Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-20 / 117. szám

Kelet-Magyarország 1984. május 20. r HÉTFŐ: Parlamenti választások a Fülöp-szigeteken, a belpolitikai fe­szültség jegyében — A dél-afrikai magatartás miatt kadaréba fullad a lusakai Namlbia-értekezlet — Mitterrand skandináviai körútja. KEDD: Libanonban kiújulnak a harcok, nehézségek a hadsereg át­szervezésével kapcsolatban — Beiktatják az új jugoszláv kol­lektív államfői testületet — Válaszként a NATO-telepítésre to­vábbi megnövelt távolságú, szovjet hadműveleti-harcászati rakétákat helyeznek el az NDK-ban. SZERDA: Megállapodás Nicaragua és Costa Rica között — A NATO had­ügyminiszterek értekezlete, iheves bírálatok a holland kor­mány ellen — Izraeli katonai akció egy dél-libanoni palesztin tábor ellen. CSÜTÖRTÖK Befejeződik Lázár György bulgáriai látogatása — A mexikói elnök Washingtonban — Kongresszusi kompromisszum az Egyesült Államokban az MX-rakéták ügyében — Sztrájkok az NSZK fémipari üzemeiben. PÉNTEK: Éleződik a Perzsa-öböl körüli válság, az Egyesült Államok katonai beavatkozás lehetőségeit mérlegeli — Essenben kato­napolitikai kérdésekről tanácskozik a nyugatnémet szociál­demokraták kongresszusa. SZOMBAT: Kim ír Szén vezetésével úton van Moszkvába a KNDK párt­ós állami delegációja — Rumsfeld amerikai közel-keleti kü- lönmegblzott lemondása. Á hét három kérdése O Miről tanácskoztak a NATO hadügyminisz­terei? Zárt ajtók mögött ta­nácskoztak a NATO székhe­lyén az atlanti hatalmak had­ügyminiszterei, de gondos­kodtak arról, hogy megfelelő mennyiségben hírek szivá­rogjanak ki a tárgyalt kér­désekről. Megbeszéléseik kö­zéppontjában két kérdés állt. Legalábbis ezt engedik su­gallni a napvilágra jutott in­formációk. Az Egyesült Ál­lamok ismét sürgette szövet­ségeseit, hogy fordítsanak na­gyobb energiát s főként pénz­eszközöket a hagyományos fegyverkezésre, vagyis új erő­re kapott a Rogers-terv. Szó volt a rakétatelepítés­ről is, amelynek során a leg­szélsőségesebb NATO-körök heves kirohanásokkal illet­ték a holland kormányt, mert immár három év óta húzódik döntése a woensdrechti tá­maszpontra tervezett 48 ame­rikai robotrepülőgép ügyé­ben. A kritika nyilvános hir­detője Luns, a NATO lelépő főtitkára lett, aki különben 19 éven át volt holland kül­ügyminiszter. „Határozatlan­sággal és tehetetlenséggel” vádolta a hágai kormányt, „túlságosan engedékenynek” mondva a békemozgalmak iránt. Egykori kollégái és utó­dai természetesen nagy felhá­borodással fogadták e kije­lentéseket, s határozottan visszautasították. Űjra napi­rendre került tehát a sokat emlegetett „hollanditisz”, a „holland betegség”, amelynek ragályosságától tartanak a NATO-ban. Ha ugyanis Hol­landia megmakacsolná magát (erről egyelőre nincs szó, a holland kormány inkább az időhúzást választotta), az óha­tatlanul kihatna Belgiumra is. Közben Dániában kilen­cedszer szavazták le a kor­mányt nukleáris fegyverke­zési ügyekben, igaz, dán terü­letre nem kerülnek eurora- kéták, s a kormány csak jel­képes anyagi hozzájárulást vállalt, de sorozatos parla­menti döntéseknek kétségte­len politikai-erkölcsi jelentő­sége lehet. A fegyverkezési hajsza fel- pergetése (ami mögött az egyoldalú előnyszerzés áb­rándja jelentkezik) az Egye­sült Államokban is belpoliti­kai csatározások tárgya lett. A képviselőház végül is egy kompromisszumosnak tűnő határozatot fogadott el az MX-rakéták ügyében, amely nem elégítette ki a kormány kívánságait, de nem is ve­tette el a programot. Hasonló ellentmondásosság és felemás állásfoglalás jellemezte a töb­bi fegyverkezési szavazásokat is, végső soron azonban a fegyverkezési versenyt to­vább serkentik Washington­ból. O Milyen új fejlemények történtek Közel- ' és Közép-Keleten? Libanonban a héten némileg halványult az optimizmus: a hadsereg kulcskérdésnek tartott újjá­szervezése akadályozza a nemzeti egységkormány mun­káját. Dehát igazából az történt, amire számítani le­hetett, a viták és ellentétek most a kormánykeretekben jelentkeznek. Aggasztó hírek_ érkeztek Dél-Libanonból, ahol a Szi- don melletti nagy palesz­tin menekülttábor, Ain el-Helua ellen Izrael sza­bályos katonai támadást hajtott végre, számos áldo­zattal és nagy anyagi kó­rokkal. A helyzet olyan mér­tékben kiéleződött, hogy Ku- vait állandó ENSZ-képvise- lője javaslatot tett a Bizton­sági Tanács összehívására. Egy másik kérdésben is fontolgatják a tanács esetle­ges bekapcsolódását. Az Irak és Irán közötti háború eszka­lálásának, kiterjesztésének minőségileg új, rendkívül ve­szélyes elemei jelentkeztek a héten. A harcok nem kímél­ték azokat az olajvonalakat sem, ahol a világ olajexport­jának mintegy fele bonyoló­dik, s több harmadik ország­beli, mindenekelőtt kuvaiti és szaúdi óriás tartályhajót gyújtottak fel a légitámadá­sok. A hat öböl menti arab ország Iránt vádolta a történ­tekért, Teheránban viszont Irakot igyekeztek felelőssé tenni azért, hogy a háború „nemzetközivé válik”. Irak és Irán háborúja, amely egyik országnak sem állhat érdekében, s eddig hat­százezer halálos és sebesült áldozatot, csaknem kilencven milliárd dolláros költség- számlát követelt, az öbölben történtekkel még magasabb sebességfokozatra kapcsolhat, tovább növelheti a fenyege­téseket. Nem utolsósorban az amerikai katonai beavat­kozás lehetőségét, amivel kapcsolatban mind több nyílt utalás hangzik el Washing­tonban. A The New York Ti­mes értesülése szerint, az Egyesült Államok szívesen biztosítana légifedezetet Ku- vait vagy Szaúd-Arábia olaj- szállító tankereinek, magya­rán mind az amerikai gyorshadtest egységei megje­lennének az öbölben. Van­nak bizonyos jelei a mozgó­sításnak és csapatmozdula­toknak is. Az érdekeltek egyelőre visszautasították a kéretlen segítőket, az öböl térségében azonban válto­zatlanul renkívül ingatag és robbanásveszélyes a hely­zet ... O Mi a jelentősége Ni­caragua és Costa Rica megállapodásának? Panama­városban az újonnan megvá­lasztott panamai elnök s a négyes Contadora-csoport (Panama, Venezuela, Kolum­bia és Mexikó) külügymi­nisztereinek jelenlétében a nicaraguai és a Costa Rica-i diplomácia vezetője aláírta a két ország megállapodását. Ennek lényege és legfonto­sabb mozzanata, hogy közös testületeket állítanak fel a két ország határán az ösz- szeütközések megelőzésére, a viszony normalizálásának elősegítésére. Az előzmények közismer­tek: Costa Ricából törtek be Nicaraguába az Eden Pastora vezette Arde ellenforradalmi szervezet emberei. Az volt a céljuk, hogy elfoglalják és huzamosabb ideig megszállva tartsák a viszonylag elszige­A Varsói Szerződéshez és a NATO-hoz tartozó országok nyugállo­mányú tábornokai négynapos tanácskozást tartottak Bécsben arról, hogy lehet megakadályozni a háborút. A megbeszélést a londoni székhelyű Tábornokok a békéért és leszerelésért nevű szervezet kezdeményezte. Magyarországról Sárdy Tibor mérnök, vezérőrnagy, docens (balról az ötödik) vett részt a tanácskozáson. telt helyzetben lévő San Juan del Norte városkát, s ott „el­lenkormányt” alakítsanak, amely Hondurastól Guate­malától, más reakciós latin­amerikai rendszerektől s végső soron az Egyesült Ál­lamoktól katonai segítséget kérne a sandinista kormány­zat megbuktatására. A be­nyomult ellenforradalmáro­kat egy lendületes ellentá­madás visszavetette, ter­vük meghiúsult. Washington azonban további nyomást gyakorolt Costa Ricára (pél­dául közös hadgyakorlat ér­dekében, noha a kis közép­amerikai országnak nincs is hadserege), elsősorban Nica­ragua bekerítése céljából. A keskeny közép-amerikai föld­nyelven Nicaraguát északról Honduras, délen Costa Rica határolja, s ha ehhez höz?á- vesszük a tengeri utak elak- násítását, bekövetkezhetett volna a haladó ország szinte fizikai elszigetelése. Ilyen körülmények között nem kis jelentősége van an­nak. hogy Nicaragua déli szomszédja megállapodást írt alá, s ez a tény megerősí­tette a mexikói elnöknek ép­pen a washingtoni kongresz- szusban a héten elhangzott szavainak igazságát: katonai lépések és fenyegetőzések helyett politikai kibontako­zást kell keresni a közép­amerikai válságtérségben. Réti Ervin Csernyuko válaszlevele amerikai tudások felhívására A Szovjetunió ellenez mindenfajta fegyverkezési versenyt A világűr militarizálásának megakadályozásával kapcso­latos szovjet álláspontot fej­tette ki Kosztantyin Cser­nyenko, az SZKP KB főtit­kára, a Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnöke amerikai tudósok felhívására adott vá­laszlevelében. Két amerikai tudós — Richard Garvin és CaH Sa­gan — a világ országainak ve­zetőihez intézett felhívásában mélységes aggodalmának adott hangot a kozmikus tér­ség militarizálásából adódó veszélyek miatt. Támogatá­sukról biztosították a Szov­jetuniónak az ENSZ-közgyű- lés legutóbbi ülésszaka elé terjesztett szerződésterveze­tét az űrfegyverkezés betiltá­sáról, és néhány konkrét el­képzelésüket is vázolták az ember irányította űrhajók katonai célú felhasználásá­nak korlátozásáról. Válaszában Konsztantyin Csernyenko rendkívül idő­szerűnek nevezte a két ame­rikai tudós felhívását a világ­űr militarizálásának, a fegy­verkezési . hajsza újabb for­dulójának megakadályozásá­ra1. Teljesen érthető az ameri­kai tudósok aggodalma — írja Csernyenko. A kozmikus térség a tudomány és techni­ka hatalmas vívmányainak jelképévé vált; békés célú felhasználása hasznos min­denkinek. ^ A Szovjetunió határozot­tan ellenez mindenjajta ver­sengést a fegyverzetek, egye­bek között a kozmikus fegy­verzetek terén is. Ezzel egy­idejűleg meg kell érteni azt is, hogy a kozmikus fenyege­téssel a Szovjetunió kényte­len lesz intézkedéseket tenni saját biztonságának megbíz­ható szavatolására. Illuzóri­kusak azok az elképzelések, hogy a világűrben megszerez­hető a katonai erőfölény. A Szovjetunió ismételten megerősíti — mutat rá vála­szában Konsztantyin Cser­nyenko —, hogy kész maxi­mális erőfeszítéseket tenni a fegyverkezési hajsza világűr­re való kiterjesztésének meg­akadályozásáért. Nem tűr halasztást a mű­holdelhárító fegyverek betil­tásának kérdése sem — hang­súlyozta válaszában Cser­nyenko. Az ilyen fegyverek kidolgozása még sokkal bi­zonytalanabbá tenné a hely­zetet, növelné a meglepetés­szerű támadás veszélyét, alá­ásná azokat az erőfeszítése­ket, amelyek célja az atom­fegyverekkel rendelkező álla­mok közötti bizalom szava­tolása. — Önök, mint tudós szakemberek mindenki más­nál jobban tudják, hogy ez milyen veszélyes lenne. Ha­ladéktalanul lépéseket kell tenni, még mielőtt a világ­űr mi li tani zálásának folya­mata vissizafordíthataltlanná válna. E téren nincs helye a propagandafogásoikinak, az időleges fölény megszerzésére tett lépéseknek. A világűr mi­litarizálásának megakadályo­zása az egész emberiséget érintő feladat. Határozott döntéseket igényel, s ezeket meg is lehet hozni. A politi­kusoknak fel kell ismerniük, hogy ezen a területen milyen felelősséget viselnek népei­kért, és megfelelő készséget kell tanúsítaniuk a megálla­podásra. A Szovjetunió a világűr militairizálásámk megaka­dályozására olyan szerződés megkötését javasolta, amely megtiltaná katonai erő alkal­mazását a kozmikus térség­ben és onnan kiindulva a Föld ellen. E szerződés értel­mében mindenki maradékta­lanul lemondana a műhold­elhárító fegyverekről, és megsemmisítené a már meg­lévő ilyen rendszereit. A megállapodás létrejöttének megkönnyítése végett a Szovjetunió egyoldalúan mo­ratóriumot hirdetett a mű­holdelhárító fegyverek vi­lágűrbe telepítésére, és ez mindaddig érvényben marad, amíg más országok is hason­lóan cselekszenek. — Ami az ember vezette és automata űrhajók katonai célú felhasználásának korlá­tozására vonatkozó szovjet szerződéstervezettel kapcso­latos javaslatainkat illeti, azokat a hivatalos tárgyalá­sok során lehetne áttekinte­ni — válaszolta Konsztantyin Csernyenko a két amerikai tudósnak, sok sikert kívánva a világűrben folytatott fegy­verkezési hajsza megakadá­lyozására irányuló tevékeny­ségükhöz. 10. A szálloda hátsó kijáratát Máté már megnézte. Fur­csa hely volt. Többnyire zárva tartották — mesélte az igazgató —, innen vitték el a szemetet, a szennyest, ide hozták a tiszta ruhát. Egyébként csend. Balogh al­hadnagy, aki szerette az iz­galmakat, sóhajtva vette tu­domásul, hogy milyen csen­des szolgálatot kap. Ese- ményídúsabb feladatra vá­gyott. Nos, meg is kapta. Balogh a tyúktolvaj októl került át a gyilkosságiakhoz, nagy ambícióval és sok erő­vel. Szabadidejében moziba jár, a krimiket különösen szereti. De más a film, és más az élet. S különösen más, ha az ember annyiféle fantáziadús kaland - után szembetalálja magát az iga­zival. Egyedül egy kapualj­ban, ahol csak unatkozni lehet. Balogh arra gondolt, félreállították, mint egy fe­lesleges sakkfigurát. Talán most rájött, hogy egy ilyen játszmában senki sem fe­lesleges, sőt... Kicsit sápadt volt Balogh és hősiesen titkolta a reme­gését. — Higgye el százados elv- (társ ... ha nincs zárva az a kapu ... — Mi történik? Kiszalad? — Dehogyis ... Ami aztán a tört monda­tokból kiderült, Balogh va­lóban csendes sziesztára szá­mított. Ügy okoskodott, hogy őrködése egyike azok­nak a felesleges intézkedé­seknek, amelyek ilyenkor születnek. Most talán rájött, hogy semmi sem felesleges. Ezt mindenki a maga kárán tanulja meg. Ott ácsorgott a hátsó ki­járatnál, hallgatta a szállo­da zajait, edénycsörgést, porszívózást, telefoncsörgést. Nézte a régimódi szárnyas­ajtót, a kopott, rozsdás ki­linccsel. Az ajtó üvegkoc­kái közül néhány repedt volt. A résen átnézhetett az udvarra. Öcska folyosót lá­tott, konyhák, szobák abla­kait. Már-már ásítozni kezdett, amikor lépteket hallott. Re­ménykedett, hogy a váltás. De a folyosóról egy ismeret­len fiatalember lépett elé. Egyformán meglepődtek egymástól. — Mit keres iitt? — ér­deklődött még szelíden Ba­logh. A fiatalember nyeglén vá­laszolt: — Ugyanezt kérdez­hetném én is magától. Balogh civilben úolt. A fiatalember igazolványt kért, nem kapott. Ettől meghök­kent, de aztán, látszólag nyugodtan közölte, hogy se­gédportás a szállodában és a házfelügyelőhöz igyekszik. Át kell vennie a Patyolat­tól érkező fehérneműt. — Most nem — mondta határozottan Balogh, már csak azért is, mert bosszan­totta a fiatalember modora. Hogy enyhítsen valamit a szigorán hozzátette: — Nincs nálam a kapu­kulcs ... A fiatalember belenyúlt a zsebébe, tenyerét odatolta Balogh elé. Két kulcs volt a markában. — Próbáljuk ki — hunyo­rított cinkosan, s hogy Ba­logh még mindig tétovázott, rákent egyet a nyomozó ál- lára. Nem volt túl erős ütés, Balogh automatikusan visz- szaütött, bizonytalanul, ha­tározatlanul. Aztán meglát­ta a kést. Felkapta a szeme­testartály tetejét — ösztö­nös mozdulat volt —, a íiú felé dobta. Filmen nagyon izgalmasnak tűnik egy ilyen jelenet, de ez most több volt annál. Balogh hátrált a ka­pu felé. Tudta, hogy meg kell állnia. Hogy egy bizo­nyos pont után nincs to­vább. És lehet, hogy ez a férfi a gyilkos. Legalábbis köze van az ügyhöz. Miért menekülne ilyen módon ? Nem ijesztgetésnek tartja kezében a bicskát. Használni fogja, ha muszáj. De lehet akkor is, ha nem nagyon mu­száj. Ekkor lépett közbe a sze­rencse. Valaki a folyosón meghallotta a kőre koppanó tartály hangját. Tormás ért oda a hátsó kapuhoz. Az imént az átjáró -folyosónál már hallotta a hangokat. — Na mi lesz? •— mondta egy ismeretlen férfihang —, nem hiszed el, hogy kime­gyek? — Dobja el a kését, vagy kénytelen leszek a fegyvere­met használni — mondta kissé iskolásán Balogh. A ■férfi röhögni kezdett. — Na ne izélj, íiú ... Tormás, amikor az idegen mögé ért, még elkapta Ba­logh kétségbeesett tekinte­tét. Félelem volt ebben a pillantásban és tehetetlen­ség. Tormás megveregette a fiatalember hátát. Keskeny váll volt, de izmos — ezt egy másodperc alatt felmérte. A villámgyors félfordulat sem­mit sem segített. Mire a fi­atalember magához tért, már egy kisfiúsán mosolygó, gömbölyű arc nézett le rá. — Nem kellett volna hü­lyéskedned, Apus — Tormás gyengéden beszélt a fiúhoz, aki nyögött egyet. A fiatalembernek fájt a válla, a háta, a dereka, az orra. S legfőképpen az fájt, hogy itt ül egy szemetestar­tálynak támaszkodva, s kö­zeledik egy bilincs. (Folytatjuk) 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents