Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
Szibériai napkutató obszervatórium, mellyel a kromoszférában zajló eseményeket is megfigyelhetik. Téglák a házhoz jai is valamilyen szálon ősz szefüggnek azzal a döntés sei, amely megszüntette j Nyíregyházi Mezőgazdaság Főiskolán a gyümölcstermesztési tagozatot, mely je lentős háttere volt a megy« másik nagy növényi kultúrájának, az almának. Miért időszerű szót váltani és szót érteni az illetékeseknek e feszültségekről' Kézenfekvő a válasz, a megye gazdasági, társadalmikulturális fejlődése úgy gyorsítható meg a következő években, ha nagyobb figyelmet fordítanak mindenütt a tudományok elért és hasznosítható eredményeire. Jobban támogatják a sokszor nehéz körülmények között, a jelentős kutató intézetektől távol dolgozó szabolcsi szakembereket, kutatókat. S mivel a megyében kevés a kutatóhely — a két mezőgazdasági kutató intézeten kívül a két főiskola, a megyei kórház, a megyei múzeum jöhet számításba — nagyobb figyelmet kell fordítani a nem hivatásos kutatók által végzett tudományos feltáró, feldolgozó munkára. Néhol ugyanis amolyan csodabogaraknak nézik azokat, akik a napi munkájuk mellett évekig, évtizedekig kutatnak, könyvtárakban, levéltárakban töltik szabad idejüket, tudományos könyvekre fizetésük javát. Meglehet, olykor kevés eredményt hoznak a fáradozások, vagy lekörözik őket mások, netán rossz irányban halad a kutatás, de az esetek többségében az igazában tehetséges és szor- lalmas kutatók használható eredményeket érnek el. Ilyenkor előbb megismeri őket az ország tudományos közvéleménye — vagy a külföld — mint saját megyéje. Hosszú listát közölhetnénk — ha lenne annyi helyünk — a szabolcsi kutatók témáiról, amelyek a környezetvédelemtől az orvostudományig, a népmesekutatástól a megye energiaellátásának helyzetéig számos tudományág területén a lépéstartást, a megújulást, a megyében élő értelmiségiek tehetségének minőségét jelzik. E kutatási témák nem öncélúan kiválasztott, vagy fantázia szüleményei, hanem korunk legégetőbb kérdéseire keresik a választ és összhangban vannak az országos ás területi tudományos programokkal. A megyében a tudományos kutatómunka egyik tényezője a tudományos koordiná- nós bizottság, amely ugyan nem rendelkezik számottevő anyagiakkal — a kutatások K i gondolná, hogy eg: sor megyében élő ér telrniségi neve ismerő sen cseng az országos tudományos körökben, az Akadémián, vagy némely külföldi egyetemen, tudománya: intésmi énynél. Napjainkban a tudományos munkát végzőket nem övezi olyan misztikus és titokzatos burok mint a korábbi évtizedekben, évszázadokban. A tudományok fejlődése azonban napjainkban sem nélkülözheti az egyéni teljesítményeket, még ha azok nem is olyan bravúrosak, as esetek egy részében egy kisebb, vagy nagyobb közösség csoport kebelében születnek meg. így van ez megyénkben is, ahol a magányos kutatók, tudományos munkát végző emberek aligha boldogulnának a szaktudomány más művelőd nélkül, melyek összehangolását megyénkben a tudományos koordinációs bizottság vállalja és végzi is. Ügy kívánják segíteni, anyagi és erkölcsi bátorításban részesíteni a szabolcsi tudományos kutatókat, hogy azok eredményei egyszerre szolgálják a megye és ország előbbre jutását. Ha kifejezetten „vegytiszta” tudósokat keresnénk megyénkben, akik főhivatásként dolgoznak az eléjük tűzött feladatok megoldásán, bizony nem jutnánk túl messzire. Igaz ugyan, hogy a megyében élő „tudós társaság” az utóbbi két évtizedben megháromszorozta, négyszerezte önmagát — harmincnyolc kandidátusa van Szabolcs-Szatmárnak — valójában igen kevés a tudományok művelésére lehetőséget adó kutató intézet, oktatási, vagy közművelődési intézmény. A megyében köztudottan, két mezőgazdasági jellegű kutatóintézet van — a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat Kutató Központja és a Gyümölcs-, és Dísznövényfejlesztő Vállalat Üjfe- hértói Állomása — amelyek a megbatározott kutatási munkában részt vesznek.. Ezért is fogalmazott úgy legutóbbi megbeszélésén a megyei tudományos koordinációs bizottság, hogy a kutató bázis hiánya gondot okoz a megye burgonyatermesztésében, a kalászosok terméshozamában, a csillagfürt kiesésében és a két tájegység, a nyírségi homok és a szatmári vizenyős hideg talajon való gazdálkodás gyorsabb ütemű fejlesztésében. Az elmúlt évek almatermesztésé- Tiolr és értékesítésének Sondirányát a különböző munkahelyi érdekek határozzák meg — így ez a bizottság ha akarna sem tudna, sem a feltételeken, sem az érdé keltségi rendszeren változtatni, a kutatásokat anyagilag orientálni. Egyet mégis tud ez a megyei bizottság, ami nem is lebecsülendő: pályázatokat, célfeladatokat kiírni a megyében dolgozó és a tudományok iránt érdeklődő dolgozóknak. Ezt tette korszerűsített formában legutóbb is, amikor egy sereg megyei feladathoz kérte a tudomár vos munkát. Olyan komplex pályázatot adott közre — reméljük eljut minél több értelmiségihez —, amely Sz'abolcs-Szat- már szinte minden lényeges gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai, egészség- ügyi, szervezeti, közigazgatási, urbanizációs, gazdaságpolitikai feladataiban kéri és jutalmazza, ösztönzi a legjobb tudományos munkákat. Egyetlen ismérve van a pályaművek elbírálásának, a (gyakorlati hasznosíthatóság. Ugyancsak a megyei tudományos koordinációs bizottság igyekszik ablakot nyitni — mégpedig sok ablakot — az ország, a világ tudományos életére. Szorgalmazza a szabolcsi kutatók mind alaposabb részvételét a Debreceni Akadémiai Bizottság munkájában. Ennek is köszönhető — valamint az egyéni érdeklődésnek — hogy a DAB nyolc szakbizottságában ma már tíz, a negyven munkabizottságban 113 szabolcsi kutató vesz részt,” s minden jelentős rendezvényen ott vannak megyénk képviselői. N incs azonban semmilyen kimutatás arról, vajon hány szabolcsi értelmiségi próbálná ki tehetségét, mélyülne el a különböző tudományágakban, ha munkahelyi vezetői, szőkébb környezete buzdítaná erre. Sokszor ez nem a pénzen, a drága felszereléseken, laborfeltételeken múlik, hanem a megértésen, a tudományos tehetség felismerésén. örvendetes, hogy a jelenlegi 34 aktív és négy nyugdíjas kandidátus mellett újabbak, mégpedig kilenc jelölt készül tudományos fokozata elnyerésére, s ezek a védések is sikerülnek, kis- híján félszáz tudós él majd a megyében. De az őket megillető figyelem mellett legalább ilyen gondoskodás, bátorítás és elismerés illeti azokat is, akik nem a tudományos rangért vetik be szellemi erőiket, hanem legfeljebb egy apró téglát visznek a tudomány szabolcsi épületéhez, de enélkül nem lenne teljes a ház ... Páll Géza LÁTOGATÓBAN Mező András nyelvésznél A nyelvtudomány berkeiben dr. Mező András neve ismert, elismert név. A nyelv- tudományok kandidátusa, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola főiskolai tanára, eddig nyolc könyvet, és mintegy hetven tanulmányt, közleményt jelentetett meg, nem csak a saját, de a voltaképpen még mindig fiatal főiskola hírét is öregbítve. , — Hívtak Pestre, a Nyelvtudományi Intézetbe, mehettem volna Szegedre, de én itt maradok — mondja mintegy bevezetőként mondandója lényegéhez, hiszen — a szűkebben vett tudomány művelésén kívül — nem kisebb tételt akar igazolni, mint azt, hogy vidéken, pontosítsunk: vidéki lakhelyen is lehet a tudományt építeni. — Budapest pontosan olyan távol van Nyíregyházától, mint Nyíregyháza Budapesttől... Ragaszkodó típus vagyok, elkötelezettséget érzek a szülőföld és a rajta élő emberek iránt. Sohasem tudtam megválni ettől a vidéktől. Ennek persze reális alapjai is vannak. Ennek a vidéknek a nyelvén lettem nyelvész, nincs nyelvjárási jelenség, ami ismeretlen lenne. Már az egyetemen foglalkoztam településtörténettel, helytörténettel, rengeteg forrást dolgoztam fel, minden a tájra vonatkozó oklevél, a bennük szereplő emberek, ismerősek. Hallatlan biztonságérzet, hogy ismerem a táj múltját és embereit... (Ha tudnék gyorsírni, vagy magnót használtam volna, mást sem kéne tennem, mint az újságterjedelemhez tömöríteni és szerkeszteni mondanivalóját, oly szépen, nyomdakészen, világosan beszél.) A debreceni egyetemre az irodalom sze- retete vitte, verselgetett is, „de hamar rájöttem, tehetségtelen vagyok”. Első sikerei a nyelvészethez kötötték, és ez lett a meghatározó. Ö fejtette meg a Nyíregyháza név jelentését. — A nyelvtudomány — fejtegeti szakmájáról vallott nézetét —, történelmi nézőpontú tudomány, remélem, ez nem is vész el, ezért a magyarság történetéből is azok a korszakok érdekelnek, melyek a mai nyelv kialakulásához vezettek; az Árpád-kor és a magyar középkor 1526-ig. Felfogásomban, érdeklődésemben nyilván szerepet játszik, hogy találkozhattam Szabó István profesz- szorral, a történésszel, aki óriási ember volt. Néhány hónap baktalórántházi tanítás után 1963-ban került a főiskolára, a nyelvészeti tanszékre, így mondhatni őshonos, majdnem alapító a tanárképzőn. Pályája viszonylag gyorsan emelkedett. — Meglehetősen hamar befutottam egy bizonyos tudományos karriert, gyorsan jöttek az állomások. Harminchárom éves koromban lettem kandidátus, s akkoriban, jó ideig, én voltam a legfiatalabb „jelölt” a nyelvészek között. Első tanulmányom huszonhárom éves koromban jelent meg, pár év múlva az első könyvem, majd a többi. (Akad aki talán megkérdi: nem túlzott ez a magabiztosság? A munkásság elbírálása természetesen a szakemberek dolga. De, azt el kell hinnie az olvasónak, hogy ez az ember, ez a tudós, nem kérkedik. Csak válaszol, ha kérdezik. Szakmabélit egyet sem faggattam Mező Andrásról. Tanítványaival viszont már beszélgettem.) Kutatásainak egyik legfőbb területe a névtudomány, a kandidátusi disszertációja is a „Magyar hivatalos helységnévadás” címet viselte, s felölelte a magyar állam történetének lényegében az egészét, az Árpád-kortól, 1970-ig. Ö szerkeszti Hajdú Mihállyal, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárával a tulajdonnévkutatás egyetlen hazai folyóiratát, a „Névtani Értesítőt”, s mivel a diszciplínának kézikönyve nem volt, hát írt egyet az általános- és középiskolás diákok számára. — Ki is próbáltuk — mondja —, most a főiskolákon és egyetemeken is oktatható tárgy lett belőle, ezért szeretnék egy tankönyvet, vagy jegyzetet írni a témából. Jelenleg néhány folyó munkája és számos terve van. — Az utóbbi években kis törés állt be kutatásaimban. Két évig Nyitrán tanítottam és sok időt foglal el a főigazgató-helyettesi hivatalom ellátása is. De ha elégedett nem is vagyok, a tudományos munka iránti vonzalmamat, elkötelezettségemet szintentartom. Kutattam és kutatok is. Zavar az időhiány, mert sok a megrendelésem és sok a dédelgetett témám. Például három éve nyertem el egy megbízásos állami pályázatot; az MTA 100 ezer forintos támogatást nyújt a kutatáshoz, feldolgozáshoz, kiadáshoz. A téma hallatlanul érdekes. Címe: „Település és társadalom a XVI. századi Szabolcs megyében.” Ehhez két XVI. századbeli forrástípust vallatunk meg. A dikális összeírásokat, az adózó porták összeírását, és a dézsmajegyzékeket. Mindkettő nagyon érdekes forrás. A dikális összeírások a korabeli megyei birtokviszonyok felderítéséhez nélkülözhetetlenek, a dézsmajegyzékek pedig az adózók helyzetére vetnek fényt, az adózó lakosság személyes megismerésére adnak lehetőséget.-r Ez az á korszak, amikor a mai kételemű nevek elterjednek, s használatuk a jobbágyság körében is általánossá válik. Ezek a források fontos eseménytörténeti tájékoztatással is szolgálnak. Hiszen a XVI. századmásodik felé soha nem tapasztalt mértékben megmozgatta a földet itt is. A török terjeszkedésének hullámzása, a királyi Magyar- ország és részben Erdély ellenintézkedéseinek hatásai mind nyomon kísérhetők. Leírják, mely falvak, mikor adóztak a töröknek; ez általában 2—3 évente változott. És ezekből a forrásokból nyomon kísérhetjük a törökpusztításokat is. Megállapítható például, hogy az ország északkeleti részének akkori falurendszere legfeljebb 65—70 százalékában felel meg a mai helyzetnek ... • Fontos feladatának érzi a megyei történelmi olvasókönyv továbbvitelét, hogy alapos, sokrétű forráskiadvány legyen belőle. Ebben nemcsak az oktatási célok játszanak szerepet; ettől reméli, hogy megindulnak majd a megyei monográfia munkálatai. Mező András nem csak kutat és oktat, de mint a Debreceni Akadémiai Bizottság Nyelvtudományi Munkabizottságának társelnöke, tudományszervezéssel, tudománypolitikával is foglalkozik. Mit jelent szerinte vidéken a tudományt művelni? . — Van ennek egy szubjektív oldala. Nevezetesen: minden valamire való vidéki kutatónak úgy kell gondolnia, hogy a színvonal azt jelenti, nincs helyi! De ennek elfogadtatásáért mindennapos harcot kell vívni... Nem érzem kirekesztettnek magam a magyar tudományos életből, de számos társammal együtt igen is hátrányos helyzetűnek érzem magam, és ennek elsősorban az az oka, hogy túlságosan távol élünk a tudományos fórumok bizonyos típusaitól. Például kiadóhoz jutni Budapesten, hosszadalmas dolog. Az Akadémiai Kiadónál 1982-ben jelent meg egy könyvem, tíz évvel a megírás után! Azok a könyvek, melyek erre, mint kéziratra hivatkoztak, évekkel korábban láttak napvilágot. A vidéki akadémiai bizottságok önmagukban óriási jelentőségűek lehetnének, de egyelőre nem tudnak saját feladataiknak megfelelni, mert nincs hatáskörük, mert nincs vidéki könyvkiadás. Természetesen a DAB is rendezett jó néhány, a régión mesze túlmutató hatású összejövetelt, de végül is, programot adni nem tudnak a területen túlnövő feladatokra. Elszomorító, hogy a DAB munkájában a klubélet foglalja el a legnagyobb helyet. Hangsúlyozom; hogy ez így van, korántsem helyi hiba. — Persze a vidéki lakóhelynek is van előnye. A tudománypolitikában is érvényesül a képviseleti elv, és nem biztos, hogy a központban élő hasonló kaliberű kutató ugyanolyan eséllyel szólhat hozzá ezekhez a kérdésekhez, mint a ritkábban előforduló, épp ezért jobban felkészülő vidéki illetőségű kutató. Egyetlen kötelesség létezik: mindenütt színvonalat teremteni és tartani. És, aki ehhez méri magát, azt előbb-utóbb a földrajzi tényezők ellenére is elismerik. Számos főiskolai kollégánk is példa erre, akik akadémiai bizottságokban dolgoznak, akik ott vannak a minisztériumi szakbizottságokban. És az országos tudományos társaságokban is ott találhatók a megyebeliek. Az lenne a jó, ha minél többen lennének ... Egyik legfontosabb feladat meggyőzni az embereket, hogy Nyíregyháza Magyarország egyik jelentős városa. El kell hitetni, hogy nincs nyíregyházi főiskola, nincs vidéki tudományos élet, hanem magyar főiskola és magyar tudományos élet létezik csak... Mező András elismerésre méltóan sokat tett eddig a tudomány asztalára. De közismert: a hazai tudományosságban a címeknek lassacskán mitikus jelentőségük van. Néha már fontosabbak, mint maga a produktum. — Nem akarok csak „jelölt” maradni, de nem is óhajtok minden áron tudományos fokozatot elérni. Ezek a fokozatok vagy megilletnek valakit, vagy nem. Az erkölcsi érzékem tiltakozna az ellen, hogy az értékek jelenléte nélkül lépjek feljebb egy lépcsőfokkal. Ha úgy érzem, hogy teremttettem annyi értéket, amennyi ehhez szükséges, gkkor majd megpályázom a magasabb címeket Speidl Zoltán |||y| HÉTVÉGI MELLÉKLEI 1984. április 7.
