Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-15 / 63. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. március 15. Lázár György a kora délutáni órákban a me­gyei tanács nagytermében időszerű politikai kérdé­sekről tartott tájékoztatót a megyei pártbizottság, a megyei tanács tagjainak, megyénk országgyűlési képviselőinek, párt-, taná­csi és" tömegszervezeti I tisztségviselőknek. Bevezetőben megköszönte a meghívást, a fogadtatást, majd így folytatta: — Örülök, hogy néhány év után ismét ellátogathattam Szabolcs-Szatmár megyébe, ahol vendéglátóim jóvoltából ilyen rövid idő alatt gazdag programot sikerült teljesíteni. Engedjék meg, hogy átadjam a jelenlévőknek, önökön ke­resztül a megye kommunis­táinak'és egész lakosságának a Központi Bizottság, személy szerint Kádár János elvtárs és a Minisztertanács jókíván­ságait. — Kedden este a párt- és a tanács megyei végrehajtó bizottságainak tagjaival foly­tattunk beszélgetést. Érdekes és tartalmas áttekintést kap­tam a megye helyzetéről, a sokrétű munkáról, amelynek a célja, hogy minél jobban si­kerüljön eleget tenni a XII. pártkongresszus és a Köz­ponti Bizottság tavaly áprili­si ülése határozatainak. Örömmel tapasztaltam e be­szélgetésen és a ma megláto­gatott helyeken is, hogy to­vább folytatódik Szabolcs- Szatmár arculatának átalaku­lása, hogy gazdasági és tár­sadalmi fejlődésük jól érzé­kelhető és mindez hozzájárul az itt élő emberek boldogu­lásához, egyben az egész or­szág társadalmát is gazdagít­ja. Szívből gratulálok ehhez a munkához az itt élőknek, és sok sikert kívánok nekik a jövőben. — A beszélgetéseken ter­mészetesen nemcsak az ered­ményekről volt szó. Nyíltan terítékre kerültek a gondok, amelyek az itt élőket foglal­koztatják és amelyek megol­dásán fáradozni kell. Szó esett a többi között az idős emberek életkörülményeit nehezítő tényezőkről, a la­kosság megélhetését befolyá­soló problémákról, a lassan javuló lakáshelyzetről, a pá­lyakezdő fiatalok gondjairól és sok minden másról. Az itt eltöltött idő tehát nem a köl­csönös udvariaskodással telt el. Örömmel tapasztaltam azt is, hogy a vezetés és a dol­gozók kapcsolata is jól funk­cionál. — Érzékeltem, hogy az el­mondott jogos észrevételek, bíráló megjegyzések között néhány olyan is van, amit a kormányzat megszívlelhet. Igaz, ebben sok a közös ten­nivaló, illetve az olyan, ami­ért helyben is jobban kell dolgozni. Ez így is van rend­jén. — A megyében az elmúlt évtizedek imponáló fejlődése kapcsán létrejöttek azok az anyagi, szellemi feltételek, amelyek alapján hangsúly- váltás mehet végbe, megfe­lelhetnek az új követelmé­nyeknek, amelyet röviden ösz- szefoglalva hatékonyságnak, eredményességnek, új minő­ségnek nevezünk, hogy a tár­sadalom, az ország mai és jö­vőbeni szükségleteit is ki tud­juk elégíteni. Mint az ország­ban, itt sem könnyű e fel­adatnak eleget tenni, de jó tudni, hogy van hozzá aka­rat, s a megye kommunistái, dolgozói ezekkel a feladatok­kal is meg fognak birkózni és ennek révén tovább gazdagít­hatják szűkebb szülőföld­jüket. — Érdeklődtem a megye lakosságát leginkább foglal­koztató kérdésekről, s azt a választ kaptam, hogy minde­nekelőtt két nagyon fontos téma foglalkoztatja az itt élő­ket is. Az egyik, hogy sike­rüljön megőrizni a békét, a másik, hogy úrrá tudjunk lenni a hazai gondokon. Amikor választ kell adni e kérdésekre, úgy gondolom, nemcsak a jelenünkről, a jö- vőnkről is szó van. A nem­zetközi helyzet jelenlegi ál­lását a felhalmozódott veszé­lyek jellemzik. — Hosszú idő óta létező jelenség, hogy a világpoliti­ka porondján a szocializmus, a béke hívein kívül ott van­nak azok is, akiknek soha LÍZÉR GYÖRGY BESZÉDE IDŐSZERŰ POLITIKAI KÉRDÉSEKRŐL Minden tudásunkkal és erünkkel teljesítenünk kell a követelményeket A Minisztertanács elnöke beszél a megyei tanács nagytermében. nem volt érdekük az enyhü­lés, a békés egymás mellett élés. Mostanában ezek az erők aktivizálódtak, s ez vál­totta ki azt a helyzetet, hogy egy sor akció, tárgyalás nem vezetett eredményre. Az okok között meghatározó a szélsőséges imperialista kö­rök nem titkolt szándéka a katonai erőfölény megszerzé­sére, a szocializmus pozíció­jának gyengítésére, a haladás lefékezésére. Arra, hogy visszaszerezzék korábbi vi­láguralmi helyzetüket, amely­ből diktálhattak az emberi­ségnek. — Valójában itt a szo­cializmus létrejötte óta ta­pasztalt harcnak vagyunk a tanúi s annak a tudatában kell küzdelmünket folytatni, hogy nem lehet kétséges e harc kimenetele. Bár az Egyesült Államok és a NATO szavakban békés szándékot hirdetnek, tetteik nem min­dig erről tanúskodnak. Sem­mibe véve a szocialista or­szágok javaslatait, a népek akaratát, Európában meg­kezdték a rakétatelepítést, a világ sok térségében fokozott támogatást adnak az ellen- forradalmi erőknek, újabb válsággócokat hoznak létre, s kísérletet tesznek a szocialis­ta országok megosztására is. — Az imperializmus mes­terkedései ellenére a világ egyre inkább tudja, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok szándékai tiszták, az emberiséget a nukleáris katasztrófa rémétől akarják megszabadítani. A Minisztertanács elnöke ezt követően hazánk külpo­litikájáról szólt, amely bará­taink és ellenfeleink számá­ra egyformán kiszámítható. Osztjuk a Varsói Szerződés tagállamainak nézetét: nem engedjük meg, hogy a kato­nai egyensúly felboruljon. Ez­zel egy időben folytatni kí­vánjuk a feszültség csökken­tésére irányuló erőfeszítése­ket is. A párbeszédre tovább­ra is szükség van, e célok ér­dekében a tőlünk telhetőt a jövőben is megtesszük. „Jó meggyőződéssel mond­hatjuk, hogy a béke megőriz­hető. Megvan az erőnk ah­hoz, hogy elriasszuk az im­perializmust valamilyen vég­zetes kalandtól. A béke meg­őrzéséhez azonban nehéz út vezet. Hazánk-nem utolsósor­ban azzal járulhat hozzá a béke ügyéhez, ha itthon a szo­cialista építőmunka jó irány­ban halad.” A Központi Bizottság ta­valyi — két kongresszus közötti állásfoglalásai az irányadóak e tekintetben. Minden erőfeszítésünket arra kell irányítani, hogy megfe­leljünk a követelményeknek, hogy megőrizzük fizetőké­pességünket, a stabil, ki­egyensúlyozott belpolitikai életet. — Az erősödő kritikai hang és bíráló szellem is azt bizo­nyítja, hogy népünk nem csak kívánja e politikát, de aktívan részt is vesz annak alakításában. Ami a gazdasá­got illeti, a feladatok nehe­zek. Eddig sikerült megőriz­ni a fizetőképességet, az el­ért vívmányokat. Hazánkban ma teljes foglalkoztatás van, előre tudtunk lépni a szociá­lis juttatások területén, a fo­gyasztás valamit nőtt is, az áruellátás elfogadható. Ám ezt nem a kívánalmaknak megfelelő munkával, hanem zömmel a belföldi felhalmo­zás mérséklésével értük el. S ez a tény jól mutatja fel­adatainkat. A fejlődéshez sok tartalé­kunk van. Többek között a munkaerő, az eszközök jobb hasznosítása, a technikai ha­ladás. Tudjuk-e ez utób­bit biztosítani, szabad-e to­vább csökkenteni a beruhá­zásokat? Ügy gondolom egyetértenek velem a jelen­lévők, hogy a meglévő pénzt oda kell koncentrálni, ahol tényleg a műszaki haladást szolgáljuk, — ez a piacra va­ló termelés rendkívül fontos alapja. A rendelkezésünkre álló kevesebb összegből is ezt a tevékenységet szükséges do­tálni. — Túl vagyunk-e már a dolgok nehezén? — kérdez­hetik. Azt mondhatom, hogy egy tekintetben igen. Sike­rült megállítanunk az or­szág adósságainak növekedé­sét. Ez sem volt könnyű feladat. Most az a teendő, | hogy kezdjük el ennek a csökkentését. Tehát még csak félig jutottunk túl a nehe­zén. Kereskedni manapság igazán nem egyszerű, hiszen a világpiac szeszélyes, szigo­rú és mindinkább a minősé­gi követelmények kerülnek előtérbe. Nem kivétel ez alól a szocialista világ sem, ahol szintén javítani kell piac­képességünket, hiszen ott is mindinkább a kiválót, az élenjárót igénylik. Ezért is nagyon lényeges, hogy telje­sítményünk a szocialista or­szágok számára is elfogad­ható legyen. Hiszen a mi el­sőrendű gazdasági kapcsola­tunk a KGST, ezért alapvető érdekünk, hogy minél telje­sebben bekapcsolódjunk a szocialista integrációba. A hogyan tovább kérdésé­ről szólva Lázár György el­ső helyen a hatékonyságot említette, amely a gazdaság külső egyensúlyának legfon­tosabb stabilizátora. Fejlődé­sünk új, intenzív szakaszá­ban vagyunk, amelynek kö­vetelményeit sok éve megfo­galmaztuk. — Más választásunk nincs, mint a meglevő lehetőségek jobb kihasználása. Figyelem­be kell vennünk, hogy köz­ben a világ halad, nagy a verseny a technikában, tech­nológiában, s mindenki ar­ra készül, hogy kedvezőbb pozícióba kerüljön. Ha nem azt az utat járjuk, hogy el­érjük a távlati célt, amely szerint meg kell haladnunk a termelékenységben az élen­járók szintjét, akkor nem leszünk képesek helytállni a versenyben. — A mi országunk ered­ményeivel a szocialista vi­(Folytatás az 1. oldalról) takarmány okszerű felhaszná­lásával kívánják ellensúlyoz­ni. „Mindent pontosan kiszá- míturnk, o ma eredményessé­ge még közel sem a lehetősé­gek vége, az áilatelhuilást is alacsonyabbra szoríthatjuk, s minden területen ki akarjuk aknázni a tartalékokat.” A Minisztertanács elnöke a beszámolót követően megje­gyezte: tiszteletre méltóak a számok, s ahol idáig eljutot­tak, ahol ennyi szellemi erő­vel és tapasztalattal rendel­keznek, nem álmodozás azon törni a fejüket, hogyan lehet a költségek egy részét megta­karítani. Érdemes erre továb­bi figyelmet fordítani. Azt kell kutatni, milyen módon lehetséges a viszonylag kevés eszközzel jobban gazdálkodni. Hozzátette, hogy érti a tsz nyomasztó gondját, ami a do­hánytermesztés további fej­lesztésének anyagi akadályait illeti, de mint ahogy a téesz- nek, az országnak sincs tele a kasszája. Hogy mennyi jut a jövőben ebbe a kasszába, az nagymér­tékben a mezőgazdaságon, nem, utolsósorban éppen a máriapócsi tsz tagjain múlik. „Úgy gondolom, bármilyen szépen is kitett magáért a magyar mezőgazdaság, nem értük el még azt a határt, amire a jelenlegi növényfaj­ták képesek. S, hogy ezt elér­jük, ebben van a szabolcsi közös gazdaságoknak is rend­kívül komoly feladatuk.” A továbbiakban gratulált az eredményekhez, amelyek azt igazolják, hogy a tagság és a szövetkezet viszonya valóban jó, s ez biztosíték a jövő si­kereire is. A vendég ezután megtekin­tette a tsz fóliatalepét. Itt Szamos József elnökhelyettes ismertette a tevékenységet Az asszonyok 9 ezer négyzet­méteren nevelik a dohánypa- ilántát, s folyamatosan küldik a nyíregyházi és a budapesti piacokra a kólát, gerberát és szegfűt. Ezt követően meghívták Lázár elvtársat néhány per­ces kocsikázásra a tsz díszes fogatával, amellyel az orszá­gos és a területi fogathajtó- versenyeken is többször sze­repeltek már sikerrel. Majd a varróüzembe vezetett a Mi­nisztertanács elnökének útja, ahol Mitenli János elnökhe­lyettes kalauzolta. Elmondta: 1976-ban egy gyümölcsös he­lyén építették meg az üze­met. Előbb a budakalászi, lágban megbecsülést érde­melt ki, de azoknál is, aki­ket nem sorolhatunk a bará­taink közé. Fejlett iparunk, magas nemzetközi mércével rendelkező mezőgazdaságunk van. Mindezek következtében átalakult az ország arcula­ta, az emberek élete. Nincs okunk szégyenkezni. Az em­berek bíznak bennünk, poli­tikai helyzetünk stabil. De ezt a stabilitást úgy őrizhet­jük meg, ha nemcsak elfo­gadjuk a politikát, hanem minden erőnkkel és tudá­sunkkal dolgozunk is a cé­lok megvalósításáért és még vitatkozunk is érte. A javító kritika segít az előrehaladás­ban — köszönet is érte. De az a kritika, amelyből a folyta­tás hiányzik, önmagában semmit nem jelent. Ezért kell politizálnunk éspedig harcosan érvelve, igazunk tudatában. Ezt követően a miniszter- elnök arról szólt, hogy a pi­ac nem ismeri el a rossz mi­nőséget, a fölös munka-, anyag- és energiaráfordítást. Az ezzel kapcsolatos kor­mányprogram végrehajtásá­val óriási mértékű nyers­anyagot takaríthatunk meg. Nagy tartalékunk olyan szemléletet kialakítani, amely a mit és mennyit termel­jünk kérdésével együtt azt is majd a békéscsabai kötött­árugyárral, majd a nyíregy­házi DIRUVÁLL-lal is ötéves szerződést költöttek ágygami- túrák, bébitermékek, pulóve­rek és plisszérozott szoknyák készítésére. Az asszonyok jól megtan ul - iták e tevékenységet* s ver­senyben tudnak maradni a magyar, de az igényesebb szovjet, USA, kanadai és NSZK-piacokon is. A szövet­kezet a nábródi, aiz ömbölyi, az ófehértói és a nyírbogát! társszövetkezeteknek is szer­vez varrodát. Lázár eivtárs ezután körbejárta a szabásza­tot, a két műszakban dolgozó varrodát, s megismerkedett a gyártmányokkal, amelyeket rögtönzött házi kiállításon is bemutattak. Belicza Borbála brigádvezető kérésére a kö­vetkezőket írta a Radnóti bri­gád naplójába. „Tisztelettel köszöntőm a többszörösen ki­tüntetett brigád tagjait, ered­ményeikhez gratulálok, kol­lektív és egyéni terveik meg­valósulásához sok sikert kí­vánok." A miniszterelnök a déli órákban a nyíregyházi Bánki Donát Szakközépiskola ven­dége volt. Itt Szemerszki Miklós, a városi pártbizottság első titkára, Gyuricsku Kál­mán, a városi tanács elnöke, Budai Géza igazgató és Har­csa Zoltán párttitkár fogad­ták. A hat éve működő korsze­rű intézmény munkájáról az igazgató elmondta: tizenki­lenc műhelyben és három laboratóriumban 830 tanulót képeznek, akik öt szakmában nyerhetnek az érettségi mellé szakmunkás-bizonyítványt. A nyíregyházi és a környező üzemek szívesen fogadják az innen kikerülő távközlés­technikai és gépjármű-villa­mossági műszerészeket, autó­szerelőket, gépszerelő-kar­bantartókat és esztergályoso­kat. Az iskola nagy örömére az általános iskolát végzők kö­zül ma már szívesen jelent­keznek lakatosnak, esztergá­lyosnak, kezd beérni e szak­mák becsülete. A már dolgo­zó szakmunkások körében is népszerű az iskola, ahol érettségi bizonyítványt sze­rezhetnek. Az országban el­sők között működtetnek szer­számgép-felújító bázist, amely a megye minden szakközép- és szakmunkásképző iskolájá­nak dolgozik. Egy éve ter­melnek itt a diákok, s jól vizsgáznak a rendkívüli pre­cizitást igénylő munkájuk­kal. mérlegre teszi, hogy mennyi­ért termelünk és milyen nye­reséggel tudjuk értékesíteni. Csak ez lehet a gazdálkodás igazi mércéje. Szólt arról, hogy sok ter­vünk van a gazdasági munka korszerűsítésére, ilyen pél­dául a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése, ahogy azt a ma és a jövő megkívánja és a szocialista tervgazdálkodás talaján áll­va eredményesebbé váljék a munkánk. A gazdálkodás minőségét javítva adjunk nagyobb ön­állóságot, felelősséget a gaz­dasági vezetőknek. Építsük be a dolgozó kollektívák fe­lelősségét például a vezető kiválasztásába, minősítésébe. A továbblépés célja, hogy szervezeti rendszerünket is hozzáigazítsuk a megválto­zott feltételekhez. Mindezek­kel segítsük a szocialista de­mokratizmus kiteljesedését, amely bizonyítottan nagy erő céljaink elérésében. Legköze­lebbi teendőnk az idei tervek sikeres végrehajtása, az el­múlt évből áthúzódó teherté­telekkel együtt. — Azt kérném — mondta befejezésül — hogy mint ed­dig, az elkövetkező időkben is adják meg a párt és a kormány számára a támoga­tást, szolgálják közös ügyün­ket, amelyhez jó egészséget kívánok. Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára me­gyénk kommunistái és dolgo­zói nevében köszönte meg Lázár György megyei látoga­tását, tájékoztatóját és ne­vükben ígérte: készek vég­rehajtani a feladatokat. A Minisztertanács elnöke szerdán délután elutazott megyénkből. Sok szó esett a technikus- képzésről, amely hét éve in­dult. Az esti iskola azóta 650 technikust bocsátott ki, s je­lenleg 210-en tanulnak a technikusminősítő szakokon. Most készülnek fel a nappali tagozatos diákok technikussá képzésére is, amely két szak­mában indul, s erre máris jók a személyi és tárgyi fel­tételek. Szóvá tették ugyan­akkor, hogy a tanügyi doku­mentumok nem érkeznek meg kellő időben, s ez gátja lehet az oktatás minőségének. Lázár elvtárs itt az iránt érdeklődött, igénybe veszi-e a minisztérium az előkészítő munkában, a tanterv készíté­sénél az iskola javaslatait, vé­leményét, ismerik-e az iskola oktatói a jövő feladatait? A válasz: úgy látják, hogy több gyakorlati óraszám kellene ahhoz, hogy a diákok az alapvizsgán jól megállják a helyüket, hiszen a cél: rugal­masan alkalmazkodni tudó szakembereket nevelni a ma­gyar ipar számára. A Minisztertanács elnöke megjegyezte, hogy ez egy fon­tos képzési forma, aminek nagy a létjogosultsága. Meg­ígérte, hogy a kormányrend­szeresen figyelemmel kíséri a technikusképzés alakulását. Nem könnyű feladatról van szó, de meg kell oldani — mondta —, ami a gyakorlat­ban dolgozó pedagógusok ta­pasztalatai nélkül lehetetlen. Ezután a tornaterembe ve­zetett az útja, ahol reggeltől estig tartanak a különböző foglalkozások. Az aulában az iskola ipari tévéláncának képernyőjén a diákok üdvö­zölték Lázár Györgyöt, aki a különböző tanműhelyekben ismerkedett termelőmunká­jukkal. A vegyes forgácsoló, a gépjármű-villamossági és a szerszámgép-felújító mű­helyben szorgos tevékenysé­get talált, amire megjegyez­te: fontos, hogy a diákok va­lódi munkát végezzenek, s ne a tanterv kedvéért dolgozza­nak. A távközlés-technikai la­borban elmondták, hogy a nyíregyházi posta segíti az is­kolát felszereléssel, s minden műszer a diákok rendelkezé­sére áll, amit a ma követel­ményei igényelnek. A fizikai kabinet megtekintése után Lázár György a következők­ben örökítette meg látogatá­sát az iskola emlékkönyvébe: „Az iskola vezetőinek, tantes­tületének, szakoktatóinak, egész kollektívájának sok si­kert, tanulóinak jó tanulást kívánok."

Next

/
Thumbnails
Contents