Kelet-Magyarország, 1984. április (44. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-18 / 91. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. április 18. Tavasz TETSZIK, hogy ez a tavaszunk se mis, mint a többi, hogy éppen ez a legszebb, mert ez van hozzánk legközelebb. Egy izgalmas labdarúgócsata szurkolója voltam a minap. A Keleti lakótelep pályáján hatalmas csata dúlt két étterem pincérei között. Tetszett, hogy vagy százan- százötvenen álltuk körül a játékteret, de az is, hogy néhány srác már alig várta a mérkőzés végét, mert ki akarta próbálni az új labdát. Mondom, örülök a tavaszi játékainknak, a játékot igénylő kedvnek, annak, hogy nemcsak az a pálya népesült be. hanem az üzemek kispályái is hangosak voltak a felnőttek víg zsivajától. En magam vagy tíz „okvetlen fontos” brigádrangadóra kaptam meghívót, és bevallom, hogy legszívesebben én is tornacipőt húztam volna, hiszen minden felnőttben ott marad egy játékos kisgyerek. NEM TETSZIK viszont, és a felnőttek jó érzését ezért Írtam előbb, hogy a gyerekeink idén tavasszal térben- helyben még annál is szegényebbek, amilyenek tavaly voltak. A játszóterek, már az a károsan kevés is, ami van, téli álmukat alusszák. Némelyik úgy tűnik, mintha fel se ébredne soha. A Keletiről kiveszett a hinta, eltűnt a még mindig őröm roncs repülő. Másutt sem jobb a helyzet Vagy semmi sincs, vagy ami játék van, az rossz. A belvárosban élő gyerek már-már azt hiszi, hogy kirándulni megy, ha elsétál a Ráckertig, ha kitéved az Ifjúsági lakótelepre. A labdák, mert hát előkerültek azok mégis, betonon, autóparkolókban pattognak, a kerékpárok járdákon száguldoznak. Tudjak: vannak szép és okos terveink, azt is, hogy nem valami vétkes feledékenység bünteti igy a gyerekeket A tervekhez pénz kell, a munkákhoz gép és ember. A tervek megvalósításához idő. És addig: járván tereinket, látván a Ráckertben édesapákat hintát javitani, elgondoltam, hogy mi történne, ha most, a tavasz tiszteletére a bérházakban élők is összefognának, ha társadalmi munkával próbálnánk segíteni azt ami a mi gyerekeinknek szolgát Vannak olyan területek, amelyek átmenetileg alkalmasak lennének a játszótérré alakításra. Nem reprezentatív játszótércsodákat kellene építeni, hanem ásni egy gödröt a homoknak, hegeszteni kiskapukat a földre tett sapka kapufák helyére, talán megnyitni néhány udvart talán ... A mátészalkai szerkesztőséghez érkező esetleges javaslatoknak gazdájául szívesen szegődünk. v ______________/ Értékeinket számba venni, azokról pontos leltárt készíteni még akkor is nehéz feladat, ha ezek az értékek számokkal leírhatók, ha forintban, összegben kifejezhetók. Nehezebb, ha bár valós, de a számok nyelvére lefordíthatatlan értékek azok. Az együttes, nem sokkal a siker után banketten ünnepelt. Tehette, hiszen rengeteg munkával, próbákon elhullatott verejtékkel, a felkészülésre és az előadásokra fordított szabad idővel áldozott ezért az eredményért. Nem egy ember, nem kettő, nem néhány, hanem sok. Nemcsak az együttes — méltán művész rangú — a táncot szenvedélyesen szerető és értő vezetők, hanem valamennyien, akiknek az együtteshez köze van. Nem vagyok sportellenes, de ezen a banketten eszembe jutott, hogy egy táncpróPályamű Szalmáiról Valójában sokszor kérdezzük magunktól: milyenek a mi gyermekeink. Mondunk róluk rosszat — aggodalommal, és jót — szeretettel. Következzék róluk három történet, mert hiszen egyszer olyan lesz ez a város, amilyenek ők. I. Nagy sikerű Kazincy-pró- zamondóversenyt rendeztek a városban. A művelődési ház vendégei voltak a Mátészalka és a környék iskoláinak legszebben beszélő gyermekei. Tökey Anetta ötödikes. Az öt-hatodik osztályosok korcsoportjának legjobbja: Gégény Andrea: Sokat beszélgetünk. — Hol tanultam szépen beszélni? Édesapámtól és édesanyámtól. Igen, mi nagyon szeretünk otthon beszélgetni. — Olvasni? — Igen. Nagyon sok mesét. — Milyen győzni? — Amikor a tanár néni felkészített erre a versenyre, akkor volt úgy, hogy sírtam is. És most minden szép. A tanár néni azt mondta, szépen beszélni a gondolkozáshoz is segít... Gégény Andrea hetedikes. A hét-nyolc osztályosok versenyének legjobbja: — Amikor először olvastam a szöveget már tetszett, de elolvastuk újra és újra, és a szöveg is egyre szebb lett. Tökey Anetta: A tanár néni azt mondta ... — Szeretsz olvasni? — Igen, és mi is sokat beszélgetünk otthon. A tanár néni azt mondta, hogy szépen beszélni azt is jelenti, hogy az ember szereti azt a tájat, ahol él. Mindkettőjük tanárnője Szabó Tiborné, a Zalka Máté iskola magyar szakos nevelője. II. A történet mint a mese. Egy országos környezetvédelmi pályázatot hirdettek. A beküldési határidő lejárta előtt két nappal Fecikovics János, a mezőgazdasági szak- középiskola tanára rábeszélt három fiút: dolgozzanak ők is. Elkészült a pályamű, erről a szatmári tájról. Akik írták: Sófi József negyedikes, Csekő József és Kosa István harmadik osztályos tanulók. Mint a mesében. Legjobbak lettek az iskolában, aztán messze legjobbak a megyei versenyen, még később harmadikak az országosan. — Mi voltunk az egyik legkisebb iskolából. Nagy hírű, nagy iskolák csapatai kerültek a döntőbe. Olyanok voltunk mint a szegény rokon. — Ha nem nyertünk volna, akkor is így a jó, hogy elindultunk ... A tanár: — Egyetemre készül mipd a három, és ha egy kicsit is tudtam segíteni nekik, ha jó útravalót vittek innen magukkal, akkor én boldog vagyok... A minősítés: arany! A közelmúltban Sárospatakon szerepelt, és „Arany III.” minősítést nyert a Szatmár táncegyüttes. ba van olyan fárasztó, mint egy edzés, vagy fárasztóbb is annál. Eszembe jutott, hogy az a bizonyos „Arany III.” minősítés a néptánc műfajában az élvonalhoz tartozást jelenti. És elhangzott ugyanott, hogy a régi nagy hírű együttest halottaiból kellett feltámasztani,'hogy ehhez az élvonalhoz újra fel kellett ■kapaszkodni. Eljöttek erre a beszélgetésre a város vezetői, az együttes jó néhány barátja. Kiderült, hogy hányféle kisszerű gond árnyékolja a táncosok életét, hogy a rangban a jók közé sorolt csoport támogatásokban bizony a szegényebbek közé tartozik, hovatovább annyira, hogy az további fejlődés gátja is lehet. Táncosokról írok, de a tavalyi év számos kulturális sikere, a „Mátészalka bemutatkozik” rendezvény rangja, amatőr művészeink, fafaragóink, festőink városon kívüli minden bemutatkozása, a fúvós ötös produkciói, a dalos tavasz eseményei is lemondást, munkát, áldozatokat kívánnak. Így valameny- nyi együtt ennek a városnak a rangját növeli, legalább annyira, vagy jobban, mint akármelyik mérkőzés eredménye. Következésképp ugyanannyi megbecsülést, okos figyelmet érdemel. Egyre inkább érdemel, mert ezek a leltározhatatlan értékeink is egyre nagyobbak. III. Veres Mária, az ipari szakmunkásképző intézet tanműhelyének oktatója: — Nagyon boldog vagyok. Tavalyelőtt volt egy tanulónk aki a tanulmányi versenyen országos második lett. Pont innen Szálkáról, ebből a nagyon fiatal üzemből. Most Kása Valéria megnyerte az országos szakmai versenyt. Kosa Valéria: — Még ma sem hiszem el egészen. Porcsalmai vagyok. Nagyon szeretek varrni. Eny- nyi. A verseny sikerült. Majd érettségizni szeretnék... — Ki segített? — Mindenki. Félrehúzódtunk, és dolgoztunk. A műhelyben is, az iskolában is. Nagy gyárak tanulói voltak a döntőn. Én is nagyon örültem, hogy szálkái vagyok. — Ki segített a legtöbbet? Valóságos névsort kapok válaszul, és kapkodva írom a neveket. Veres Mária, Bogdánná Gólya Sarolta, Czene Eurália, Ónodi Sándorné, Nehéz Györgyné, Gajdos Erzsébet ... ★ Milyenek a mi gyermekeink? Szóljon magáért a három történet, róluk és nevelőjükről, mert a világ olyan lesz, amilyenek ők. Kosa Valéria: Félrehúzódtunk és varrtunk. Harmónia L elkes klubtagság és egy önzetlen, áldozatkész vezető egymásra találásának eredménye egy jól működő klub. A Petőfi téri klub- könyvtárban működő „Harmónia’’ nyugdíjasok klubja példa, nemcsak a hasonló korosztályt összefogó kluboknak, hanem a fiataloknak is. Lelkesedésük tö- retlenségét eredményesen ápolja a klub vezetője, Apagyi József. Sokrétű, érdekes programok szervezésével, tevékeny megvalósításával tudnak harmonikus, fiatalos lendületű klubéletet élni. A debreceni és nyíregyházi színházlátogatások, fórumok, klubtalálkozások, kirándulások szerepeltek eddig a klub programjában. Az oldalt összeállította: BARTHA GABOR A város — vandógszommml Termékeny kapcsolat A közelmúltban Mátészalka vendége volt a testvérváros, Munkács háromtagú delegációja Kosztul Mihail Petrovics, a munkácsi terület pártbizottságának első titkára vezetésével. Általában háromévenként kerülhet sor hasonló beszélgetésre Mátészalkán, ezúttal harmadszor jártak itt. A testvérvárosi kapcsolat, mint minden ilyen, több oldalú. A pártmunkás mellett itt volt az ottani bútorgyár igazgatója és a gyár egyik munkása. Ezek a testvérvárosi kapcsolatok sokszálúak. Kialakultak már a bútorgyáraink között, a textilesek, a gimnázium és az ottani tanárképző között is. A vendégek részt vettek a felszabadulási ünnepségen. Jártak a bútorgyárban, itt például a gépesítés foka keltette fel a figyelmüket. Voltak a BFK-ban, az állami tangazdaságban. Ez utóbbi helyen a termelés és feldolgozás kapcsolata volt a téma. Jártak a mátészalkai termelőszövetkezetben. Nagy érdeklődéssel hallgatták mindazt, amit a háztáji gazdaságok segítéséről, támogatásáról, a háztájiban való gazdálkodás szervezéséről mondtak el a termelő- szövetkezetben. Felvetődtek szorosan szakmai kérdések is. A sertéshizlalás helyzete, az állami gazdaságban az, hogy a tehenészetben elérték a tehenenkénti 5100 literes átlagot. A vendégek egyébként felfigyeltek arra, hogy miként épül Szálkán a lakótelep, s tetszett nekik, hogy itt négyszintes háznál nincs magasabb. Megnézték az üzleteket, jártak az ÁFÉSZ-nél. Itt a kereskedelem, annak szervezése, a szövetkezet mezőgazdasági termelést segítő tevékenysége volt a téma. Rendkívül érdekelte a vendégeket a szálkái lakáselosztási rendszer, ugyanúgy, mint például a városi tanácselnök tájékoztatója a várospolitikáról, a távlati tervekről, vagy például a közigazgatás átszervezéséből adódó minden probléma. Új MSZBT' Április 3-án, az erről szóló oklevél átadásával ünnepélyesen is megalakult a város legfiatalabb MSZBT-tagcso- portja az ÁFÉSZ klubtermében. Az oklevelet a szövetkezet felszabadulási ünnepségén adták át. A tagcsoport megválasztott elnöke Sallai Zoltán mondta: — Vannak olyan általános céljaink, amelyek természetesek. A magyar—szovjet kapcsolatok ápolása, az egymás jobb megismerése. Ehhez — tagcsoportonként — több segítséget kapunk ezután. Ugyanakkor kereskedők is vagyunk. Ellátogatott hozzánk az ünnepen a vátagcsoport rosban tartózkodó szovjet delegáció is. Beszéltünk a terveinkről. Kapcsolatot akarunk kiépíteni Munkács, vagy Beregszász valamelyik hasonló kereskedelmi vállalatával, szövetkezetével. Ügy tűnik ez sikerül. Maga a találkozás, egymás tapasztalatainak megismerése is nagy nyereség. A szakma emberi barátságok forrása is lehet. Más oldalról: tagjai vagyunk az Északkelet-magyarországi Árucsere-forgalmi Társaságnak, így lehetőség nyílhat a baráti-szakmai kapcsolatokon túl a kereskedelmi kapcsolatok, a kishatárforgalom növelésére is. Kívül még tatarozzák,.. Már kölcsönöz a könyvtár Kívül még állványerdő magasodik — építők serénykednek, hogy visszaadják régi díszeit a patinás épületnek —, belül azonban már fogadja olvasóit a megújult és háromszorosára bővült könyvtár. Az ötvenezer kötetnyi kölcsönözhető állományrésznek mintegy felét szabadpolcon helyezték el a nagy földszinti teremben, az emeletre érkezőket pedig igazi újdonságok várják. Klubszerűén berendezett helyiségben mintegy 150 újság és folyóirat fogadja azokat, akik a legfrissebb információkat keresik, s itt kapott helyet a zenei gyűjtemény is. Egyelőre még csak néhány száz hanglemezből lehet válogatni, a dinamikusabb fejlesztésre igazában az új feltételek adnak lehetőséget. A berendezések már a helyükre kerültek, a szerelési munkák befejezése után rövidesen birtokba vehetik a nyolc lehallgató helyet a zene- és verskedvelők, s azok is, akik a nyelvleckék iránt érdeklődnek. A könyvtár elsősorban a komoly zene barátaira számít. A belső olvasóteremben tízezernyi különféle dokumentum — kézikönyv, szakkönyv, mikrofilm, helyismereti irodalom — segíti az önképzést és a kutatást. 24 olvasó számára rendezték be, de alkalmanként ez a terem ad lehetőséget a könyvtár kisebb rendezvényeinek, például az író-olvasó találkozóknak is. Az épület teljes „felöltöztetése” után sor kerül majd az ünnepélyes megnyitóra is. Addig is, már most is örömmel veszik birtokba az otthonos, kellemes*' környezetet nyújtó könyvtárat, az új feltételek között tovább javuló és bővülő szolgáltatásokat a város könyv- és zenekedvelő lakói. Áts József Még állványerdő borítja a „Csizmadia-palotát”, de hamarosan eredeti szépségben látjuk...
