Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-24 / 71. szám

1984. március 24. e Á Magyar Divat Intézet jelenti: Ilyen lesz a tavaszi-nyári divat 'A' hatásos egyszerűség és a célszerű ' harmónia jellemzi 1984. tavaszi-nyári divatját. Ezért a divat meghatározói az összehangolt színek, a tet­szetős színkombinációk, a tar­tós, időtálló, valamint a leg­újabb divat szerinti alap­anyagok, a visszatérő mintá­zatok, a célszerű, kényelmes alapformák és a változó hosszak. A divat mindig szívesen merít a múltból, a tervezők a Chanel, a Dior és más nagy francia divatházak kezdeti fénykorához nyúltak vissza, ezért jelentek meg ismét a Chanel-típusú kosztümök, Brigitte Bardot és több film­csillag jellemző ruhaformái. Ennek az irányzatnak jelen­tős színei a sötétkék, a fekete és a fehér, kevés pirossal. Anyagai a gyapjú, a pamut, a len és a selyem, illetve ezek műszállal kevert, nemes ki­készítésű változatai. Újjáélednek a már-már fe­ledésbe merült minták, a pöttyös, a pepita, a csíkos és az Eszterházy-kockás. Jelleg­zetes kabáttípusa az évszak­nak, a képen is látható kuli. A kosztümök rövidkabátosak, a Chanel-típusú kiskosztüm kifejezetten nőies, de aki a férfiasabb kosztümöket ked­veli, az spencer-kosztümöt vásároljon magának. A ruhák fehér gallérral és kézelővel készülnek. Mindenkinek elő­nyösek az egyenes vonalú ka­bátruha és ingruha típusok. A szoknyák a térdvonaltól a lábszárközépig érnek. A nyári ruhák jellemző di­vatjegyei az aszimmetrikus szabások, árnyalt színcsíkok­kal, csónak- és V-alakú nyak­kivágások, vállpántok, mez­telen váljak, egyszerű T-ujj- szabások, ejtett vállak, feltűrt ujjak, s amint a képünkön is látni, nagy zsebek és nagy gombok díszítik a ruhákat, a kabátokat. A ruhák hosszúak, térdkörüli hosszúságúak, vagy annál jóval rövidebbek is le­hetnek. Csemege— túróból TÜRÖFÄNK Elkészítési idő: 1 óra. Hoz­závalók: 50 dkg tehéntúró, 3 tojás, 5 dkg rétesliszt, 5 dkg zsemlemorzsa, csipet só; a panírozáshoz zsemlemorzsa; a sütéshez bőven olaj; a tála­láshoz fahéjas porcukor. Az áttört tehéntúrót összegyúr­juk a tojások sárgájával, a liszttel, a morzsával meg egy csipet sóval és egy fél óráig állni hagyjuk. Ezután óvato­san, nehogy összetörjön, közé­keverjük a tojások kemény habbá vert fehérjét. Vizes kézzel kroketteket formázunk belőle, és morzsába forgatva, bő, forró olajban kisütjük. (Először élénk tűzön sütjük, majd megfordítjuk a kroket­teket és a tüzet mérsékeljük, hogy a közepe is átsüljön.) Az olajtól alaposan lecsepegtet­ve, fahéjas porcukorral meg- 'hintve tálaljuk. ERDÉLYI TÚRÓS PALACSINTA Elkészítési idő: 45 perc. Hozzávalók: 1 adag kisütött palacsinta, 25 dkg tehéntúró, 2 tojás, 2—3 evőkanál porcu­kor, reszelt citromhéj, 5—10 dkg mazsola, 1—2 kávéskanál tej, 2 dl tejföl. Az áttört túrót simára keverjük, a tojások sárgájával, az ízesítőkkel meg a tejföl felével, kevés tejjel lazítjuk és hozzáadjuk a to­jások kemény habbá vert fe­hérjét. A krém egyharmad részét félretesszük, a többivel megtöltjük a palacsintákat és összegöngyölve mély tűzálló tálba fektetjük. A félretett krémbe keverjük a maradék tejfölt és a palacsintákra öntve, a sütőben addig süt­jük, míg a teteje szépen meg nem pirult. LINZERTÉSZTA TÚRÓBÓL Elkészítési idő 10 perc. Hozzávalók: 25 dkg tehéntú­ró, 25 dkg finomliszt, 25 dkg Rama margarin, ha édes tész­tát akarunk készíteni belőle, 1 evőkanál porcukor, ha só­sat, akkor 1 mokkáskanál só. összegyúrjuk a hozzávalókat és cipóban a hűtőszekrényben legalább egy óráig, de még jobb, ha egy éjjelen át pihen­tetjük. Bármilyen linzer alap­anyagú tészta készülhet be­lőle. (Nyersen a hűtőben 1—2 hétig is frissen eláll, ha vá­ratlan vendég jön, csak elő kell venni, formázni és sütni. A mélyhűtőben hónapokig is frissen eltartható.) Eg/ asszony köténye Egy mai dalt és egy régi né­pi mondást szeretnék idézni. A dal így kezdődik: „Szólj rám, ha hangosan énekelek ...” A mondás — vidékenként kissé vál­tozva, de — lényegében így szól: „Az asszony köténye mindent el­takar.” Hogyan kerül a két dolog egy­más mellé?! Az, hogy az asszony köténye mindent eltakar, igen régi mon­dás, ügy is fogalmazhatnám, hogy tapasztalatokon alapuló böl­csesség. Jelentése: történhet a családban bármi, az asszony kö­ténye eltakarja, „nem teregeti ki a szennyest”. A második mondás talán világosabbá teszi az elsőt is azok előtt — a fiatalabbak előtt —, akik nem ismerték. Ta­lán néhány példa: a részegen ha­zatérő férj jól elverte az asz- szonyt, az teli van kék-zöld folt­tal, de másnap, a szomszédasz- szonyoknak, azt mondja, elesett az udvaron, attól vannak a fol­tok. A gyerek elcsent valamit hazul­ról, az asszony, az anya rájött, de titkolja az ura előtt, nehogy a gyereknek bántódása essék. Velük lakó fiáék válófélben van­nak, rosszul élnek, marják, las- san-lassan már meggyűlölik egy­mást, de ő csak azon könyörög, el ne váljanak, kifelé ne mutas­sák, hogy baj van, hiszen az nagy szégyen. És ő maga a szom­szédban arról mesél, milyen bol­dogok a fiatalok. A példák talán szélsőségesnek tűnnek, pedig mindennapiak: ha a mondás lassan már a múlté is, de az asszony köténye gyakran ma is igyekszik mindent eltakar­ni. Miért, hogy a mai dallal együtt idéztem? Mert tapasztalható egy eUenke- ző véglet, ami legalább olyan káros, mint a mindent eltakarni akarás. Ez pedig a „rászólás”, a mások előtt történő megszégyenítés. Le­het, hogy a dolog nem is annyi­ra komoly, ám, amikor megér­keznek a vendégek, az asszony (vagy a férfi) első dolga, elme­sélni, mennyi gondot okoz neki élete párja. A vendégek vacsorá­hoz ülnek a háziakkal. Az aszta­lon a finom, nagy gonddal el­készített étkek, de valahogy még- sincs kedvük enni, mert percen­ként felhangzik valami. Például így: — Édes fiam, már hányszor kértelek, hogy ne csámcsogj! — Kedvesem! Képtelen Vagy megtanulni, hogy a sót is oda kell tenni az asztalra?! — Látod, kifogyott a szóda! Erre is nekem keU gondolni? Azonnal menj ki és csinálj! — Hát ez a paprikás nem az igazi, nem is tudom, hogyan tá­lalhattad fel a vendégeknek ... És így tovább, és igy tovább. Ha nem a házastárs, akkor a gyerek, vagy a családdal lakó idős szülő a nyilvános megszé­gyenítés alanya. A mamára rá­szólnak, hogy vegyen tiszta kö­tényt, amikor vendégek vannak, de akkor, amikor már a vendé­gek is hallják. A gyerek ugyan­csak idegenek előtt kapja a fej­mosást: miért piszkos a keze; miért nem rakta el a játékait és esetleg még azt is elmesélik, hogy ma intőt hozott ak iskolá­ból. Ogy vélik, a nyilvános meg­szégyenítés majd használ neki. Nem használ. Árt! \ Ári. mind a két módszer. Való­ban zajlanak az otthon falai kö­zött olyan események, amelyek nem tartoznak senkire, de azzal a bizonyos köténnyel mégsem le­het mindent eltakarni és a baj attól csak nagyobb lesz, ha fed­jük, takargatjuk. És ellenkezőleg: nincs rosszabb, kellemetlenebb dolog, mintha valaki a másikat, legyen az fia, lánya, idős szülője vagy éppen házastársa, mások előtt „neveli”, megszégyeníti, meghazudtolja. Ha valaki így vi­selkedik, akkor a kis dolgok is nagyra nőhetnek, megkeseríthetik a másik életét és ezzel az egész együttélést is. Valahogyan, jó érzékkel, meg kell találni a két szélsőség kö­zött a helyes utat. Sárdi Mária Koraszülöttek A híres angol Lancet című folyóiratban megjelent egy tanulmány, amely arról szá­mol be, hogy az inkubátorba kényszerülő koraszülöttek ak­kor fejlődnek legjobban, ha bárányszőrön pihennek. A cambridge-i gyermekklinikán tizenkét koraszülöttet az in­kubátorban bárányszőrre fek­tettek, tizenkét másikat pe­dig, akik az előzőkkel azonos módon átlagosan 1,143 gramm súlyúak voltak, a megszokott pamutlepedőre helyezték el. A két koraszülött csoportot négy héten át kísérték figye­lemmel. Mérték testsúlyukat, vizsgálták általános fejlődé­süket. Kiderült, hogy a bá­ránygyapjún fekvők napi 22,7 grammot, átlagban 4,1 gram­báránybőrön mai többet gyarapodtak, mint a pamuton fekvők. Ez a test­súlygyarapodás független volt a kezdeti testsúlytól és min­den más tényezőtől is. A pa­muton fekvők nyugtalanab­bak voltak, gyakrabban bete­gedtek meg. Végül is arra kö­vetkeztettek, hogy a koraszü­lötteket, sőt az újszülötteket is célszerű gyapjúra fektetni, mert így gyorsabban fejlőd­nek és kevésbé vannak kité­ve a csecsemőkori veszélyek­nek, hamarabb adhatók haza, mint pamuton nyugvó társa­ik. Ez kettős előnnyel jár: a szülő hamarabb kapja vissza gyermekét, a gyermek pedig szülői környezetben láthatóan jobban fejlődik. Dr. Szendéi Ádám Tavasz Míg leányainkról és asszonyainkról lassan lekerülnek a téli ruhák, s nekivetkőznek a tavasznak, a természet öltözködni kezd. A barkák jelzik elsőnek: valami éled a természetben. De a kiskertekben már előtolakszik a tulipán kardos levele, az erdő avarja alatt éledezik az ibolya, a ják s bokrok rü­gyei duzzadni kezdenek. Tavasz — mondjuk, mondogatjuk, s immáron túl a tavaszi napéjegyenlőségen, érezzük: a hosz- szabbodó nappalok egyre több meglepetést ígérnek. S hogy teljes legyen a kép: megszólalt a madár is, sürgetve: nyitni- kék! Gyermekágy—fél szobába A modern, másfél szobás lakásokban általában a fél szobában kap helyet a gyerek, ahova sok bútor nemigen fér. A bemutatott gyermek­ágy könnyen elkészíthető há­zilag is, és külön előnye, hogy a kissé magasabbra helyezett fekvősík lehetőséget ad a négy, gördíthető játékdoboz elhelyezésére is: ezzel értékes alapterületet takarítunk meg. A forgácslemezből vagy bútorlapból kialakított ágy oldallapjai biztonságosak. A fiókok közötti három elvá­lasztó lap és a két véglap a jó alátámasztást biztosítja. Fontos szerepe van a hátfal­nak, amely az oldalirányú merevséget biztosítja. Ez ak­kor hatásos, ha a hátlapot a két végfal közrefogja. Óssze- erősíthetők szegezéssel, de in­kább csavarozással, még jobb, ha ragasztással is erősebbé tesszük a kötést. A kész kis­ágyat festhetjük színesre, de Xiladecor-páccal bevonva is szépen mutat. A fekvőhely 150 centiméteres magasságig alkalmas a gyermek számára, de tetszés szerint nagyobb méretben is készíthető. . Ne szidjuk a dundit! Vigasz a kövérebb időseknek E gy amerikai biztosító társaság sokszor idé­zett adatai szerint az átlagos várható életkor a súlytöbblet arányában csök­ken. Magyarul szólva tehát: minél kövérebb valaki, an­nál valószínűbb, hogy idő­nek előtte hal meg, vagy legalábbis hamarabb távo­zik az élők sorából, mint a normális súlyú. A múlt év nyarán New Yorkban tar­tották meg az elhízással foglalkozó IV. nemzetközi kongresszust, amelyen dr. R. Andress e régi felfogást cá­foló vizsgálatokról számolt be. Már bevezetőjében hang­súlyozta, hogy az emberi szervezet nem olyan, mint a tartály, amelybe olajat töl­tenek és kivesznek, tehát az ember testsúlya nemcsak at­tól függ, hogy mennyi kaló­riát fogyaszt és mennyit használ el. Időközben bebi­zonyosodott, hogy vannak, akiknek alapanyagcseréje magasabb lángon ég, máso­ké igen takarékos. Ebből következik, hogy a sovány emberek esetenként igen bőségesen táplálkozhatnak és mégsem híznak el, a kö­vérek pedig minimális ka­lóriatöbblettel is állandóan gyarapítják súlyukat. De ebből az is következik, hogy a dundi gyermeket kár fogyókúrákkal gyötörni, és egyenesen bűn azért szi­dalmazni, mert túl sokat eszik. Amennyire biztos, hogy a gyermekkori elhízás — az esetek többségében — nem hormonegyensúly meg­billenésének következmé­nye, annyira biztos, hogy örökletes anyagcsere-adott­ságok okozzák. A kövér ka­maszokat nem fogyókúrával kell kínozni, rá kell őket szoktatni a mérsékletes, a célszerű és ésszerű táplál­kozásra. Még inkább revízióra szo­rul az idős emberek ideális testsúlyával kapcsolatos né­zet. Általános szabálynak tekintették, hogy az ember testsúlya akkor normális vagy ideális, ha annyi kiló, ahány centiméterrel maga­sabb egy méternél. Dr. R. Andress vizsgálatai ezt a nézetet cáfolták meg gyöke­resen, mert évtizedeken át végzett vizsgálatai bizonyí­tották, hogy idősebb korban, a jelzett ideálistól való elté­rés egyáltalán nem rövidí­tette meg olyan mértékben az általános várható élet­kort, ahogyan a régi néze­tek szerint hitték. Amennyiben 20 évtől föl­felé évente egy angol font­tal (435 gramm) tehát átlag­ban fél kilogrammal nőtt a testsúly, úgy nem csökkent az átlagos várható életkor azokhoz viszonyítva, akinek testsúlya „ideális” volt. E vizsgálati eredmények tehát azt jelentik, most 60 éves korban pontosan 17,5 kg- mal lehetünk súlyosabbak, mint voltunk 20 éves ko­runkban anélkül, hogy je­lentős hátrányoktól kellene tartanunk. N em kell tehát aggód* nia az idős ember­nek, ha jó az étvá­gya, s egy kis súlytöbbletre tesz szert. Természetesen változatlanul igaz marad, hogy az elhízás cukorbajra, magas vérnyomásra, ízületi bántalomra, epekőre, kösz- vényre hajlamosít. I ___________________> I f IV AlLl iH I-If lTITIMMN KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
Thumbnails
Contents