Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-10 / 34. szám

1984. február 10. Kelet-Magyarország 3 Tonnaszámra gyártanak horganyzott bclövőszegel a Csavaripari Vállalat megrendelésére az Elekterfém Ipari Szövetkezet kállósemjéni üzemében, (jávor) Szöggyártók Semjénben Lépésváltás A lapos és főleg konk­rét feladatokat je­lölő munkaprog­ram-javaslatot készített kollektív munkával a Tungsram RT kisvárdai fényforrásgyárának párt­vezetősége. Jó vitaanya­gul szolgálhat ahhoz, hogy a négy alapszervezetben a százharminc párttag erre az esztendőre a sajátos üzemi viszonyoknak meg­felelő munkaprogramot készítsen, amely célszerű­en szolgálhatja a gyár előtt álló legfontosabb gazdasági, társadalmi és politikai célok megvalósí­tását. Szabó Ferenc, a gyári pártvezetőség titkára el­mondta: építettek a sok­sok hasznos javaslatot adott beszámoló taggyű­lésekre, ahol negyvenen mondtak véleményt. Kisvárdán nagyobb ön­állóságot adtak az egyes részlegekben dolgozó alap­szervezeteknek. Nem szabtak meg kötelező na­pirendeket, csupán egyet­len kérdés megvitatását kéri a pártvezetőség: tag­gyűléseken beszéljék meg a pártmegbízatások hely­zetét és a pártcsoportok ennek alapján tegyenek javaslatokat újabb, igé­nyesebb, gazdasági és po­litikai feladatok ellátásá­ra. A gyárban első helyen szerepel a gazdasági cé­lok segítése. Számolnak azzal, hogy az 1700 dol­gozóból csaknem 1100 a bejáró, s a párttagság 80 százaléka szakmunkás. Alapvető, hogy termé­keik háromnegyed részét exportálják — felét tőkés piacokon értékesítik. A hatékonyságot belső szer­vezéssel, az automatizálás fejlesztésével és a szocia­lista brigádmozgalom új alapokra helyezésével kí­vánják elérni. Saját erő­ből műszaki fejlesztést végeznek, új terméküket amerikai piacra szánják. Fejleszteni óhajtják a tavaly már bevált belső ösztönzőrendszert is — a minőség javítása érdeké­ben. Nem hallgat a mun­kaprogram arról sem, hogy anyag norma-kar­ban tartást terveznek az idén. S nem feledkeznek meg az energiával való takarékosságról sem. Ezekre a teendőkre épül „rá” a pártpolitikai mun­ka, ezekre mozgósít. Vall­ja a pártvezetőség: ha ön­álló lett a gyár, akkor ez­zel a párt- és társadalmi vezetésnek lépést kell tar­tania, vagy éppen lépést is váltania. Farkas Kálmán SiHer W Az átalakított kollégium helyén már tanítanak. KépUnkön: Fizikaórán a másodévesek. Tavaszt váró csemeték Jól teleltek a különböző gyümölcsfacsemeték a Nyír­egyházi Mezőgazdasági Fő­iskolai Tangazdaság kerté­szetében. Fóliasátor alatt vé­dett környezetben vészelték át a telet az őszibarack, a körte, a kajszi, a szilva, az alma és egyéb más gyü­mölcsfacsemeték. Hamarosan megkezdhetik árusításukat, s amint alkalmas idő lesz, a kiültetésüket is. Egyúttal arra is mintát ad­tak, hogy nemcsak egyféle megoldás van, s nem ültek öl­be tett kézzel, várva arra az időre, amikor majd bővebben fakadnak a források abból a bizonyos központi alapból. Hanem gondoltak egyet, az­tán utánajártak, s végül hoz­záfogtak. Három „lépcső" — Évek óta feszítő gond volt az iskolában a tanterem- hiány — tájékoztatott Gégény János igazgató. — Az osztá­lyokon belüli létszámot is csak egy bizonyos határig emelhetjük, anélkül, hogy a tanulás rovására ne menne. Kétműszakos tanításról pedig szó sem lehet, mert_ akkor megszűnne a mozgalmi mun­ka, a kulturális és a sport­élet stb. Marad az egy mű­szak, s megpróbálunk saját erőnkből korszerűsíteni. így kezdődött... Három lépcsőből álló terv készült a felújításra. Az első ütemben kollégiumi szárnyat alakítottak ki a modern, eme­letes új kollégiumi épülethez csatlakozó volt raktársorból. A négyágyas szobák átadásá­val megkezdhették a régi kol­légiumi épület kiürítését, s a régi épület átalakítását, kor­szerűsítését. A hajdani szo­bák közfalait kivették, átépí­tették, helyükön 10 tantermet alakítottak ki a földszinten és az első emeleten. Az épít­kezés révén sikerül ebben a szárnyban berendezni két olyan helyiséget, ahol egy­részt a fizikai kísérletek el­végzéséhez lesz megfelelő a környezet, másrészt megoldó­dik a fizika szertár gondja is. A diákmunka is segített A kivitelezést a nyíregyhá­zi építő szövetkezet vállalta, igen jelentős azonban a tár­sadalmi munka, amit az is­kola tanárai, oktatói és diák­jai végeztek — kizárólag sza­bad idejükben. Ennek értéke összesen — eddig — 640 ezer forint. Jó szellemben, lelke­sen fogadták a kezdeménye­zést az itt dolgozók, s aki csak tehette, kivette a részét a munkából. Mindez azonban kevés lett volna, ha saját be­vételükkel nem járulnak hoz­zá a költségekkel. De miből van bevétele egy iskolának? Szakmunkáskép­ző intézetekben az első éves tanulók készítette termékek értékesítéséből. Most, hogy minden fillér számított, fő­képp új termékekkel, bér­munkával és különféle szol­gáltatásokkal jelentkeztek — no nem naey munkaigényű termékekről van szó, hanem egyszerűbb eszközökről. Tény, hogy „ráhajtottak” a tanmű­helyben, de megérte: csak a H agy Sándorné nyírgyu- laji tanácselnök jó hírekkel fogad. A közigazgatás átszervezése használt ennek a ritkán em­legetett, ám Nyírbátorhoz egy kőhaj ításnyira lévő köz­ségnek. A tanácson dolgo­zók létszámban gyarapod­tak: a járási hivatal meg­szűnésével idejött fiatal- asszony igazgatási előadó lett- De az új munkatárs gépíró képesítése is fon­tos, mert ebben eddig nem volt járatos ügyintéző — pedig a közigazgatási mun­kában igencsak szükség van a határozatok gyors, pontos elkészítésére. A kol­leganő munkája is hozzájá­rulhat, hogy gördülékenyeb­ben intézhetik a kétezer­kétszázötven lelkes telepü­lés lakóinak közügyéit. Zakor Zoltánná, a tanács végrehajtó bizottságának titkára szakmai változások­ról beszél. (Az ő szemszögé­ből ugyanis szakmai ’ válto­zás az, ami a lakosságnak a gyorsabb ügyintézést je­lenti.) Sorra vesszük az ügytí­pusokat és kitűnik: a vál­tozásokkal az itteniek időt és pénzt takarítanak meg. Januárig ugyanis a község lakóinak építési ügyeit a járási hivatalban intézték. Az idén már megkímélhe­tik magukat az utazástól, mert a Nyírbátori Városi Aki nem látja, biztosan nem hiszi el, hogyan lehet 4 millióból 10 tantermet, csaknem ötven kollégiumi helyet, szertárakat kialakíta­ni? Gyors fejszámolás, és Nemes Andrásné igazgatóhe­lyettes úgy becsüli: negyed­annyiból hozták ki így az építkezést, mintha várnak a hagyományos útra. Igaz, így még az ágyat is maguknak készítették el a szobákba. Teljes megújulás Tanácson műszaki-igazga­tási társulás alakult. S en­nek nagy gyakorlattal, mű­szaki ismeretekkel rendel­kező szakembere januártól hetente kijár Nyírgyulajba. Fogadónapján építési, víz­Van azonban egy közeleb­bi változás, amely szintén sok családot érint: szep­tembertől több iskolás gyer­mek kaphat meleg ebédet, mert a napközi három he­lyett négy csoportos lesz. ügyi, településrendezési és közlekedési ügyeket intéz. A beszélgetés „gyorsmér­legéből” kitűnik: árügyek­ben a tanácsi apparátus egyetlen dolgozója sem rendelkezik bőséges isme­retekkel. Nagy gond volt ez eddig, a közelmúltban azonban örömmel fogadták a hírt: a nyírbátori taná­cson árellenőrzési csoport alakul. Ennek egyik tagja szintén rendszeresen kijár majd Nyírgyulajba. Az elnökasszony egy olyan hírrel is szolgál, aminek igazából csak évek múlva örülhetnek az itteniek. — A közművesítés ta­nulmánytervét februárban bírálják el az illetékesek — mondja. — De a tanács pénze kevés, így vezetékes ivóvize valójában csak a következő ötéves tervben lesz a községnek. — Reméljük a tanulók száma nem tartósan csök­ken — mondja a vb-titkár. — Bár az adatok most azt mutatják: évente csak 30— 35 gyermek születik, míg a korábbi évfolyamok 40— 50 személyesek voltak. De több pedagógusra és új is­kolára azonban szükség van hiszen most az öt régi is­kolaépület „viszi el” a költ­ségvetés nagy részét. Ez nagy terv a községben­Tóth Ferenc tanácstag, egyben a község párttitká­ra méltányolja, hogy a ta­nács jelentős segítséget kap a helyi tsz-től. A tsz és a község kapcsolata minden­ben fontos, mert szinte az egész lakosságot érinti. Ezért is közös ügy, hogy ha­marosan megalakítják a háztáji ágazatot, élén kü­lön agronómus dolgozik majd. Március 1-től mel­léküzemága is lesz a ter­melőszövetkezetnek: 15—20 lány és asszony műanyag alkatrészt gyárt a nyírbáto­ri fúrógépgyárnak. Sétálunk a község veze­tőivel. Tóth Ferenc egymás­hoz viszonylag közel négy kocsmát, illetve bisztrót szá­mol. Három is elég lenne, ma­gyarázza. — Az Áfészt-t kér­tük, hogy a legkisebb kocs­ma helyén nyisson zöld­ségboltot. Nem nyit. De re­mélem idén mégis változik a helyzet. A kenyérboltba türelmet­lenül várakozók közé nyi­tunk be. A boltvezető: — A sütőipar eddig min­dig kora reggel hozta a friss kenyeret. Januártól többnyire tíz után, vagy dél­ben érkezik a járat... A pár éve nyitott Mar­garéta utcán találko­zunk Puncsák Sán­dor kőműves iparossal. Tő­le halljuk: utcájuk az idén járdát kap. Maga is segít — sőt a felesége is ott lesz a társadalmi munkán. Igaz, Nyírgyulaj messzi esik a főutaktól- 1984 elején a krónikás azonban az it­teni élet főútjairól mozgal­mas forgalmat jelenthet... Nábrádi Lajos többlettermékért — amit nagykereskedelmi úton érté­kesítettek — félmilliót kap­tak. Jól jött ez, hiszen az ed­digi költségvetés majdnem 4 millió forint. És a jövő? Már érlelődnek a tervek, készülnek az újabb és újabb ötletek kidolgozásá­ra, hiszen ezzel a fejlesztés­sel és korszerűsítéssel belát­hatatlan távlatokba tekint­hetnek. Előbb szeptembertől, az új tanévben a szaktanter­mi oktatás kiterjesztése a cél, s ha sikerül, akkor teljes megújulás következik: na­gyon szeretnék ugyanis el­kezdeni a nappali képzést is a szakmunkásképzési célú szakközépiskola indításával. Tervezik a kollégiumi szárny bővítését. És a távolabbi cé­lok közül: egy zárt tv-láncra felfűzik az új folyosói részt, s akkor startolhat a video- program — képmagnó segít­ségével tanítják majd a szak­mát a kétezer tanulónak. Baraksó Erzsébet Műszakonként 900 pár export férficipőhöz készítenek al­katrészeket a Szabolcs Cipőgyár szabászatában. (Gaál Béla felvétele) Szakemberek a növényolajiparnak Nyírbátor: Báni-iskola Növényolajipari szakmun­kásképző tanfolyam indult a nyírbátori Bóniban. Mivel is­kolarendszerű szakmunkás- képzés a növényolajipari üzemek munkáját nem se­gíti, a vállalat úgy döntött, maga oldja meg ezt a prob­lémát. Ezért valamennyi gyárában, így például Buda­pesten és Győrben is szak­munkásképző tanfolyamot indított. A tanfolyam elvég­zése után a dolgozók olyan szakmunkás-bizonyítványt kapnak, melynek birtoká­ban az ország növényolaj- gyáraiban szakmunkásként dolgozhatnak. Nyírbátorban harmincán kezdték meg a tanulást. Selyempaplan — a legifjabbnak r izenhat esztendővel ezelőtt tizenöt lány és asszony kézi varrással kezdte, most pe­dig nyugati exportra is termelnek a Nagykállói Áfész paplanüzemében. Szorgalmas, pontos, jó minőségű munkájuk ered­ménye, hogy ma már a kis üzem selyempaplan­jait, tolipárnáit és más termékeit határainkon túl is ismerik. Legutóbb egy NSZK-beli megrendelő részére küldtek mintát. Amennyiben megnyeri a partner tetszését, az újabb piacra is megkez­dik gyártani a kallói pap­lanokat. Ezen a héten készül el az egymillió-kétszázezre- dik paplan Nagykállóban. Ügy döntött az áfész gazdasági és társadalmi vezetése, hogy ezzel a paplannal Nagykálló leg­ifjabb, újszülött állam­polgárát ajándékozzák meg. Ma még ritka, mint a fehér holló az efféle kezde­ményezés, amelyet jó lenne példaképpen mutogatni: íme, így is lehet- A nyíregyházi 110-es számú ipari szakmunkásképző intézet példájáról van szó: hogyan kezdtek hozzá önerőből az iskola bővítéséhez, korsze­rűsítéséhez? Gyulaji krónika Kajszi, kiirts, szilva Szakmát tanulnak videóról

Next

/
Thumbnails
Contents