Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-15 / 63. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. március 15. Lázár György a kora délutáni órákban a megyei tanács nagytermében időszerű politikai kérdésekről tartott tájékoztatót a megyei pártbizottság, a megyei tanács tagjainak, megyénk országgyűlési képviselőinek, párt-, tanácsi és" tömegszervezeti I tisztségviselőknek. Bevezetőben megköszönte a meghívást, a fogadtatást, majd így folytatta: — Örülök, hogy néhány év után ismét ellátogathattam Szabolcs-Szatmár megyébe, ahol vendéglátóim jóvoltából ilyen rövid idő alatt gazdag programot sikerült teljesíteni. Engedjék meg, hogy átadjam a jelenlévőknek, önökön keresztül a megye kommunistáinak'és egész lakosságának a Központi Bizottság, személy szerint Kádár János elvtárs és a Minisztertanács jókívánságait. — Kedden este a párt- és a tanács megyei végrehajtó bizottságainak tagjaival folytattunk beszélgetést. Érdekes és tartalmas áttekintést kaptam a megye helyzetéről, a sokrétű munkáról, amelynek a célja, hogy minél jobban sikerüljön eleget tenni a XII. pártkongresszus és a Központi Bizottság tavaly áprilisi ülése határozatainak. Örömmel tapasztaltam e beszélgetésen és a ma meglátogatott helyeken is, hogy tovább folytatódik Szabolcs- Szatmár arculatának átalakulása, hogy gazdasági és társadalmi fejlődésük jól érzékelhető és mindez hozzájárul az itt élő emberek boldogulásához, egyben az egész ország társadalmát is gazdagítja. Szívből gratulálok ehhez a munkához az itt élőknek, és sok sikert kívánok nekik a jövőben. — A beszélgetéseken természetesen nemcsak az eredményekről volt szó. Nyíltan terítékre kerültek a gondok, amelyek az itt élőket foglalkoztatják és amelyek megoldásán fáradozni kell. Szó esett a többi között az idős emberek életkörülményeit nehezítő tényezőkről, a lakosság megélhetését befolyásoló problémákról, a lassan javuló lakáshelyzetről, a pályakezdő fiatalok gondjairól és sok minden másról. Az itt eltöltött idő tehát nem a kölcsönös udvariaskodással telt el. Örömmel tapasztaltam azt is, hogy a vezetés és a dolgozók kapcsolata is jól funkcionál. — Érzékeltem, hogy az elmondott jogos észrevételek, bíráló megjegyzések között néhány olyan is van, amit a kormányzat megszívlelhet. Igaz, ebben sok a közös tennivaló, illetve az olyan, amiért helyben is jobban kell dolgozni. Ez így is van rendjén. — A megyében az elmúlt évtizedek imponáló fejlődése kapcsán létrejöttek azok az anyagi, szellemi feltételek, amelyek alapján hangsúly- váltás mehet végbe, megfelelhetnek az új követelményeknek, amelyet röviden ösz- szefoglalva hatékonyságnak, eredményességnek, új minőségnek nevezünk, hogy a társadalom, az ország mai és jövőbeni szükségleteit is ki tudjuk elégíteni. Mint az országban, itt sem könnyű e feladatnak eleget tenni, de jó tudni, hogy van hozzá akarat, s a megye kommunistái, dolgozói ezekkel a feladatokkal is meg fognak birkózni és ennek révén tovább gazdagíthatják szűkebb szülőföldjüket. — Érdeklődtem a megye lakosságát leginkább foglalkoztató kérdésekről, s azt a választ kaptam, hogy mindenekelőtt két nagyon fontos téma foglalkoztatja az itt élőket is. Az egyik, hogy sikerüljön megőrizni a békét, a másik, hogy úrrá tudjunk lenni a hazai gondokon. Amikor választ kell adni e kérdésekre, úgy gondolom, nemcsak a jelenünkről, a jö- vőnkről is szó van. A nemzetközi helyzet jelenlegi állását a felhalmozódott veszélyek jellemzik. — Hosszú idő óta létező jelenség, hogy a világpolitika porondján a szocializmus, a béke hívein kívül ott vannak azok is, akiknek soha LÍZÉR GYÖRGY BESZÉDE IDŐSZERŰ POLITIKAI KÉRDÉSEKRŐL Minden tudásunkkal és erünkkel teljesítenünk kell a követelményeket A Minisztertanács elnöke beszél a megyei tanács nagytermében. nem volt érdekük az enyhülés, a békés egymás mellett élés. Mostanában ezek az erők aktivizálódtak, s ez váltotta ki azt a helyzetet, hogy egy sor akció, tárgyalás nem vezetett eredményre. Az okok között meghatározó a szélsőséges imperialista körök nem titkolt szándéka a katonai erőfölény megszerzésére, a szocializmus pozíciójának gyengítésére, a haladás lefékezésére. Arra, hogy visszaszerezzék korábbi világuralmi helyzetüket, amelyből diktálhattak az emberiségnek. — Valójában itt a szocializmus létrejötte óta tapasztalt harcnak vagyunk a tanúi s annak a tudatában kell küzdelmünket folytatni, hogy nem lehet kétséges e harc kimenetele. Bár az Egyesült Államok és a NATO szavakban békés szándékot hirdetnek, tetteik nem mindig erről tanúskodnak. Semmibe véve a szocialista országok javaslatait, a népek akaratát, Európában megkezdték a rakétatelepítést, a világ sok térségében fokozott támogatást adnak az ellen- forradalmi erőknek, újabb válsággócokat hoznak létre, s kísérletet tesznek a szocialista országok megosztására is. — Az imperializmus mesterkedései ellenére a világ egyre inkább tudja, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok szándékai tiszták, az emberiséget a nukleáris katasztrófa rémétől akarják megszabadítani. A Minisztertanács elnöke ezt követően hazánk külpolitikájáról szólt, amely barátaink és ellenfeleink számára egyformán kiszámítható. Osztjuk a Varsói Szerződés tagállamainak nézetét: nem engedjük meg, hogy a katonai egyensúly felboruljon. Ezzel egy időben folytatni kívánjuk a feszültség csökkentésére irányuló erőfeszítéseket is. A párbeszédre továbbra is szükség van, e célok érdekében a tőlünk telhetőt a jövőben is megtesszük. „Jó meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a béke megőrizhető. Megvan az erőnk ahhoz, hogy elriasszuk az imperializmust valamilyen végzetes kalandtól. A béke megőrzéséhez azonban nehéz út vezet. Hazánk-nem utolsósorban azzal járulhat hozzá a béke ügyéhez, ha itthon a szocialista építőmunka jó irányban halad.” A Központi Bizottság tavalyi — két kongresszus közötti állásfoglalásai az irányadóak e tekintetben. Minden erőfeszítésünket arra kell irányítani, hogy megfeleljünk a követelményeknek, hogy megőrizzük fizetőképességünket, a stabil, kiegyensúlyozott belpolitikai életet. — Az erősödő kritikai hang és bíráló szellem is azt bizonyítja, hogy népünk nem csak kívánja e politikát, de aktívan részt is vesz annak alakításában. Ami a gazdaságot illeti, a feladatok nehezek. Eddig sikerült megőrizni a fizetőképességet, az elért vívmányokat. Hazánkban ma teljes foglalkoztatás van, előre tudtunk lépni a szociális juttatások területén, a fogyasztás valamit nőtt is, az áruellátás elfogadható. Ám ezt nem a kívánalmaknak megfelelő munkával, hanem zömmel a belföldi felhalmozás mérséklésével értük el. S ez a tény jól mutatja feladatainkat. A fejlődéshez sok tartalékunk van. Többek között a munkaerő, az eszközök jobb hasznosítása, a technikai haladás. Tudjuk-e ez utóbbit biztosítani, szabad-e tovább csökkenteni a beruházásokat? Ügy gondolom egyetértenek velem a jelenlévők, hogy a meglévő pénzt oda kell koncentrálni, ahol tényleg a műszaki haladást szolgáljuk, — ez a piacra való termelés rendkívül fontos alapja. A rendelkezésünkre álló kevesebb összegből is ezt a tevékenységet szükséges dotálni. — Túl vagyunk-e már a dolgok nehezén? — kérdezhetik. Azt mondhatom, hogy egy tekintetben igen. Sikerült megállítanunk az ország adósságainak növekedését. Ez sem volt könnyű feladat. Most az a teendő, | hogy kezdjük el ennek a csökkentését. Tehát még csak félig jutottunk túl a nehezén. Kereskedni manapság igazán nem egyszerű, hiszen a világpiac szeszélyes, szigorú és mindinkább a minőségi követelmények kerülnek előtérbe. Nem kivétel ez alól a szocialista világ sem, ahol szintén javítani kell piacképességünket, hiszen ott is mindinkább a kiválót, az élenjárót igénylik. Ezért is nagyon lényeges, hogy teljesítményünk a szocialista országok számára is elfogadható legyen. Hiszen a mi elsőrendű gazdasági kapcsolatunk a KGST, ezért alapvető érdekünk, hogy minél teljesebben bekapcsolódjunk a szocialista integrációba. A hogyan tovább kérdéséről szólva Lázár György első helyen a hatékonyságot említette, amely a gazdaság külső egyensúlyának legfontosabb stabilizátora. Fejlődésünk új, intenzív szakaszában vagyunk, amelynek követelményeit sok éve megfogalmaztuk. — Más választásunk nincs, mint a meglevő lehetőségek jobb kihasználása. Figyelembe kell vennünk, hogy közben a világ halad, nagy a verseny a technikában, technológiában, s mindenki arra készül, hogy kedvezőbb pozícióba kerüljön. Ha nem azt az utat járjuk, hogy elérjük a távlati célt, amely szerint meg kell haladnunk a termelékenységben az élenjárók szintjét, akkor nem leszünk képesek helytállni a versenyben. — A mi országunk eredményeivel a szocialista vi(Folytatás az 1. oldalról) takarmány okszerű felhasználásával kívánják ellensúlyozni. „Mindent pontosan kiszá- míturnk, o ma eredményessége még közel sem a lehetőségek vége, az áilatelhuilást is alacsonyabbra szoríthatjuk, s minden területen ki akarjuk aknázni a tartalékokat.” A Minisztertanács elnöke a beszámolót követően megjegyezte: tiszteletre méltóak a számok, s ahol idáig eljutottak, ahol ennyi szellemi erővel és tapasztalattal rendelkeznek, nem álmodozás azon törni a fejüket, hogyan lehet a költségek egy részét megtakarítani. Érdemes erre további figyelmet fordítani. Azt kell kutatni, milyen módon lehetséges a viszonylag kevés eszközzel jobban gazdálkodni. Hozzátette, hogy érti a tsz nyomasztó gondját, ami a dohánytermesztés további fejlesztésének anyagi akadályait illeti, de mint ahogy a téesz- nek, az országnak sincs tele a kasszája. Hogy mennyi jut a jövőben ebbe a kasszába, az nagymértékben a mezőgazdaságon, nem, utolsósorban éppen a máriapócsi tsz tagjain múlik. „Úgy gondolom, bármilyen szépen is kitett magáért a magyar mezőgazdaság, nem értük el még azt a határt, amire a jelenlegi növényfajták képesek. S, hogy ezt elérjük, ebben van a szabolcsi közös gazdaságoknak is rendkívül komoly feladatuk.” A továbbiakban gratulált az eredményekhez, amelyek azt igazolják, hogy a tagság és a szövetkezet viszonya valóban jó, s ez biztosíték a jövő sikereire is. A vendég ezután megtekintette a tsz fóliatalepét. Itt Szamos József elnökhelyettes ismertette a tevékenységet Az asszonyok 9 ezer négyzetméteren nevelik a dohánypa- ilántát, s folyamatosan küldik a nyíregyházi és a budapesti piacokra a kólát, gerberát és szegfűt. Ezt követően meghívták Lázár elvtársat néhány perces kocsikázásra a tsz díszes fogatával, amellyel az országos és a területi fogathajtó- versenyeken is többször szerepeltek már sikerrel. Majd a varróüzembe vezetett a Minisztertanács elnökének útja, ahol Mitenli János elnökhelyettes kalauzolta. Elmondta: 1976-ban egy gyümölcsös helyén építették meg az üzemet. Előbb a budakalászi, lágban megbecsülést érdemelt ki, de azoknál is, akiket nem sorolhatunk a barátaink közé. Fejlett iparunk, magas nemzetközi mércével rendelkező mezőgazdaságunk van. Mindezek következtében átalakult az ország arculata, az emberek élete. Nincs okunk szégyenkezni. Az emberek bíznak bennünk, politikai helyzetünk stabil. De ezt a stabilitást úgy őrizhetjük meg, ha nemcsak elfogadjuk a politikát, hanem minden erőnkkel és tudásunkkal dolgozunk is a célok megvalósításáért és még vitatkozunk is érte. A javító kritika segít az előrehaladásban — köszönet is érte. De az a kritika, amelyből a folytatás hiányzik, önmagában semmit nem jelent. Ezért kell politizálnunk éspedig harcosan érvelve, igazunk tudatában. Ezt követően a miniszter- elnök arról szólt, hogy a piac nem ismeri el a rossz minőséget, a fölös munka-, anyag- és energiaráfordítást. Az ezzel kapcsolatos kormányprogram végrehajtásával óriási mértékű nyersanyagot takaríthatunk meg. Nagy tartalékunk olyan szemléletet kialakítani, amely a mit és mennyit termeljünk kérdésével együtt azt is majd a békéscsabai kötöttárugyárral, majd a nyíregyházi DIRUVÁLL-lal is ötéves szerződést költöttek ágygami- túrák, bébitermékek, pulóverek és plisszérozott szoknyák készítésére. Az asszonyok jól megtan ul - iták e tevékenységet* s versenyben tudnak maradni a magyar, de az igényesebb szovjet, USA, kanadai és NSZK-piacokon is. A szövetkezet a nábródi, aiz ömbölyi, az ófehértói és a nyírbogát! társszövetkezeteknek is szervez varrodát. Lázár eivtárs ezután körbejárta a szabászatot, a két műszakban dolgozó varrodát, s megismerkedett a gyártmányokkal, amelyeket rögtönzött házi kiállításon is bemutattak. Belicza Borbála brigádvezető kérésére a következőket írta a Radnóti brigád naplójába. „Tisztelettel köszöntőm a többszörösen kitüntetett brigád tagjait, eredményeikhez gratulálok, kollektív és egyéni terveik megvalósulásához sok sikert kívánok." A miniszterelnök a déli órákban a nyíregyházi Bánki Donát Szakközépiskola vendége volt. Itt Szemerszki Miklós, a városi pártbizottság első titkára, Gyuricsku Kálmán, a városi tanács elnöke, Budai Géza igazgató és Harcsa Zoltán párttitkár fogadták. A hat éve működő korszerű intézmény munkájáról az igazgató elmondta: tizenkilenc műhelyben és három laboratóriumban 830 tanulót képeznek, akik öt szakmában nyerhetnek az érettségi mellé szakmunkás-bizonyítványt. A nyíregyházi és a környező üzemek szívesen fogadják az innen kikerülő távközléstechnikai és gépjármű-villamossági műszerészeket, autószerelőket, gépszerelő-karbantartókat és esztergályosokat. Az iskola nagy örömére az általános iskolát végzők közül ma már szívesen jelentkeznek lakatosnak, esztergályosnak, kezd beérni e szakmák becsülete. A már dolgozó szakmunkások körében is népszerű az iskola, ahol érettségi bizonyítványt szerezhetnek. Az országban elsők között működtetnek szerszámgép-felújító bázist, amely a megye minden szakközép- és szakmunkásképző iskolájának dolgozik. Egy éve termelnek itt a diákok, s jól vizsgáznak a rendkívüli precizitást igénylő munkájukkal. mérlegre teszi, hogy mennyiért termelünk és milyen nyereséggel tudjuk értékesíteni. Csak ez lehet a gazdálkodás igazi mércéje. Szólt arról, hogy sok tervünk van a gazdasági munka korszerűsítésére, ilyen például a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése, ahogy azt a ma és a jövő megkívánja és a szocialista tervgazdálkodás talaján állva eredményesebbé váljék a munkánk. A gazdálkodás minőségét javítva adjunk nagyobb önállóságot, felelősséget a gazdasági vezetőknek. Építsük be a dolgozó kollektívák felelősségét például a vezető kiválasztásába, minősítésébe. A továbblépés célja, hogy szervezeti rendszerünket is hozzáigazítsuk a megváltozott feltételekhez. Mindezekkel segítsük a szocialista demokratizmus kiteljesedését, amely bizonyítottan nagy erő céljaink elérésében. Legközelebbi teendőnk az idei tervek sikeres végrehajtása, az elmúlt évből áthúzódó tehertételekkel együtt. — Azt kérném — mondta befejezésül — hogy mint eddig, az elkövetkező időkben is adják meg a párt és a kormány számára a támogatást, szolgálják közös ügyünket, amelyhez jó egészséget kívánok. Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára megyénk kommunistái és dolgozói nevében köszönte meg Lázár György megyei látogatását, tájékoztatóját és nevükben ígérte: készek végrehajtani a feladatokat. A Minisztertanács elnöke szerdán délután elutazott megyénkből. Sok szó esett a technikus- képzésről, amely hét éve indult. Az esti iskola azóta 650 technikust bocsátott ki, s jelenleg 210-en tanulnak a technikusminősítő szakokon. Most készülnek fel a nappali tagozatos diákok technikussá képzésére is, amely két szakmában indul, s erre máris jók a személyi és tárgyi feltételek. Szóvá tették ugyanakkor, hogy a tanügyi dokumentumok nem érkeznek meg kellő időben, s ez gátja lehet az oktatás minőségének. Lázár elvtárs itt az iránt érdeklődött, igénybe veszi-e a minisztérium az előkészítő munkában, a tanterv készítésénél az iskola javaslatait, véleményét, ismerik-e az iskola oktatói a jövő feladatait? A válasz: úgy látják, hogy több gyakorlati óraszám kellene ahhoz, hogy a diákok az alapvizsgán jól megállják a helyüket, hiszen a cél: rugalmasan alkalmazkodni tudó szakembereket nevelni a magyar ipar számára. A Minisztertanács elnöke megjegyezte, hogy ez egy fontos képzési forma, aminek nagy a létjogosultsága. Megígérte, hogy a kormányrendszeresen figyelemmel kíséri a technikusképzés alakulását. Nem könnyű feladatról van szó, de meg kell oldani — mondta —, ami a gyakorlatban dolgozó pedagógusok tapasztalatai nélkül lehetetlen. Ezután a tornaterembe vezetett az útja, ahol reggeltől estig tartanak a különböző foglalkozások. Az aulában az iskola ipari tévéláncának képernyőjén a diákok üdvözölték Lázár Györgyöt, aki a különböző tanműhelyekben ismerkedett termelőmunkájukkal. A vegyes forgácsoló, a gépjármű-villamossági és a szerszámgép-felújító műhelyben szorgos tevékenységet talált, amire megjegyezte: fontos, hogy a diákok valódi munkát végezzenek, s ne a tanterv kedvéért dolgozzanak. A távközlés-technikai laborban elmondták, hogy a nyíregyházi posta segíti az iskolát felszereléssel, s minden műszer a diákok rendelkezésére áll, amit a ma követelményei igényelnek. A fizikai kabinet megtekintése után Lázár György a következőkben örökítette meg látogatását az iskola emlékkönyvébe: „Az iskola vezetőinek, tantestületének, szakoktatóinak, egész kollektívájának sok sikert, tanulóinak jó tanulást kívánok."
