Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-16 / 113. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. május 16. Kellemetlen Magyar pártküldöttség tárgyal Moszkvában vendég Á delegációt fogadta Viktor Grisin Washingtonnak kellemet­len vendége van. Miguel de la Madrid mexikói almok hétfőn este érkezett négymar pos hivatalos látogatásra aiz Egyesült Államok fővárosá­ba, s tegnap tárgyalt Ronald Reagannel. __ A két szomszédos ország között szinte már hagyó- mónyscsámba megy a fenn­tartásokkal teli politikai vi­szony. Most sem felhőtlen Migueű de la Madrid és Reagan el­nök párbeszéde. Noha a me­xikói áüamifő elődeihez ké­pest nagyobb megértést ta­núsít a washingtoni törekvé­sekkel szemben. Mexikó gyakran kinyilvánította azt a véleményét, hogy az USA „hátsó udvarában” rosszallja az erőszak alkalmazását. De la Madrid elnök szerint a Cantadora-csoport rende­zési terve megfelel a közép- amerikaá országok érdekei­nek, s ennek alapján hala­déktalanul folytatni kell a már megkezdett tárgyaláso­kat. Az Egyesült Államok számára ez nem elfogadható megoldás. Persze nem csak politikai, illetve katonapolitikai kérdé­sekben tér el Mexikó és az USA álláspontja. Régi keletű gazdasági költségek is beár­nyékolják a két ország vi­szonyát. Az amerikai tőke már évtizedekkel ezelőtt mindent elkövetett, hogy az olcsó munkaerőt kínáló Me­xikóban minél erőteljesebb pozíciókat szerezzen. Külö­nösen mohóvá vált azóta, hogy Mexikóban nagy meny- ■íjyiségű olajra bukkantak. Az eladósodott államok listáján vezető helyet elfoglaló Mexi­kót rendkívüli módon sújtja az amerikai kölcsönkamatlá­bak emelkedése. Egyesek sze­rint emiatt legalább 1 milli­árd dollárral növekedett az ország adóssága az amerikai bankoknál. Washingtonban tehát a mexikói elnök kellemetlen vendégnek számít. Eszmecse­réi az amerikai vezetőkkel aligha nélkülözik a vitákat, s az sem várható, hogy a két or­szág álláspontja a leglénye­gesebb kérdésekben köze­lebb kerül egymáshoz. Már­pedig Reagan valószínűleg ebben reménykedett, mint­hogy választási kampányá­ban a közép-amerikai vál­ságnak megkülönböztetett fi­gyelmet szentel. A budapesti pártküldöttsé­get, amely Maróthy László­nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a buda­pesti pártbizottság első tit­kárának vezetésével érkezett a szovjet fővárosba, hétfőn a moszkvai városi pártbizott­ságon fogadta Viktor Grisin, az SZKP KB PB tagja, az SZKP Moszkvai Városi Bi­zottságának első titkára. A meleg, elvtársi légkörű találkozón Viktor Grisin szólt annak a munkának a főbb irányvonalairól, amelyet a moszkvai városi pártszerve­zet az SZKP XXVI. kong­resszusán és az azt követő plénumokon született hatá­rozatok megvalósítása érde­kében fejt ki. Szólt a szer­vezeti és politikai munkáról, a dolgozó kollektívák párt- szervezeteinek az 1984-es és általában az ötéves terv, va­lamint a szocialista vállalá­sok teljesítésére és túltelje­sítésére való mozgósításáról. Maróthy László tájékoztat­ta vendéglátóit az MSZMP nemzetközi és belpolitikai te­vékenységéről, a budapesti pártbizottság és a fővárosi tanács aktuális feladatairól, különös tekintettel az ipar­és városfejlesztés kérdéseire, és méltatta a két főváros együttműködését. (Folytatás az 1. oldalról) iis és művészeti miniszter; a Magyar Népköztársaságét Köpeczi Béla művelődési mi­niszter; a Mongol Népköztár­saságét Dondogin Cevegmid, a minisztertanács elnökhe­lyettese, kulturális minisz­ter; a Német Demokraitikus Köztársaságét Hans-Joachim Hoffmann kulturális minisz­ter ; a Román Szocialista Köz­társaságét Ion Traian Stefa- nescu, a szocialista művelő­dési és nevelési tanács első elnökhelyettese; á Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségéét Pjotr Gyemicsev kulturális miniszter; a Viet­nami Szocialista Köztársasá­gét Nguyen Van Hieu kultu­rális miniszter vezeti. A konferenciát Köpeczi Bé­la nyitotta meg, majd Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az MSZMP Központi Bizottsá­ga és a magyar kormány ne­vében üdvözölte a megjelen­teket. Bevezetőjében elmon­dotta: — A miniszteri konferenci­áknak visszatérő feladata, hogy a résztvevők véleményt cseréljenek országaik kultu­rális tevékenységéről, bemu­tassák terveiket, programjai­kat, és ezzel párhuzamosan lehetőséget találjanak tapasz­talataik kicserélésére. Fontos feladata a tanácskozásnak, hogy kialakítsa a közös tevé­kenység soron következő lé­péseit. — A Magyar Népköztársa­ság szándéka az — hangsú­lyozta Sarlós István —, hogy az ilyen hasonló tanácskozá­sokon való részvételével bő­vítse a magyar kulturális élet vezetőinek ismereteit a szocialista világ törekvései­ről, terveiről és mindennapos gyakorlatáról, mert nemzeti érdekünk, hogy összhang le­gyen országaink között a na­pi és a távlati munkában. A mai bonyolult, súlyos veszé­lyekkel terhes nemzetközi helyzetben különösen fontos, hogy a kulturális miniszterek rendszeresen elemezzék terü­letük nemzetközi kapcsolata-, it. — A jelenlegi helyzetben nagyon fontos a szocialista országok együttműködésének szorosabbá tétele és fejleszté­se. Erre jó alkalom a fasiz­mus feletti győzelem 40. év­fordulója. Hazánk a megem­lékezések programjának ki­alakításánál nagy figyelmet szentel annak, hogy azok tük­rözzék és tudatosítsák a tör­ténelmi igazságot: a fasizmus megsemmisítésének világtör­ténelmi jelentőségét, a szov­jet nép szerepét az emberi­ség megmentésében, orszá­gaink sorának felszabadításá­ban, szocialista építőmunkánk feltételeinek megteremtésé­ben. Az előreláthatólag, három napig tartó tanácskozáson várhatóan megvitatják egye­bek között a szocialista or­szágokban élő fiatal művész­értelmiségiek helyzetét. Fog­lalkoznak azzal is. hogy a szocialista országok milyen kulturális, művészeti progra­mokkal készülnek a fasizmus alóli felszabadulás 40. évfor­dulójának méltó megünneplé­sére. CRAXI—REAGAN- TALÁLKOZÓ ' A szovjet—amerikai fegy­verzetkorlátozási tárgyalások­kal kapcsolatos kérdések tisztázására Bettino Craxi olasz kormányfő megbeszé­lést ajánlott Ronald Reagan amerikai elnöknek — közöl­te a miniszterelnök szóvivője hétfőn. A két politikus külön találkozójára a jövő hónap­ban a hét legfejlettebb tőkés ország londoni csúcsértekez­lete alkalmával kerülne sor. SZTRÁJK RÓMÁBAN Hat napja tart a római Leonardo da Vinci repülőtér alkalmazottainak munkalas­sító sztrájkja, amellyel a munkakörülmények javítását követelik. Az akció miatt sok járat késik, fennakadás van a csomagkiadásban is, de egyetlen járatot sem kellett törölni — közölték a repülő­tér hivatalos képviselői. Egy­ben bejelentették, hogy ked­den közép-európai idő sze­rint a 9 és 15 óra közötti já­ratokat törölték, mivel ezek­ben az órákban sztrájkolnak a légi irányítók, akik ugyan­csak jobb munkakörülménye­ket követelnek. FÖLDRENGÉS GÖRÖGORSZÁGBAN Hétfőn közepes erősségű földrengés rázta meg a gö­rögországi Chiosz szigetet, az Égei-tenger keleti felében, amelynek erőssége elérte a Kichter-skála szerinti 4,5 fo­kozatot — közölte az athéni geológiai intézet szóvivője. Károkról nem érkezett jelen­tés. A földrengés epicentru­ma a fővárostól 210 kilomé­terre északkeletre volt a ten­ger mélyében. A PEN CLUB KONGRESSZUSA Hétfőn Tokióban megnyílt a Pen Club nemzetközi író- szövetség 47. kongresszusa. 43 ország képviseletében 550 író vesz részt az ötnapos tanács­kozáson. A dokumentumok nagy csoportja arról tanúskodik, hogy milyen módszerekkel avatkozott be az FBI az Egyesült Államok csúcsain folyó hatalmi harcokba, mégpedig mindig olyan je­löltek érdekében, a|kik .meg­feleltek Hoover szélsőjobb- oldali szemléletének. Így például még Truman elnök­sége idején Hoover a szín­falak mögött az elnök re­publikánus ellenfelének, Deweynek a tanácsadója volt. Együtt dolgozták ki azt a javaslatot, hogy az Egye­sül Államokban a kommu­nistáknak, mint „idegen ha­talom ügynökeinek” nyil­vántartásba kell magukat vétetniük. (Az elnökválasz­tást végül mégis Truman nyerte.) Az FBI és személyesen Hoover terjedelmes dossziét vezetett Stevensonról, aki a demokraták egyik legszéle­sebb látókörű és legművel­tebb politikai vezetője volt a második világháború utá­ni időszakban. Hoover úgy vélte, hogy Stevenson túlsá­gosan „puha a kommuniz­mussal szemben”. Magán­életére és politikai megjegy­zéseire vonatkozó ügynöki jelentéseiket rendszeresen átjátszotta a politikus ’ ellen­feleinek, így két ízben '■(1952-ben és 1956-iban) az FBI tevékenységének nagy szerepe volt abban, hogy el­gáncsolják Stevensont az el­nökségért folytatott küzde­lemben. Hasonló és jórészt még mindig fel nem tárt hadjá­ratot vezetett az FBI a Ken- nedy-fivérek ellen. John F. Kennedy már demokrata el­nökjelölt volt, .amikor Hoo­ver utasítására az FBI egy Még a 60-as évek végén is.. í Képünkön: meleg kéz­fogás Johnson elnökkel. húsz oldalas összefoglaló je­lentést készített Kennedy magánéletéről, különös te­kintettel a női kapcsolatok­ra. Ezt a jelentést maga Hoover tárta Kennedy elé. Nem ismeretes, hogy ponto­san mi történt ezen a talál­kozón, annyi azonban bizo­nyos, hogy Kennedy markét nappal elnökké választása után bejelentette: felkérte Hoovert, hogy továbbra is maradjon az FBI élén. (Előtte általában úgy vél­ték, hogy Kennedy el fogja bocsátani az FBI főnökét.) Látnivaló, hogy a hétezer oldalnyi „felszabadított do­kumentum” bevilágít ugyan az amerikai politikai élet kulisszái mijgé, de a politi­kailag igazán lényeges ak­ciókról nem beszél. Nyil­vánvalóan inkább csak a személyes jellegű szenzá­ciót keltő vagy intim rész­leteket tartalmazó okmányo­kat hozták nyilvánosságra. Az FBI kezében tehát to­vábbra is olyan titkos ira­tok vannak, amelyek az or­szág valamennyi politikai és társadalmi vezetőjének éle­tét érintik. Ráadásul — amint azt a tények bizonyítják — a fontos politikai esemé­nyekkel (a két Kennedy-fi- vér vagy Martin Luther King meggyilkolása, Nixon lemondása, stb.) kapcsolat­ban semmilyen okmányt nem hoztak nyilvánosságra. A páncélszekrény kulcsát tehát továbbra is őrzik. Igaz, az öreg FBI-főnök halála óta az amerikai törvényho­zás lényeges változásokat kényszarített ki. Segítették ez olasz bűnözőket Elítélték a képtolvajokat Az Ítélet, amelyet kedden hir­detett ki a Fővárosi Bíróság a hírhedt kép lopás ügyében., mind a négy magyar vádlott bűnössé­gét megállapította, a vádiratban foglalt bűlcselekimények elköve­tése és azok minősítése tekin­tetében egyaránt. A vádlottakat azért terheli büntetőjogi felelős­ség, mert — mint Ismeretes — cselekvő. Illetve segítő részesei voltak annak az olasz bűnözők szervezte, nagyszabású tolvajlás- nak, amelyet tavaly november­ben követtek el a budapesti Szépművészeti Múzeumban. (A külföldi tetteseket hazájukban állítják bíróság elé.) A négy vádlott közül az első­rendű vádlottat, a 28 éves, bün­tetett előéletű Kovács Gusztávot különösen nagy értékre elköve­tett lopás bűntettében mint társ­tettest, a másodrendűt, a 21 éves Raífai Józsefet — Kovács féltest- vórét — pedig ugyanebben a bűncselekményben minit bűnse­gédet mondta ki bűnösnek a bí­róság. Ezért és a terhűkre meg­állapított más bülcselekmények miatt Kovácsot, mint különös visszaesőt, halmazati büntetésül a kiszabható szabadságvesztés felső határát megközelítő tarta­mú, Hl évi, Raiffait pedig ugyan­csak halmazati büntetésül 5 évi szabadságvesztésre ítélte; min­degyiküket meghatározott időre eltiltotta a közügyek gyakorlá­sától, továbbá Kovácsot a bűn- cselekmény elkövetéséhez hasz­nált személygépkocsija, Raffait a balatoni ingatlana tekinteté­ben vagyonelkobzásra is ítélte. A fiatalkorú Jónás Katalin har­madrendű vádlott bűnpártolás vétsége miatt 6 hónapi szabad­ságvesztést kapott, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztették. Balogh Bélámé negyedrendű vádlottat a bíróság hamis tárni zás bűntette miatt 1 évi szabadságvesztéssel sújtotta, és elrendelte a vele szemben ko­rábban más ügyben kiszabott 3 hónapi szabadságvesztés végre­hajtását. Dr. Hairtay Henrik, a Fővárosi Bíróság elnöke vezette egy hóna­pon át a bűnügy tárgyalássoro­zatát. A Fővárosi Főügyészség részéről dr. Bócz Endre fő­ügyészhelyettes képviselte a vá­dat. Tizenkét oldalas volt a vád­irat, amelyhez csaknem ennyi köteg peranyag — nyomozati Irat, kihallgatási jegyzőkönyv, tanúvallomás, ügyvédi folya­modvány., ügyészi beadvány, szakértői vélemény stb. — csat­lakozott; s az ítélet közlése és szóbeli indoklása is csaknem há­rom órán át tartott. A bűncse­lekmény — amely a tettesek fel­derítése, a sikerrel zárult nyo­mozás után, a műkincsek visz- szakerülésével már többé-kevés- bé ismertté vált a közvélemény előtt — minden hazai mozzana­tában feltárult most a bíróságon. Bebizonyosodott, hogy Kovács Gusztáv, Raffai József és Jónás Katalin 1983 októberében — egy Budaipesten élő, görög szárma­zású fiatalember révén — ismer­kedtek össze az akikor Magyar­országon illegálisam tartózkodó Ciamtl Ivano és lóri Gnaziamo olasz állampolgárokkal, akikkel barátságot kötöttek. Idejüket különböző fővárosi szórakozóhe­lyeken rendszeresen együtt töl­tötték, feljártak az olaszokhoz azok budapesti bérelt lakásaira is. A lány — miként a tárgyalá­son elhangzott — érzelmileg is vonzódott lóri Graziaméhoz. Baif- fai többször pénzt „kölcsönzött” az egyik olasznak, aki zálogul egy arany karkötőt és karórát adott. Október végién Scianti Ivano és lóri Graziano meghí­vására Magyarországra érkezett Giacomo Morini, szintén olasz állampolgár. Értékesítés végett arany ékszereket hozott magá­val, s ezeket Kovács adta el, a pénzzel pedig elszámolt. A három olasz — miként ma­gyar bűntársaik elmondták — eleve azzal a szándékkal jött Magyarországra, hogy a Szépmű­vészeti Múzeumból festményeket tulajdonítanak el. A lopáshoz közreműködőiknek „beszervez­ték” Kovácsot és Raffait. Min­degyiküknek 10 000 dollárt ígér­tek. A múzeum prospektusában megjelölték a kiszemelt műveket. Közösen terepszemlét is tartot­tak. Az olaszok elmondták, hogy a képeket külföldön fogják el­adni: Görögországban, egy „olaj- millioimosnalk”. November 3-án további két, képtolvaj lásban „specialista” olasz érkezett: In­centi Giordanl és Palmese Car­mina, akik a Budapest-szállóban vettek ki szobát. A lopás előkészületeiről már közösen tárgyalt az öt olasz, va­lamint Kovács és Raffai. A be­szélgetést hallotta Jónás Katalin is, aki érti az olasz nyelvet, több ízben tolmácsolt az olaszok és a magyarok között. Elhangzott — ahogy a tárgyaláson felidézték — az a kijelentés Is, hogy „alarm no problem”, ami a biztonsági berendezés hiányára utalt. (A bíróságon egyébként most a két fővádlott férfi úgy nyilatkozott, hogy „kézzel-lábbal mutogatva” beszéltek mindig az olaszokkal.) Ojabb terepszemlék következ­tek a múzeumnál: bent a képek­nél, kint pedig az épületfelújí­táshoz ácsolt állványzatnál. A tervezett akció napján, november 5-én este Raffaival az olaszok közölték: neki a lopásban nem kell részt vennie, mert „alibije” kell legyen, hogy a későbbiek során — akár külföldről is — telefonon tudják vele tartani a kapcsolatot. Ezután előkészítették — ám a lány elől elrejtették — a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül szánt szerszámokat: csa­varhúzókat, üvegvagót, fogókat, zsákokat és kötelet. Az akció ide­jére a lányt és Raffait elküldték a Halászbástya diszkóba, azzal, hogy ott várjanak rájuk. Ezután egy reklámszatyorba rakták a „szerszámokat”, majd Kovács Gusztáv Lada 1600-asával és az egyik olasz Fiat Ritmo típusú személygépkocsijával mentek a múzeumhoz. Az előzetes megbeszélés értel­mében körülbelül 22 óra 30 perc tájban Kovács lóri Graziaméval és Incenti Giordanóval együtt át­mászott a múzeum felállványo­zott részét övező kerítésen, majd az állványzaton át az első eme­leti szintre, a régi képtár ablaka előtt levő erkélyre. Itt Incenti Giordamo az erkélyre nyíló ablak üvegét az üvegvágóval kimetszet­te, a résen benyúlva meggyőző­dött arról, hogy a riasztókészü- lék valóban nem működik, majd az ablakot kinyitotta, és Kovács- csad behatolt a helyiségbe. lóri Graziano az erkélyen ’maradt. Az olasz gyűjtemény tárlóiban dró­ton függő festmények közül Ko­vács segítségével Incenti Giorda­no vágta le a képeket; azt ^z az­óta „nevezetessé” vált 7, pótolha­tatlan műalkotást, amelynek — miként a tárgyaláson elhangzott — a szakértők által becsült érté­ke összesen 1 müliárd 400 millió forintra tehető. A 7 kép közül hatot az olaszok — a határon né­hány órán belül átjutva — más­napra Görögországba vittek, ahonnan később — az Ismert mó­don — a múzeum januárban visz­szakapta. A hetedik kép itthon ma­radt és még hamarabb előkerült, ezt ugyanis — egy pulóverbe és nylonzsákba csavarva — Kovács és Raffai Törökbálint környékén az út mellett ásták el, s a nyo­mozás során szinte sértetlenül találtak rá. Jónás Katalin november 6-án a televízióból értesült arról, hogy a Szépművészeti Múzeumban betö­rés történt. Az olaszok társasá­gában eltöltött idő alatt észlelt jelenségekből — beszélgetéstöre­dékekből, az olaszok váratlan, szinte menekülésszeru távozásá­ból, az előéletükre vonatkozó is­mereteiből, nevezetesen abból, hogy hamis útlevéllel érkeztek az országba, és az Interpol körözi őket — arra következtetett, hogy esetleg olasz barátai voltak az el­követők. E gyanúját november 1-én kö­zölte Raffaival és Kováccsal. Nekik erre az volt a válaszuk, hogy ,.hallgass, ne beszélj róla”. Nem Is beszélt. Bukarestbe uta­zott, ahol találkozott „barátjá­val”, lóri Grazlanóval aki el­mondta neki, hogy a lopást ők követték ei Raffaival és Ko­váccsal. és Magyarországon ma­radt' még egy festmény. Kéré­sére üzenetet is továbbított Raí- f sióknak: „ ... A csomag tubák­ra, amit ott felejtettünk, nagyon figyeljetek, hogy ne legyen, pá­rás helyen, mert ha nem olyan helyre rakjátok, ami száraz, ak­kor elromlik, és el lehet dob­ni ..Tudta, mire vonatkozik ez az üzenet. Balogh Béláné, a bűnügy ne­gyedrendű vádlottja, aki Kovács ismerőse volt, azzal követett el törvénysértést, hogy — miután a képlopásról és tetteseiről Ko­vácsról értesült — a férfi kéré­sére hamis vallomással megpró­bált valótlan alibit igazolni a bűn­cselekmény elkövetésének órái­ra. A bíróság az ítéletet indokolva a büntetés kiszabásálnál hangsú­lyozta, hogy a festmények a ma­gyar állam tulajdonéit képező világhírű műalkotások, ame­lyeknek eltulajdonítása és kül­földi orgazdákhoz juttatása a magyar nép érdekeinek a sem­mibe vételét juttatta kifejezés­re. Méltán váltott ki a bűncse­lekmény mind a hazai, mind a nemzetközi közvéleményben nagyarányú felháborodást. A bűncselekmény társadalomra ve­szélyességét jelentősen emeli, hogy szervezett külföldi bűnö­zők magyar elkövetőkkel társul­va hajtották végre. Az Ilyen jel­legű bűncselekmények vissza­szorítása a törvény szigorának alkalmazását indokolja. Ezért a hiróság Kovács Gusztáv eseté­ben, a szabadságvesztést szigo­rúbb fokozatban: börtön helyett f. gyházban rendelte végrehajta­ni. E döntés meghozatalánál a bíróság figyelemmel volt egy­részt a Kovács személyében rej­lő társadalmi veszélyességre, kü­lönösen pedig a cselekmény in­dítékára, nevezetesen arra, hogy egyéni haszonszerzés végett vett részt kiemelkedően nagy értékű műkincsek ellopásában és kül­földre juttatásában. Raffainál a bíróság nyomaté­kos enyhítő körülményként vet­te figyelembe, hogy ő az elásott kép elrejtés! helyét nyomban a letartóztatása után feltárta, és a nyomozás eredményességét más módon is segítette. Jónás Katalinnal kapcsolatban a bíróság megállapította, hogy ö nem vett részt a festmények el­lopásában. és a készülő bűncse­lekményről sem tudott. Utóbb azonban, amikor érzelmi ökokból lóri Graziano után utazott a ro­mán fővárosba, onnan olyan te- lefonüzeneteket továbbított Bu­dapestre, amelyek az élrejtett képpel függtek össze. Hazatérése után azonban feltá­ró vallomásával ő is nagymér­tékben segítette a hatóságok munkáját. 1 Balogh Béláné esetében a bíró­ság — a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékok értékelése alapján — nem fogadta el a vádlottnak azt a védekezését, hogy a cse­lekmény elkövetésekor Kovács­nak az élettársa volt, s ezért mentességi jog illette volna meg a tanúként! kihallgatásakor. Az ítélet nem jogerős: az ügyész valamennyi büntetés sú­lyosbításáért fellebbezett, a vád­lottak — és védőik — a bünteté­sek enyhítéséért, illetve a ter­hűkre rótt egyes bűmeséietomé- nyek vádja alóli felmentésért je­lentettek be fellebbezést.

Next

/
Thumbnails
Contents