Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-01 / 78. szám
i Kelet-Magyarország 1984. április 1. Nagy-Britanniában tovább szélesedett a bányászsztrájk. A képen: rendőrök támadnak a sztrájkolókra Doncasterben. a hét — címszavakban HÉTFŐ: Mika Spiljak jugoszláv államfő prágai látogatása. — A terror és a hamisítások Jegyében lezajlott salvadori elnökválasztáson egyik jelölt sem szerez többséget. — Harcok Irak és Irán között. KEDD: befejeződik a szovjet—kínai konzultációk újabb fordulója. — Szudán, illetve Líbia panasza a Biztonsági Tanács előtt. — Eredménytelenül ér véget a közös piaci Tizek külügyminiszteri értekezlete. SZERDA: országos tiltakozási nap Chilében a Pinochet-rendszer ellen. — Kornyijenko szovjet külügyminiszter-helyettes londoni tárgyalásai. — A mongol külügyminiszter Moszkvában. CSÜTÖRTÖK: szovjet—etióp csúcstalálkozó a szovjet fővárosban. — Megszületik a döntés Izraelben: júliusban rendkívüli választásokat tartanak. PÉNTEK: Managua kérésére összeül a Biztonsági Tanács, miután újabb hajókat fenyegetnek az aknák a nicaraguai kikötők felé vezető vízi utakon. — Sekou Touré temetése Conakry- ban, afrikai államférfiak tanácskozásai. SZOMBAT: Konsztantyin Csernyenko üzenete olasz békeharcosokhoz. — Weinberger amerikai hadügyminisztert heves tiltakozás fogadja Athénban. — Erőfeszítések Bejrutban az újabb tűzszünet stabilizálására. A hét három kérdése Hogyan nyugati áll a kelet— tárgyalások ügye? Minden lehetőséget fel kell használni, hogy előbbre juthassunk a béke és biztonság megszilárdításának útján — ez volt a kulcsmondata annak az üzenetnek, amelyet Konsztantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára intézett olasz békeharcosokhoz, válaszként azok levelére. (A béke érdekében való összefogás kiterjedtségét jelezhette az a tény is, hogy a főtitkár megállapításait tartalmazó okmányt Assisi város és a ferences rend küldöttségének nyújtották át a Kremlben ...) Valóban, meg kell ragadni minden kínálkozó alkalmat, hogy visszatérhessünk a kelet-nyugati tárgyaló fórumokra, s azokon konstruktív munka folyjék. A Szovjetunió és a szocialista országok kezdeményezések sorával álltak elő, készek a párbeszédre Bécsben, Stockholmban és a genfi leszerelési értekezleten. Ugyanakkor az eurohadászati fegyverekről tavaly novemberéig ugyancsak Genfben folytatott megbeszélések felújítására nincs mód, mert az Egyesült Államok a telepítéssel lerombolta e tárgyalások alapjait. Ezt nem lehet éppen kedvező körülménynek mondani, de jobb reálisan szembenézni vele, mint illúziókba ringatni magunkat és a világot, úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. A jelek szerint azonban Washington éppen ezt próbálja tenni. Amerikai forrásokból különböző tárgyalási híresztelések látnak napvilágot, s a TASZSZ ezért volt kénytelen határozottan leszögezni: nem folynak és nem folyhatnak „suba alatti” tárgyalások, hiszen a telepítésekkel párhuzamosan nincs miről szót érteni. Lehet tárgyalni az euroraké- tákról, ám csak abban az esetben, ha az Egyesült Államok készséget mutat a telepítés előtti helyzet visz- szaállítására. Felhívhatta magára a figyelmet a Scowc- roft tábornok utazása körüli közjáték is. A korábbi nemzetbiztonsági főtanácsadó Reagan ajánlólevelével érkezett Moszkvába, s a legfelsőbb szovjet vezetéssel kívánt találkozni. Ez nem történhetett meg: a nyugalmazott generális ugyanis semmifajta új javaslatot nem hozott magával, s amikor felajánlották, hogy konzultáljon egy szovjet külügyminiszter-helyettessel, azt visz- szautasította. A korábbi bejelentésekkel ellentétben egyelőre nem kerültek beterjesztésre új javaslatok a bécsi haderőcsökkentési értekezleten sem, és várat magára az amerikai válasz a szocialista javaslatok ügyében. (Erőszakról való lemondás, Európa vegyi fegyvermentesítése, az atommentes zónák kialakítása, a katonai költségvetések befagyasztása, valamint csökkentése stb.) Annál nyugtalanítóbbak azok a hírek, amelyek — stílusosan szólva — csillagászati magaslatokba akarják emelni az űrfegyverkezésre szánt amerikai kiadásokat, s a rakétaelhárító rendszerek ügyében kötött korábbi megállapodás (A SALT-csomagból ez az egyezmény van jogilag érvényben!) felmondását mérlegelik. Azért olyan lényeges tehát a tárgyalások helyzetéről szólni, mert a washingtoni nyilatkozatok nyomán torz kép alakulhat ki. Mintha az Egyesült Államok most ki akarná sajátítani a tárgyalások, általa korábban nem nagyon kedvelt eszméjét, s a másik félre hárítaná a felelősséget a tárgyalások akadozásáért. Természetesen nem így állnak a dolgok. Elég a heti eseménynaptárt áttekinteni, hogy kitűnjék a Szovjetunió érdekeltsége a tárgyalásokban. (Kornyijenko Londonban, konzultációk Kínával, Mengisztu Moszkvában stb.) Ám valódi tárgyalásokra van szükség, és nem alibi tárgyalásokra az elnökválasztási év taktikai meggondolásaiból, amint azt a Fehér Ház körül szeretnék. Lehet tárgyalni, de csakis igazi tárgyalási szándék alapján ... O Miről tárgyalt a héten az ENSZ Biztonsági Tanácsa? Megszokhattuk már, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé többségében a válságterületekről szóló hírek kerülnek. A testület a héten sem panaszkodhatott az elfoglaltság hiányára, vitatémái tükrözték világunk három nyugtalan térségének problémáit. Az egyik Észak-Afrika, ahol Szudán Líbiát vádolta az omdurmani rádióállomás ellen elkövetett légitámadással. (Khartum szerint csak Líbia birtokában van olyan típusú repülőgép, amelyet állítólag észleltek volna, Tripoli viszont azt hangsúlyozza, hogy Dél-Szudánban polgárháború folyik, s minden bizonnyal szudáni repülőtiszt hajtotta végre az akciót.) Az eset kapcsán AWACS légi- felderítési rendszerrel ellátott amerikai gépeket vezényeltek Egyiptom, Szudánnal határos vidékei fölé, s más katonai intézkedések is történtek. Emiatt Líbia nyújtott be panaszt, hiszen az északafrikai ország már többször állt amerikai katonai nyomás alatt. Tárgyaltak annak a bizottságnak észrevételeiről is, amely az iraki—iráni fronton a vegyi háborúról szóló jelzéseket vizsgálta ki. Hiteles megállapításokat nem tudtak tenni, s a konzultáció általános felhívással fejeződött be, amely a vegyi fegyverek kiiktatását kéri a harcokból. Moszkvában közben határozottan visszautasították azokat az amerikai forrásból származó vádaskodásokat, miszerint a Szovjetunió vegyi fegyvereket szállítana Iraknak. Köztudomású: a különböző nemzetközi fórumokon éppen a Szovjetunió követeli, hogy tiltsák el a vegyi fegyvereket. Panasszal élt a Biztonsági Tanácsnál Nicaragua is. a kikötőibe vezető vízi utak elak- násítáisa miatt. Washington tagadta részességét, de a vizsgálatok megállapították, hogy nem „házilagos” kivitelű aknákat helyeztek el az el- lenforradaflimár csoportok a nemzetközi forgalom veszélyeztetésére, hanem amerikai gyártmányú eszközöket, amiket nyilván az Egyesült Államoktól kaptak. S olyan gyors- ■naszádokat használtak, amilyenekhez nem lehet hozzájutni a nemzetközi fegyverpiacokon sem; ezek sefn az égből pottyaeitak alá ... © Miért írtak ki rendkívüli választásokat Izraelben? öt hónapja váltotta fel Be- gint az izraeli kabinet élén Jdchak Samir, és jövő év novemberében járna le alkotmányos mandátuma. Júliusban mégis az urnák elé járulnak az izraeli választók, a belpolitikai válság következtében rendkívüli választásokat írtak ki. A 120 tagú parlamentben eredetileg 64:56 arányú többsége volt a kormánykoalíciónak. Két képviselő azonban a Libanon-politika ellen tiltakozásul az ellenzékhez csatlakozott, majd a mérleg nyelvét jelentő tárni párt, amely a szefárd, vagyis keleti származású lakosság politikai szervezete, pártolt el a kormányszövetségtől. Ráadásul Begin volt miniszterelnök távoitartotrta magát a szavai zástól, így a knesszetben 61:58 arányban, alulmaradt a megfogyatkozott kormány- koalíció. Nem volt más kiút, mint a választások kiírása-. A válság igazi oka a romló gazdasági helyzet, a tavaly 190 százalékosra nőtt infláció, valamint a libanoni politika fiaskója, amelyet kifejezhetett a különbeké szerződés bejrúti felmondása is. A közvélemény-kutatások szerint, ha most választanának, Samir kabinetjét a szociáldemokrata máráh-szövetség váltaná feL Csakhogy van még majd négy hónap, s ez az időszak veszélyekkel terhes. Emlékezetes lehet: amikor 1981 nyarán Begin ugyancsak rendkívüli választások kiírására kényszerült, és rosszul állt, részben átmeneti gazdasági manőverekkel (adócsökkentés, amely később súlyos következményekkel járt), részben a bagdadi atomreaktor s Bej rút bombázásával fordított. A jelenlegi helyzet is kalandokra csábíthatja a szélsőséges elemeket, figyelembe véve a libanoni szét- esettséget és az amerikai elnökválasztási évet. Az izraeli választási harc ezért nő túl a szűkén értele mezett belpolitikai kereteken, s mindenképpen jelentőséggel bír a Közel-Kelet válságának vetületéből is. Réti Ervin 35 ÉVES Á NATO Nyugtalan évfnrdulá □ tagállamok zászlaját ünnepélyesen vonják majd fel, s a beszédek nyilván hangzatosak lesznek Brüsszelben április 4-én, amikor az Észak-atlanti Szerződés szervezetének 35. évfordulóját köszöntik a NATO központjában. De a kötelező méltatások sem hallgathatják majd el, hogy a katonai tömörülés újabb belső viták színhelye lett az elmúlt hetekben. Mint már annyiszor, ezúttal is Washingtonból jött a figyelmeztetés, igaz, nem hivatalos formában: az európai NATO-tagállamoknak fel kellene már számolniok időről időre megnyilvánuló vonakodásukat az amerikai célkitűzésekkel kapcsolatban. Az évforduló küszöbén nem más intézte ezt a figyelmeztetést a többiekhez, mint Henry Kissinger, az egykori amerikai külügyminiszter, aki újabban nemegyszer képviselte nem hivatalosan a Rea- gan-kormányzat gondolatait. Latin-Amerika után Kissinger úgy tűnik, most Európát akarja ráncbaszedni. Szemére veti Washington partnereinek, hogy nem mindegyikük mutat kellő készséget az állítólag közösen elfogadott rakétatelepítési terv végrehajtására, nem mindegyik tesz eleget az állítólag ugyancsak közösen elfogadott fegyverkezési programok előírásainak, főként pedig azért, mert „kettős arculatot” mutatnak: a nyilvánosság előtt is bírálják nagy tengerentúli partnerük egyes tetteit. Igaz, Kissinger, aki átfogó programot is előterjesztett a NATO „megreformálására”, azért a mézesmadzagot is elhúzta a szövetségesek orra előtt: európai tábornokra bízná például a NATO európai haderőinek főparancsnoki tisztét, amit eddig hagyományosan amerikai tábornok töltött be, ígéri a nagyobb részvételt a közös fegyverkezési programokban, (hasonló ígéret már sokszor elhangzott, de azért a NATO- programok haszna eddig mindig a nagy amerikai fegyvergyártó vállalatok kasszájába került). Egészében véve azonban azt követeli, hogy Európa „vállaljon nagyobb szerepet saját védelmében” — dp ugyanakkor ne vitassa afc amerikai politika célkitűzéseit. hagyja, hogy az alapvető NATO-stratégiát változatlanul Washington szabja meg. Az amerikai rakétatelepítés körüli belső vita még nem ült el teljesen a NATO berkeiben, még mindig nem sikerült például kicsikarni Kihalás fenyegeti a ritka állatot Pandagondok Kínában ken, (ezt ugyanis furcsa módon szintén módfelett kedvelik a pandák), azért, hogy alacsonyabban fekvő régiókba csalogassák át az állatokat, ahol még bőségesebb a bambuszállomány. A kínai kormányzat illetékesei és a Nemzetközi Vadvédelmi Alap (World Wildlife Fund — WWF) vezetői a pandagondok megoldása érdekében már évekkel ezelőtt együttműködési megállapodást kötöttek. Kidolgozták a mentőakciók tervét, amelyhez Peking az elmúlt három esztendőben hárommillió, a nemzetközi szervezet pedig további egymillió dollárral járult hozzá. Kihalásuk veszélye ugyanis azért különösen fenyegető, mert mind ez ideig megoldatlan fogságban való szaporításuk kérdése. A világ azon szerencsés állatkertjei, ahol pandát őriznek, régóta próbálkoznak védenceik „családalapítási kedvének” élénkítésével. Nemegyszer távoli országokból hozatnak egy-egy kiszemelt társat saját nőstény állatukhoz. Az 1982 szeptemberében Madridban született Shu-Li apja például Londonból érkezett. A gondozók sokszor heteken keresztül igyekeznek „összemelegítem az így, messze honból összehozott szülőjelölteket, s lélegzetvisszafojtva figyelik a szaporodási hajlandóságot. Mivel azonban a „természetes rokonszenv” nem mindig egyezik meg a zooigazgatók párválasztási döntéseivel, a siker eddig általában elmaradt. Hollandia egyértelmű támogatását, de az újabb vita máris erőteljes hullámokat kavar a szövetségen belül. Igaz, sokak szerint ez is csak vihar egy pohár vízben: ahogy eddig, úgy ezután is csak látszatellenállás mutatkozik Washington terveivel szemben. Az Egyesült Államok eddig még mindig érvényre juttatta akaratát, s a NATO politikája és katonai stratégiája egyaránt az amerikai kormányzat politikájának és stratégiájának megvalósulását szolgálja, annak van alárendelve. Három és fél évtizeddel ezelőtt Washington a „szovjet fenyegetés” elleni küzdelem zászlaja alá toborozta partnereit. A jelszó ma is változatlan, holott az európaiak jó része ma már nem hisz benne s nemcsak a nyugat-európai lakosok, hanem már a kormányok között is akad olyan, amelyik kétségbe vonja a „fenyegetés” létét. Lassan többen vannak már azok, akik kezdik belátni : nem a nem létező szovjet fenyegetés, hanem a valóságos amerikai fenyegetés sodorhatja veszélybe Nyugat- Európát, hogy a NATO-tag- államok szerepét Washington csak annyira értékeli, ameny- nyire bevetésük képes lenne csökkenteni az Egyesült Államok fenyegetettségét egy esetleges nukleáris konfliktusban, hogy az amerikai rakéták nyugat-európai telepítése nem csökkenti, hanem növeli az érintett országok veszélyeztetettségét, hiszen célponttá változtatja őket. Éppen ez nyugtalanítja most az amerikai illetékeseket, ezért panaszolja fel Kissinger például, hogy „a békemozgalmak némileg az általuk kívánt irányba tudták terelni” egyes nyugat-európai NATO-tagállamok politikáját. A Reuter hírügynökség úgy fogalmazott, hogy a NATO-n belül szaporodik a „lábjegyzetes” országok száma, a tagok egy része nem minden parancsot fogad el fenntartás nélkül, a közös határozatokhoz fűzött megjegyzésekben fejti ki saját álláspontját. Mindez persze korántsem jelenti azt, hogy a NATO katonai tömbje gyökeresen megváltozott volna, farkasból báránnyá alakulna át. A NATO amerikai irányvonala változatlanul azt célozza, hogy egyoldalú fölényt teremtsen a szervezetnek a szocialista országokkal szemben, politikai és katonai eszközökkel fenyegesse őket, megtegye az előkészületeket egy esetleges agresszív háborúra. □ usztán csak arról van szó, hogy ez a politika ma már a szervezeten belül is nehezebben juttatható érvényre. S ez mindenekelőtt annak eredménye, hogy — ellentétben a NATO sokat hangoztatott „békés kezdeményezéseivel” — a szocialista országok képesek voltak bebizonyítani a világ, és mindenekelőtt Európa közvéleményének, hogy a feszültség enyhítésére ők törekednek komolyan és őszintén. S ha a NATO — Washington által diktált — közös politikája változatlanul veszélyezteti is a kontinens békéjét, van más út is, amelyre Európa léphet. Ennek az útnak első állomása az lehetne, ha a NATO hajlandó lenne elfogadni a szocialista országok, a Varsói Szerződés javaslatait: lemondana az erő alkalmazásáról, a fenyegetésről, a nukleáris fegyverek elsőnek történő alkalmazásáról. S az első állomás után sok újabb következhetne addig, amíg el lehetne jutni a katonai tömbök teljes felszámolásáig. Az évfordulón erről kellene elgondolkodni Brüsszelben. Kis Csaba IJWM! ®l =57K I V fi ® I mim Hónapok óta megfeszített erővel folyik a munka Szecsuan tartományban: biológusok és zoológusok válogatott csapata, s vadvédelmi dolgozók százai igyekeznek megakadályozni a Kínában őshonos óriás pandák kihalását. A kedvesen bumfurdi állatok már jó néhány éve felkerültek arra a listára, amely a föld legveszélyeztetettebb fajait tartalmazza. Napjainkban szabadon, helyesebben szólva Kína tizenkét vadvédelmi erdőterületén élő példányait mindössze ezerre becsülik. A szakértők szerint köztük most 300—400 állat élete forog kockán, mivel a legfontosabb, vulungi természetvédő körzetben (Szecsuán fővárosától, Csengtutól 140 kilométerre északra) kipusztult a pandák alaptáplálékául szolgáló bambusz. Már pedig a pandák válogatósak, s más táplálékot alig-alig hajlandók elfogyasztani. A tudósok megpróbáltak újfajta bambusztípusokat kinemesíteni, de ezek nem pótolják teljesen a megszokott étrendet. A mostani mentőakciók során tonnányi birka- és sertéshúst helyeztek el az erdős hegyvidéke-
