Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-21 / 68. szám

1984. március 21. Kelet-Magyarország 3 (---------------------------------------------------------------------->1 ÁTanácsköztársaság évfordulóján Tettekre ösztönöz H atvanöt esztendővel ezelőtt a népért küz­dő harcosok, a for­radalmár elődök először mutatták meg magyar fői­dőin, hogy mire képes a kommunisták vezette mun­kásosztály öntudata és ere­je. A fényes 133 nap törté­nete bizonyította, hogy ko­runk haladó elmélete, a marxizmus—leninizmus a tömegekbe hatolva nemcsak magyarázza, de meg is vál­toztatja a világot. Magyarország elnyomott népe az orosz példában ke­reste és találta meg a füg­getlenségnek, a társadalmi haladásnak, a szabadságnak az útját. Sok ezer munkás és szegényparaszt orosz föl­dön, a szovjethatalom böl­csőjénél ismerte meg a szocialista forradalom esz­méjét, mások itthon, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására értet­ték meg, hogyan biztosítha­tó a népnek a kenyér, a föld, a béke. Ez a meggyő­ződés vezetett el a Magyar Tanácsköztársasághoz. A sorsdöntő napokban született a Kommunisták Magyarországi Pártja, élén a Kun Béla vezette Köz­ponti Bizottsággal, rövid idő alatt megnyerte a mun­kások és parasztok nagy tömegét, maga mellé állí­totta a nemzet sorsáért ag­gódó értelmiségieket. A Habsburg-monarchia csak­nem négy évszázados ural­mát megdöntő őszirózsás forradalom győzelmével hatalomra jutott polgári kormány nem tudta meg­oldani a felhalmozódott tár­sadalmi problémákat, nem tudott és nem mert ellen­állni a győztes imperialista hatalmak diktátumának. Így a tömegek forradal- masodása, a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesülése lehetővé tette, hogy március 21-én, viszonylag békés úton a nép nagy többségének aka­ratából győzzön a szocia­lista forradalom. A munkáshatalom intéz­kedéseiben az addig végső­kig kizsákmányolt és meg­alázott néptömegek vágya testesült meg. A Forradal­mi Kormányzó Tanács erő­feszítéseket tett a múlt ne­hézségeinek felszámolásá­ért. a népre nehezedő rop­pant terhek enyhítéséért, s egy új jövő megalapozásá­ért. Törvényben biztosította a munkához való jogot, be­vezette a nvolcórás mun­kaidőt, a társadalombizto­sítást, a fizetett szabadsá­got. Állami kezelésbe vette a bányákat, nagyüzemeket, a bankokat, a közlekedési vállalatokat. A nagybirto­kosok földjein szocialista termelőszövetkezetek ala­kultak. Rendelet lépett életbe a tanácsok megvá­lasztásáról. a kultúra és az egészségügy fejlesztéséről. A szocialista forradalom az ország gazdájává tette a dolgozó népet. Az első magyar proletár­hatalmat — amelyet a munkástömegek, a népek Euróoa-szerte rokonszenv- vel fogadtak — külső erő, V ________________ a nemzetközi imperializmus túlereje verte le. A magyar nép nyakába ültetett elfertr- forradalmi rendszer elti­porta a Tanácsköztársaság vívmányait, sokszázan es­tek áldozatul a fehérterror­nak, a horthysta pribékek vadállati kegyetlen ked ésé- nefc. Azonban a legkímélet­lenebb terror sem tudta megsemmisíteni a Tanács­köztársaság emlékét. Az eszmét nem győzhették le: huszonöt éven át szakadat­lanul folytatódott az ille­galitásban dolgozó kommu­nisták és más demokratikus erők harca a nép Magyar- országáért. Az első proletárdiktatú­rát követni fogja a máso­dik — mondta Lenin a Ma­gyar Tanácsköztársaság le­verése után. Történelmi elő­relátása beigazolódott. A II. világháborúban meg­semmisítő vereséget szen­vedett a fasizmus, a Szov­jetunió Vörös Hadserege hazánk számára is elhozta a felszabadulást. A népi demokratikus átalakulás vezetője a Magyar Kommu­nista Párt volt, amely az illegalitás negyedszázada után is életerősen, határo­zott programmal lépett a politikai élet porondjára. Három évvel a felszabadu­lás után az oszitályharc eredményéként, a Tanács­köztársaság hagyományait követve, másodszor is győ­zött és hatalomra jutott a munkásosztály, hazánk a szocialista fejlődés útjára lépett. Az új társadalom építé­se nem bizonyult könnyű­nek, ellenkezőleg: nehéz­nek, bonyolultnak és fá­radtságosnak. Szabad, szo­cialista országunk fejlődése arról tanúskodik, hogy ér­demes volt küzdeni. A Ta­nácsköztársaság hatvanötö­dik évfordulóján jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy örökre véget ért a kizsákmányoló osztályok uralma, hazánk agrár-ipari országból szocialista nagy­iparral és nagyüzemi mező­gazdasággal rendelkező ipari-agrár országgá vált. Kádár János elvtárs mondta a Beloiannisz Hír­adástechnikai Gyár mun­kásainak gyűlésén: „Né­pünk most összehasonlít­hatatlanul másképp él, mint a régi rendszerben. Nem csupán jobban, hanem egyenes gerwicoel, szabad emberként élhet nálunk minden dolgozó.” □ munkások, a parasz­tok és az értelmisé­giek tömegeiben erős az elhatározás, hogy a nehéz nemzetközi gazdasági körülmények ellenére, a szilárd politikai egységre és teherbíró gazdaságunkra alapozva megvédjük és to­vább gyarapítjuk szocialis­ta vívmányainkat. A ma­gyar nép híven folytatja az első magyar proletárállam ügyét, következetesen ha­lad az MSZMP XII. kong­resszusán kijelölt úton, munkálkodik nemzeti prog­ramunk valóra váltásán, a fejlett szocialista társada­lom építésén. _____ J H — Ki az? — Én vagyok. — Gyere be. — Nem. tudtam, hogy itt­hon vagy. — Hazajöttem szomor- kodni. — A dolgozóban nem tudsz? — Nem. Ott sokan néznek, meg kérdeznek mindenfélét, amire nagyon nehéz vála­szolni. — Ha néznek, és se tudok szomorkodni. — Na látod, ezért jöttem most haza. — Megbátott valaki? — Meg. Ez sajnos elkerül­hetetlen. Elünk ezen a vilá­gon, és időnként megbánt­juk egymást. Néha a legtisz­tább szándékkal is. KOPOGTATÁS — Téged most ki bántott meg? — Nem lényeges. Egyéb­ként igaza volt. Csak túl ke­ményen mondta. — És amikor te azt mon­dod, hogy majom vagyok, meg lajhár, az nem kemény? Mégsem szomorkodom. — S miért? GÖRÖG EXPORT. Műszakonként 30—35 köbméter görög exportra kerülő zárólécet készí­tenek az ÉRDÉRT tuzséri telepének fűrészüzemében. (Gaál Béla felvétele) A tartalékokon is túl Ez ám az üzlet! Ha egy tsz Szatmárban van, a külső szemlélő hamar megfogalmazza: gyenge gazdaság, alacsony termelési szín­vonal. Sok évvel ezelőtt a kisari Cj Élet is „kivívta” ma­gának az említett minősítést és milyen az ember...? — egy darabig még akkor is az él a tudatában, amikor rég az el­lenkezőjének kellene. A varázsszót nemrég Nagy Károly fő- agronómus szájából hallottam: „tavaly hat és fél tonna ku­koricánk termett hektáronként”. ezrei..., valami hétmilliós árbevételi terv. Nem hajszol­ják túl, de a pillanatnyi lehe­tőséget a világért sem hagy­nák ki. Lelkesen beszélnek ellenben „tartalékország” egy másik eléggé feltáratlan tar­tományáról. Minden évben lépni Fél tucat év már bizonyí­ték. Ennyi ideje mondható az itt dolgozók sorsáról, hogy jobbra fordult. Tisztes né­hány milliós nyereségek, ta- vajy éppen egymillió. Jelez­het akár „békés” vegetálást is. — ősz végén, tél elején már nagyon sűrven nézegettük a mérlegkilátásokat — emléke­zik a főagronómus. — Latol­gattuk, belefér-e a 17 hektár szilvás selejtezése? A magas nyereségtől fontosabb, hogy újra váltsuk fel, ami már le- termett. Figyeltük az előre­jelzést, minek mennyire megy fel majd az ára, s aszerint cselekedtünk. Például így ju­tottunk olcsóbban nagyobb mennyiségű műtrágyához. Minden évben megkapasz­kodni és előrelépni nem pusz­tán erő kérdése, sőt a kitar­tás is kevés hozzá. Pedig túl­ságosan sok különlegességet nem találni a kisari Űj Élet Tsz-ben. A vetésszerkezet drasztikus egyszerűsítése a búzára és kukoricára benne van a szabályozók szellemé­ben. A több figyelem, amit ezáltal ráfordítottak, kamato­zott a már említett termésát­lagban, amit Szatmárban nyugodtan nevezhetünk ki­magaslónak. A búzával ugyan még csak három, tonnánál tar­tanak, de az aszály előtt még benne volt a négy és fél. In­nen tovább már csak apró fi­nomításokkal lehet kilókat nyerni. Kiterjesztették pél­dául a talaj vízgazdálkodását javító mélylazítást, de a tar­talékok határa már csak kar­nyújtásnyira van. Tisztes jövedelem A terület közel fele gyep. Három éve felújítottak belő­le 300 hektárt (jellemző: ak­kor még volt rá állami tá­— Mert tudom, hogy nem úgy mondod. — Hát hogyan? — Szerétéiből. — Igen. Lehet, hogy ö is úgy mondta, aki engem meg­bántott. Csak ebben nem va­gyok egészen biztos. És ez az, amit nem lehet megkér­dezni. — Inkább szomorkodsz? — Inkább. Valami elrom­lott a felnőttek között. Nem tudom mikor és hogyan, de elromlott. — Én mikor leszek felnőtt? — Nemsokára kisfiam, saj­nos nemsokára. Mester Attila mogatás), és azóta olyan tö­megű fű terem benne, hogy a kaszagépet át kellett alakíta­ni, különben nem bírt volna vele. És a sok szénát expor­tálják. Átlag ezer tonnát bá­láznak különös gonddal, hogy a magyar export élő marhá­nak a világ végéig friss ro­pogtatnivalója legyen. Ez ám az üzlet! A tonnánkénti ön­költség ezer forint körül van, és 2800-ért adják el. A ma­gas jövedelmezőséget csak az irigyelje, aki nyugodtan tud aludni, amikor a rendet éjfél tájban csendes nyári zápor áztatja. A szénának egyébként a tsz-ben is helye van, mert igen jelentős az állattenyész­tésük. Szégyellik, hogy há­romezer liter alá esett a tej­termelés. Ám az okok között nem restellik bevallani: há­rom év alatt a harmadik fő­állattenyésztő készül beválni. Jó kiegészítő jövedelemfor­rás faipari melléküzemük, de a valóságosnál nagyobb je­lentőséget nem tulajdoníta­nak neki. Seprűnyelek, Szat- már ládák, hordódongák tíz­Exportfelár a kasszában A kisüzemi támogatási le­hetőségek megnyíltával egy perccel sem késtek Kisarban megtenni az első lépéseket. Az elemi erejű vállalkozási kedv a tagság részéről meg­haladta a várakozásokat. Táp­bolt nyílt, szervezetté vált az értékesítés, vitték az akciós kocát, tavaly még hatszázat, az idén háromszorosát. Az exportfelár és az állami tá­mogatás pedig a tsz kasszá­ját gazdagítja. Errefelé ugyanis — eredmény ide, nye­reséges gazdálkodás oda — harminchétezer forintot ke­res egy tag átlagosan éven­te. Ezt a színvonalat érezhe­tően emelni alig lehet. A ke­mény otthoni munka jutalma azonban nem maradhat el, és ha igy történik, kedvvel dol­goznak a közösben is. És a többség előtt világos: a kettő külön-külön nem megy. Esik Sándor M ilyen bolond ez a március! Reggel még fergeteges szél kavarta a havas esőt, most meg, a déli harang­szóhoz közeledve ragyog a nap, gőzölögnek a föl­dek. Csak a sár maradt meg. De nem itt az udvaron, ha­nem kint az árokparton, melynek déli oldalán zsendül már a fű is, langyos szél fújdogál. Az öregasszony kint áll a tornácon, nézi a két körte­fát. Már nem emlékszik, hány tavaszt számlált a két gö- csörtös fa, csak arra, hogy neki ez már a hetvenkilencedik. S ebből negyvennyolc év itt, Nagyaron! Dehogy gondolta ő annak idején, hogy ennyi időt kibír az idegen faluban... özvegyemberhez szegődött párul, — jaj de régen! — még 1936-ban. S otthagyni a drága falut, Fülesdet...! — Aztán csak megszoktam — simítja hátra fejkendő­jét. — Mégiscsak emberek élnek itt is ... Meg jó ember volt az uram, néhai Balogh Kálmán... nyugodjon békében. Az asztalon kis lábaska, benne finomra darált tengeri­kása, apróra vágott füstölt hússal. Micsoda töltött káposzta lesz ebből! — Jaj, ne nézzék már ezt a rendetlenséget, de hát nem vártam vendéget. A kását nézik? Ez volt megboldogult uram kedves étele. Régen elment szegény, még a nagy árvíz ide­jén. Jaj, de szép éveket éltünk együtt. Pedig úgy higgyék el, kapálóztam én még a gondolattól is, hogy otthagyjam Fülesdet, s jöjjek egy háromgyermekes emberhez, ide Nagyarba. Igaz, én is özvegy voltam, s Édes, az anyám csak hajtogatta: eredj lányom, míg visznek. S csak hallgattam a szavára, hála a magasságosnak. Mint olvadáskor a jég alól, bukkannak fel a régi fü- lesdi, nagyari emlékek. — Ó de sokat sikanyóztam én lánykoromban kint a faluszélen! Kiszálltam az esztovátából, s irány a jég, a paj­tásokkal ... Látják, erről jut eszembe, hogy három eszten­deje én még úgy szőttem, mint maga az ördög. Aztán oda­adtam a lányomnak, most ő szövöget rajta. Ha az a rengeteg vászon most mind itt lenne ...! Fekete Kálmánná, született Bede Amália a kapuig kí­sér bennünket, csendesen ingatja a fejét: — Legalább ősszel jöttek volna! Megkínáltam volna magukat egy szakajtókosár körtével. Búzával meg zabbal érők ezek. Maguk ilyen finomat még nem ettek. Hát akkor ősszel eljönnek ...? B. G. Elismerés a Világbanktól a nyíregyházi MEZŐGÉP-nek Devizát is eredményező szép sikert ért el a Nyíregy­házi Mezőgép Vállalat a Vi­lágbank által meghirdetett pályázatra gyártott 23 szer- vestrágyaszóró gépével, me­lyeket mellesleg a honi mező- gazdasági üzemekben hasz­nosíthatnak. Ezzel tovább nö­vekedett a nyíregyházi vál­lalat mezőgazdasági gép­gyártásának ázsiója, hitele. A vállalatnál gondos, elő­retekintő gyártmányfejlesz­tői munkával igyekeznek megalapozni az új terméke­ket. Ezek sorát egy tartályos felépítmény nyitja meg, ame­lyet a KAMAZ tehergépko­csik alvázára szerelnek. Ugyancsak az idén kezdik gyártani a konténerszállító utánfutót, valamint egy bá­labontó szecskázót, továbbá újdonság egy billenőplatós és egy közúti fixplatós pótko­csi és silómaró típus. Nagy reményeket fűznek a SZUPERMIX—7—G típusú takarmánykiosztó nemzetkö­zi sikeréhez, mellyel betör­tek a tőkés piacra is. Az idén NSZK megrendelésre ebből a gyártmányból 50 da­rabot szállítanak. Ezt a gépet kiállították Párizsban is a SIMA elnevezésű mezőgaz­dasági gépkiállításon. Re­ménykednek, mert francia üzletkötés is lehetséges a termékre. (farkas) Újfehértó, Érpatak Szakosodás, ipari munka Bérmunkában kanadai ex­portra készítenek 1086 darab bélelt, szóló szoknyát. Butkai Ildikó és Garai Pálné szok­nyákat állít össze. (J. L.) Az újfehértói Vörös Hajnal Termelőszövetkezet ez év február 28-án egyesült az ér­pataki tsz-szel, így 1984-ben 5170 hektáron, négyszázki- lencven dolgozóval kell meg­oldani a feladatokat. A szö­vetkezet öt fő növényre (bú­za, kukorica, őszi árpa, nap­raforgó, repce) szakosodott, melyekből 2080 hektárt ve­tettek, illetve vetnek. A kerti növényekből — do­hány, paradicsom, paprika, zöldségfélék — 100—120 hek­tárnyit a háztáji gazdasá­gokban termelik, s a termelő- szövetkezeten keresztül ér­tékesítik. Háztáji tenyésztők­től 2500 hizott sertést vár­nak 10 millió forint érték­ben. Melléküzemági tevé­kenységben: a fémtömegcikk gyártás 7—8 millió, a papír­ipari bérmunka 7,6 millió és a varroda 10 millió forint ár­bevételt hoz.

Next

/
Thumbnails
Contents