Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-30 / 76. szám
Id84. március 30. Kclet-Magjarorsrág 3 Kaptár „KAPTÁRBA” GYŰJTIK a munkásművelődést segítő ötleteket a szakszervezetek megyei tanácsa Móricz Zsig- mond Művelődési Házában, hogy azután azokat megoszthassák közel száz munkahely dolgozóival, a művelődés ottani aktivistáival. A Kaptár nem egyéb, mint egy kemény fedelű iratgyűjtő, amiből a munkahelyi művelődés új formáiról, tanfolyamokról, ötletekről tájékoztató betétlapok gyorsan elővehetők. A munkósművelődés támogatásának csak egyik újszerű jele az említett módszertani kiadvány. Az SZMT művelődési háza társadalmi vezetőségi ülésén az elmúlt esztendőről azt is megállapították, hogy fokozottabban számíthattak az üzemi népművelők, szakszervezeti tisztségviselők és aktivisták a művelődési házra. A szocialista brigádok kulturális vállalásainak teljesítésében tovább nőtt az „Igaz ez a szép” brigádvetélkedő szerepe. A bizalmiak klubjai segítették tagjaik eligazodását a gazdasági élet összefüggéseiben, a szakszervezeti feladatok megismerésében. Sikeres üzemi körműsorokat adott a Szabolcs-Volán szakszervezeti táncegyüttes, számos munkáskórus, és nőtt az igény a fúvószenekar fellépései iránt. A hátrányos helyzetű általános és közép- iskolásokat a korábbi évekhez hasonlóan támogatták a továbbtanulásban. A szak- szervezeti amatőr művészeti mozgalomban is nőtt a Móricz Zsigmond Művelődési, Ház szerepköre. Három művészeti ágban — néptánc, fúvószene, kórusművészet — jól felkészült együtteseik vannak, melyek meghatározzák megyén belül a mozgalom színvonalát, rangját. A SZAKSZERVEZETI NE- VELÖMUNKA színesítése, gazdagítása az idei kiemelt feladatok egyike. A korábban bevált formákkal erősítik a világnézeti nevelést, a munkahelyi demokrácia és érdekvédelem továbbfejlesztését. A főbb rendezvények is ezt a célt szolgálják. Ismét jelentkezhetnek a szocialista brigádok az „Igaz ez a szép” vetélkedőre, melyben ezúttal külön kategóriában küzdhetnek a nehezebb feltételek között dolgozók és a nagyobb versenytapasztalatokkal rendelkezők. Április végén lesz Záhonyban a munkás- és ifjúmunkás kórusok dalos ünnepe. A szakszervezeti művelődési ház közreműködik a nyíregyházi majális programjának összeállításában, lebonyolításában. Meghirdetik a munkásfiatalok országos vers- és prózamondóversenyét, a felkészülés részeként létrehozzák a versmondó műhelyeket. A hátrányos helyzetű szakmunkástanulók felkarolására júliusban Zemplénben, a néptáncegyüttes edzőtáborával közösen rendezik meg az ifjúmunkások közművelődési táborát. A PROGRAM ÖSSZEÁLLÍTÁSÁNÁL hangsúlyt kap az olvasás népszerűsítése, a művészeti értékek befogadását megkönnyítő vitaalkalmak teremtése. Ez már részben a művelődési ház ízlés- fejlesztő törekvéseihez kapcsolódik. Az amatőr művészeti csoportjaiknak nemcsak a működés feltételeit igyekeznek megteremteni, hanem folyamatos módszertani háttérről is gondoskodnak. Minden említett művészeti ágnál igaz ez, de legszembetűnőbben a munkás- és ifjúmunkás kórusoknál érvényesül a törekvés. A sok nehézséggel küzdő énekkari mozgalom eredményei a körvezetők állhatatosságán túl nagyrészt ennek a gondoskodásnak köszönhetők. Ifik gyára Bogdányban Táska, tolltartó Vajáról Új munkahely . — melléküzemben KOSARFONÚ. (Császár Csaba felvételei) Három új melléküzemmel bővül a vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet tevékenysége. Alig egy hete kezdődött meg a termelés a bőrdíszműüzemben, ahol félszáz vajai asszonynak és lánynak tudnak állandó munkalehetőséget biztosítani. Egyhónapos betanulás után sporttáskákat, tolltartókat készítenek az üzemben. A Skálával kötött szerződés alapján értékesítik termékeiket a hazai piacon, de a tervek szerint külföldre is készítenek tolltartókat. Ha az üzlet jövedelmező lesz számolnak azzal is Vaján, hogy bővítik a bőrdíszműüzemet. A Csepel Művekkel már jó néhány éves kapcsolata van a termelőszövetkezetnek. Az idén bővítették kooperációs kapcsolatukat, amelynek eredményeképpen szerszámgépekhez készítenek különféle alkatrészeket a vajai gépműhelyekben. A harmadik üzemrésznek még csak a tervei vannak meg. Az elképzelések szerint októberben kezdi meg működését a konzervüzem, ahol szintén 50 embert tudnak majd foglalkoztatni. Ez szintén egy önálló üzem lesz, ahol főként a termelőszövetkezeti tagok által megtermelt zöldségfélét szeretnék feldolgozni, tartósítani és üvegekbe tölteni. Az értékesítés gondja azonban már a Nyíregyházi Konzervgyáré lenne, amely megvásárolja a vajai konzerveket. Főként paprika, paradicsom és uborka feldolgozását tervezi ily módon a vajai termelőszövetkezet. Ahogy behúzzuk magunk mögött a Szabolcs Cipőgyár nyírbogdányi üzemének bejárati ajtaját, nyílik a szemközti ajtó is — az üzemcsarnoké. Egy köpenyes lány lép ki rajta — tizennégy, tizenöt évesnek gondolom. Rágyújt. Csatlakozik a többi fiatalhoz. — Ha másfél, kétóránként nem jövök ki pár percet pihenni, mire letelik a nyolc óra, nagyon elfáradok — mondja. UHIDO-módszer Bemegyünk a munkacsarnokba. Nem nehéz a folyosóbeliekhez hasonló korúakat találni, inkább az ellenkezője jelentene gondot. Találomra megszólítok valakit: — Nagy Katalin vagyok, tizenöt éves, besztereci. Nyolcadik után nem akartam tovább tanulni. Édesanyám is itt dolgozik, hát én is ide jöttem. Nem volt nehéz bejutni. Engem is. ahogy a legtöbbünket, az UNIDO- módszer szerint tanítottak be. (UNIDO — az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete. Ennek kezdeményezésére egy munkaképesség-fejlesztő, betanító módszert dolgoztak ki angol szakemberek. A szerk.) A legtöbb, amit eddig egy hónapra kaptam, 2900 forint volt. Az úgynevezett tüzödei szalagon — amely mellett a nők zöme van — dolgozni kemény, férfias dolog. Olyannyira az, hogy Angliában például kizárólag férfiak csinálják. Az üzemben viszont az „erősebb” nem a „gyengébbikhez” képest — némi túlzással szólva — csak jelképesen van jelen. Ugyanakkor vannak olyan munka- műveletek, melyeknek „értéke” két fillér. A tüzödei szalag egyik gépe mellett beszélgettünk a nyírbogdányi Balogh MáriáBalogh Mária: „...a kézügyességen múlik”. Dolgoznak a tüzödei szalag mellett. Üzemavatásra készülnek Rakamazon Tejtermékek tizenhét községnek Mint arról már a lap hasábjain is hírt adtunk, a rakamazi Győzelem Tsz, a Rakamazi ÁFÉSZ, a tímári Béke és a gávavencsellői Szabadság Termelőszövetkezet öszefogásával készült el, rövid másfél esztendő alatt az üzem. Naponta 20 ezer liter tejet dolgoznak fel, amiből a hagyományos literes és félliteres tejen kívül készítenek iskolatejet, tejfölt, tejszínt, karamellás tejet és túrót. A megyei tejipari vállalattal kötött szerződés alapján azonban a vállalattól is vásárolnak különféle tejtermékeket — összesen 20 félét —, amelyet a társulás szállít a környékbeli településekre. Hatvan-hetvenezer ember ellátásáról gondoskodnak majd 17 községben. Hogy mindig legyen friss tej és tejtermék a falvakban, délben is szállítanak majd a Nagy Katalin: „Nem volt nehéz bejutni”. val. Főnöke, előzőleg „megsúgta” róla, hogy rendszeresen jóval a norma fölött teljesít. — Hét éve kerültem ide — kezdi. A betanítási idő, három hónap után már munkába is álltam. Havonta 4— 5 ezer forintot keresek, attól függően, hogy milyen jó a modell. Szerencse, hogy nem vagyok fáradékony alkat. Az otthoni munkákra is marad erőm. Különben itt minden a kézügyességen múlik. A lehetőségek alatt Kék, Kemecse, Beszterec, Vasmegyer és Nyírbogdány asszonyait, lányait foglalkoztatja az üzem. Az egység, a cipőgyár termelési értékének harmadát, az ösz- szes lábbeli felsőrész felét adja. Kizárólag felsőrészkészítéssel foglalkoznak. Termékeik a kész cipőkbe beépülve belföldi és szovjet piacokra kerülnek. — A foglalkoztatottak zöme amolyan „kétlaki” dolgozó, — tájékoztat Alkéri Imre üzemvezető. — Az emberek, jövedelmük csak egy részét, sok esetben a kisebbik hányadát szerzik meg a cégnél. A többi, az otthoni, háztáji tevékenység eredménye. Ez hátrányosan befolyásolja az üzemben végzett munkájukat. Tavasszal és az almaszedés idején például mindig visszaesik a termelés. Az is igaz persze, mi nagy pénzeket nem tudunk adni. A normák szigorúak, meg kell dolgozni a tisztes fizetésért. Más jellegű probléma, hogy a 250 dolgozó átlagéletkora nem éri el a 25 évet. Most is majdnem ötvenen vannak gyesen. A visszatérő kismamáktól nem lehet még az átlagos munkaintezítást sem elvárni. Mindezek a gondok együttesen azt eredményezik. hogy az üzem a lehetőségeihez képest csak 80—90 százalékosan teljesít. Sztancs János Alkéri Imre: ........nagy pénzeket nem tudunk adni”. Befejezéséhez közeledik a tejüzem építése Rakamazon. Már a technológiai szereléssel is végeztek a szakemberek, csupán tereprendezési munkák és a takarítás van hátra. Ezzel egy időben folynak az engedélyezéshez szükséges különféle vizsgálatok. Ha minden kedvezően alakul, április 2-án megkezdődhet a termelés a közös beruházásban megvalósult tejüzemben. boltokba. Ugyancsak megoldják a hét végi ellátást is. Erre a célra speciális, hűtő- berendezéssel ellátott gépkocsikat vásároltak. D llami gondozott gyerekek között töltöttem egy napot. Az életükkel ismerkedtem, hallgatásukat hallgattam, félve tapogatódzó kérdéseikre, tekintetükre kerestem magamban vagy ebben a magára hagyott világban a választ, amely mindkettőnket megnyugtatott volna. Minek tagadjam: nem találtam. Csak Jóska befelé sugárzó, barna szemét láttam, a kannát jobb kezében, amint éppen kútra megy, aztán disznót őriz vagy tehenet; paprikás krumplit eszik ebédre, vacsorára, s reggelente szalonnát rágcsál. A felső fogsora hiányzik, kihullottak a fogai a vitamin- hiánytól ; suttogva beszél, tudom, fáj neki, hogy ilyen gyengén kapaszkodhat a világba, hogy nem szakíthatja ketté a tanya csendjét boldog kiáltással. De a szemében elfér a világ. Karcsi lép a terembe botladozva. Homlokán, arcán zöld, kék foltok. Amikor jár, nem nyújtják ki a tárgyak segítő karjaikat, a fénysugarak botladozva jutnak a szemébe, tekintetében megmerevült az utolsó értelmes mondat. Fülledt a terem levegője, belénk szorul a tehetetlenség és a küszködés. Karcsinak nem engedelmeskednek a hangok, az ajkak újra kezdenének, de csak jajszó hallatszik a falak között. Gyermekkorom lobogó rétjei jutottak eszembe, önfeledt nyúlvadászatok és a simuló fűben megbúvó apró felfedezéseink. Egy bogár zöldes-kékes-fekete ragyogása, a fű gazdag, esőtől harmatos csendje vagy a katica kapaszkodása egy fűszálon gyermeki képzeletem hiányos réseit töltötte meg izgalmas tartalommal. Egymáshoz kapcsolódott a világ minden jelensége, mosolygó összefüggések szorítottak kezet a szemem előtt. Jó volt tudni, hogy vagyok, hogy hozzám tartozik minden: az erdő, a kis patak és az ég. Előttem állt Karcsi, és valahová a hátam mögé nézett, keresett valami összefüggést elmosódott kontúrjaink és a hangok között, amelyek messziről, egy másik világból érkeztek hozzám. Csak néztem őt, és próbáltam elkapni életének utolsó értelmes mondatát, utolsó érzelmi rezdülését. Aztán ismét Jóskát láttam. Büszke ez a fiú! Szemében olyan tűz ég, ami elfeledteti rongyos ruháját, sovány testét, suta mozdulatait, félénkségét. Vagy éppen külső megjelenése emeli ki még jobban egyéniségét, így válik felejthetetlenné, jelképpé bennem ez a fiú: csendes, de mély büszkeségével. Tudom, erős akaratú felnőtt lesz belőle. Karcsi, Jóska meg a többiek. Akikkel nem találkoztam, nem beszéltem. Tudom róluk, hogy minél előbb szeretnének hazatalálni. Talán szubjektív voltam. Az egy nap alatt láttam boldog, önfeledt gyerekeket is. Jó volt nézi őket, de nem szabadulhattam a gondolattól akkor sem, hogy többségük szülők, otthon nélkül nő fel. A változtatni serkentő szomorúságot hoztam magammal a holnap növekvő „ha- jótörött”-jei iránt. (n. 1. a ) Szemében tűz R. G,
