Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-22 / 69. szám
1984. március 22. Kelet-Magyarország 3 f---------------------------------------\ Egérbőrben elefánt? szívből jövő jelző közhely, ha a gratuláció szó mellé teszik, de a hangsúly és az alkalom hitelesítheti. Ez történt akkor is, amikor a SZÁÉV leányvállalatának igazgatója a saját, és a konferencián résztvevő az ország számos hasonló vállalatától összegyűlt szakemberek nevében gratulált a minap Gelsi Lászlónak, a bökönyi Kossuth Termelőszövetkezet elnökének. Az elismerés tulajdonképpen egy kis szemrehányás akart lenni, méghozzá saját magának, és egy kissé az egész magyar építőiparnak. A tanácskozáson egy új találmányt reklámoztak, amelynek gyártója a már említett mezőgazdasági nagyüzem, a gyártmány maga pedig forradalmasítani fog néhány dolgot az építőiparban — legalábbis a remények szerint. A kesergő gratuláció pedig éppen ezért hangzott el. Miért kellett egy bizonyos emulziós keverőtelepét egy tsz-nek megépíteni, amikor ugyancsak melléküzemként akármelyik vállalat elvállalhatta volna? Itt van mindjárt a telep szó. Csak jókora túlzással lehet annak nevezni a bökönyi tsz-ma- jor egyik sarkát, melynél a mellette lévő dohánypajta jóval nagyobb. A keverő, forraló „boszorkánykonyha” részére mindenesetre elegendő. Ahhoz pedig mindenképpen nem kell nagyobbnak lennie, hogy a kezdeti igényeket kielégítse. Az üstnek pedig példátlan a termelékenysége, és egyelőre hinni alig merik mekkora jövedelmet hozhat. Egérbőrben elefántot találni képtelenség, itt megvalósul. De- hát az építőipar milliár- dokban gondolkozik, ki figyel egy ilyen kócerájra — folytatta az önkritikát az igazgató. A melléküzemágak megyénkben! kései felfuttatásának nagyszerű példája a bökönyi. Láttam az Újítók Lapjának egy közelmúltban megjelent számát, aláhúzva benne egy hirdetéssel. Innen csaptak le a már említett vegyi anyag licencére. Ma már a tulajdonuk a fél Európára szóló szabadalom, íme, még kevésbé ismert újdonságokat is érdemes elolvasni, ha boldogulni akar az ember. Esik Sándor S_____________________) □ Munkásnő Újfehértón Többre vágyik az ember TÓTH SÁNDORNÉ ÜJFEHÉRTÓI FIATALASSZONY A MÜLT ESZTENDŐ NOVEMBERÉBEN 11 EZER 499 FORINTOT KERESETT. MI EBBEN A FELTŰNŐ? AZ, HOGY 0 NEM MASZEK ZÖLDSÉGES, BUTIKOS, VAGY KOZMETIKUS. FONÓNÖ, AZ ÜJPESTI SZÖVÖGYÄR ÜJFEHÉRTÓI ÜZEMÉBEN. kéz, munkabírás, s jól szervezett munkahely. Mert az az igazság, a szabolcsi könnyűiparban dolgozók átlagkeresete jó ha megközelíti ennek az összegnek a felét. Tóth Sándorné munka közben. (G. B, felv.) A hatalmas csarnokban elviselhetetlen a zaj, és fullasz- tó a hőség. Nem csoda hát, ha az itt dolgozó asszonyokon könnyű otthonka, s a lábukon szellős kismamacipő. Ki gondolná, hogy a fonónők egy műszakban tizenöt-húsz kilométert is legyalogolnak? Ezért kell a kismamacipő, mely könnyebbé teszi a ló- tást-futást. Túl a bűvös határon A zaj miatt lehetetlen beszélgetni, nem is látni itt tré- cselő asszonyokat. Csendes zugba menekülünk mi is, itt faggatjuk Tóthnét. — Hogyan sikerült átlépni a bűvös tízezres határt? — Mit gondolnak? — mosolyog csendesen. — Sok munkával. Aztán kiderül, ez még mind kevés az üdvösséghez. Ha akadozik az anyagellátás, nincsenek kellően felkészítve a gépek, hiába szaggatja az istrángot az ember. Szerencsére a fehértói gyárban, különösen az utóbbi időkben nem panaszkodhatnak ezek miatt a munkások, s ez meglátszik fizetésükön is. Különösen azokén, akik másfél ember munkáját végzik el, mint Tóth Sándorné is. Az üzemben felszerelt korszerű lengyel gépeken 408—408 orsó pörög őrült gyorsasággal, ám Tóthné 612-őt kezel. S erre csak a legjobbak képesek! — Hogyan lett szövőnő? — Véletlenül. Itt Fehértón jártam általános iskolába, s mikor végeztem, el nem tudtam képzelni, hogy mihez kezdjek. Aztán találkoztam egy Pesten dolgozó falumbe- livel, s rábeszélt, menjek vele a fővárosba ... így kerültem a Magyar Pamutba, s lettem fonónő. Nyolc évig maradtam Pesten, közben férjhez mentem, született egy kislányom ... Kemény idők voltak. Három éven át folyamatosan éjszakai műszakba jártam, hogy kicsit több legyen a pénz, s legalább délután legyek együtt a gyerekkel. Nem ingyenkenyér Már nyolcadik évét húzta a fővárosban, amikor meghallotta, új textilgyárat kapott faluja, s tapasztalt munkásokat keresnek. Sokat töprengett, hogy jöjjön, vagy maradjon, barátnői, kollégái is marasztalták, aztán csak szülőfaluja mellett döntött. S ennek lassan már hat éve. — Nem bánta meg, hogy visszatért? — Miért bántam volna meg? Többet keresek, mint Pesten. Igaz, többet is dolgozom. El tudják maguk képzelni, mennyit kell talpalnunk egy-egy műszakban? Nem panaszként mondom, de pláne a harmadik műszakban, úgy hajnal három és négy óra között már alig állunk a lábunkon. De hát mindenki tudja, ez a szakma nem adja ingyen a kenyeret. És az se tévesszen meg senkit, hogy Tóthné a múlt esztendőben több mint nyolcvanezer forintot vihetett haza a gyárból. Nagyon keveseknek adatott meg ilyen ügyes Családi fészek karácsonyra — Kell a pénz, építkezünk — folytatja. Itt a gyár háta mögött vettünk telket, s csak a kölcsön meghaladja a 300 ezer forintot. Még szerencse, hogy az építkezésben segít a család, tízezreket lehet így megtakarítani. Hogy mikor lesz kész? Talán karácsonyra. Nagyon várjuk már a napot. S végre nyugodtan dolgozhatom majd a gyárban ... — Ennél is nagyobb fizetésre számít? — Mindig szebbre, mindig többre vágyik az ember ... Balogh Géza gondolná, hogy a nagykállóiakat sokan ismerik a Szovjetunióban. Nem csoda, hiszen a nagyközség téeszében, egyik ipari üzemében és a középiskolájában működik tagcsoportja a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak. A kö- zelmútban a három tagcsoport vezetői a helyi párt- bizottságon értekezletet tartottak, amelyen értékelték a barátsági munkát és a tervekről is szóltak. A nagykállói tsz egy közelben állomásozó szovjet katonai alakulattal tart hagyományosan jó kapcsolatot. Valóban a barátságra épült ez a kétoldalú kapcsolat. ősszel a szövetkezet önerőből nem birkózott meg sem a betakarítással, sem a szállítással. Az első hívó szóra szovjet katonák álltak „csatasorba” az almáskertben, s néhány napra még szállítójárművet is adtak kölcsön. Cserébe a tontúli szövőüzemmel akar kapcsolatot teremteni. A barátságra épített kapcsolatnak várhatóan szakmai haszna is lesz. nagykállói szakmunkások karbantartási munkálatokat végeztek a laktanyában. A posztógyár kollektívája a munkásőrök közreműködésével vette fel a baráti kapcsolatot egy szovjet alakulattal. Többször közösen ünnepeltek, kultúrműsorral szórakoztatták egymást. A gyár kollektívája a közeljövőben egy kárpáA gimnázium csapata évről évre jól szerepel a Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedősorozaton. A tanárok elmondták, hogy a sikeres versenyek miatt idén nyáron is a csapaté a Lapkiadó Vállalat egyik balatoni faháza. Persze rengeteg erőfeszítéssel, nagyon sok tanulással járt a felkészülés a versenyekre. A készülődés segítette az orosz nyelv és a földrajz tanulását. Sőt — talán nem is gondolnánk — a fizika tanulását is. Elsősorban az űrhajózási alapismeretek elsajátítása járult hozzá a fizika szélesebb körű megismeréséhez. Ezért is érdemel figyelmet az egyik tanár javaslata: „Valamelyik kárpátontúli gimnáziummal jó volna kicserélni a fizika tankönyvünket. Persze csak kiegészítésként használnánk a cserekönyvet”. Nagykállóban a három tagcsoportnak közös programja is van. Tsz-tagok, gyári munkások, tanárok és diákok ez év tavaszán is közösen ünnepük április 4-ét és május 9-ét, a győzelem napját. N. L. Gazdálkodó közlekedés Interjú Pullai Árpád közlekedési miniszterrel Pullai Árpád közlekedési miniszter a közelmúltban a helyszínen tájékozódott a megye közlekedéséről és a záhonyi átrakókörzet helyzetéről. Ebből az alkalomból megkértük, hogy válaszoljon néhány, a közlekedés egészét és természetesen Szabolcs- Szatmárt érintő kérdésre. — A közlekedési tárca irányítási rendszere a múlt évben jelentősen átalakult. A korszerűsítés miként érintette a közlekedés egyes részterületeit? — Korábban irányítási rendszerünket az alágazati bontás jellemezte. Az egyes ágazatok — mint a vasúti, a közúti, a vízi és légi közlekedés — irányítása egy-egy minisztériumi főosztály alá tartozott, a vasúti és hajózási főosztály vezetője egyben a MÁV, illetve a MAHART vezérigazgatói posztját is betöltötte. Irányítási rendszerünkben tehát a gazdálkodási és a hatósági funkciók egybeestek. A szervezeti átalakítással ez a kettősség megszűnt. Az irányítás közvetetté vált, az alágazati főosztályok helyett a terv és közgazdasági, közlekedési, műszaki fejlesztési stb. főosztályok az egész "közlekedést érintő elemző és elvi irányító tevékenységet végeznek. Az első és másodfokú hatósági jogkört a tanácsok, illetve a Közlekedési Főfelügyelet látja el; a minisztérium, minit hatóság, csak harmadfokon, az esetleges fellebbezési ügyekben dönt. Irányítási rendszerünk átalakításával növelni kívántuk a felügyeletünk alá tartozó közlekedési 'vállalatok gazdasági önállóságát is. — A vállalati irányítás korszerűsítése jegyében vizsgálták meg a MÄV Záhonyi Üzemigazgatóság helyzetét is. Miért választották éppen Záhonyt? A záhonyi üzemigazgatóság szerves része a MÁV-nak, de óriási határforgalmával, az áruátrakás lebonyolításával és irányításával ugyanakkor ki is emelkedik a vasútigazga- tóságok közül. Nem túlzás az a megállapítás: Záhony meghatározója a magyar—szovjet árucsere-forgalom lebonyolításának. Tevékenységének vizsgálata tulajdonképpen önállóságának továbbfejlesztését jelenti. A MÁV Vezérigazgatóság a minisztérium elképzelései alapján dolgozta ki korszerűsítési javaslatait, amelyeket többször is megvitattunk, míg kialakult az április 1-vel bevezetésre kerülő végleges forma. — Mi a lényege az új gazdálkodási formának? — A lényege röviden, hogy az üzemigazgatóságnak a tevékenységével kapcsolatos bevételek és kiadások ismeretében ténylegesen kell gazdálkodnia. A vasút felső vezetése olyan feltételeket alakított ki, amelyek jó színvonalú munka esetén a mainál nemcsak nagyobb termelékenységet, hanem komolyabb bérezési lehetőséget is kínálnak az üzemigazgatóságnak, így a záhonyi vasutasok jövedelme a végzett munka arányában jelentősen emelkedhet. — Mi szükséges a helyes elképzelések sikeres megvalósításához? — Mindenekelőtt összefogás. Az üzemigazgatóság gazdasági és politikai vezetői és dolgozói együttműködése. A végrehajtáshoz szükséges tényezők adottak, illetve megteremthetők. A siker attól függ. hogy a záhonyiak bízzanak képességeikben és valamennyien magukénak érezzék a változtatást. Ez csak úgy lehetséges, ha egyenként is mindenki tudja közvetlen tennivalóját, a kocsirendezésnél, az átrakásnál, az üres kocsik beállításánál éppen úgy, mint az irányítás különböző szintű vezetői posztjain. Az elvek ismertetése, megértetése a gazdasági vezetők feladata a politikai vezetés támogatásával. Meggyőződésem, hogy mivel az újfajta gazdálkodás sikeres végrehajtásához nézetbeli, magatartásbeli, felfogásbeli változás szükséges, Záhony jelentős „állomás” lesz,a,vasút gazdálkodási történetében is. — A tárca irányítása alá, tartozó megyei vállalatok vezetőivel ugyancsak a gazdálkodásról váltott szót? — Igen. Kiderült, hogy a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat és a közúti igazgatóság helyzete ma még valamivel jobb az -átlagosnál. Számolni keli -azonban azzal az itt dolgozóknak, hogy míg korábban erős volt a fejlődés üteme, a jövőben kevesebb pénzt fordíthatunk útépítésre. A Volánnak — a tröszt megszűnte után — a versenyhelyzethez, az önállósághoz kell alkalmazkodnia. Mindez erősebb piackutató és kereskedelmi munkát követel. Megemlítették például a javítókapaciitás hasznosítását külső megrendelőknek, valamint közüle- tektől járművek és fuvarozási feladatok átvételének lehetőségét. — A megyei tanács közlekedési osztályán a múlt évi júliusi átszervezéskor átadott feladatokról és a jelen helyzetről beszélt. Mik a tapasztalatai? — Logikusnak és jogszerűnek tartjuk, hogy a tanácsoknak az igazgatásban minél több önálló jogot és hatáskört adjunk. Az önálló közlekedési osztályok irányítása alá került már az autó- felügyelet, a gépjárművezetőképzés, a vizsgáztatás. Ügy tudom, és ezt nagy eredménynek tartom, hogy a lakosság nem vette észre a váltást az ügyintézésben, mert megfelelő személyi feltételekkel és gyakorlattal indultak az új osztályok. Célunk gz, hogy a tanácsi és a tárca szervek között egységes közlekedési rendszeren alapuló munkakapcsolat alakuljon ki. Olyan együttműködés, hogy pl. a főútvonalak és a legfontosabb, mellékútvonalak megfelelő színvonalúak maradjanak. — Mit tehet a megye vezetése a Közlekedési Minisztérium céljai érdekében? — A közlekedés minden területén partnereknek kell lennünk ahhoz, hogy megtartsuk eredményeinket. Mégis szeretném kiemelni a záhonyi kezdeményezés figyelemmel kísérésének, az itteni politikai munkának a jelentőségét. A záhonyi síiker nagyon sokat segíthet abban, hogy a közlekedésben még inkább elterjedjen a gazdálkodó szemlélet — fejezte be nyilatkozatát Pullai Árpád.
