Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-27 / 73. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. március 27. Ünnep R agyog a nap, villannak a kokárdák a kabátokon, ezernyi fiatal zsibong a téren. Kezdődik az ünnepség. Szétáradnak a Himnusz zenéjének hullámai. Némileg enyhül a tömeg mozgása, sokan kihúzzák magukat, felszegik fejüket. A magyar himnuszt hallgatják. Hányszor, de hányszor leírták már a korholást: csak hallgatjuk, de nem énekeljük. Szívszorító muzsika. Jómagam — bevallom — mindig borzongást érzek hallatán, valami összeszoritja a torkomat. Nem tudom, de gyanítom, hogy az a több ezer fiatal, aki a téren állt ezekben a percekben, nem Így érzett. Elég volt az arcukra nézni, a súgdolózást, vihogást látni. Korholtam magamban őket, aztán feltűnt valami. A járda egy részét is elfoglalták a sorban álló fiatalok a tér felé fordulva, hátuk mögött nem sok hely maradt a járókelőknek. De maradt. S a Himnusz hallatán alig akadt egy-két ember, aki megállt volna arra a pár percre. A legtöbben föl sem nézve siettek tovább, sőt volt, aki meglehetősen gorombán för- medt egy fiatal, vigyázzban álló lányra: ne álljon az útba ... Középkorú asszony volt. Itt van hát egy ok. Mit várunk mi ezektől a tizenévesektől, ha szüleiktől ezt látjuk? Es hol van az iskola, a pedagógus? Az ünnep csak akkor ünnep, ha bennünk van. A kollektiv emlékezések, ünnepségek arra szolgálnak, hogy keretet adjanak az érzelmeknek, gondolatokat ébresszenek, légkört alakítsanak ki számunkra. Legyen bármily száraz egy megemlékezés — az már önmagában ünnep, hogy ezren közösen énekeljük a Himnuszt. Erről szívesen elbeszélgettem volna azokkal a fiúkkal-lányokkal is, akik kéttenyérnyi kokárdával ácsorogtak az ünnepség peremén. Tarnavölgyi György RÉGEN ESEDÉKES VOLT MÁR a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola bővítése. A feltételek azonban csak most értek meg. A bővítés során nyolc tantermes iskolaszárnyat, valamint D típusú sportcsarnokot építenek. A tervek szerint a tantermi épületet már az új tanévben birtokba vehetik a tanulók. A tornaterem a következő évben lesz kész. Képünk: a 4. c. osztály a biológiai szaktanteremben. (Elek Emil felvétele) A TÜZÉP KAMATOSTUL FIZET Epitíanvag—előleggel Aki e napokban letekint a Debreceni úti felüljáróról a nyíregyházi TÜZÉP-telepre, az meglepődhet — különösképp, ha a tavaly nyári állapotokra visszaemlékszik. Akkor ugyanis sivár, csaknem üres volt a telep területe — most szürkéllik-vöröslik a téglától falazóblokktól. Lukács Béla, a telep vezetője mosolyogva vezet körbe, elégedetten nyugtázza a látottakat. — Tudunk adni gázszili- kát falazóanyagot, csehszlovák blokktéglát, van válaszfal téglánk, ha nem is túl sok, melléképülethez tufa falazóblokkot ajánlhatunk, és kis méretű téglából is van még. A vásárlás megindult már januárban, és az év első két hónapjában több, mint tízmillióval nagyobb volt a forgalmunk mint tavaly ilyenkor. — Aki építeni akar, az ha drágábban is, de meg akarja venni az anyagot. Tudvalevő, hogy komoly hiányok voltak tavaly. Idén is ez várható? — Lesznek hiányok, ez egészen biztos, de reméljük, hogy sikerül csökkenteni. Az az igazság, hogy sokan — az áremelkedéstől tartva — jó előre megvették a téglát és más anyagot, ez is fokozta a hiányt. Olyan is volt, aki nem magának vette — jó pénzért HELYSZÍN! TÁRGYALÁS A kapzsiság ára: elveszett becsület Rendhagyó bírósági tárgyalás volt március 21-én a nyíregyházi Ságvári Mezőgazdasági Termelőszövetkezet kultúrtermében: a Nyíregyházi Városi Bíróság helyszíni tárgyalást tartott. Abban az üzemben, ahol a bűncselekményeket elkövették, s a vádlottaknak a termelőszövetkezeti vezetők és tagok előtt kellett elmondaniok a történteket és kellett szégyenkezniök a történtek miatt. Kosa András traktoros, Pisák István szárítókezelő, Csernák János éjjeliőr, Honvéd Pál gépkocsivezető volt a termelőszövetkezetben. Kó- sa és Pisák a tsz Simái úti sertéstelepén lévő szárítónál dolgozott. Kosa a szárítóból a központi raktárba fuvarozta a száraz termést, Pisák pedig a szárítógépet kezelte. Észrevették, hogy az éjszakai műszakok idején lazább az ellenőrzés, így a nagy tömegű terményből könnyen elvihetnek és másoknál értékesíthetik. Eladták a közősét Az események még 1981 őszén kezdődtek. Kosa András ekkor megegyezett Csernák Jánossal, hogy egy fuvar kukoricát szállít majd a lakására. Csernáknak is kedvező volt az üzlet, hiszen 30 mázsa szárított szemes kukoricát 9 ezer forintért kapott meg, pedig az ténylegesen 13 ezer 200 forintot ért. Természetes, hogy Kósa András még jobban járt, hiszen a 9 ezer forint az ő zsebébe került. Ügy tűnt, hogy Csernák János telhetetlenné vált, mert rövid időn belül ismét „szállítmányt rendelt” Kósá- tól. Kósa pedig nemsokára •kihasználta az éjszakai műszak adta lehetőséget és ismét 20 mázsa kukoricával jelent meg Csernák lakása előtt. Valamilyen oknál fogva azonban ez már nem kellett Csernáknak, de felajánlotta szolgálatát és segített vevőt keresni a termény megvásárlására. Kósa a 8800 forintot érő kukoricát 5 ezer forintért adta oda. 1983 őszén Kósa András Pisák István közreműködésével tovább folytatta bűnös tevékenységét. A tervük azonban először nem sikerült. Felkeresték az egyik asszonyt és 30 mázsa kukoricát ajánlottak fel eladásra. Abban is megegyeztek, hogy a szállítmányt a következő éjjel az asszony udvarára viszik. Hiábavaló volt azonban az elszállítás, mert a leendő vevő elállt az adásvételtől. Üjabb vevőket kerestek Kósa még ekkor sem nyugodott. Üjabb vevőket keresett. így egyezett meg Honvéd Pállal, hogy szállít neki 5 ezer forintért 20 mázsa kukoricát. Honvédnek 3800 forint maradt így a zsebében. Kósa András pedig az elszállításban őt támogató Pisák Istvánnak juttatott 2 ezer forintot a kapott összegből. Ezen az őszön hasonló módon sikkasztott Kósa és Pisák Duszka István egyénileg gazdálkodónak és Lakatos János juhásznak is 30—30 mázsa kukoricát. Itt már azonban az orgazdák nem voltak olyan gavallérok: Kó- sának és Csernáknak meg kellett 6—6 ezer forinttal elégedniük. Az emberi kapzsiság ismét győzött a józanság felett. A vádlott termelőszövetkezeti tagok jól dolgozó munkások. Vezetőik is dicsérték helytállásukat. De megéri-e néhány ezer forintért így elveszíteni mindent: becsületet, bizalmat? Az orgazdák — Duszka István és Lakatos János — jó anyagi alappal rendelkeznek. Duszkának 350, Lakatosnak 500 darabból álló juhnyája van, mellette a földművelésből származó nem kis bevételük. Noha már mindketten voltak büntetve, mégsem tanultak belőle. Büntetés az orgazdáknak Is A tárgyalóteremmé átalakított kultúrteremben megtartott nyilvános tárgyaláson — amelyen sok tsz-vezető és -tag jelen volt —, a bíróság ítéletében Kósa Andrást 1 évi, Pisák Istvánt 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Csernák Jánost a bíróság 8 hónapi javító-nevelő munkára kötelezte, 15 százalékos bércsökkentéssel. S ezt azon a helyen kell letöltenie, ahol a bűncselekményt elkövette. Az orgazdák közül Honvéd Pált 5 ezer forint pénz főbüntetésre, Duszka Istvánt és Lakatos Jánost 6—6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A szabadságvesztés büntetéseket a bíróság valamennyi vádlott esetében hosszabb-rövidebb időre felfüggesztette. A fentieken túl Kósa Andrást 3 ezer forint, Pisák Istvánt 3 ezer forint, Duszka Istvánt és Lakatos Jánost négy-négyezer forint pénz mellékbüntetéssel is sújtotta. Az ítélet Duszka István és Lakatos János esetében nem jogerős. Dr. Toronicza Gyula, városi vezető ügyész A MÜLT ÉV NYARÄN NYITÖTTAK MEG Nagykál- lőban az ÁFÉSZ ABC-áru- házat. A 460 négyzetméteres • üzlet gyorsan a kállöiak kedvelt vásárlóhelyévé vált. Kiemelkedő az ABC tej- és tejtermékválasztéka, állandóan 40—50 féle termék között választhatnak. Az Itt dolgozók jó munkájuk elismeréseként elnyerték a kiváló brigád címet is. <E. E. felv.) továbbadta... — Ki lehet szűrni az ilyeneket? — Nem könnyű, de megpróbáljuk. Már gyakorlat telepünkön pár hónapja, hogy az építőanyag-vásárlótól kérjük az építési engedélyt... — Sokan vannak, akik nem tudják felmutatni? — De még mennyien! Tízből három-négy olyan érdeklődő van, aki engedéllyel rendelkezik. Tudjuk, hogy ez kényszerintézkedés, de muszáj volt tenni valamit, így valóban azok kapnak anyagot, akiknek fontos, mert tényleg építenek. Hamarosan továbblépünk, és új formájú anyagbiztosítási megállapodást köthetnek vállalatunkkal a vevők. Áprilisban már úgy lehet előre rendelni építőanyagot, hogy a vevő kifizeti a megrendelt anyag árának 30 százalékát! — Ez amolyan biztosíték? — Részben igen. Volt ugyanis nem egy eset, amikor több telepünkön is megrendelte a vásárló az anyagot, fölösleges munkát adva az adminisztrációnak. Így, az új megállapodás alapján garantáljuk neki, hogy a kikötött időre meglesz a tégla, a cserép és egyéb szükséges anyag. — És ha mégsem? — Akkor a TÜZÉP fizet. Vissza kell adnunk a befizetett összeget — kamatostul! Ez nyilván nem érdekünk, ezért aztán mindent elkövetünk, hogy a megrendelésnek eleget tegyünk. Valószínű, hogy nem lesznek nagyobb gondok e téren, mivel becsléseink szerint ami anyagot kapunk ebben az évben, az Nyíregyháza és szűkén vett környéke számára elegendő. A városi tanácsról kapott információ szerint ebben az évben körülbelül hétszáz családi ház épül. — Mindez igen optimistán hangzik. Eszerint idén nem lesz építőanyag-ellátási gond Nyíregyházán? — Ezt nem merném állítani, ahogyan már mondtam: lesznek hiányok időszakonként. Például: csak az említett nyíregyházi házak feléhez látszik most biztosítottnak a cserép, a többihez valószínűleg csak palát tudunk ajánlani... • (t&y) II. Rákóczi Ferenc születésnapján Méltó emlékezés 1984. március 27-én emlékezünk II. Rákóczi Ferenc születésének 308. évfordulójára, s mint eddig is, most is elgondolkodunk azon, amely három évszázada foglalkoztatja az embereket: ki is volt ő? Milyen szerepet töltött be történelmünkben ? Az egyes korok, történelmi irányzatok különbözően vélekedtek róla. Az 1715. évi XLIX. törvény II. Rákóczi Ferencet a haza ellenségévé nyilvánította. A reformkor idején indult meg a küzdelem hamvainak hazahozataláért, melyet a 20. sz. elején Thaly Kálmán vitt sikerre. Az ő Rákóczi-képe romantikus, egekig magasztaló volt. A 20. sz. második évtizedében Szekfü Gyula A száműzött Rákóczi c. művében szakít a romantikus hagyománnyal, s ő II. Rákóczi Ferenc alakját az osztrák politikának alárendelten értelmezi. A magyar progresszió szemlélete — a jakobinusoktól Adyig — felismerte a szabadságharcban a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás ügyének az összefonódását. A marxista történetirás célja, hogy reális képet fessen erről az időszakról, feltárja és helyesbítse a korábbi helytelen nézeteket, hibákat. Mit is jelent ma számunkra II. Rákóczi Ferenc? Olyan gondolkodót, aki a kor színvonalán álló, a kor haladó eszméit képviselő államot akar létrehozni. Korának egyik legjelentősebb politikusa, hisz felismerte a belső erők egyesítésének és a külső támogatás megszerzésének szükségességét. A belső erők egyesítését, „a szíveknek egybe- égetődését” kívánta megvalósítani, mind az egyes osztályok, az ország területén élő népek, vallási felekezetek között. Célja egy új magyar állam megteremtése, amely túllép a Habs- burg-államon, s egy új Magyarország megteremtése felé tart. Az akkori erőviszonyok azonban nem tették lehetővé az új magyar állam megteremtését. II. Rákóczi Ferenc túl hamar „jött”, s így kísérlete sikertelenül végződött. A Rákóczi-szabadságharc azonban nem tűnt el nyomtalanul. A jobbágyság évtizedekkel halála után is visz- szavárta. A nemesség — osztálya — hamar elfeledte őt, s csak II. József uralkodása idején tűzte nevét zászlajára, rendi kiváltságai védelmében. A néphagyomány azonban megőrizte alakját, tét-, teit, hogy ma is méltóképpen ünnepeljük nagy fejedelmünket. I. Tukacs Gabriella Vay Adám Múzeum Hűen a valósághoz Réti Mátyás megyénkben Tiszadobon született 1922- ben. Rendkívüli rajztudására már az iskolában felfigyelt ma is élő tanítója, Ku- ki Lajos. Jól ismerte azonban a család anyagi helyzetét is, és tisztában volt vele, hogy a továbbtanulás szóba sem jöhet. A „fényes szelek” nemzedékéhez csatlakozva Derko- vits-kollégistaként 1948 és 1953 között elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. Itt nem kisebb jj jnesterek, mint Kmetty János, Hincz Gyula, Domanovszky Endre és Bar- csy Jenő avatták be a festészet rejtelmeibe. Ezt követően huszonhárom éven át Csepelen tanított. A tanítás mindennapos munkáját azonban egyre nehezebben tudta összeegyeztetni a szaporodó kiállítási meghívásokkal és művészi megbízásokkal. Ezért úgy döntött, hogy életének további részét teljességgel a festészetnek szenteli. Munkabírása szinte már legendás, annál is inkább, mivel képeit kizárólag természetes fény mellett készíti. Gyakorlatilag kora reggeltől késő délutánig dolgozik. Vázlatkönyvében a rajzok ezrei várnak arra, hogy alkotássá érlelődjenek. A képeket át- meg áthatja a hajdani zsellérssors emléke, s a körvonalak tisztasága, a harmónia jellemzi őket. A képeken a világos színeké a főszerep, ezek dominálnak, a fény-árnyék ellentétére épült alkotásokon. Életerő, és életigenlés van műveiben, amelyek közlésvágyból születtek, úgy, hogy egyben magukon viselik a művész egyéniségének sajátos jegyeit. Réti Mátyás tudatosan ragaszkodik a valósághoz. Elkötelezett realistának vallja magát és semmilyen irányzat kedvéért sem hajlandó letérni a maga választotta útról. A nézőket mindig megragadja a részletezően megfigyelő, a szó jó értelmében vett naturalista látásmód. Az ehhez járuló visszafogott színvilág egyéni ellenpontozást hoz létre, műveinek nagy többségében. Tömörség, szűkszavúság és egyszerűség jellemzik vonalrendjét, formavilágát. Azért érezzük magunkhoz közelállónak képvilágát, mert ő maga is nyitott, emberi kapcsolatteremtésre mindig kész alkotó. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy egy leletmentő buzgalmával festi a süllyedésre ítélt, hajdanvolt paraszti világot. Aki életében sem járt a Hortobágyon, azt is megragadja a táj sajátos hangulata, éppúgy, mint izt, aki sohasem látta a földbe, süppedt öreg tis-;adobi házat. Közel az élethez, hűen a valósághoz, megláttatva gyönyörködtetn-', ez Réti Mátyás ars poeticája. Tárlata március 31-ig látható a Képcsarnok nyíregyházi Benczúr-termében. Doszlop Miklós