Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-25 / 72. szám
1934. március 25. Kelet-Magyarország 3 Dohány, de mennyi? Nagy az esőínség a szabolcsi homokokon. Szellő is elég ahhoz, hogy porfelhőt kavarjon, de az emberek bíznak, hisznek abban, hogy lesz még csapadék ezen a tavaszon. E hit és bizalom jele a munka. Nincs már szántatlan terület sehol a határban. A gyümölcsfák jó részét megmetszették, szélcsendben permeteznek. Á kockázat Sokadalom a fóliasátrak körül van. Melegágy készül mindenütt paradicsomnak, paprikának és főként a dohánynak. Dohánytermesztő gazdaságok közül az egyik legnagyobb (340 hektárral) a balkányi Szabolcs Termelő- szöv.etkezet. Brátán György — fiatal, 25 éves ember — a termelési ág gazdája — közli: Szakcsoportban, másként — A sátorépítésen, dohánymag vetésen mi már jóval túlvagyunk. — Akkor mit csinál itt a rengeteg ember? — Természetesen melegágyakat készítenek, paradicsomnak, paprikának, diny- nyének. Ez egy komplex brigád. Nemcsak dohánypalántát nevelnek, de végeznek minden munkát, amire szükség van. Még tavaly tavasszal mondta a termelőszövetkezet elnöke: szakcsoportokat alakítanak, hogy a gyenge homok- , területek művelésében a tagok érdekeltségét erősítsék. így a szövetkezet is jól jár. Ráfizetésből nyereség lesz. Négy szakcsoport alakult: dohányos, állattenyésztő, burgonya- és zöldség-, valamint gyümölcstermelő szakcsoport. Bővebben most csak a dohányról. Hogyan is csinálják? — Idén kétféle dohányt termesztünk, hevesi és nagylevelű fajtákat. A nagylevelű 220 hektár, 60 hektár részes, a többi háztáji. A 120 hektár hevesiből ötven hektárt művel a szakcsoport. Ennek mi a lényege? A szakcsoportnak bárki tagja lehet. A nyolcvanhat szakcsoporttag között van tanár, munkás, ipari nyugdíjas, szóval csupa kívülálló. A terület, amit művelhetnek 3000 négyzet- métertől nem lehet kevesebb, 6000 négyzetmétertől viszont nem több. A munkát a tsz szervezi, a tag a földért bérleti díjat, a szolgáltatásokért ellenértéket fizet, övé a termés,' illetve annak’ haszna. Mégis, mire számíthat egy szakcsoporttag? — Kezdetben csak a munka, a kiadás van. Ez a vállalkozás kockázata. A föld bérleti díja (6000 négyzetméternél) 7 ezer forint. Ez a beugró. Ezt követően, aki akarja, palántát nevel, vagy mi nevelünk részére palántát. Negyvenhat szakcsoporttagnak mi neveljük a palántát, egy holdhoz körülbelül négyezer forintért. Jelentkezik még költségként a terület felszántása, a talajművelés és egyébb szolgáltatás. Együttesen a költség tehát 12—14 ezer forint lehet. Ezek után a tag kapál, tetejez, kocsol és letöri a leveleket. A zölddohányt a tsz átveszi 100 kilogrammonként 600 forintért. Több gond nincs. Szorgalom és szerencse — És mennyi dohány terem’ — Egy holdon 8-tól 12 tonnáig. Tehát a szakcsoporttag bevétele ősszel 48—72 ezer forint lehet. Ki hogyan szorgoskodik, kinek milyen a szerencséje, olyan termést takarít be... A többi szakcsoport is hasonló elvek szerint működik. Tsz és szakcsoporttag egyaránt jól jár. Ha rossz is a föld, ha gyenge is a termőképessége, akkor is szükséges és érdemes művelni. Jónak, jobbnak keresni kell a módját. Seres Ernő A KALLÖSEMJÉNI ŰJ ÉLET TSZ műanyagüzemében műszakonként 1500 darab mosószeres műanyagflakont készít Lakatos Mihályné, Páll Gyuláné, Opre Györgyné és Dósa János. (Gaál Béla felvétele) Koncertterem Sóstón Hajrájához érkeztek a munkák a Sóstói Kultúrpark- bam. Sietniük kell az előkészítéssel, hiszien március 31- én megnyitja kapuit a Vidámpark. Tavaszi készülődés a kultúrparkban A Vadasparkban nagy ütemben folyik a lomtalanítás, az utak rendbetétele. Ezekből a munkákból jelentős részt vállalnak a Krúdy Gimnázium, a sóstóhegyi álÉpül a koncertterem. (Gaál Béla felvétele) talános iskola és a Váci Diákotthon tanulói. Az ifjúsági park újdonsága, hogy hamarosan elkészül saját kivitelezésben a koncertterem. A létesítmény építését jelentős társadalmi munkával segítik megyénk üzemei, termelőszövetkezetei és építőipari vállalatai. Rossz idő esetén a hétvégekre tervezett koncerteket itt rendezhetik meg. A rendezők nemcsak a fiataloknak, hanem az idősebbeknek is programokat akarnak szervezni a koncertteremben. Filmvetítéssel, operettműsorok, népzenei előadások és kabaré- műsorok rendezésével kívánják változatosabbá tenni a park programját. MIIIVKÁSFÓRIM Értelmiség, munkásszemmel Csécsi János a HAFE lakatosa. — Elsősorban a gyári értelmiséget ismerem, de természetesen nem csak azt. Első gondolatom a kérdésről; jobban elvárható lenne az értelmiségtől, hogy bekapcsolódjék az előrevivő munkába. Ezt úgy értem, hogy a magyar értelmiségi egy része inkább az ismeretek „magán” úton való értékesítésére, törekszik. Vagyis: ledolgozza a munkaidejét, és kész... Aztán jöhet a magántervezés, a gmk. A műszakiaknál legalább is, ezt látom... — Ebben csak az értelmiségi a hibás? — Erről szó sincs. Mert a gyár például nem tudja felvenni a versenyt a gmk-val, ha a fizetségről van szó, és az érdekeltségük sem olyan, hogy ők az üzemekben, munkahelyeken teljesítsék ki magukat ... Legjobban a fiatal értelmiséget ismerem, ez összefügg a KISZ-ben végzett munkámmal. Látok egy furcsa dolgot. Azt, hogy az állam ki taníttat ja őket, persze annak is sokba kerül aki tanul, de ha az állam — a munkahely — profitálni is akar a tudásból, akkor nem kellene sajnálni azt a pluszt, amivel meg is tarthatja a képzett embert. Mert a frissen végzettek energiáit hosszú évekre az egzisztencia, a család megalapozása foglalja le. Ebben kellene hathatósabb segítség, amolyan pályakezdési támogatás. — Ez részben a fiatal szakmunkásokra is vonatkozhat ... — Igen, de a szakmunkásoknak sok év előnyük van a pályakezdésnél, az értelmiségi, hozzájuk képest, jókora késéssel indul... Természetesen az is igaz, hogy az értelmiségiekben van egy jókora adag türelmetlenség, de nem csak az anyagiakban, hanem a munkában is. Azt mondják: „Nem azért tanultam, hogy ilyen apró munkákat -csináljak.” — Az értelmiségivel szemben támasztott jogos követelmények közé tartozik a műveltség, a viselkedés kultúrája ... — Erről az a véleményem, hogy általában ők sem adnak arányítva többet mindebből, mint mondjuk, egy szakmunkás. — A baráti körében vannak értelmiségiek? — Nem is egy, és a részükről semmi olyat nem érzek, amit lenézésnek nevezhetnék. — A munkások között mi a vélemény az értelmiségről? — Szélsőséges vélemények akadnak, de ezekből nehéz lenne általánosítani. Alapvetően azt látom, hogy kölcsönösen elismerjük egymást, és tudjuk, hogy egymás nélkül nem létezhetnénk. Speidl Zoltán Párizs, Frankfurt, Moszkva, Brnó Nyírségi gépek sikere Piacbővítés, exportnövelés céljából ebben az évben is részit vesz külföldi kiállításokon és vásárokon a Nyíregyházi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat. Először a március 4-től ‘flag lezajlott franciaországi Pánizs-Sima kiállításon mutatkozott be. Az NSZK-beli Géhl cégnek is gyártott kivitelben — a Supermix—7 típusú takarmánykeverő- és kiosztókocstt — állította ki a Mezőgép. A frankfurti DLG- re — amely május 30-tól június 5-ig tart — a BBA—S— 1500 típusú bálabontó és szecskázó gépet küldik el. Brnóban, a szeptember 12-től 19-ig tartó kiállításon és vásáron ugyancsak a Supermix—7-tel és a BBA—S— 1500-zal mutatkozik be a nyíregyházi vállalat. A Szovjetunióban — Moszkvában — ebben az évben kétszer is kiállít a Nyíregyházi Mezőgép. A Szelhoz- teohnika május 29-től június 7-ig megrendezendő kiállításán az NLP—315-ös típusú nyerges, lehordószerkezetes pótkocsit mutatja be a vállalat. A közlekedési eszközök vásárán pedig a Tajga— II típusú — szovjet megrendelésre már eddig is gyártott és szállított — lakókocsit állítják ki és bemutatják az NFP—323-as típusjelű nyerges, fixplatós pótkocsit. Ez a kiállítás október 19-én nyílik és 28-án zárul. Magyarázat bőven akad Tisza-víz Nyíregyházára Egy év késés a kivitelezésben Becsaptuk olvasóinkat szeptemberben. Arról számoltunk be egy képes tudósításban, hogy hamarosan megérkezik a Tisza vize Nyíregyházára, már a próbaüzemet kezdik a tiszabercelinek nevezett vízműnél. A hír igaz volt, ameny- nyiben tényleg indították a próbaüzemet, ám ugyanolyan gyorsan abba is hagyták. Aztán újra próbálkoztak, ezúttal január 15-én. Ismét akadályok következtek, a hathetes próba így újra késik. Bár már elmondhatjuk, hogy a vége felé közeledik a milliárdos beruházás kálváriája. Még a hetvenes években született az ötlet, hogy a Tisza mellé telepítsenek kutakat, húszkilométeres vezetéken innen jusson el az ivóvíz a megyeszékhelyre, s adjon a közben lévő településeknek is vizet. A terv az ezredfordulón túli időket is számításba vette, ennek megfelelően szakaszolt, s az első ütemben az 1978-ban indult beruházás 1983 szeptemberére tízezer köbméter vizet kellett volna hogy szolgáltasson. A következő szakaszban pedig újabb tízezer köbméteres napi kapacitás léphet be úgy. hogy sem távvezetéket, sem más, nagyobb gépészeti berendezéseket nem kell építeni. Már a kivitelezés közben kiderült, hogy Nyíregyházán ugyancsak feszültté válik a vízellátás, ha nem gyorsítják meg a beruházást. Egyeztető tárgyalások folytak, amelyek értelmében már tavaly nyárra ígérték a vizet. Hogy mégsem lett belőle semmi, annak több oka van. Említhető' a viszonylag lassan haladó beruházás, menetközben megannyi változtatással. A vízműtelep gépészeti berendezései mellé például a tervezeti import műszerek helyett másokat kellett beépíteni. Ám a kivitelezés sem volt hiba nélküli, hiszen a pasza- bi határban megépült központi víztisztító mű hatalmas, kétszer háromezer köbméteres tárolója egyenlőtlenül süllyedt meg, a vastag betonfalak a kelleténél több vizet eresztettek át. Ezért 1982-ben egy vasbetongyűrűvel fogták át az épületet, s azóta nem jelentkeznek a kellemetlen hajszálrepedések. A ma emberének, aki nem ért a vízügyi dolgokhoz, ugyancsak akad néhány meglepő dolog, bár az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat szakemberei mindenre pontos magyarázatot • adtak. Ugyanis a tis'zabercelihék névezétt'viz- mű kútjai jó néhány kilométerrel odébb, Ibrány-Jásztelep határában találhatók. Bár Ti- sza-vizet mondanak, azonban a 18 kút 80—120 méter mélyről hozza fel a vizet, amely a laboratóriumi vizsgálatok szerint ugyanolyan rétegvíz, mint akár a kótaji vagy nyírteleki. Így külön költség volt a paszabi határig elhozni a kutakból a nyers vizet. Ha többletköltségekről beszélünk, akkor érdemes megemlíteni , hogy a majdani üzemeltető, a Tiszai Regionális Vízmű- és Vízgazdálkodási Vállalat tavaly májusban — amikor biztosan látszott, hogy nyárára nem jön víz a vezetékben — szinte rohammunkában fogott neki a kótaji kutaknál a fejlesztéshez, közel 20 millió forintos költséggel. A TRVVV szakemberei a Vízgépészeti Vállalat megbízásából most jól haladnak a próbaüzemmel. Az építési munkákat végző KEVIÉP ugyancsak a hiánypótlások befejezésénél tart. Így reálisan várható, hogy júniusban már üzemszerűen termelnek, a szükséges mennyiségű víz eljut Nyíregyházára. Ami megnyugtató: a laboratóriumi eredmények szerint a kutak a vártnál jobb minőségű vizet adnak. Lányi Botond A víztisztítómű épülettömbje Paszab határában. (Császár Csaba felvétele) V
