Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-29 / 75. szám

1984. március 29. Kelet-Magyarország 3 H a a kísérleti példá­nyokat az Építőipa­ri Minőségellenőrző intézet rendben találja, ,.versenytársa” lehet a ház­tartási radiátorok gyártá­sában a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezeit a Dunai Vasműnek. Keresett termék a ház­tartási radiátor. Ez adta az ötletet a nyíregyháziaknak. A szövetkezet egyébként is gyárt — nagy tételben — ipari célra olajhűtő radiá­torokat. Így kis átalakítás­sal megoldható a családi házak fűtéséhez szükséges háztartási radiátorok gyár­tása Nyíregyházán. Szán­dékát közölte a szövetke­zet vezetősége az OKISZ- szal. Csak azért kérték, hogy a gyártáshoz szüksé­ges anyagot (lemezt) kap­ják meg. Gyors válasz ér­kezett, adják a szükséges anyagot Ezek után készítették el a szövetkezetiek a háztar­tási radiátor mintapéldá­nyát. De mielőtt elküldték volna ellenőrzésre az Épí­tőipari Minőségellenőrző Intézetbe, házi vizsgálat­nak vetették alá. Szerintük o mintadarab minden jel­lemzője megfelel az előírá­soknak, a követelmények­nek. Már csak az engedély­re várnak. Ugyanis külö­nösebb beruházás nem szük­séges a gyártás megkezdé­séhez, mert a gépparkjuk alkalmas rá. Csupán egy NDK-gyártmányú tömbö- sítő gépet vásároltak part­nerüktől. Minden reményük meg­van tehát arra, hogy az en­gedély hamarosan megér­kezik. S akkor már május­ban megkezdik Nyíregyhá­zán a háztartási radiátorok készítését. Ez évben mint­egy 100 ezer négyzetmétert gyártanak. S ez igazán me­lengető hír — a családi- ház-építőknek. B elkészülés, kockázat, no és egy kis lele­ményesség szüksé- k a szerencse mellé, hogy valaki pályázaton nyerjen egy korszerűen felszerelt üzemanyagfo- gyasztás-mérő állomást. A nyertes a Nyíregyházi Köz­terület-fenntartó Vállalat. Szakemberei jó pályázatot készítettek az üzemanyag- fogyasztás-mérő és -beállí­tó állomás műszerparkjá­nak modernizálására. A pályázatot gépjármű­üzemeltető üzemek, válla­latok, intézmények, szövet­kezetek között hirdette meg a minisztérium. Szabolcs­ból legalább tízen pályáz­tak. A Nyíregyházi Közte­rület-fenntartó Vállalat a pályázattal 370 ezer forin­tot nyert. Rekordidő, egy év alatt épült meg az állo­más és 1984. február eleje óta már üzemel. Ezzel le­hetővé vált, hogy meg­kezdjék saját gépeik üzem­anyag-fogyasztásainak mé­rését. Azóta pontosan be is tudják állítani gépeiket a takarékos fogyasztásra. A műszeres beállítás kö­vetkeztében nem csupán üzemanyagot takarítanak meg, hanem megállapítják a hibaforrásokat is. Így a hibákat már bekövetkezé­sük előtt kiszűrik. A Nyíregyházi Közterü­let-fenntartó Vállalat évi üzemanyagköltsége megha­ladja a 6 millió forintot. Ebből az idén az állomás működése eredményeként 150 ezer forintot takarít­hatnak meg. A másik előny az. hogy lehetővé válik a gépek javításának tervezé­se, s javul az üzembizton­ságuk. Az sem mellékes, hogy eredményeik alapján ható­sági bemérő állomássá nyil­vánították a közterületiek bázisát. Így áprilistól külső vállalatok részére is elvé­gezhetik a tehergépjármű­vek üzemanyag-fogyasztá­sának mérését. Valójában nemcsak pá­lyázatot nyertek. Az állo­más működésével üzem­anyagot takaríthatnak meg, s egy eddig hiányosan mű­ködő szolgáltatást is vé­geznek. Ezt csak kiegészíti az állomás mellett létesí­tett négy gépkocsiállásos gyorsjavító műhely, ahol ki is javítják (!) az állomás műszereivel mért hibákat. Ezzel a biztonságosabb köz­lekedést is szolgálják. Farkas Kálmán WARTBURG FÉKBETÉTEK ra­gasztását készíti elő Mándokon Laczi József. A fa- és vastömeg- cikk-ipari szövetkezet ebben az évben 400 darab fékbetétet ké­szít a Villamosszigetelő- és Mű­anyaggyár kisvárdai gyárával együttműködésben. (Gaál Béla felvétele) — Szervusz, kenyeres! Ezer éve nem láttalak. Mi van veled? Hogyan élsz? — Szorongatta rég nem látott barátja kezét Szakolcai. — Mikor is találkoztunk utol­jára? — Tíz éve, az érettségi találkozón. — Valóban, már tíz éve. Micsoda buli volt... Mondd: még mindig olyan szép és kedves a feleséged? Emlékszem, akkorát tán­coltunk ... — öt éve elváltunk. Ott­hagyott a gyerekekkel együtt. — Csodálatos asszony. Kérlek, add át neki a kéz­csókomat! De mondd, hogy a fenébe lettél te pszichiá­ter? Gyakran olvasom az újságban a lelki tanácsai­dat. — Az nem én vagyok, csak névrokonság ... Tudod, én lakberendező lettem. Es a te családod? Bizonyosan nagyok már a gyerekeid. — Nem lehet gyerekünk. Tudod, az a régi baleset... szóval nekem nem lehet. SIKERE VAN A ZÁHONYI KÖZLEKEDÉSI SZAKKÖZÉPISKOLÁNAK, ahová újabban többszörös a túljelentkezés. A vasútforgalmi szakon a keleti országrésznek képeznek szak­embereket, míg az anyagmozgató gépészek képzése országosan egyedülálló, ök az érettsé­gi bizonyítvány mellé szakmunkás-oklevelet kapnak. Főleg a vasúti átrakókörzetben szá­mítanak rájuk, de többen vannak, akik egyetemen, főiskolán továbbtanulnak. Az iskolá­hoz 152 személyes kollégium tartozik, így a távolabbról jelentkezőket is el tudják helyezni. Képünkön: egy kis terefere a szünetben az iskola aulájában. (Gaál Béla felvétele) AHOL A KÖVESÚT VÉGET ÉR Érpatak hullámzásai AHOL A KÖVESÜT VÉGET ÉR, OTT VAN ÉRPATAK. INNEN MÁR CSAK ERDŐK ÖSVÉ­NYEIN, VAGY DÜLŐUTAKON LEHET ELJUTNI A SZABOLCSI ÉS A HAJDÚSÁGI FALVAKBA. DE ÜJFEHÉRTÓN ÁT, A SZÉLRÓZSA MINDEN IRÁNYÁBA ELJÁRNÁK AZ ITTENIEK, HOGY KENYERET KERESSENEK. TAKÄCS JÓZSEF, A KÖZÖS TANÁCS KIRENDELTSÉG VEZETŐJE MEGLEPŐ SZAMOT KÖZÖL A MOST IS FOR­GALMAS HIVATALÁBAN. — Tüdőszűrő előtt minden évben 5—600 felszólítást kül­dünk ki a faluba. Mert eny- nyien ingáznak Restre, Deb­recenbe, Nyíregyházára, Tég­lásra, Űjfehértóra. Nálunk a munkalehetőségek változóak, egyedül a tsz biztosít mun­kát. Földrajzi fekvésünk nem a legszerencsésebb. Zsindelyes tanyán Az alapellátás megoldott a 2540 lelkes településen. A hosszú, kövezetlen utcák két oldalán itt-ott építőanyag. Néhány emeletes ház is ma­gasodik az apró, két végű há­zak fölé. Ide tartozik Zsin- delyes-tanya is a maga hosz- szú, „foghíjas” utcájával. így külsőre, meg ami a szervezést illeti, megyénkben egyedinek mondható ez a község. A tanács kirendeltségén a jó öreg cserépkályha tövé­ben beszélgetünk Takács Jó­zseffel a sajátosságokról. Az erdők közelsége- miatt itt többnyire fával tüzelnek. A víz már vezetéken folyik, öt évvel ezelőtt a hajdúhadházi és a geszterédi vízműre kap­csolták rá az itteni vezeték- rendszert. A vízmű központ­ja Szolnokon van. ugyanak­kor a karbantartó a SZAVI- CSAV nyírbátori üzemegysé­géhez tartozik. A tanács köz­pontja Üjfehértón található, de az ellátásról a Nagykállói ÁFÉSZ gondoskodik. A káliói szövetkezet anya­gilag is támogatta már a kö­zös tanács itteni elképzelé­seinek megvalósítását. A Hajdúsági Iparművek sze­rény összeget utalt át az it­teni buszváró megépítésére. A település létszáma azért is hullámzó, mert sokan elköl­töznek az említett helyekre. A kirendeltségvezető: „Egyik debreceni lakótelepen már van egy kis Érpatak.” CB a tsz-ben — Hát magát mi szél hoz­ta erre Miklós bácsi? kér­dezi a kirendeltségvezető Gagna Miklóst, aki a tanyá­ról jött néhány hivatalos pa­pírral. Jött, mert az állatál­lománya szaporodott. Elége­detten távozik, hamarosan pénz üti a markát. A változásoknál említik, hogy üres hely is van az óvo­dában, s a község mind a hat óvónője főiskolát vég­zett. Jó hír ez a kicsinyek­nek. Jó hír a fiataloknak, hogy idén felújítják a kul- túrházat. Mindenki örülhet, hogy a régi tűzoltószertárat átalakítják, s néhány hét múlva ebbe a tágas épület­be költözik a posta. A falu szélén, a szőlősker­tek közelében pillantjuk meg a szép kis tavat. Jólesik a partján néhány percre meg­állni. Halat telepítettek bele, s a helyi horgászszervezetet a tsz patronálja. A tsz-irodán CB-rádió sis­tereg. Kell a készülék, hogy a szétszórt településen gyors legyen az összeköttetés. Ná- nási Lajos tsz-elnök arról szól, hogy az utóbbi egy év­ben néhány ingázót sikerült itthon tartani. Egy év alatt negyvenen vállaltak munkát a szövetkezetben. Pedig nem tagadható, hogy a szövetke­zet főleg a kedvezőtlen adott­ságok miatt hullámzó telje­sítményt nyújtott az elmúlt években. „Egyenletesen, jól jövedelmez viszont a két melléküzemágunk. A Debre­ceni Ruhagyár varrodája és a nyíregyházi papírgyár do­boz- és papírüzeme. A két üzem már a jövő.” Divat Kanadának A nagyobbikban, a varro­dában Butkai Ildikó a veze­tő. Csinos szoknyákat mutat, s hozzáteszi, hogy valameny- nyit kanadai hölgyek fogják viselni. A gép mellett har­mincán dolgoznak, jövőre ta­lán már nyolcvanan lesznek. A hosszú csarnok mellé most épül a szociális létesítmény. A debreceni vezetők azt mondták, hogy az itt dolgo­zók közül a nyolc osztállyal rendelkezők bizonyos gya­korlat után szakmát is sze­rezhetnek. Nemrégiben egyesült az új­fehértói és az érpataki tsz. A két közgyűlésen már kimond­ták az igent. Az egyesüléstől az érpatakiak újabb munka- lehetőségeket várnak. Nem hullámzó, hanem egyenletes teljesítményt. És biztosabb boldogulást. Nábrádi Lajos1 — Gratulálok, öregem! Olyan szépek és okosak, mint az anyjuk? — Mór többször fel akar­talak hívni telefonon, de valahogy nem jött össze a dolog. Emiatt a baleset mi­att szorongásaim vannak néha. Gondoltam, egy jó ba­rát bizonyosan tud segíteni. No, de ez nem utcára való téma... — A Múltkor ajánlottak egy telket a szigeten. Va­lami csinos vityillót szeret­nék építeni rá. Gondoltam, megtervezhetnéd. — Nehéz ügy, én ugyanis kohómérnök vagyok. — Nagyszerű! Tudtam, hogy számíthatok rád. Hogy van a mamád, a kedves Mariska néni? Micsoda ka- pucinereket tudott csinál­ni... Még most is a szám­ban érzem az ízét. —• Ne ízetlenkedj, paj­tás! Tudhatnád, hogy árva gyerek vagyok, se apám, se anyám. — Hát ennek szívből örü­lök. Add át neki kézcsóko­mat! Hallom, te tervezted az új kultúr centrumot. Gondolhatnál rám a beren­dezésnél. Csinálhatnánk egy kis vállalkozást. Manapság divat a szakcsoport. Amúgy is állást kell változtatnom, mert a főnök nagyon pikkel rám. — Ragyogó ötlet. Hozzunk össze egy magánszanatóriu­mot. A pácienseidnek én tartom majd a munkaterá­piás foglalkozásokat. Csiná­lunk egy népi kohót kínai mintára, és én leszek a gó­ró. Elegem van már a fő­mérnök úr szekatúrájából. De most már mennem kell, öregem. Hívj fel holnap, és mindent megbeszélünk. Kézcsókom a nejednek, és ne feledd: népi kohó! — Üdvözlöm a kedves Mariska nénit. Ugorjatok föl hozzám egy este. Feltét­lenül hozzátok el a gyere­keket is! Aztán majd meg­beszéljük a vityillót, meg azt a kultúr centrumot. Kösz, hogy segítesz. öre­gem, Mindig tudtam, hogy számíthatok rád. Ha mi ket­ten összedugjuk a fejün­ket, rneg a kapcsolatainkat, felvirágzik a hazai építő­művészet. T. Ágoston László JEGYZETEK Radiátor Megnyert állomás Csepp a tengerben! HA CSAK A SZAMOKAT NÉZZÜK és nem viszonyít- tunk, akkor talán elégedettek lehetnénk. 1983-ban a megye mezőgazdasági üzemeiben 88 újítást és három találmányt adtak be elfogadásra. 71 újí­tást és három találmányt az érdekelt üzemek elfogadtak, alkalmazták. A díjazott újítá­sok közül 21 beruházási, 27 munkavédelmi témakörre vo­natkozott. A többi az anyag-, alkatrész- és energiamegtaka­rítást, illetve a termelés nö­velését szolgálta. Az újítások gazdasági eredménye 1 millió 930 ezer, a találmányok gaz­dasági eredménye 3 millió 671 ezer forint volt. Nagy ez a Szabolcs-Szat- már megye. Ha csak azt vesz- szük alapul, hogy a 124 ter­melőszövetkezetben az esz­közérték több milliárdos, a kombájnok száma közel ezer, erőgépekből 5000 felett üze­meltetnek, rengeteg a teher­autó, a pótkocsi, a munkagép, szóval ha csak ezt nézzük, már ez is nagy alap az ész- szerűsítésekhez, újításokhoz. De vannak ezenkívül szako­sított állattenyésztő telepek, szárítóüzemek, feldolgozóüze­mek és újabban ipari üzemek is szép számmal. Ma a mező- gazdaság az ipari anyagok­nak, energiának szinte a leg­nagyobb fogyasztója. Egyszó­val, ha az újítások és talál­mányok számát és a megta­karításokat a sok milliárdos eszközértékhez, valamint az anyag- és energiafelhaszná­láshoz viszonyítjuk, mondhat­juk: csepp a tengerben. De közelítsük más oldalról is a témát. A TAVALYI 71 ÚJÍTÁS­NAK és három találmánynak összesen 167 szerzője volt. Más szóval, 158-an újítottak és 9 gazdája van a három ta­lálmánynak. Az újítók közül 94 fizikai, 64 műszaki, illetve egyéb beosztású. Hányán dol­goznak a termelőszövetkeze­tekben és hányán vannak a szakmunkások, avagy a ma­gasan képzett szakirányítók? A tsz-tagok és -alkalmazot­tak együttesen meghaladják a hetvenezret. A szakmunká­sok száma tízezer felett van, az egyetemet, főiskolát vég­zettek csapata 1600 fő. Mind­ebből másfél száz újít. Ez a másik csepp a tengerben. A megközelítés harmadik módja lehet, hogy a 124 ter­melőszövetkezet nagy többsé­gében nem él az újítómozga­lom, nincs újítás, ésszerűsí­tés. Pedig lenne mit újítani. Van úgy is, hogy újítanak, ésszerűsítenek, de nincs újítá­si előadó, nincs, aki istápoi- ja, elrendezze az újítások ügyét. Ez már szemlélet dol­ga. Vannak, akik kimondva és kimondatlanul felesleges­nek tartják az újítást, mások viszont kényelemszeretetből, nemtörődömségből oda sem figyelnek. Mit számít az —• gondolják —, hogy egy-egy újítással megtakarítható né­mi anyag, energia, pár ezer forint. Ezt a káros szemléle­tet úgy ideológizálják: az újítók úgyis csak a saját zse­bükre dolgoznak. AMIÖTA VILÁG A VI­LÁG, a haladás egyik legfőbb eszköze mindig az újítás volt. Megújítani, tökéletesíte­ni a már meglévőt olyan em­beri törekvés, amely minden­kiben él és munkál. Techni­kai ^vonatkozásban nem is szakember az, aki nem módo­sítja, nem tökéletesíti mód­szerét, eszközét, munkatár­gyát. A jó szakember önzet­lenül, spontán is cselekszik. Sokan anélkül, hogy elköny­velnék, nyilvántartanák, újí­tanak, ésszerűsítenek. Ez is hasznos, de százszorta hasz­nosabb a szervezett, tudatos, az anyagilag és erkölcsileg is elismert újítói tevékenység, így, ilyen alapon az újítás, találmány közkinccsé, széles körökben ismertté válhat. Egy szó mint száz, szép szám a tavalyi 71 újítás, 3 találmány, de nagyon kevés. Seres Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents