Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
Ilii HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984 március 17. 0 CSATOD-CTmiiCN Nőnap után 0 gész évben nőnap? Nem, erről nincs szó, mint ahogyan — remélhetőleg — egyetlen családban sincs egész évben „férfinap” sem. Az ünneplés az ünnepnapokra való; éppen ez, a különlegessége adja meg az ízét. De mi az, amin talán mégis érdemes most, a nőnap után elgondolkodni? Megünnepeltük/ték a nőket, felköszöntöttük/ték szeretteiket a nemzetközi nőnap alkalmából egy kis csokor hóvirággal, egy doboz bonbonnal; apró figyelmességgel. Lehet, hogy a férj azt mondta: „Anyu, ma este ne mosogass, megcsinálom helyetted!” Az anyunak jólesett, még akkor is, ha esetleg azt felelte rá: „Ugyan, menj már, mi jut eszedbe!” — magában pedig talán ezt gondolta: még az hiányzik, hogy eltörjön egy poharat a készletből, nem férfikéznek való az á mosogatás. Legyünk őszinték: gyakran, mi magunk, mi nők „rontjuk el” a férfiakat. Kezdi az anya a gyerekeinél (tisztelet a kivételnek, most nem róluk van szó), amikor a fiúnak azt mondja, ha éppen segíteni akar valamit a konyhában: — Eredj innen inkább tanulni, ott a te helyed! És folytatjuk mi, feleségek, elsősorban az idősebb korosztályból, sőt, nem is csak a saját férjünkkel, nemcsak őt „rontjuk el”. Ha azt látjuk, hogy lányunk élete párja ebéd után odaáll mosogatni, akkor rosszalló pillantást vetünk a fiatalasz- szonyra: ejnye, ejnye* ez pedig miféle módi?! És nem is üti meg a fülünket a megfogalmazás, amikor dicséret hangzik el: a rendes férj „segít”. Mi az, hogy „segít”?! Részt vesz a munkában otthon, mint ahogyan részt vesz a fogyasztásban is otthon. Természetes dolog? Szerencsére a mai fiataloknak már mindinkább természetes, csak az idősebbek rosszalló pillantásai el ne rontsák őket. És még valami: ne legyen a legfontosabb, — úgymond — presztízskérdés, hogy ki milyen házimunkát végez el, ki mennyit vállal az otthoni feladatokból. Lehetőleg mindenki azt csinálja, amit szívesebben, ügyesebben csinál, s ha valamelyik munka egyformán nemszeretem-do- log a férj és a feleség részére is, hát akkor váltsanak: hol az egyik, hol a másik végezze. Üj tavasz, új vonal Már a tavaszra gondolunk, amikor a meglévő fonalkészle- tüniket nézegetjük, szortírozzuk, esetleg a kirakatok legújabb kínálatát egyeztetjük, a meglévő maradék készletünk kiegészítéséhez. Az előrejelzések szerint, az új vonalú pulóverek végződése a deréktájon kezdődik, és a vissza-visszatérő „szexisen” feszes pulóverekkel ellentétesen bő-bő-bő, vagyis széliében lötyög a viselőjén. Bár ez az új módi első látásra kicsit bizar, a véleményein, s a már elkészült modeUek pró- baviselete tanulságaképpen, bátran mondhatom, a méreten felüli lezserség Is lehet sikkes, a rövid derék pedig határozottan előnyös a széles csípővel rendelkező, de a kötött holmit szívesen viselők részére. Hozzávalók: 20 dekagramm világoszold, 20 dekagramm sötétzöld, 30 dekagramm piros Róma félgyapjú fonal, 5-ös, 6-os kötőtű. Patentminta: 5-ös kötőtűvel 2 piros szál összefogásával dolgozunk: 1 sima, 1 fordított váltakozásával kötjük. Alapminta: 3 szál összefogásával (piros, világos-, sötétzöld) 6-os kötőtűvel kötjük, 1 sor sima, 1 sor fordított. Szempróba: 12 szem X 21 sor = 10 centiméter. Csavart minta: 3 piros szál összefogásával, 6-os kötőtűvel után raglánfogyasztást kezdünk: a munka jobb oldalán piros színű fonalból 3 szemet simán lekötünk, 2 szemet simán összekötünk, 1 szem sima. A fogyasztást minden 2. sorban megismételjük. Háta: az elejerésszel azonos szem-, és sorszámmal, patent, és alapmintás munkafelülettel készül. A raglán-oldalfogyasztás elkészülte után, a munka középrészén 15 szem van, ezeket kötjük (9 szem): 1. sor: 9 sima, 2. és minden páros sor: fordított, 3 sor: 3 szemet segédtüre veszünk, mögötte simán lekötjük a soron következő 3 szemet, majd a segédtűn lévő szemeket is simán lekötjük, 3 sima. 5. sor: 9 sima. 7 sor: 3 sima, 3 szemet segédtűre veszünk, előtte simán lekötjük a soron következő 3 szemet, majd a segédtűn lévő szemeket is simán lekötjük. Az 1—8. sor ismétlődik. MUNKAMENET: Eleje: piros színű fonálból 63 szemre kezdjük, 8 centiméter patentmintás derékszél után, a következő szín-, és mintaeloszsimán, lazán lefogyasztjuk, a kezdéstől számított 55 centiméter elérése után. Ujja: piros színű fonalból 28 szemre kezdjük, 8 centiméter magas patentmintás kezdőszélt kötünk. A munkát alapmintával folytatjuk, az első sorban, arányos elosztással 8 szemet szaporítunk (36). Az oldalszéleken, minden 8. sorban szaporítunk 8X1 szemet (52). 36 centiméter elérése után raglánfogyasztást kezdünk. Eleje: váltakozva 4szer minden 2. sorban 1, minden 4. sorban 1 szem. Végül minden Pogácsa receptek TEPERTŐS POGÁCSA Hozzávalók: 30 dekagramm liszt, 30 dekagramm tepertő, 3 darab tojás, 3 evőkanál tejföl, 2 evőkanál fehér bor, só, 3 dekagramm élesztő, bors. A lisztet a fele darált tepertővel elmorzsoljuk, hozzáadjuk a két tojás sárgáját. A kevés tejben felfuttatott élesztővel, a tejföllel, a fehér borral, sóval, borssal összegyúrjuk. Ujjnyi vastagra kinyújtjuk. A tepertő másik feléből vékonyan megkenjük, majd négy részbe összehajtjuk. 10—15 perc pihentetés után a műveletet megismételjük. Kétszer-há- romszor hajtogatjuk. Utolsó ki- nyújtáskor a tésztát körülbelül két centiméter vastagra hagyjuk. Tetejét tojással megkenjük, majd késsel bevagdossuk. Pogácsaszaggatóval tetszés szerinti méretben kiszúrjuk, sütőlemezre tesszük. 5—10 perces pihentetés után közepes tűzön kisütjük. VAJAS POGÁCSA Hozzávalók: 50 dekagramm liszt, 25 dekagramm vaj (margarin), egy kávéskanálnyi só, 4 darab tojás, 4 evőkanálnyi tejföl, 1—1 és fél deciliter bor (fehér). A lisztet a vajjal elmorzsoljuk. A sót kevés langyos vízben feloldjuk; hozzáadjuk a tojások sárgáját, a tejfölt. Egyenletesen elosztva rálocsoljuk a sós vizet, majd annyi fehér bort öntünk hoz2á, hogy a tészta összeálljon (körülbelül 1 deciliter). Jól összedolgozzuk, majd a tésztát másfél centiméter vastagra kinyújtjuk, megkenjük tojással, szaggatóval kiszaggatjuk. Sütőlemezre tesz- szük és erős tűzön, felső lángon megsütjük. HAJTOGATOTT VAJAS POGÁCSA Hozzávalók: 50 dekagramm liszt, 50 dekagramm vaj (margarin), 1 darab tojás, 1 kávéskanál rum, 1 kávéskanál só. A fele lisztet és a vajat, melyet előzőleg reszelőn lereszeltünk (vagy drótszűrőn áttörtünk) ösz- szegyúrjuk, szögletesre formázzuk, félretesszük. A liszt másik feléhez hozzáadjuk a kevés langyos vízben feloldott sót, a rumot. Beleütjük az egy tojást, majd rétesítészt áh oz hasonlóan kidolgozzuk. Kinyújtjuk, ráhelyezzük a szögletesre formázott lisztes vajat. Az előbbi tésztát ráhajtogatjuk, majd kinyújtjuk. Most újra három részbe hajtjuk a tésztát és hűvös helyen 10—15 percet pihentetjük. A nyújtást, hajtogatást, pihentetést, legalább háromszor megismételjük. Végül a 2 centiméter vastagra nyújtott tésztát tojással megkenjük, bevagdossuk, kiszaggatjuk. Sütőlemezre helyezve, forró sütőbe tesszük. Felső lángon, erős tűzön megsütjük. A kikelet jelképe Kora tavasszal a színes kis virágokra figyelve talán kevésbé vesszük észre a szerényebben virágzó fákat és cserjéket. Pedig a barkák éppúgy jelképei a tavasznak, mint a virágok. A barka tulajdonképpen több virág együttese, tehát virágzat; tengelyén az apró virágok kocsányok nélkül — vagy igen rövid kocsányon — ülnek egyesével vagy hármasával, s elvirágzás után a tengellyel együtt mindenestül lehullanak. Méghozzá előbb a porzós, tehát a hím jellegű virágokból álló barkák, amelyeknek bibéje nincs is, vagy elcsökevényesedett. Vannak azonban termős — női jellegű — virágok alkotta barkák is, amelyekből a porzók hiányoznak, s alakra is eltérnek az előbbiektől. A fűznek, a nyárnak, a nyírnek, a gyertyánnak és a diófajoknak a porzós és a Feállók viszont a fűz porzós és termős barkái, a nyír termős barkái és a szelídgesztenye porzós barkái. Barkázó fáink többsége a szélre „bízza” a virágpor terjesztését (a fűzfák kivételnek számítanak, mert virágporukat rovarok hordják szét). Virágaik nem öltöznek színpompás, rovarokat csalogató szirmokba. A barkós fák többsége éppen ezért virágzik lombfakadás előtt, mert a szél ilyenkor még szabadabban jár, és viszi a barkák virágporát. Ezért tartozik a legkorábban virágzók közé a nyár, a fűz, az éger, a gyertyán, a dió és a mogyoró. A lombfakadással egy időben virítanak a nyír és a szelídgesztenye, a lomboso- dás után a tölgy és a bükk porzós barkái. Gyorsan megvarrható T-vonalú blúz Divat a csipke Vissza-visszatér nagymamáink horgolt csipke divatja. A blúzt otthon is elkészíthetjük, szabása T-vonalú, egyszerű, és kézzel, gépöltéssel gyorsan megvarrható. De ajánljuk ezt a cslpkebetétes megoldást olyan blúzra is, amelynek megúntuk az eredeti kivágását. Ha magunk szabjuk, varrjuk, úgy a kivágást olyan mélyre vágjuk ki, hogy a kombiné és a vállpánt ne látsződjon ki a csipkeminta alól. A kivágást keslkenyen, apró öltésekkel beszegjük, majd gyöngyfonallal, kispálcákkal sűrűn körülhorgoljuk. A csillagsort erre a kispál- casorra dolgozzuk. Meghatározzak a csillagok méretét. Papírból egyforma köröket vágunk körzővel, ezeket rátűzztik a kispálcasorra. fgy megállapíthatjuk, hogy a csillagokat milyen nagyra horgoljuk. Ha a csiliagsor elkészült és egyiket a másikhoz — továbbá a kispálcasorra rádolgoztuk, egy láncszemsorral összekötjük azokat, erre kispáloasort horgolunk. Ezután láncszemívekkel dolgozunk a kívánt nyakkivágá- sig úgy, hogy a láncszemek szemelt kétsoronként csökkentjük, így felveszi a csipkesor a test formáját. Egy kispálcasor- ral zárjuk a horgolást. Sz. M. tás sál folytatjuk a munkát: 27 szem alapminta, 9 szem: csavart minta, 27 szem: alapminta. A kezdéstől számított 29 centiméter elérése után, a munka középrészén nyakkivágást kezdünk, lefogyasztunk 1 szemet, majd e belső nyakszélen, mindkét oldalszélen, minden 8. sorban 1 szemet lefogyasztunk. A külső oldalszélen, a kezdéstől számított 32 centiméter elérése 2. sorban 2X6 szem. A hátoldalon folyamatosan minden 2. sorban 1 szemet fogyasztunk. Összeállítás: az oldalszéleket sortalálkozás szerint rmelírozott (3 különböző szín), a raglánszé- leket piros színű fonallal sortalálkozás szerint összevarrjuk. A nyakszélen piros színű fonallal, 5-ös körkötőtűre felszedjük a szélszemeket (88), patentmintá- val 7 sort kötünk, végül a szemeket az alapszemnek megfelelően lefogyasztjuk. termős virágai egyaránt barkákban állnak. De élnek nálunk olyan fák és cserjék is, amelyeknek csak a porzós virágzata barka, a termős nem az. A barkák többsége lecsüngő: példa erre a nyár, a nyír, az éger, a mogyoró és a tölgy porzós barkája. Caőbehúzott dohányosok Hatásos csalétek a „könnyű11 cigaretta A félig kábítószer, félig rossz szokás, a dohányzás szerte a világon mindenütt polgárjogát nyert. A világon óriási földterületeken termesztik, gyárak, érdekcsoportok dolgozzák fel és forgalmazzák. A dohány „csak” az ember szervezetét, tüdejét, szivét, ereit, máját stb. károsítja, de a személyiségét érintetlenül hagyja. Néhány évtizede, amióta egyértelműen bizonyítást nyert, hogy a dohányzás több embert betegít meg, mint a fertőző mikroorganizmusok : több embere nelk okozza idő előtti halálát, mint bármilyen más környezett tényező, az orvosok felvilágosító munkával Igyekeznek leszoktatni az embereket a dohányzásról. Reklámhadjárat indult a „könnyű” — „ártatlan” cigaretták fogyasztása érdekében. Hogy milyen eredményt hozott? Az Európai Gazdasági közöst ség országaiban 1960 és 1975 között öt százalékkal csökkent a dohányosok száma. Viszont a megmaradt dohányosok 378 milliárd helyett 564 milliárd :ciga- rettát szívtak el. Tették ezt abban a reményben, hogy káros szenvedélyükért az egészség rovására kisebb árat kell fizetniük. Közben az történt, hogy nemcsak e könnyű cigaretták lettek drágábbak, ráadásul még jóval többet kellett vásárolni Is belőle, hanem a dohányfüst okozta egészségkárosodás Is jócskán megnőtt. A dohányosok tetemes része hozzászokik a nikotinhoz, lényegében szervezetében az alkoholizmushoz valamelyest hasonló állapot fejlődik ki. Hajnali ébredéskor rossz a közérzete a nikottinéhség miatt, ami csak akkor szűnik meg, ha az első cigarettára rágyújt. Napközben pedig a jó közérzethez el kell érnie egy bizonyos ni- kotinvérszintet, amit a könnyű cigarettából úgy ér el, ha többet szív, mélyen leszívja és csonkig elszívja. Miután az egészségkárosodásért nemcsak a nikotin a felelős, hanem a dohányfüst szén- monoxidja, kátránytartalma, nyilvánvaló, hogy szervezete nagyobb kárt szenved, mintha a hagyományos erős ' dohányt szívta volna. Az NSZK-ban szerzett tapasztalatok fényesen bizonyítják ezt a tényt. 1961 és 1980 között a dohánygyárak 66 százalékkal csökkentették a cigaretták nikotin- és kátránytartalmát, a tüdőrákok száma mégis évről évre nőtt. Az USA-ban a könnyű cigarettát szívók életesélyei az utóbbi évtizedben 2—3 évvel csökkentek azokhoz viszonyítva, akik megmaradtak a régi, filter nélküli erős cigaretta mellett. A heidelbergi egyetemen 800 tüdőrákban meghalt embert vizsgáltak meg, akiknek 97,3 százalékánál derűit ki, hogy dohányoztak. A könnyű filteres cigarettát szívók közülük kereken másfél évvel hamarabb haltak meg, mint azok, akik megmaradtak a kemény cigaretták mellett. Ezek egyébként naponta 4,6-del kevesebb cigarettából kapták meg a jó közérzetükhöz szükséges napi nikotinadagjukat. A könnyű, filteres cigaretta tehát jó trükk volt a dohánygyártők számára, mert többet tudtak eladni, nagyobb volt a profit, a csőbehúzott dohányosok pedig azóta is, ma is drága egészségárral fizetnek, nemcsak a szűzdohányért, hanem a könnyű filteres cigarettáért is. (Medical Tribune 83. 10/46.) Beépített polcok Azokban a lakásokban, ahol nincs fürdőszoba, de tágas, nagy konyha van, egy sarkot ki lehet alakítani, mégpedig zuhanytálcás megoldással. Itt természetesen célszerű a falfelületet 1,60—1,80 centiméteres magasságig kicsem- pézni, s magát a zuhanytálcát is pvc-függönnyel körbevonni. S ha akad egy 25—28 centiméter mélységű falfelület a zuhanyzó mellett, azt érdemes polcrendszerrel beépíteni. Itt nemcsak a tisztálkodáshoz szükséges holmikat (törülközőket, fürdőlepedőket, kozmetikai szereket stb.), hanem a takarítószereket, mosószereket stb. is elhelyezhetjük. A polcos tárolóhoz két variációt is bemutatunk, de zárhatjuk a polcrendszert rolós megoldással. E gy biztos: házasság még nem borult fel azon, hogy valamelyik hazastárs nem szeretett mosogatni, de, ha egyéb okok miatt baj van a társas kapcsolatban, akkor egy ilyen részletkérdés is elefántméretűvé duzzadhat. Kölcsönös megértés és bizonyosfajta tűrőképesség — ez is kívántatik, mind a két fél részéről, és talán nem volt hiába az idei virágos nőnap sem, ha utána ezen is elgondolkodunk. Sárdi Mária
