Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
1984. április 7. IA FÖLDET” ja ’84 L LÉLEKBEN VITÉZ; PETŐFI, KAMASZÜSTÖKÖS, AKI SOHA- S; ADY, A TENGERMÉLY SZEMŰ, MÜLT S JŐVŐLATÓ NAGY, növeszt Agat, hajt levelet, bontja virágait. MEG KÖLTÉSZET NAPJÁVÁ AZ ENGESZTELŐ LELKIISMERET. ÜLETTEK, S FELRÖPPENNEK, HOGY HÍRÜL ADJAK: „EMBEREK len nb. va magot, Képes Géza: Önéletrajz Tűzzé csiholtak, lánggal lobogok, utamban én mindent (elégetek, nemcsak odakinn: lomot, szemetet, de azt is, mit a sors belémdobott. Szelíd szépség és vad gondolat: ég! s új borzongások gyökere, a bűn. Hát akkor mi marad meg, ami még érdemes, hogy túl bánaton, derűn rá (elfigyelj? Marad a láng maga. Körül égés és pusztulás szaga, de nem csihad le, égig csap a vágy. A láng, a láng! ha nem táplálja semmi s ideje már hideg hamuvá lenni: lobog — táplálja még saját magát. Szöllősi Zoltán: Férfibánat „HOGY A VIRÁG MEGMARADJON” (A SZABOLCS SZATMÁRI KÖLTŐK ANTOLÓGIÁJA SZERZŐINEK) Kuporogtak felhúzott térdű dombok maguk alá gyűrt fehér hópalástban — a karácsonynak most « nekivágtam — s velem cigány Boldizsár, köd borongott s jegenyehosszú Menyhért, fázó társam vagy tán Gáspár, csillagtalan tűnődött — mert kocsma fénye ugrált csak előttünk ■ hiszünk-e még a kölyök Messiásban Erőnkben, hogy istállóban, vagy házban Nyírség nővérünk szüzén lebabázhat Fogunkhoz vert énekkel, fukar lázban Elkerítették — borral pohár virrad — anyánk után szőke, kisebb hazánkat Véres szemünkben bujkál, sír a csillag Lajos: s partján som lenne: 3 gondom, i megsebezze :bokron. i égett agy aszály van. ä mit érhet lásban? sahárul ne bűnöm, lárul setűnőn... nydarabok, : én és a Szamos. skához es bácsikánk? /szer istenigazában, amint szoktál, nd a négy sarkát fölemelje, yogásban tt meg ne fagyjon? hideg szelekben ázunk, ilegzünk, pfény el nem oszlatja őket, is hűvös borút jeleznek... üss hát füstölögve delenként, meid ránk fenséges homlokodat ég udvarán, gre meg ő tavaszt! A szlovákiai magyar irodalom A SZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM nehezebb körülmények között indult, mint a romániai. A régi Felvidéknek nagy történelmi és kulturális hagyományai voltak, Pozsonynak, Komáromnak, Kassának és Eperjesnek számottevő magyar szellemi élete volt, az ifjúságot régi iskolák nevelték. A tizenkilencedik század közepétől azonban igen megnőtt Budapest kulturális vonzóereje, és csak az első világháborút követő változás késztette a szlovákiai magyar értelmiséget arra, hogy megszervezze művelődésének, irodalmi életének intézményeit. Az első Csehszlovák Köztársaság magyar irodalmát Győry Dezső, Darkó István, Sellyéi József, Szalatnai Rezső és Fábry Zoltán, illetve a fiatal szocialista értelmiséget képviselő Sarlós mozgalom tagjai hozták létre, az újabb szlovákiai magyar irodalomnak az ő munkájukat kellett folytatnia. MUNKÁJUK NEM VOLT KÖNNYŰ, minthogy a második világháború után a lángra kapó csehszlovák nacionalizmus hosszabb időn át megakadályozott minden magyar nemzetiségi kulturális életet. Csak az 1948-as politikai fordulat után épülhetett lassan újjá a nemzetiségi irodalom: 1948 végén megindult az Oj Szó című napilap, 1956-ban a Hét című képeslap, 1959-ben az Irodalmi Szemle című folyóirat, 1953-ban létrejött a komáromi magyar színház, végül 1968-ban megalakult a Madách Könyvkiadó, s ezzel létrejöttek a szlovákiai magyar kulturális élet legfontosabb intézményei. A nemzetiségi művelődést az 1949-ben megszervezett Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete) fogja össze. A szlovákiai magyar irodalom szervezésében és kritikai támogatásában a stószi magányában dolgozó Fábry Zoltánnak jutott vezető szerep. Fiatalon lett a szocialista eszmék híve, értékes publicisztikai munkát végzett a harmincas évek antifasiszta mozgalmában, mindig a társadalmi és nemzetiségi haladás gondolatát képviselte. Következetesen emelt szót a nemzetiségi egyenjogúság és a magyar- csehszlovák barátság érdekében. Kritikai műveiben a nemzetiségi élettel foglalkozó, esztétikailag is értékes irodalmat támogatta. Mellette Turczel Lajos, Csanda Sándor, Rákos Féter, Roncsol László és Za- labai Zsigmond foglalkoztak a szlovákiai magyar irodalom történetével és kritikai gondozásával. A NEMZETISÉGI IRODALOM két világháború közötti hőskorának szereplői közül kevesen éltek vagy maradtak Csehszlovákiában a háború után. Közülük elsősorban Egri Viktornak volt szerepe, aki regényt, drámát és tanulmányt írt, lapot szerkesztett, s az ötvenes években úgyszólván a szlovákiai magyar irodalom „mindenese” volt. Mellette. a prózaíró Szabó Béla és a költő Forbáth Imre, illetve Csontos Vilmos képviselte az idősebb nemzedéket. A hatvanas évektől kezdve azonban már a fellépő új nemzedék írói játszottak vezető szerepet. Az irodalom fejlődésének mindenképpen feltétele volt, hogy számot vessen a szlovákiai magyarság nehéz történelmi tapasztalataival: a háborús szenvedésekkel, amelyeket a fasizmus európai térhódítása okozott, és a háború utáni jog- fosztottsággal, amely nemcsak a magyar kisebbség szociális és kulturális fejlődését akadályozta, hanem a magyar—szlovák kapcsolatok rendezésében is súlyos zavarokat okozott. Ez a feladat történelmi önvizsgálatot, a nemzetiségi tapasztalatok kendőzetlen feltárását kívánta meg. A valóságábrázoló igény, a történelmi számvetés igénye jelent meg Rácz Olivér, Duba Gyula, Dobos László, Mács József és a fiatal Grendel Lajos regényeiben. Rácz Olivér Megtudtam, hogy élsz című regénye személyes emlékek nyomán idézte fel a háborús éveket és a fel- szabadulás időszakát. Duba Gyula Szabadesés című regénye az ötvenes évek nemzetiségi értelmiségének helyzetét, Ívnak a csukák című regénye pedig a történelmi viharokban hányódó szlovákiai magyar falu életét mutatta be. Vajúdó parasztvilág című szociográfiájában szülőfalujáról festett lírai színekben gazdag képet. A szlovákiai magyarság súlyos történelmi tapasztalataival vetettek számot Dobos László Földönfutók és Egy szál ingben című regényei. Ezek a művek átfogó módon ábrázolták a közelmúlt történetét, a kisebbségi létben kialakult emberi magatartásformákat elemezték, felelős közösségi magatartást sürgettek. A fiatalabb korosztályok élményvilágát Grendel Lajos dolgozta fel. A SZLOVÁKIAI MAGYAR SOLTÉSZÉT is átalakult, a hatvanas években fellépő nemzedék képviselői: Tőzsér Árpád, Cselényi László, Zs. Nagy Lajos és Gál Sándor a költői egyéniség jogait állították helyre, ugyanakkor lírai módon fejezték ki nemzetiségi elkötelezettségüket és tapasztalataikat. Teljes mértékben átalakították a szlovákiai magyar' költészet szemléleti és nyelvi rendszerét, a hagyományosabb költői látásmód után részben az avantgarde líra kötetlenségének, kísérletező kedvének, részben annak a népi hagyományokra épülő nyelvi forradalomnak adtaik szerepet, amelyet a magyarországi költészetben Juhász Ferenc és Nagy László képviselt. Az utánuk következők: Varga Imre és Tóth László költészetére pedig már egyértelműen az avantgarde újításai nyomták rá bélyegüket. A 85. születésnap tiszteletére kórushangversenyt rendeztek Nyíregyházán, amelyen a mester is részt vett. Korát meghazudtoló eleven lendülettel és nagyon szívélyesen -válaszolt lapunk munkatársának a koncert alkalmából feltett kérdésekre. Ügy tudjuk, önnek több, mint negyvenesztendős kapcsolata van Nyíregyházával, volt egy emlékezetes koncert, amelyen Kodály társaságában vett részt... — Először 1942-ben jártam itt, Vikár Sándor miatt, aki Kodály szellemében az Éneklő Bárdos Lajos (1899 —): zeneszerző, Kossuth-dijas érdemes művész. 1928 óta a Zeneművészeti Főiskola tanára. Nagy érdemei vannak az ifjúsági énekkari mozgalom megindításában és szervezésében. 0 alapította (1941-ben) a Budapesti Kórust is. Zeneelméleti (összhangzattani, prozódiai) kutatásai jelentősek. (Üj magyar lexikon) ifjúság mozgalom egyik pártfogója volt és nagy érdemeket szerzett. Azután a hatvanas évek elejétől többször is jöttem, most vagyok itt tizenötödször. Tíz éve a 75. születésnapomra is rendeztek itt szerzői estet és öt éve a nyolcvanadikön is megajándékoztak ezzel az örömmel. Van-e valami „érdeme” megyénknek, hogy ilyen szívesen látogat hozzánk? Valami egyedülállóra gondolok. — Nem akarok lódítani, hogy csak itt énekelnek szépen, mert például Pécsett és Szegeden is gyakran fogadnak haNyíregyházi beszélgetés Bárdos Lajos zeneszerzőre! Pomogáts Béla sonlóan. Sajnos azonban vagy tízegynéhány megyeszékhely példát vehetne ettől a háromtól. Nem mindenütt lehetünk elégedettek az iskolai ének-zene oktatással. Pedig — mint azt Platon is tudta — „orvosi szükséglet” a felüdülés a zenében más, keményebb tantárgyak között. Tudományos felmérések igazolják, hogy egy jó énekóra után szellemileg sokkal frissebben fogadják be a diákok a nehéz matek, kémia, vagy fizika tananyagot. — No, és hadd mondjam el egy kedves emlékemet. Egy alkalommal a karnagyi klub tagjainak tartottam előadást, s utána Tarczai Zoltán (a KÓTA megyei titkára) ragaszkodott hozzá, hogy kimenjünk egy községbe, Nyírcsaholynak hívják. Nos, volt ott egy Haller István nevű tanár, aki egy 107 tagú kórust tudott kiállítani énekelni, 6—7 éves gyerektől 70 éves bácsiig. Ha jól tudom, a falu minden hetedik embere lelkes híve lett a közös éneklésnek. Ezt az emléket életem végéig őrzöm... Mi a véleménye Tanár úrnak az Éneklő ifjúság kórusmozgalom fejlődéséről, jelenlegi helyzetéről? — Vegyes érzelmekkel figyelem. Mert jó, hogy százezrek énekelnek, de nem jó, hogy zsűrizik, pontozzák a teljesítményt és ezzel esetleg elveszik az alacsonyabbra pontozottak kedvét. Ez nem sport, itt nem lehet megmérni, hogy 238 centimétert ugrott-e valaki, vagy kevesebbet. Az lenne a mozgalom lényege, hogy minél többen megismerkedjenek az éneklés, a közös éneklés örömével, s ne minősítésekre készüljenek. Az éneklés kórusünnep legyen, ne versengés ... Engedjen meg Tanár úr egy személyes kérdést. Ügy tudjuk, ön nagyon szereti a gyerekeket, s önnek is híresen nagy családja van... — Hát, nem sok, csak tizenegy gyerekünk született, így aztán negyvennégy unokám és nyolc dédunokám van. Sajnos, sokan túl a nagy vizen, Amerikában, de nagy ünnepeken hatvanan gyűlünk össze családi eseményekre. Mi a jelenlegi munkája, min dolgozik? — Amióta 1966-ban nyugdíjba mentem, fölszabadult az az energia, amit korábban a főiskolai órákra fordítottam. Dolgozom, komponálok, részint fölkérésekre, részint saját örömömre, azonkívül zeneelméleti-zenetudományi tanulmányokkal foglalkozom, tankönyveket írok stb. Ha ilyen jó kapcsolata van Szabolcs-Szatmárral, elképzelhető-e, hogy valamelyik kórusunknak komponál majd? — Volt róla szó korábban, újabban nem, ha lenne ilyen fölkérés, szívesen vállalnám... Köszönjük az interjút, és 85. születésnapjára mi is gratulálunk, további jó egészséget kívánva. Baraksó Erzsébet
