Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-24 / 71. szám

KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Asszonyom! HÉTVÉGI INTERJÚ Dohcmics Lászlóval — Nálunk is nagy mértékben vannak fa- aprítékok, fahulladékok, amelyek mennyisé­gére érdemes szervezett figyelmet fordítani. Ezek között különösen jelentős a Szovjet­unióból érkező nagy mennyiségű fa elsőd­leges feldolgozása során keletkező hulladék. Ez olyannyira közismert, hogy a Népi Ellen­őrzési Bizottság is foglalkozott vele. Nagyon komoly kezdeményezések, megalapozott ja­vaslatok is születtek a hasznosításra (példá­ul fabrikett készítése tüzelési célra), ame­lyek -viszonylag rövid időn belül általános­ságban hozhatnak megnyugtató megoldást. ön szerencsés embernek tartja ma­gát. Nem nyert a totón, a lottón, nem is játszik. Nincs nyereménybetétkönyve, autónyereménye. Miért állítja hát, hogy Fortuna kegyeltje lett? A képlet, amit felvázolt, nagyon egyszerű. Gyermekko­rára utalt. Moziba vitték a szülei és ak­kor (és azután is még sokszor) arra gon­dolt, milyen jó lenne, ha a mozi ott len­ne a lakásukban és ön a legnagyobb ké­nyelemben,'ágyból nézhetné, amint pe­regnek a képek. Volt más álma is. Ami­kor meglátta életében az első automo­bilt, azt kívánta, bár csak a papájáé lenne. Beülnének a kocsiba, és utazná­nak, és futnának hátrafelé a fák, és ön előtt kitárulkozna a világ. Mennyi mindenre vágyott gyermekko­rában, kamasz lányként. Közfürdő he­lyett egy fürdőszobára, mosóteknő he­lyett egy automata házi mosodára, a füstös vaskályha helyett olyan tűzhely­re, amely magától fűt... Szó, ami szó, álmodozott. És bár lelke mélyén bízott a csodákban (melyik gyermek, vagy fel­nőtt ne bízna) soha nem hitte igazán, hogy bármelyik álmából valóság lesz. Pedig szinte kivétel nélkül minden tel­jesült. A mozi, mint televízió a lakásban van. Személygépkocsijukkal már bejárták a fél országot. A mosógép automata, a fürdőszoba kékcsempés, a radiátor té­len éjjel-nappal melegít. „Mindezek után mondja nekem valaki azt, hogy nem vagyok szerencsés. És tudja miért mondom dühösen a szerencsémet? Mert felháborít, hogy körülöttem sokan meny­nyire lekicsinylik, vagy nem veszik fi­gyelembe azt, ami már . van, amit elér­tek, ami az övék. Pedig televíziója min­denkinek van, személyautóból több mint egymillió fut, hogy mást ne említsek ...” Értem önt asszonyom! Sokallja a panaszt, helyteleníti az ilyen és olyan megjegyzéseket, amelyek­nek forrása a pillanatnyi gazdasági helyzet, ön megérti, sőt érzi ami a je­lenlegi körülmények között rossz. Az ár­emelkedések, a hiánycikk, az életnívó csökkenése kellemetlen dolgok. Kimegy a piacra, elmegy az ABC-be, bevásárol a hét végére, és oda egy ezres. Nem tapsol. Nem mondja azt, hogy ez jó, de azt sem hangoztatja, hogy itt a világ vé­ge. Kosztpénz politikája nem túlzó, in­kább reális. Kijelenti, hogy körültekin­tőbben, megfontoltabban kénytelen vá­sárolni, a háztartásban gazdálkodni. így is, takarékosan is, ma nehezebben jut pénz nagyobb vásárlásokra, ruhára, új háztartási cikkekre, de a kirándulások, a nagy kikocsikázások körét is le kell szűkíteni... Ez a helyzet. De ezzel még nem ve­szett el minden. Ami már megvan, meg­maradt Javait, családja tulajdonát, a családtagok személyes tulajdonát a rosz- szabb gazdasági körülmény nem veszé­lyezteti. Ezt nemcsak ön, de mindazok is tudják, akik másként gondolkodnak, akik társaságban, baráti beszélgetések­kor olyan általánosító nagy szavakat használnak mint „az állam a felelős ..., közgazdászaink levizsgáztak ..., a veze­tők nem tudnak vezetői...” stb. Renge­teg szubjektivitás és semmi objektív, reális vélemény. ön asszonyom többször is kijelentette amíg beszélgettünk, hogy hisz abban, hogy egyszer vége lesz ennek a nehéz korszaknak. Azt már nem mondta, mi­től és hogyan lesz vége. Miért is mond­ta volna, hiszen ön nem közgazdász, nem politikus, nem szakértője a világje­lenségnek. ön csak bízik és egyet ért az olyan alapvető dolgokkal, amelyeket fe­lelős emberek a kivezető úttal kapcso­latban megjelöltek. Dolgozni kell, töb­bet és jobban. Takarékoskodni szüksé­ges anyaggal, energiával. Meg kell újul­ni a termelésben, a termelés szerkezeté­ben, a vezetés tudományában és stílusá­ban. Gyakran mondott és hallott krité­riumok ezek, éppen ezért ön asszonyom nem is említette. De a beszélgetés befe­jezéseként mondott valamit, amit szó szerint idézek és érdemes arra, hogy ki­ki megjegyezze: „Én nem vagyok kommunista. De itt élek, ebben az országban és ebben a rendszerben. Nekem jó. Becsülöm azt, amit kaptam, amit mindenki kapott és hálátlannak érezném magam, ha min­dent leszólnék azért, mert most nehe­zebb lett. Ami tőlem telik, megteszem azért, hogy újra jobb legyen.” őszinte, egyenes beszéd. az energiagazdálkodásról Energiáról még soha nem hallottunk annyit, mint az utóbbi néhány eszten­dőben. Megismerkedtünk az energiaár­robbanás fogalmával is. Főként az árak miatt került az érdeklődés középpont­jába az energia? — Az árak is, közrejátszottak, de vannak még más, nagyon fontos okok. Például a környezetvédelem, a gazdaságos felhasznál­hatóság, a beszerzési lehetőség. De azt is mondhatjuk, hogy eddig indokolatlanul ke­vés figyelmet fordítottunk az energiára. Ta­lán azért, mert bőven és viszonylag olcsón érkezett az országba az olaj, a gáz, az áram. Most egyre drágább — ha egyáltalán lehet többet beszerezni —, a takarékos felhaszná­lás során a megszokottak mellett teljesen új módszereket is kell alkalmazni. Egyszerűen megváltoztatni kell most az évtizedek során szinte megcsontosodott energetikai, s egyben technológiai gondolkodásunkat, ami koránt­sem egyszerű.Mert nagyon sok az energiafel­használó. Gondoljunk bele: akkor is ener­giagazdálkodók vagyunk, ha fel sem merül bennünk, például égve hagyjuk a villanyt, vagy vízcsap alatt tartjuk hűvösen a sört, netán a gyümölcsöskert sarkában szabad ég alatt égetjük el a nyesedéket. * ön a nyíregyházi ernpiű vezetőjeként is w az energiakérdés szakértője, most még­sem e minőségében, hanem társadalmi tisztségében szeretnénk kérdezni. Ho­gyan jött létre és mi a feladata annak az energiakérdésekkel foglalkozó „elnö­ki bizottságnak”, amely az MTESZ me­gyei szervezetének keretében működik, s amelynek titkári teendőit látja el? — Amikor megszületett az energiatakaré­kossági kormányprogram, az intézkedések­ben kiemelt figyelmet fordítottak az ésszerű energiafelhasználás és a takarékosság tár­sadalmi ellenőrzésére. Mivel az MTESZ-nek számos tudományos egyesülete van, s va­lamilyen formában mindegyik kapcsolatban áll az energiafelhasználással, kézenfekvő volt, hogy az MTESZ konkrét formában ve­gyen részt a kormányprogram megvalósítá­sának segítésében — természetesen a társa­dalmi szervezet adta határokon belül. Az MTESZ központjában egy koordinációs bi­zottságot hoztak létre; itt, Szabolcs-Szatmár- ban az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület javasolta az összefogást, a húsz tudományos egyesület szakértőinek közös munkáját energiagazdálkodási kérdések­ben. „Egyszerűen megváltoztatni kell most ai évtizedek során szinte melgcsontosodott energetikai, s egyben technológiai gondolkodá­sunkat, ami korántsem egyszerű." a meglévőknél már sokkal korszerűbbet is választhassanak a vállalatok, tsz-ek, intéz­mények. Reálisabban indulhatnak a közpon­ti támogatásokért folytatott versenyben is azok, akik megalapozott öitletek birtokában vannak. ^ Kérem mondjon példát az önök által vizsgáltak közül. — Egyik fontos kérdésünk volt, hogy a távfűtési rendszereket lehetne-e olcsóbban üzemeltetni, azaz mennyi energiával fűtjük fel a megfelelő hőmérsékletre a lakásokat. Ezúttal nem az épületek szigetelését néztük, hanem magának a távfűtési rendszernek a fogyatékosságait. Szakmai értékelésekbe bo­csátkozni erről e helyen nem volna célszerű, de annyit elmondhatok, hogy a vizsgálat alapján számos intézkedés született a me­gyében működő távfűtési rendszerek gaz­daságosabb üzemeltetésére. Ez már a bizottság bizottsága. Nem tar­tanak attól, hogy újabb és újabb cso­portok szervezésével elbiirokratizálódik a munkájuk? Szabolcs-Szatmárban különösen jelen­tős a mezőgazdaság energiafelhasználá­sa. E területen is vizsgálódtak?-- Megvitatni valamit, kidolgozni egy ter­vet, netán új megvilágításba helyezni egy régóta elfogadott — ám esetleg pazarló — módszert csak úgy lehet, ha különböző szak­területek képviselői leülnek, elemeznek, vi­tatkoznak, a témához mindenki hozzáteszi saját szakmai tudását. Egy ilyen — megha­tározott téma megvitatását szolgáló — cso­portot valakinek mindig össze kell hívni. Tehát el kell tekinteni a formális megítélés­től, hogy megint egy új bizottságot szervez­tek. A Kikre számít a megyében az energiával v foglalkozó elnöki bizottság? — Minden olyan tudományos egyesület képviselőjére, amely energiaügyben érdekelt (tehát az agrártól a gépiparin át az építő­ipariig és a számítástechnikával foglalkozó­ig). Mellettük számítunk a megye, a város tudományos, gazdasági tevékenységét alakító intézmények képviselőire —, köztük Nyír­egyháza két főiskolájának szakembereire is. A széles körű összefogás igényét jelzi, hogy bizottságunk elnöki tisztét a megyei ta­nács általános elnökhelyettese látja el. A Két teljes esztendő telt el az alakulástól. ^ Milyen tapasztalataik vannak? — Két teljesen különböző évet tudhatunk magunk mögött. 1982-ben munkatervünk ki­fejezetten a kormányprogramban megjelölt feladatokhoz kapcsolódott, 1983-ban pedig megyénk vállalataitól kértünk olyan nagy fontosságú témákat, amelyek energiagazdál­kodási hatása megyei szinten is számotte­vő. A tapasztalatok abban összegezhetők, hogy az energiakérdések iránt nagy az ér­deklődés, sok a jó javaslat. A megvalósítás azonban egy-két résztémától eltekintve csak hosszabb távon képzelhető el. Ez a felismerés azonban nem'tehet közömbössé bennünket, hiszen a meglévő jó elemzések sokat segít­hetnek abban, hogy a beruházásoknál, fel­újításoknál energiagazdálkodási szempontból — Már az első évben két jelentős kezde­ményezésünk volt, de most is többel foglal­kozunk. Először a kukorica nedves tárolá­sával összefüggő energiagazdálkodási kér­déseket elemeztük. A megyei és az országos adatok hasonlóak — tehát nagy pazarlás vagy kiugróan jó eredmény nincs. Kiderült viszont, hogy a megye számos termelőszö­vetkezete anyagi helyzete miatt nem is fog­lalkozik jelentős tárolással. Ősszel eladják a terményt (mert szükség van a bevételre), s tavasszal (már az új gazdasági évben) vá­sárolnak — méghozzá sokkal drágábban, mintha maguk tároltak volna. Itt tehát nem egyszerűen energiagazdálkodási kérdésekről van szó. Mennyiben szereztek más tapasztalato­kat az állattenyésztésben? — Az állattartó épületek hőellátásánál je­lentkező energiamegtakarítási lehetőségek alapvetően függtek attól, hogy tervezés alat­ti létesítményt vagy meglévőt vizsgáltunk. A tervezésnél ma már sok jó ötletet vesznek figyelembe, míg a korábbiaknál az energeti­kakérdések még csak szempontként sem sze­repeltek. Kiderült az is, hogy nehéz és költ­séges is a hőellátó rendszerek megváltozta­tása vagy a hőveszteségek csökkentése. Te­hát jószerével csak egyetlen reális lehető­ség marad: a váltás, például olajkazán he­lyett mozdonykazán, amely a MÁV villamo­sítási programjának eredményeként olcsón és szinte korlátlan számban szerezhető be. Az új létesítményeknél minőségileg más a helyzet. Több jó megoldást is találtunk? mi is tettünk ajánlásokat. Kiderült, hogy a technológiai folyamatokat már eleve lehet energiatakarékosra tervezni, de még az ál­latok által termelt hőt is hasznosításba le­het fogni. Egyidőben a közvélemény érdeklődésé­nek központjába került a fahulladékok elpocsékolása. Energiaszempontból mit jelent ez a megyében? — A gyümölcsöskertekben keletkező nye- sedék azonban továbbra is téma. A mi bi­zottságunk megbízása alapján most a me­zőgazdasági főiskola szakembercsoportja vizsgálja a megoldás leheltőségét, de az Ener­giagazdálkodási Tudományos Egyesület me­zőgazdasági szakosztálya is részt vesz a meg­oldás kidolgozásában. E témában már gépbe­mutató volt a megyében. A problémák né­hány jól körvonalazható kérdés köré csopor­tosulnak. Az összegyűjtés, szállítás, aprítás megoldható, de senki nem tudja megmon­dani például, mennyi nyesedék képződik. Most egyébként annak vizsgálata tart, hogy miként lehet hazai gyártású, olcsóbb kazá­nokhoz hozzájutni, főleg kisebb teljesítmé- nyűekhez, amelyek az egyes telepeken jól hasznosíthatók. A mostani kazánok ugyanis túl nagyok a megye tsz-einek méreteihez ké­pest — nem tudnák célszerűen felhasználni az' általuk termelt sok hőt. E témában már megyén kívüli kapcsolatokat is kiépítettünk —, a végső megoldás még várat magára. Említette, hogy mezőgazdasági energia­gazdálkodási szakosztály is működik már. Ennek programjában melyek a legfonto­sabb témakörök? — A mezőgazdasági hulladékok energeti­kai hasznosításából a gyümölcsfanyesedé­kekről már szó volt. Foglalkoznak még a ku­koricaszár és a biomassza energetikai hasz­nosításával, de ezek még nincsenek olyan stádiumban, hogy részletes eredményeket mondhatnánk. Főleg tapasztalatcseréken veszek részt szakembereink és a megyei helyzet feltárásával foglalkoznak. Külön té­ma gázolaj- és benzinfelhasználás. A ter- , ményszárítók, növényházak, állattartó tele­pek, kiegészítő tevékenységek tüzelőanyag- gazdálkodás^ szintén sok lehetőséget ad megtakarításokra és még mindig érdemes a villamos-energiagazdálkodással illetve ta­karékossággal is foglalkozni. A Milyen Témákkal keresték meg a megye w vállalatai az önök bizottságát? ■ / ' \ — A Közúti*Építő Vállalat Orosi úti asz-* faltkeverő telepének olajfűtésről gázfűtésre, történő átállítását szerette volna elérni. Ezt nagyobb összefüggésben vizsgáltuk, mert a környéken van a TAÉV keverő telepe, s ha a gázt odavezetnék, célszerű lenne Oros, Napkor, Nagykálló gázellátásával egy téma­körben foglalkozni. Ügy tűnik, hogy a hely­zet nem kedvező, a központi támogatásokat most nagyobb gazdasági egységek energia­váltáshoz adják. Ugyanakkor a. gázvezeték kiépítésének költségei túl nagyok ahhoz, hogy az átállást gazdaságosan lehessen meg­valósítani. A téma azonban nincs levéve a napirendről, de jelenleg a területi energia- politikai bizottság (tehát már nem társadal­mi szervezet) foglalkozik vele. Bizottságunk a Szabolcshő kérésére két kisebb városunk — Nyírbátor és Kisvárda — fűtőműveinek egyes szakkérdéseivel foglalkozott még. dfc Melyek a legfontosabb terveik, amelye- w ken már dolgoznak szakembereik? — Az idén ismét a mezőgazdasági energia- gazdálkodás, a mezőgazdaságban dolgozó energetikusok helyzete lesz az egyik fő té­ma. A másik a magán-lakásépítéshez kap­csolódik, mivel annak aránya az összes la­kásépítésben tovább nőtt. Jelenleg a családi házak hőellátásában talán még olyan válasz­tási lehetőségek sincsenek, mint korábban, mivel az olajkályhák és a hőtárolós villany­kályhák alkalmazása a korábbinál sokkal nagyobb költséget ró a tulajdonosra. Ugyan­akkor a mostani lakások komfortja aligha engedné meg a hagyományos szeneskályhá­kat. Tehát olyan alternatív fűtésű és méretű, gazdaságosan üzemeltethető kazánra van szükség, amelynek egyes fokozatai a családi háztól u hatlakásos tarsasházig célszerű meg­oldást ajánl. Ennek felmérése az Építőipari és az Energiagazdálkodási Tudományos egye­sületek valamint az építési hatóság közre­működésével megkezdődött. — A konkrét vizsgálatokon kívül az in­formációszerzéssel is foglalkozunk, ugyanis a feltételek nagyon gyorsan változnak. Szeret­nénk olyan segítséget is adni a hozzánk for­dulóknak, hogy a legfrissebb adatokat, felté­teleket és lehetőségeket, sőt a közeljövőben várhatóakat is megismerhessék és azok bir­tokában tervezzenek. Annak idején hangsú­lyozták, hogy az energiatakarékossági kor­mányprogram nyitott, nagy szükség van a közbenső tapasztalatokra, információkra — mi ezeket is gyűjtjük, hogy időben juttathas­suk el az illetékesekhez.- í > ' jí Q Köszönöm a beszélgetést. Marik Sándor 1984. március 24.^^

Next

/
Thumbnails
Contents