Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-13 / 87. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. április 13. Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) is — általában az alkotmányosság és a törvényesség tiszteletben tartása jellemzi. Eseti gondok azonban e tekintetben is nemegyszer észlelhetők. Az egyre bonyolultabbá és differenciáltabbá váló életviszonyok mind szélesebb körű szabályozása ebből a szempontból is sok hibalehetőséget rejt magában. Mindezek miatt vált szükségessé, hogy az alkotmányosság védelmének jogrendszerünkben már kiépített állami és jogi biztosítékait továbbfejlesszük. Ez tette indokolttá, hogy az országgyűlés az alkotmányosság érvényre juttatásának elősegítése céljából egy új, önálló szervnek: az Alkotmányjogi Tanácsnak a létrehozását rendelje el. A miniszter végül az Alkotmányjogi Tanács eljárásáról szólt. A testület saját kezdeményezésére vagy az arra jogosultak indítványa alapján jár el; ilyen indítványt — a javaslatban részletesen felsorolt — felső szintű állami szervek, illetve vezetőik, a társadalmi szervezetek és az érdekképviseleti szervek országos vezető testületéi, továbbá a Fővárosi Tanács és a megyei tanácsok tehetnek. Minthogy az Alkotmányjogi Tanács az állampolgárok és más ügyfelek egyedi ügyeivel nem foglalkozik, az állampolgárok közvetlenül nem is fordulhatnak az Alkotmányjogi Tanácshoz. Ha azonban valamely jogszabály vagy jogi irány- mutatás alkotmányosságának felülvizsgálatát tartják szükségesnek, akkor a közérdekű bejelentésekre és javaslatokra vonatkozó szabályok szerint tehetnek indítványt az arra illetékes szerveknek. Ha az Alkotmányjogi Tanács a jogszabály, illetve a jogi iránymutatás alkotmányellenességét állapítja meg, ennek megszüntetése végett először magához a jogszabályt, illetve a jogi iránymutatást kibocsátó szervhez fordul. Ezzel egyidejűleg felfüggesztheti az alkotmányellenes rendelkezés végrehajtását. Ha a jogszabályt, illetőleg jogi iránymutatást kibocsátó szerv nem, vagy nem megfelelően intézkedik az alkotmányellenesség megszüntetésére, akkor az Alkotmányjogi Tanács a szükséges intézkedés megtételére jogosult szervhez fordul. Az országgyűlés és az Elnöki Tanács által alkotott jogszabályok esetén az alkotmányellenesség kérdésében végső soron az Elnöki Tanács és az országgyűlés dönt. Markója Imre befejezésül elmondta: ezek a rendelkezések megfelelő kereteket adnak ahhoz, hogy a megválasztandó Alkotmányjogi Tanács jól elláthassa fontos hivatását és az alkotmányosság mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazás irányításában maradéktalanul érvényre jusson. A miniszteri expozét követően dr. Antalffy György (Csongrád m. 9. vk.), a szegedi József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára volt a törvényjavaslat bizottsági előadója, s az országgyűlési ügyrend kiegészítésének beterjesztője. Rámutatott: napjainkban — összefüggésben gazdasági életünk alakulásával — felgyorsult a jogszabályalkotás, mind több új és új paragrafus születik, s ennek egyik hatása, hogy a szabályozásban növekszik a tévedés lehetősége, időnként jogi, szakmai bizonytalanság tapasztalható. Kiemelte: szocializmust építő országunkban az alkotmányosság mindig kulcskérdés volt, és az is marad, megtartásának és megtartta- tásának politikai-állami mechanizmusa folyamatosan működik. Az országgyűlés az Alkotmányjogi Tanácsról szóló törvényjavaslatot elfogadta. Ezután Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese tartotta meg expozéját a népi ellenőrzésről szóló törvény módosításával kapcsolatos törvényjavaslatról. Borbándi János expozéja Borbándi János bevezetőben elmondotta: szocialista társadalmi rendszerünkben az állami és a társadalmi ellenőrzés a munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekeit szolgálja, céljaink valóra váltását segíti. Fontos szerepe van az ellenőrzésben a dolgozók személyes részvételének, a szocialista demokrácia különféle intézményeinek: a közéleti, az üzemi és a lakóhelyi demokrácia számos fórumának. Az állami munkában az irányítás és az igazgatás valamennyi területének nélkülözhetetlen eszköze, a vezetői tevékenység elválaszthatatlan, szerves része az ellenőrzés. Fő célja és rendeltetése a hatályos rendelkezések, illetve a döntések végrehajtásának folyamatos figyelemmel kísérése, a végrehajtás során felmerült problémák észlelése, a hibák okainak feltárása, elsősorban annak érdekében, hogy a vezetés a szükséges következtetéseket levonhassa és megfelelő intézkedéseket tehessen. A párt és a kormány mindig megkülönböztetett figyelmet fordított az ellenőrzési rendszer különböző formáinak erősítésére. Jól példázza ezt, hogy a második — a ma is hatályos — népi ellenőrzési törvény megalkotására a gazdaságirányítási reform megindulásával egy időben, 1968-ban került sor. A Minisztertanács elnökhelyettese megállapította: a népi ellenőrzésre vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálata során arra az eredményre jutottak, hogy új törvény megalkotására nincs szükség. A hatályos törvényen csupán azokat a módosításokat kell elvégezni, amelyek a népi ellenőrzés feladatainak hatékonyabb és magasabb színvonalon történő ellátásához szükségesek, illetve amelyek az időközben megjelent új jogszabályok folytán időszerűvé váltak. Ezt szolgálja a most előterjesztett törvényjavaslat. A népi ellenőrzés jellegét, társadalmunkban elfoglalt helyét határozza meg a törvényjavaslat első szakasza. Eszerint a népi ellenőrzés általános hatáskörű állami ellenőrző szervezet, amely feladatait az állampolgárok széles rétegeinek az ellenőrzési munkába történő bevonásával, a társadalmi szervezetekkel együttműködve oldja meg. További követelmény azonban — és a törvényjavaslat ezért egészíti ki a hatályos törvény szövegét azzal —, hogy a népi ellenőrzés működjék együtt a társadalmi szervezetekkel. Az alkotmány legutóbbi módosítása révén a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke a Minisztertanács tagja lett; jogállására és felelősségére a miniszterekre vonatkozó rendelkezések az irányadók. Ennek megfelelően a javaslat szerint a Központi Népi Ellenőrzési Moszkvából jelentjük: Nyikelaj Tyihonev beszéde az áj kormány programjáról Moszkvában csütörtökön folytatta munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. A két ház együttes ülésén jelen volt Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A délelőtti ülésen a Legfelsőbb Tanács Nyikolaj Tyi- honov miniszterelnök javaslatára jóváhagyta a szovjet kormány új összetételét. A Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettesei: Gejdar Alijev, Andrej Gromiko és Ivan Arhipov. A szovjet kormánynak tizenegy miniszterelnök-helyette- sie van. A Szovjetunió külügyminisztere ismét Andrej Gro- miko. honvédelmi minisztere Dmitrij Usztyinov lett. A délelőtti ülésen Nyikolaj Tyihonov miniszterelnök előterjesztette a Szovjetunió új kormányának programját. Belpolitikai téren a szovjet kormány egyik legfontosabb feladata továbbra is a gazdaság irányítása, dinamikus fejlődésének biztosítása — mondotta. — Nagy figyelmet szentelünk annak, hogy a társadalmi termelést átállítsuk az intenzív fejlődés útjára, gondoskodjunk a termelési és tudományos potenciál gazdaságos kihasználásáról. A kormány — közölte Nyikolaj Tyihonov — jelenleg a Szovjetunió 1986—1990 közötti időszakra érvényes nép- gazdasági tervén és a 2000-ig terjedő időszakra szóló hosz- szú távú fejlesztési tervén dolgozik. Ezek megvalósítása során minőségileg új, magasabb szintre kell emelni a termelőerőket, jelentősen növelni kell a munkatermelékenységet és ennek alapján a szovjet emberek életszínvonalát. Külpolitikai kérdésekről szólva a kormányfő hangsúlyozta, hogy az SZKP KB és a szovjet kormány a szocializmus elveivel összhangban továbbra is a béke, a népek biztonsága érdekében munkálkodik. Folytatja eddigi irányvonalát, amelynek célja a Szovjetunió és szövetségesei biztonságának szavatolása. Újabb lépéseket tesz a nemzetközi helyzet javítása érdekében. A Szovjetunió mindenkivel békében akar élni és nem támad senki biztonsága ellen — mutatott rá Nyikolaj Tyihonov. — Védelmi intézkedései jogos választ jelentenek az Egyesült Államok és más NATO-országok militarista köreinek értelmetlen lépéseire, amelyekkel meg akarják bontani a katonai-hadászati egyensúlyt. Kijelentjük, hogy az erőegyensúly minden körülmények között megmarad, országunknak, barátainknak és szövetségeseinknek a biztonsága továbbra is biztosított lesz. A Szovjetunió ugyanakkor mindent megtesz azért, hogy a katonai- hadászati egyensúly a lehető legalacsonyabb szinten maradjon fenn. Népeink nagy, közös vívmányaként védelmezzük és erősítjük a szocialista közösség egységét és egybeforrott- ságát. Mindent megteszünk azért, hogy közösségünknek, mint a béke és a társadalmi haladás támaszának pozíciói erősödjenek. A szovjet kormány külpolitikai tevékenységének ez továbbra is kiemelt fontosságú területe. A Legfelsőbb Tanács ülésszaka csütörtökön a délutáni órákban befejezte ülését. Bizottság a Minisztertanács felügyelete alatt áll és irányítja a népi ellenőrzés szervezetét. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke — más ellenőrző szervekkel együtt — közreműködik az állami ellenőrzés irányításával, összehangolásával kapcsolatos kormányfeladatok ellátásában. Különösen fontos, időszerű tennivalója a népi ellenőrzésnek — mondotta a miniszterelnök-helyettes —, hogy vizsgálataival nyújtson segítséget a törvényesség és az állami, állampolgári fegyelem megszilárdításához, a nemzeti vagyon, a nemzeti értékek, a társadalmi tulajdon védelméhez és gyarapításához, a különböző visszaélések — mint például a munka nélkül szerzett jövedelmek, korrupció, a csúszópénz — és egyéb káros jelenségek leleplezéséhez. Szükségessé vált a népi ellenőrzés szervezeti rendszerének módosítása is, a helyi állami irányítás megváltozott szerkezetének megfelelően. A népi ellenőrzési bizottságok megválasztásával ösz- szefüggésben a törvényjavaslat az eddiginél szélesebb körben juttatja érvényre azt az elvet, hogy a hatáskörök gyakorlását azokra a szervezetekre kell bízni, amelyek annak ellátásához a legtöbb ismerettel rendelkeznek. A törvényjavaslat további rendelkezései közül kiemelést érdemel az ellenőrzési hatáskör szélesítése is. Az országgyűlés a törvény- javaslatot általánosságban és a már megszavazott módosítással egyhangúlag elfogadta. Ezután Köpeczi Béla művelődési miniszter terjesztette a képviselők elé a köz- és felső- oktatás távlati fejlesztési programjával kapcsolatos elgondolásokat. Többek között elmondta: A művelődési tárca vezetője kiemelte: a fejlesztési program megvalósításának kulcskérdése, hogy lesz-e elegendő számú és megfelelően felkészült pedagógus. A pedagóguskiválasztás és -ellátás szempontjából alapvető az élet- és munkakörülmények megjavítása, a nagyobb anyagi és erkölcsi elismerés. A pedagóguspályát ki kell emelnünk a legkevésbé javadalmazott értelmiségi foglalkozások kategóriájából. A miniszter hangsúlyozta, hogy a következő ötéves tervben folytatódnak a megkezdett egyetemi rekonstrukciók, új diákszociális létesítményeket építünk, javítunk az egyetemek, főiskolák műszer és gépellátósán. Ennél jelentősebb fejlesztésre csak az 1990. utáni időszakban kerülhet sor. Ügy vélem — mondotta befejezésül Köpeczi Béla —, hogy a közoktatás és a felső- oktatás fejlesztésének előterjesztett programja olyan reális — vagy ha úgy tetszik, realista — folyamatos, a kor kívánalmainak megfelelő változtatásokat tesz lehetővé, amelyek a következő másfél évtizedben szolgálni tudják a tartalmi, szervezeti, irányítási korszerűsítést és megfelelő gazdasági feltételek biztosítása esetén elő tudják készíteni a későbbi, még nagyobb arányú minőségi fejlődést. A tavaszi ülésszak ma folytatja munkáját. Biszku Béla, Nyíregyháza képviselőjének felszólalása A közoktatás és felsőoktatás fejlesztéséről szóló vitában szót kért Biszku Béla, Nyíregyháza képviselője is. Elmondta: megyénkben is javultak az állami oktatás személyi és tárgyi feltételei, közelebb kerültünk a mennyiségi mutatók tekintetében az országos átlaghoz, bár Szabolcs esetében még változatlanul ez jelenti a legfőbb gondot, s a legfontosabb feLada- . tat. Nőtt a szakrendszerű oktatásban részt vevők aránya, javult a középiskolai képzés/ és kollégiumi ellátás. 1983- ban 16 éves koráig a tanulóknak csak 85 százaléka fejezte be az általános iskolát. Az általános iskolák alsó tagozatán — sajnos — növekedett a bukott tanulók száma. Gimnáziumban 6 és fél ezren, szaikkö- zépiskolában 5 ezren, szakmunkásképző iskolában 9 és fél ezren tanulnak. Felbecsülhetetlen jelentőségű a megyének a tanárképző főiskola, mert munkájának eredményeképpen jelentősen — 8,3 százalékról 1,8 százalékra csökkent a szakképzetlen pedagógusok aránya. Mindez nagy anyagi ráfordítások, áldozatok árán valósult meg. 12 év alatt 2,8 milliárd forintot használtunk fel fejlesztési célokra és csaknem egymilliárdot felújításra. A gondok közül a tanteremhiányt és pedagógushiányt, a pedagógusok fizetését, anyagi-erkölcsi megbecsülésüket, túlterhelésüket említette első helyen A feladatok közül pedig az iskolarendszer stabilitásának megőrzését, az okitató-neve- lő munka színvonalának emelését, az iskolai fegyelem megerősítését, helyreállítását, a tanuláshoz és a tanításhoz szükséges1 nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb alkotó légkör megteremtését, a szülők és a pedagógusok gyümölcsöző együttműködését sorolta a legfontosabbak közé. A szakmunkásképzésről elmondta: szerepéi a tézisekben az az elvileg helyeselhető törekvés, hogy a szakközépiskolásoknak, az ipari tanulóknak általános szaktudást kell nyújtani, olyan szakmai alapismeretét, amely aztán több területen konvertálható. Ez azonban — véleménye szerint — csak egy adott szakma elsajátítása után valósítható meg. „Általában” nem lehet szakmát tanulni. A villanyszerelőinek, a géplakatosnak, a szerszámkészítőnek meg kell tanulnia műszaki rajzot Olvasni, kéziszerszámokkal bánni, gépeken dolgozni, és így tovább. Ezt már régen kitalálták és ha lehet ne komplikálj uk azt, ami bevált módszer. Természetesen a szakmunkások számára biztosítani kell a továbbtanulás lehetőségét egyetemeken, főiskolákon. Ezzel együtt azonban arra kell törekedni, hogy a munkáspályát ne átmeneti állapotnak tekintsék, hanem megbecsült egzisztenciát és élethivatást lássanak benne. Ez az értelmiségi hivatás becsülete és társadalmi rangja szempontjából is elengedhetetlen. A mérnök, a technikus csak kvalifikált szakmunkással tud korszerű, nemzetközileg is versenyképes terméket, gépet, berendezésit alkotni. Beszélt a képviselő a nevelés rangjának megfelelő szintre emeléséről is. Elmondta: a társadalom igénye, a szülők akarata, a pedagógusok törekvése az, hogy a fiatalból dolgos, szorgalmas, munkaszerető állampolgár váljék. Politikai elkötelezettség és az ennek megfelelő életvitel a munka társadalmában már egy magasabb rendű követelmény. Persze az iskola segíteni ebben tud, de ez később a szülői környezet, a társadalmi hatások következményeként alakul ki és nem is mindenki nál. A szocialista társadalomnak megfelelő világnézetet természetesen az iskolának — az alap-, közép- és felsőfokon mindenütt az életkori sajátosságokhoz igazodva — a tananyagon keresztül és külön tantárgyként is kell oktatni. A ma fiatalsága a tudományos világnézettel felvértezettebb, minit elődei korosztálya- volt és ez természetes. De a szocialista eszmék nem válnak minden fiatalnak automatikusan meggyőződésévé. Ehhez kell a tapasztalat, a munka, a közösségi élmény, a társadalmi tevékenységben való aktív részvétel, amit sokan csak iskola után szereznek meg. összegezve javasolta, hogy a készülő törvény, amely feltehetően a nevelés célját is tartalmazni fogja, legyen szinkronban a Központi Bizottság irányelveiben foglaltaikkal. Arra kell törekednünk, hogy a fiatalok jobban becsüljék meg ezt a rendszert, és még többet tegyenek érte. Felszólalását két megjegyzéssel fejezte be. Az egyik: Nyíregyházán jól működő mezőgazdasági főiskola van. De néhány éve megszüntették illetve elvitték onnan a kertészeti tagozatot. A kertészeti kultúra igényli a szakembereket Sza- bolcs-Szatmárban is. Kérte az illetékes tárcákat: vizsgálják meg a tagozat visszaállításának lehetőségét. Kérte újólag megfontolni az iskolaigazgatók választásával kapcsolatos elgondolásokat. „Én is az .iskolai demokratizmus fejlesztése mellett vagyok. De véleményem szerint ez sokkal összetettebb probléma, hogysem az igazgatók választásával megoldható lenne. Az iskolai demokratizmus fejlesztéséhez több minden kell: jobb felkészültség, a társadalomtól fokozottabb anyagi és erkölcsi megbecsülés, kevesebb bürokratikus kötöttség, munkával kivívott tekintély, alkotó légkör a hétköznapokon és így tovább. E gondolatokkal kiegészítve a téziseket és a miniszteri expozét választó kerületem nevében az országgyűlésnek' elfogadásra ajánlom.” Magyar—olasz kormányfői tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) Tagjai; Várkonyi Péter, Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Esztergályos Ferenc, Palotás Rezső, a Külügyminisztérium főosztályvezetője és Szita János. A Bettino Craxi vezette olasz delegációban foglalt helyet Julio Andreotti, Umberto La Rocca, a külügyminiszter kabinetfőnöke, Antonio Ghirel- li, a miniszterelnökség sajtóirodájának vezetője, kormányszóvivő és Emilio Paolo Bassi. Az őszinte légkörű megbeszélésen áttekintették a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat. Közös álláspontra jutottak abban, hogy a fejlesztési irányok meghatározása a soron következő szakértői, szakminiszteri találkozók feladata lesz. Ügy ítélték meg, hogy a jövőben további lehetőségek nyílnak az együttműködésre a termelési kooperációkban, valamint a harmadik piacokon való közös fellépésben. A nemzetközi témákat illetően — bár eltérően ítélték meg a feszültség kialakulásának okait — egyetértettek abban, hogy a kelet—nyugati kapcsolatokban párbeszédre van szükség, amely elvezet az érdemi tárgyalásokhoz. A nap folyamán Marjai József a Parlamentben fogadta Julio Andreottit, akivel megbeszélést folytatott.
