai lassan megérlelték ben­nem a felismerést: nem ez az én hazám. Haza vágytam. Oltár elé vezettem egy fa- lümbeli kislányt. Paszternák János — noha még alig lépte túl a negyve­net — végigtekinthet az éle­tén. Két keze munkájával teremtett otthont a család­jának. A fiát esztergályos­nak taníttatta, ő a kisvárdai VSZM-ben dolgozik, a lánya a kisvárdai kórházban gyer­mekápolónő. Az ÉRDÉRT Vállalat vásárosnaményi 17- es gyáregységének vezető szerelője most színvonalas megbízatást kapott a kis kol­lektívának: a vállalat zánkai üdülőjét az ő brigádja hozza rendbe. Víz-, villany- és fűtéssze­relők tartoznak a vezető sze­relőhöz. Aki egyben műveze­tői feladatot is ellát, de felel az anyaggazdálkodásért, a munkafegyelemért. Vajon népszerű-e egyben vezetőnek és beosztottnak lenni? — Magam is együtt dolgo­zom a társaimmal. A kü­lönbség talán csak a felelős­ségben nyilvánul meg. De azt hiszem, ha baráti szóval ké­rünk valamit, szívesebben megteszik, mintha az ember a magas cén kezdené. Ami­kor a házépítéshez kezdtem, a munkatársak közül tízen is eljöttek. A falazásnál alig fértünk. Szinte kérni sem kellett őket, természetesnek vették azt az egy-két napot. A feleségem a huszonöt lite­res fazekat vette elő a hús­leveshez ... Miskolc után Nyírkárász ismét a világ közepe lett Paszternák János életében. Többször elismerték hoz­záértő munkáját, volt kiváló dolgozó, kapott telepvezetői dicséretet. A napokban Gu­lyás Endre gyáregység-igaz­gatótól Kiváló Munkáért mi­niszteri kitüntetést vehetett át. Tóth Kornélia sonlítás, természetesen ez is sántít valahol, de tény, a ma­gyar tejelőfajta többet tud, mint a magyar őstarka. A szakember ezt így igazolja: — Amikor mi hozzákezd- tünk a keresztezéshez, akkor épült a 328 férőhelyes szako­sított istálló is — az egy te­hénre jutó tejtermelés 1502 liter volt. Ahogy haladtunk előre a fajtaátalakításban, amilyen mértékben javult a tenyésztői munka — szelek­tálás, takarmányozási háttér stb. — úgy növekedett évről évre a tejtermelés. Emellett javultak a különböző muta­tók is, például az évekkel ezelőtti 15 százalékos borjú- elhullás 0,28 százalékra csök­kent. Tudja, milyen kevés ez? 375 borjúból mindössze egy hullott el... Van-e tartalék? Tud-e négy és fél ezernél többet a magyar tejelő? Erre már He­ring Endre főállattenyésztő válaszol: — Mi úgy értékeljük, hogy tejtermelésben már a kívánt szinten vagyunk, vagy a szint felett 100 literrel. De többet akarunk. Idén szeretnénk el­érni a 4700 liter tejet tehe­nenként. Ennek természete­sen sok az összetevője. Szük­ség van a jó tehenészekre, a jő takarmányháttérre és még sok mindenre... Gyenge talajon is lehet... Napkoran nem volt akko­ra hagyománya az állatte­nyésztésnek, mint Szatmár- bam, vagy a Beregben. Oka leginkább a föld. Nyolc ko­ronát érő homokon nem zöldellt dús legelő, npm ter­mett elég abraknakvaló. Ré­gen, a múltban. Nagyüzemi bizonyítás: gyenge talajon is lehet annyi takarmányt ter­melni, hogy viszonylag nagy létszámmal is jövedelmező legyen az állattenyésztés. Mi­ként?! — Két ága van az állatte­nyésztésnek. Szarvasmarhá­ból az átlag 990 számosál­lat, ebből a tejelő tehén 365. Hogy mennyi tejet fejtünk, az már tudott, de értékesítet­tünk 327 hízott marhát, 62 ezer kilogramm húsban, fő­ként exportra. A sertésállo­mány 1850, a kocalétszám 165. Hízósertést évente 1300 körül értékesítünk. A nö­vénytermesztés zömmel a ta­karmánytermesztést szolgál­ja. — Igaz, a kukorica, a bú­za és rozs termésátlaga csak jó közepes, silót, lucemaszé- nát sem takarítunk be any- nyit, mint a jó talajú gazda­ságok, de annyi terem, hogy elég,' hogy az állattenyésztés gazdaságos. Van keverőüze­münk. Takarmányt a háztá­jinak és másoknak is értéke­sítünk ... Mint a szemük fényére — Szerencsénkre sok a jó szakember. Említettem a bor­júelhullást, ami gyakorlati­lag nincs és ez három asz- szomy érdeme, Tamba Mik­lósáé, Linzenbold Imréné és Tudlik Lászlóné azok, akik mint a szemük fényére, úgy vigyáznak a borjakra. A te­henészek többsége pedig fia­tal és szakember. Van idős is. Keller Miklós már nem tar­tozik a fiatalabb generáció­hoz, de talán ezért is vele so­ha nincs semmi gond. A 48 tehén — amelyekkel foglal­kozik — a legjobb tejelők. A fiatalok közül Kurucz And­rás, Papp József, Pénzes László gyakran kiérdemlik a dicsérő szót... összeállt a kép. Az ipar­nak, fogyasztóknak sok tejre van szükségük. A nagyüze­meknek jó tejelő és jövedel­mező állattenyésztés kell. Mindezeknek megvan az írott ABC-je, csak tanulni kell. Napkoron tudják a leckét, ré­gen tudják, hiszen díjakkal, oklevelekkel már kitapétáz­ták a tehenészeti iroda fala­it. Most új bizonyítvány ke­rült a falra, megérdemelten, hiszen 365 tehéntől másfél millió liter tejet fejtek és ez már rekord. Seres Ernő É rdekes, olvasmányos Marjai József válogatott be­szédeinek és cikkeinek gyűjteménye, amely a Kos­suth Könyvkiadó gondozásában e hetekben jelent meg, s amely az utóbbi nyolc esztendő hazai gazdaságpo­litikai eseményeit foglalja össze. Erre az időszakra esik ugyanis a nemzetközi életben az enyhülés megtorpanása, az árrobbanás, a kapitalista világ gazdasági válsága. S tegyük hozzá, ezek hatása alól,a szocialista országok sem vonhatták; ki magukat, hiszen a mai világgazdaság egy és oszthatatlan, annak sorsában osztozik a nemzetközi mun­kamegosztás valamennyi tagja, így hazánk is. Az ország egyik miniszterelnök-helyettesének, a kor­mány Gazdasági Bizottsága elnökének az írásai, gondolatai olyan időszakot fognak át, amely minden bizonnyal újkori történetünk egyik legbonyolultabb, nehézségekkel teté­zett szakasza. Ebben egyszerre, egy időben hárult-hárul a társadalomra, a gazdaságra, a folyamatos megújítás, a korszerűsítés, a fejlődés hosszú távú, valamint a talpon maradás kérlelhetetlen napi feladványa. Egyik írásában nagyon frappánsan fogalmazta meg lehetséges viszonyunkat a világhoz. Egy ilyen Magyaror­szágra — olvashatjuk könyvében —, mint amilyenek mi vagyunk, illetve amilyenek lettünk, különösen az utolsó 25 évben, szüksége van a szocializmusnak, a szocialista közösségnek, szüksége van Európának, de szüksége van az egész világnak, mert ez a Magyarország — és egy ilyen Magyarország —, stabilizáló tényező a nemzetközi hely­zetben, a világpolitikában, a világgazdaságban, a keleti— nyugati kapcsolatokban is. Marjai József ezt a gondolatot célszerűen fejti ki, hiszen mindaz, amit az utóbbi negyed­században elértünk, kedvezően hat az enyhülésre, a béke vívmányainak megőrzésére. Tehát, őriznünk kell eredmé­nyeinket, fejleszteni vívmányainkat, hogy a stabilitással, nemzeti egységünkkel, azzal, hogy gazdaságunkat egyen­súlyban tudjuk tartani, használunk nemcsak magunknak, hanem a világnak is. A gazdasági egyensúly megőrzésének, a fizetési köte­lezettségek teljesítésének elsődlegességét hangsúlyozza, mert csakis így tudunk lépést tartani a világgal. Szünte­lenül nehezedő versenyben kell helyünket megállnunk, új, igényesebb feltételek között kell élnünk és fejlődnünk. Ha a felszabadulást követő évek forradalmi feladata a gazda­ságépítés területén az elmaradottság közegéből való kisza­kadás volt, a mai — nem kevésbé forradalmi —, feladat a magasan fejlett gazdaság építése, a múltból örökölt gaz­dasági elmaradottság utolsó maradványainak felszámolása. E pálya bejárása még kedvező külgazdasági közegben is a megoldandó nehéz feladatok légióit szülné: a mostani körülmények között — teszi hozzá —, azonban olyan helyt­állást követel mindenkitől, és olyan célirányos következe­tes tevékenységet a gazdasági vezetéstől, amelynek sikeres megvalósítása minden szellemi erőforrásunkat, alkotó le­hetőségünket, energiánkat igénybe veszi. Ugyanilyen határozottan fogalmaz, amikor a lehető­ségeket tárja elénk az országgyűlésen elhangzott egyik be­szédében, miközben reálisan feltárja a nehézségeket, is­merteti a valóságos helyzetet, pontosan megmutatja a ki­vezető utat is. Miután külső forrásokra alapvetően nem számíthatunk, azzal kell gazdálkodnunk, amink van, azo­kat a tartalékokat kell mozgósítanunk, amelyekkel rendel­kezünk. Ezeket viszont céltudatosan, ésszerűen, a gondos gazda módjára kell hasznosítanunk — ismerteti az egyet­len lehetséges utat, s megmutatja, hogy mi a tennivaló. Másképpen kell élnünk és dolgoznunk, mint eddig — szögezi le beszédében. □ reformról szólva is világosan fejti ki véleményét. A fokozatos reform híve. A forradalom győzelme után a szocializmus építése, a kommunizmus felé vezető út a reformok sorozata, mégpedig a folyamatos reformoké. Amiben megérett a helyzet a változásra, abban lépni kell. Ahogy tegnap dolgoztunk, az ma már nem jó. Ez még nem azt jelenti, hogy rossz volt, hanem azt, hogy ma már nem egyszerűen jobban, hanem másképpen kell dolgozni, hogy nagyobb eredményeket érjünk el... Mindehhez hoz­záteszi: nem térhetünk vissza semmiféle direkt irányítási elemhez, de nem mehetünk valamilyen elvont ideális, nem létező, csak elképzelt feltételek között működtethető megoldás irányába sem. Továbbra is menteseknek kell maradnunk mindenfaj- g ta gazdasági dogmától és divattól. Ami ilyen megközelí- I tésben viszont megérett, azt késedelem nélkül meg kell lépnünk, úgy, hogy az a követelményrendszerünk szerint a társadalmi teljesítmény fokozását segítse elő. Üveg­csiszoló üzem Az aranyosapáti Oj Elet Termelőszövetkezet­ben az idén kezdte meg a termelést az az új üvegcsi­szoló üzem, amit 149 négyzetméter területen alakítottak ki a szövetke­zet központi telepén. A melléküzemág dolgozói a nyers üvegárut — amit saját felvásárlással nagy­kereskedelmi vállalatoktól szereznek be — feldol­gozás után az Amfora és a Skála részére szállítják. A nyolc főt foglalkoztató üvegcsiszoló üzem havi átlagban 400 ezer forint árbevételt biztosít a szö­vetkezetnek. Képünkön: Schréger György buteili- kat csiszol. (Császár Csaba felvétele) Egyensúly, realitás

Next

/
Thumbnails
Contents