Kelet-Magyarország, 1984. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-03 / 102. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. május 3. Összefogás a városért CjSÁGHtR: „Kiemelkedő eredményeket ért el a múlt évben társadalmi munkában Nyírbátor. Csaknem húsz százalékkal teljesítette túl a település az 1983. évi társadalmi munka tervét: kevés híján 13 millió forint értéket teremtettek a bátoriak. A megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront megyei elnöksége értékelése alapján az 5 ezer lélekszám feletti népességű települések kategóriájában Szabolcs-Szatmár megyében Nyírbátor szerezte meg az első helyet társadalmi munkában...” Hamarosan helyére kerül az utolsó burkolólap is a lakosság és a dolgozók összefogásával készülő úszómedencén, melyet terv szerint júniusban vehetnek birtokba a strandolók. (császár) Őszintén — az autójavításról Aki 1982 óta nem járt Nyírbátorban, s most egy alapos sétát tesz a városban, bizonyára elcsodálkozik, mennyi változás történt itt bő egy év alatt. A strandon létesült egy úszómedence. A művelődési központ falára tűzzománc térplasztika került. Közlekedési park nyílt a Vörösmarty téren, kilenc utcában pedig járda készült. Mindez nem lenne, ha az itt lévő üzemek dolgozói, s a lakosság nem adta volna önkéntes munkáját — a városért. A siker kulcsa: a szervezés — Ha jól körülnézünk sok ' még a tennivaló. — magyaráz- . za Ferenczi Sándor, a városi tanács társadalmi munkát szervező bizottságának titkára. — Rengeteg múlik a munkahelyek kollektíváin, de a lakosságon is. A siker titka a gondos szervezés. Ha például egy városi beruházás — legutóbb az úszómedence — megvalósításáról van szó, akkor oda elsősorban a munkahelyek, a birgádok mozgósíthatók. — A társadalmimunka- tervben persze a lakókörzetek sajátos gondjainak enyhítése ; a legfontosabb. A lakosság -pedig legjobban akkor vonható be, ha saját környezetéért kell tenni valamit. Parkosítás, járdaépítés, vagy mondjuk a földutak karbantartása nem képzelhető el az itt élők segítsége nélkül. Ez mindig gondos előkészítést igényel. Időben tájékoztatni kell az embereket, s gondosan elő kell készíteni a munkát. Ha például járdaépítést szervezi”— I- - A lakókörzetek mozgósításában nagy feladat hárul a tanácstagokra, az utca- és lakóbizottságok tagjaira. Az egyik leglelkesebb szervező a városban Sallai Ernőné tanácstag, aki egyben résztvevője is a társadalmi munkáknak. A közömbösség nem lelkesít... — Nekem könnyű, hiszen „előfelvételis” nyugdíjas vagyok, ráérek — mosolyog Sallai néni. — Huszonöt évig vezettem a papírboltot. Elfáradtam, s 53 évesen kértem a nyugdíjazásomat. Egészségesen akartam élvezni öreg napjaimat Mindez persze nem jelenti azt, hogy tétlenségre is ítéltem magamat. Mint tanácstag egyébként is felelős vagyok a választókerületemért. Sallaiék 1973-ban, az elsők közt költöztek be az akkor még épülő lakótelepre a város szívébe. Rajtuk kívül még sok új „honfoglalónak” szemet szúrt a házak közt felejtett építési törmelék, a sivár környezet. — Az első években nagy volt a lelkesedés. Tonnaszám hordtuk el a köveket, szorgalmasan parkosítottunk, járdát, játszóteret építettünk, fákat, bokrokat ültettünk. Később, mikor cserélődni kezdtek a lakók, alábbhagyott a lelkesedés. Több százan laknak a körzetben, de ma már csak öt-hat ember van, akire mindig, biztosan számíthatok. Pedig valamennyi társadalmi munkaakció előtt végigjárom a lakásokat, hirdetményeket "b- ‘ n '»ncsőházakba ’-■»n — A közömbösség ugyan engem sem lelkesít, mégsem hagyom, hogy elvegye a kedvemet. Mindig arra gondolok, hogy ha én sem teszek semmit, akkor élhetnénk a szemétdomb tetején. Ezt pedig nem hagyhatom... Szerencsére vannak még Sallai nénihez hasonló emberek. Elsősorban ennek köszönhető, hogy tavaly jóval többet dolgozott a városért a lakosság, mint az előző években. Ám a nagy értéket teremtő társadalmi munkák inkább a brigádokra, munkahelyekre várnak. — Nem panaszkodhatok, hiszen sok mozgósítható kollektíva akad a városban — folytatja Ferenczi Sándor. — Minden üzemben található egy-két olyan brigád, melyeknek ha szólok, hogy sürgősen el kell végezni valamilyen társadalmi munkát, biztos, hogy nem utasítanak el. Ilyen például a Csepel Szerszám- gépgyár nyírbátori fúrógépgyárának Dózsa György aranykoszorús szocialista brigádja, mely nemcsak résztvevője, de gyakran kezdeményezője is az akcióknak. 1983- ban, a várossá nyilvánítás 10 éves évfordulója alkalmából ők hirdették meg a „10 órát a 10 éves Nyírbátorért” mozgalmat is. Nem véletlen, hogy 28-án megkapták >T”írbátor” kialatt készítenünk ehhez. Több, mint ezeregyszáz órát dolgoztunk rajta. Mindezt úgy, hogy napi nyolc órában álltak a munka- padok mellett, s különféle gépekhez lemezburkolatokat, illetve fúrógép-alkatrészeket gyártottak. Aztán maradtak még éjfélig, hajnalig, sőt az is előfordult, hogy haza sem mentek a társadalmi munka után. — Az idén szeretnénk a gyár előtti tekepályát befedni, s ott lőpavilont kialakítani — szól Huszti István. — A fúrógépgyár brigádjai már fölajánlották ehhez a segítségüket, de szeretnénk, ha a város többi munkahelye is csatlakozna. Ezért hamarosan felhívást adunk ki, hogy vegyenek részt minél többen a munkában. ★ Mindez egy kis plusz lesz azokhoz a feladatokhoz, melyek a város idei társadalmi- munka-tervében szerepelnek. Hiszen mindenekelőtt be kell fejezni a strandon az új medence környékének parkosítását, a 4-es iskola, s a százszemélyes óvoda udvarának rendezését. A Császári úti zöldfolyosó kialakítása, vagy például a Zrínyi úti játszótér létrehozása is az idei év toldata. Mindehhez pedig is- ' ao<;7pfogásra Igazi nagyvárosi arculatot mutat a hétköznapokon a városiközpont, s a főbb útvonalak forgalma Nyírbátorban. A településen és térségében ma már mintegy 1600 személygépkocsival rendelkezik a lakosság. Mindez öröm, ám egyben gond is, hiszen a közelben nincs megfelelő gép- járműjavító bázis. így aztán sokan Nyíregyházára, Debrecenbe, Mátészalkára, s Hajdúszoboszlóra viszik garanciális javításra, vagy például műszaki vizsgára történő felkészítésire járművüket. A városban csupán egy szerviz található a helyi építő- és szakipari szövetkezet fenntartáséban. Mivel a szerviz kicsi, s helyszűke miatt nem bővíthető, ráadásul a felszereltsége is hiányos, így itt elsősorban gyorsjavításokat vállalnak. A munka neheze arra a tíz kisiparosra hárul, akik Nyírbátorban rendezték be műhelyüket. Lukács Ferenc autószerelő az elsők között váltott ipar- engedélyt e szakmában a településen. A kisiparossal arról beszélgettünk, milyennek látja e szolgáltatás helyzetét ma. — 1969 őszén nyitottam meg a műhelyt. Abban az időben 4—5 autó volt Nyírbátorban. Amikor kezdtem, főleg az okozott gondot, hogy nem voltok ismerőseim, nem volt elegendő pénzem. Sokszor éjszakákon át, s hétvégeken is dolgoztam, hiszen a mi szakmánkban csak az tud fennmaradni, aki lépést tart a fejlődéssel. Lukács Ferencnek ez sikerült. Sikerének titka, hogy olyan eszközök, berendezések vásárlásába fektette a pénzét, melyek nélkül ma már szinte elképzelhetetlen a korszerű autójavítás. FelszeLukács Ferenc: „ ...a mi szakmánkban csak az tud fennmaradni, aki lépést tart a fejlődéssel.” (Császár Csaba fAlvptpfo\ nelései közt megtalálhatók a modem diagnosztikai berendezések is, így a bonyolult javításoktól a járművek vizsgára való felkészítéséig minden megbízatást teljesíteni tudi — Mikor megnyitottam a műhelyt, összesen ketten dolgoztunk kisiparosként a szakmában. Ma tízen vagyunk Nyírbátorban. A többség fiatal, s legtöbbjük műhelyében egyelőre hiányos a felszerelés. Ám ez csak idő kérdése. Amennyire lehet, igyekszem nekik segíteni. Több kolléga például rendszeresen hozzám hozza műszeres beállításokra az autókat. — Munka van, s győznénk is, ha lenne elegendő alkatrész. Ezen a téren sajnos súlyos hiányosságok vannak. össze sem lehet számolni, hogy havonta mennyi kilométert autózom alkatrészekért. Leggyaikrabban Nyíregyházára, Debrecenbe jár- rok vásárolni, de rendszeresen el kell mennem Budapestre, sőt alkalmanként a Dunántúlra is. Minden lehetséges beszerzési forrást igyekszem végigjárni: az Autókor boltjaitól a magánkereskedők üzletéig — sokszor eredmény nélkül. Tanulságos tapasztalat, hogy készlet mindenütt van, csak éppen a választék csapnivaló. Ma például Mátészalkán egy kolléga jóvoLtából sikerült alkatrészekhez jutnom. A segítség persze kölcsönös.. . Nyírbátorban már régen szükség lenne egy korszerű autószervizre. Megépítését még a múlt tervidőszakban elhatározta az építő- és szakipari szövetkezet. A terv — pénz híján — meghiúsult. így került szóba, hogy kisipari társulássá! kellene szervizt létrehozni. — Eleinte tetszett az ötlet. Annál is inkább, mert a műhelyt — ahol rajtam kívül egy szakmunkás, egy tanuló, s a fiiam, mint segítő családtag dolgozik — kinőttük. Sajnos bővíteni nem lehet, így feltétlen szükség van egy új műhelyre, öt kisiparos részvételével volt szó a társulás létrehozásáról. Az építkezéshez 200 ezer forint kölcsönt is ígért a KIOSZ. Aztán rájöttem, hogy ez nem megoldás. Miért kényszerüljön öt kisiparos egymás mellé, mikor zsebre, kuncsaftra megy a „játék”... — ez nem egészséges megoldás. Szeretnék egy korszerű műhelyt nyitni — de egyedül. Az oldalt összeállította: HÁZI ZSUZSA NYÍRBÁTORBAN Sok múlik a kollektívákon, s a lakosságon
