Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-23 / 70. szám

A Kelet-Magyarország 1934. március 23----------------------------------\ A Luganszk­ügy ■flj. rendkívül veszélyes \ dimenziót nyitott a nicaraguai konflik­tusban, de ezen túlmenően a szovjet—amerikai kap­csolatok amúgy is megne­hezült szakaszában a Lu- ganszk szovjet tankhajó ügye. Mint ismeretes, a szovjet Luganszk olajtartályhajó a nicaraguai Sandino kikötő­je előtt futott aknára, ame­lyet az ellenforradalmi cso­portok telepítettek a kikö­tő bejáratához, öt szovjet tengerész megsebesült és súlyos anyagi károk 1* keletkeztek. Bár hasonló eset már korábban is elő­fordult, most történt meg első ízben, hogy az ellen- forradalmárok akciója a Szovjetunió — egy Nicara­guával baráti viszonyt fenntartó nagyhatalom — hajója ellen irányult. Miért teszi a Szovjetunió Washingtont felelőssé az incidensért? A Gromiko külügymi­niszter által személyesen átnyújtott jegyzék — ez a tény önmagában is mutat­ja milyen komoly követ­kezményekkel terhesnek érzik Moszkvában a Lu­ganszk ügyét — joggal mu­tat rá arra, hogy az ellen- forradalmárok egyedül aligha hajthattak volna végre olyan akciót, mint Nicaragua kikötőinek el- alcnásítása. Bár a nemzetközi fegy­verpiacon — dollárért — sok minden kapható, de gyorsnaszádok, aknatelepí­tő hajók, tengeri aknák nincsenek éppen széles kö­rű forgalomban, s ha van­nak is, megvásárlásuk ko­moly összeget igényel. A különböző nicaraguai ellenforradalmi csoportok erszénye ugyan meglehető­sen nagy, telik a Somoza- d iktatóra idején összehará­csolt vagyonból, ennyire azonban nem széles a szá-' ja. Különben sem titok — hiszen erről az amerikai törvényhozásban nyíltan tárgyalnak —, hogy a cso­portokat Washington, a CIA pénzeli, egyáltalán nem titokban. A nicaraguai kikötők el- aknásítása része a mana- guai törvényes kormány megdöntésére irányuló programnak. Azt a kor­mányt kívánják erőszakkal eltávolítani, amelyet a nép fegyveres küzdelme jutta­tott megbízatásához, s amely éppen most tett je­lentős lépéseket az ország demokratikus rendjének stabilizálására, a széles kö­rű politikai jogok mara­déktalan érvényesítésére. S az ellenforradalmárok nem válogatnak eszközeik­ben: a kívülről jövő támo­gatásban bízva felhatal­mazva érzik magukat arra is, hogy megszegjék a nemzetközi jog elemi nor­máit. Nemcsak hazájuk tör­vényes rendjét aknázzák alá, hanem — a szó szoros értelmében — a nemzetközi hajózás szabadságát is. Ilyen lépésre aligha vete­mednének, ha nem állna mögöttük a hathatósnak vélt támogatás. z Egyesült Államok kormánya hajlamos arra, hogy a Szov­jetuniót tegye felelőssé minden olyan fejleményért — történjék az a világ bár­mely részén —, amely nem­tetszését váltja ki, amely saját céljait veszélyezteti. Teszi ezt akkor is, ha tud­ja, hogy az ilyen vádnak semmi köze az igazsághoz. A somozista ellenforradal­márok támogatóit azonban nem kell külön keresni: maguk büszkélkednek ezzel a kétes dicsőséggel. Aligha lehet ezek után kétséges, ki a felelős a súlyos inci­densért, a Luganszk szov­jet tankhajó ügyéért. Bécs: haderő- csökkentési tárgyalás Lemgyel pártértekezlet „Miért harcolunk — merre tartunk“ A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja. (Fotó: CAF — A Nyugat hibájából válto­zatlanul egy helyiben topog­nak a bécsi haderő-csök- kenitési tárgyal ásóik. Ez tűnt kí a csütörtöki ülés után, amelyen az egyetlen felszó­laló a csehszlovák küldött­ség képviselője volt. A szó­nok — majd szóvivője a sajtó előtt — hangoztatta: míg a szocialista országok építő, konkrét és kompro­misszumos javaslatokat ter­jesztettek elő már tavaly, a NATO — ígérete ellenére — változatlanul öt évvel ez­előtti álláspontján van; sem­mi jelét nem mutatja meg­egyezési készségének. Amint a forduló első ülé­sén kitűnt, a Nyuga(t válto­zatlanul válasz nélkül hagy­ja a Varsói Szerződés ja­vaslatait, miközben a NA­TO növeli haderejét éppen Szófiában csütörtökön dél­előtt megnyílt a Bolgár Kom­munista Párt országos érte­kezlete, amelynek napirend­jén a szocialista építőmun­ka legidőszerűbb kérdései, a minőség, a termelékenység, a hatékonyság és a munkafe­gyelem problémái szerepel­nek. A kétnapos tanácskozás színhelye a szófiai Nemzeti Kultúrpalota, ahol három évvel ezelőtt a BKP XII. kongreszusa ülésezett. A abban a térségben, ahol a csapatokat és a fegyverzetet csökkenteni kellene. Pozitív, világos nyugati válasz esetén igen rövid idő alatt meg le­hetne egyezni a bécsi tár­gyalásokon, de a NATO ré­széről változatlanul hiány­zik a politikai elhatározás a komoly tárgyalásokra — mondotta a szóvivő. öncélú tárgyalások elfo­gadhatatlanok a szocialista országok számára, mert fél­revezetik a világközvéle­ményt. Teljes mértékben a nyugati félen múlik, meg­nyílik-e az út Bt megegye­zéshez; ezt tetteiken, nem pedig szavakon lehet lemér­ni — hangsúlyozta a szocia­lista országok képviselője. A forduló következő ülését a jövő hét csütörtökén tart­ják. bolgár kommunisták kül­döttei most a kongresszusi határozatok végrehajtásának eddigi menetét értékelik, megvonják az elmúlt három év társadalmi-politikai, gaz­dasági és kulturális építő­munkájának mérlegét. Az értekezlet napirendjé­nek és ügyrendjének egy­hangú elfogadása, a konfe­rencia munkáját segítő szer­vek megalakulása után Tó­dor Zsivkov mondott beszé­det. TELEX TŰZVÉSZ AZ UNESCO-PALOTÄBAN Tűz ütött ki szerdán este az UNESCO párizsi székhá­zában. A lángok az első eme­leten, az archívumban lob­bantak fel — egyelőre isme­retlen okból. A tűz gyorsan terjedt és rövid idő alatt el­érte a hatodik emeletet is. Személyi sérülés nem történt, az épületet gyorsan ki tud­ták üríteni, mivel az esti órákban már kevés alkalma­zott tartózkodott a székház­ban. A francia rendőrség el­ső feltételezése szerint a tü­zet gyújtogatás okozta. Erre utal az a később kiderített tény, hogy a lángok az épü­let különböző, egymástól tá­voli pontjain és nemcsak az archívumban lobbantak fel, bár a legnagyobb károk itt keletkeztek. tlZBEGISZTÄNI FÖLDRENGÉS Gazliban, a március 19-éről 20-ára virradó éjszaka szov­jet Közép-Ázsiában lezajlott súlyos földrengés epicentru­mában, ahol számos épület jelentős károkat szenvedett, már órák alatt felépült az első sátorváros a hajléktalan­ná váltak számára — ezt a képet mutatta be a szovjet televízió szerda esti helyszíni jelentésében. A rendkívül erős földrengésnek emberélet nem esett áldozatul, azonban több százan szenvedtek sé­rüléseket. Gazliban megfe­szített munka folyik a víz-, gáz- és áramszolgáltatás hely­reállítására — az élet lassan visszatér a normális meder­be. Az üzemekben már dol­goznak. KETTŐS GYILKOSSÁG A NYÍLT UTCÁN A nyilt utcán gyilkoltak meg egy 23 éves nőt és 3 éves kisfiát szerdán az NSZK-beli Rendsburgban. Az ismeretlen tettes több lövés­sel végzett áldozatával, majd kirabolt egy közelben lévő bankot és elmenekült. A rendőrség nagy erőkkel foly­tatja a nyomozást és feltéte­lezi, hogy a tettes a fiatal- asszony néhány hónapja el­vált férje volt. MTI — KS) Március 16—18. között ta­nácskozott a Lengyel Egye­sült Munkáspárt országos ér­tekezlete. A küldöttek egyön­tetűen állást foglaltak amel­lett, hogy továbbra is erőtel­jesen kell munkálkodni a po­litikai és gazdasági válság felszámolásáért. Az értekezlet egyik legfontosabb eredmé­nye ugyanakkor így össze­gezhető: a kommunisták te­vékenységének középpontjá­ban ma már nem a válság fo­lyamatának elemzése, hanem Lengyelország további lendü­letes szocialista fejlődésének elősegítése áll. Az országos pártértekezle­ten Miért harcolunk, merre tartunk címmel nagy jelentő­ségű programnyilatkozatot fogadtak el, amely eszmeileg és politikailag egyértelműen meghatározza a párt tevé­kenységének céljait. Ez a do­kumentum több mint kétéves vita eredménye. Visszanyúl a lengyel mun­kásmozgalom legjobb hagyo­mányaihoz és ma, a szocializ­mus politikai ellenfeleivel ví­vott kemény harc időszaká­ban a szocialista építőmunka legfontosabb feladataira he­lyezi a hangsúlyt. Mindemel­lett a küldöttek hosszabb táv­ra is előretekintettek. Ezt a programjavaslatukat vitára bocsátják a párttagok köré­ben, s majd a tizedik párt- kongresszus elé kerül. Ami ugyancsak a legjobb hagyományokhoz tartozik: a küldöttek megalkuvás nélkül bírálták mindazt, ami nehezí­ti vagy fékezi a politikai, tár­sadalmi, gazdasági élet kon­szolidálódását, az egész nép anyagi és szellemi jólétének javítását. A LEMP megerősí­tésétől függ Lengyelország jövője — az értekezleten sok­szor emlegették ezt az alap­igazságot. S mindjárt szóltak arról, hogy növekszik a párt eszmei és erkölcsi ereje. A párt az átmeneti meg­gyengülés és a heves konflik­tusok időszakából kijutva a gyakorlatban is megtapasztal­ta a lenini elv igazságát: a szocializmus ellenfeleivel ví­vott politikai harc szükséges­sé teszi a tömegekkel való kapcsolat erősítését. A még fennálló politikai, társadalmi és gazdasági nehézségekkel kapcsolatban a küldöttek hangsúlyozták: következete­sebben kell elhárítani a hibá­kat és elégtelenségeket, nem szabad elkövetni a ko­rábbi tévedéseket, reformálni kell mindazt, ami elavult, és védeni azt, ami helyes, amit a gyakorlat igazolt. Az értekezlet teljes határo­zottsággal hangsúlyozta, hogy a szocialista fejlődés távlatai szorosan összefüggenek a bé­ke megőrzéséért vívott harc­cal és a testvérpártok együtt­működésével. A Szovjetunió­val, Csehszlovákiával, Bulgá­riával, Magyarországgal, az NDK-val és a többi szocialis­ta országgal kialakított együttműködés tette lehetővé Lengyelországnak, hogy le­győzze az imperialista álla­mok gazdasági szankcióinak következményeit. Ennek az együttműködés­nek a megerősítése az ország további fejlődésének feltétele. Ezeket az eszméket kifejezte az értekezleten elfogadott másik két dokumentum. Az egyik az összes kommunista és munkáspárthoz intézett üzenet, amely megállapítja, hogy minden kommunista fe­lelős a béke ügyéért, a szo­cialista rend alapelveinek megvalósításáért. A másik dokumentum békefelhívás, amely különösen nagy súlyt helyez az amerikai rakétate- ilepítésekkel kialakult, s az európai békét fenyegető hely­zetre. A LEMP küldöttértekezle­tén, a plenáris üléseken és a munkacsoportokban több mint hatszázan kértek szót. Valamennyien a szocialista Lengyelország fejlődése, a béke megőrzése mellett száll­tak síkra. K. Gruszecki Mitterrand Washingtonban Egyhetes hivatalos látoga­tásra szerdán az Egyesült Ál­lamokba érkezett Francois Mitterrand francia elnök. Csütörtökön a Fehér Ház­ban tárgyalt Ronald Reagan elnökkel. Az U. S. News and Word Report amerikai hetilap sze­rint a szocialista kormáhy iránti kezdeti amerikai gya­nakvások után elmondható, hogy a francia—amerikai vi­szony negyedszázada nem volt olyan jó, mint ezekben a hónapokban. Ennek oka a két kormány külpolitikájá­nak közelségében keresendő. Washingtonban ennek bi­zonyítására arra hivatkoznak, hogy Párizs fenntartás nél­kül támogatja az amerikai közepes hatótávolságú raké­ták Európába telepítését, Bonntól eltérően nem sürgeti a szovjet—amerikai csúcsta­lálkozót és állítólag azonos „bizalmatlansággal” közelit a szocialista világhoz. Eközben szándékosan hát­térbe kerülnek más tények: a Közép-Amerikával kap­csolatos sarkalatos nézetel­térések, a közel-keleti hely­zet eltérő megítélése, Pá­rizs neheztelése, amiatt, hogy az amerikai kormány képte­len előrejutni a fegyverzet­korlátozás terén. Egy területen, a kereske­delmi-gazdasági szférában a washingtoni megfigyelők sze­rint Reagan és Mitterrand aligha fogja tudni leplezni mély ellentéteit. A Newsweek című hetilap még a brüssze­li közös piaci értekezlet előtt azt jósolta, hogy ha a tanács­kozáson ismét nem születik megoldás a közös kereske­delmi politikáról, az EGK je­lenlegi elnöke meggyengült pozíciókkal kezdi meg tár­gyalásait Washingtonban. Az Európai Gazdasági Közösség tagjainak hatalmas állam- adóssága és az amerikai ka­matlábak ezen a héten bekö­vetkezett emelkedése nem­csak az európai pozíciókat gyengíti tovább, hanem az ellentéteket is élezi. Bizalmas katonai okmány — telefonfülkében Kínos beismerésre kényszerült szerdán a brit hadügy­minisztérium szóvivője: a londoni Heathrow repülőtéren lévő egyik telefonfülkében ugyanis — mindeddig tisztá­zatlan körülmények között — „ottfelejtettek” egy bizal­mas okmányt, amely egy szigorúan titkos amerikai katonai programban részt vevő brit és amerikai személyek név­jegyzékét tartalmazza. A három gépelt oldal terjedelmű iratra két héttel ez­előtt bukkant rá egy férfi — miközben a repülőtéren a fe­leségére várakozott —, és az iratokat átadta a The Times szerkesztőségének. A The Times szerint a szóban forgó katonai program — kódnevén a „Cold witness” — olyannyira kényes, hogy az amerikai hadügyminisztérium még létezésének tényé- ről sem volt hajlandó nyilatkozni. A tekintélyes londoni lap úgy tudja, hogy a „Cold witness” egy ultramodern ra­darrendszer kiépítésének terve. Megnyílt a Bolgár KP országos értekezlete Kunszabó Ferenc; Testámentom (A lép élete Myirbátorbai a XIX. században) 4. S például nyiratkozni sem borbélyhoz jártunk — meny­nyi kiadástól szabadultunk. A mai állandó cigarettavásár­lás helyett a „fináncnemlátta” dohány szárítása, beérlelése, kikészítése, felvágása — hány mai szakmunkásbizonyitványt oszthatnánk ki apámnak!? Hanem mindezt a mai nem­zedékek — tapasztalom elég­szer — akkor sem értékelik, ha az idősebbek még maguk is látták vagy gyakorolták ... Ma az emberek tulos túlnyo­mó többsége iparcikkek meg iparosok után rohangál unta­lan, ráadásul nem is termelői, hanem kényelmi, élvezeti cé­lokkal: a lakás bővítése, áta­lakítása, modernizálása, be­rendezése, az autó, az üdülő, a* nyaralás, a vakációzás, az utazás szükségletei. Azaz, a múltbeli termelői, alkotói magatartás a mai fo­gyasztásra, kényelemre beál­lított szemléletben nem szá­míthat elismerésre. Ezért re­mélek többet az akkori ru­házkodás, bútorzat, lakás be­mutatásával. Mik is szerepel­nek a fenti iratokban? A ruhaanyagok, finomsági és értéksorrendben: házivá- szon, gyárivászon, karton, „gyócs”, atlasz, „barhet” posz­tó, selyem. A diszitések: egyszerű kivarrás, a legtöbb­ször a ruhadarab (például kö­tény) szélén körben, török hímzés, azaz mértani ábrák, magyar hímzés, vagyis virá­gos, indás, állatos minták, a kisipari kékfestés. Az emlí­tett ruhák: kabát, ujjas, laj- bi, kendő, szoknya, kötő, pruszlik, ingváll, keszkenő és zsebkendő. Nem említődnek az alsónemüek, s a fenti ru­hadarabok változásai alig. Egyetlen szó sem esik a fér­firuházatról, s ennek fő oka szerintem, hogy a férfiaknak a folyamatosan foltozott és pótolt munkaruhán kivül rendszerint csak egy ünnep­lőjük volt, posztóból, hozzá a nemezből készült festett kalap és a keményszáru ün­neplő csizma. Ebben eskü­dött, ezt vette föl templom­ba, gyűlésbe, keresztelőkor, lakodalomba és búcsú (ven­dégjárás) idején, végül ebben temették. Volt ezenkívül rendszerint két lajbija (ujjatlan mellény) egy télre, egy pedig nyárra, egy szűre, egy gubája (szőré­vel kifordított irha) és egy subája (szőrével befordított), Ezeket viszont a végső nagy ut előtt rendszerint elhagya- kozta, akárcsak pipáját, kos­tökét, tüzcsiholó szerszámát, pipaszurkálóját, gamós bot­ját, saruját, téli kucsmáját, „sáros”, azaz munkacsizmá­ját. A konyha ruhái: törlőken­dők, abroszok, kosárruhák, szakajtó ruhák, törölközők. Ágynemük: párna vagy feö ajj (mindszenti származású anyám nyelvén: féjajj), kis­párna, derékalj, dunyha, pok­róc, ágytakaró, vastagabb és vékonyabb lepedő (az előb­bivel takarták le a szalmát, erre jött a derékalj s úgy a vékonyabb lepedő.) A konyhai fölszerelések kö­zül szó esik a kártyáról, ami víztartó edény, a lapockáról, ami nálunk ivócsanak, másutt viszont parázsvivő lapátka volt, cserép- és porcelán-edé­nyekről, bádogkanálról, hus­sütő nyársról, meg vasfogó­ról és bödönről. Ezekhez hadd soroljak még -néhányat: a nyitott tűzhelyen szükséges vaslábak, hozzá lábasok, de úgyszintén fazekak, kaszro- jok és szilkék, fakanalak és fatányérok, fa- és vasvillák, só- és füszertartók, valamint az élés tartására szolgáló lá­da, hómba és ászok. A falon felakasztva tepsi, tormareszelő és bádogíámpás. Volt a konyhában ezenkí­vül asztal, székek, sámlik, vizeslóca, s a kemencezug (sut) folytatásában rendsze­rint egy dikó, azaz földbevert lábú heverő, megdobálva használt és használatban lévő ujjasokkal, lajbikkal, gu­bákkal, mikkel egy-egy ebéd után vagy esti heverészésnél igen jól be lehetett takarózni. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents