Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-03 / 28. szám

1984. február 3 Kelet-Magyarország 3 Megállítani az utast □ z egykori csárdákat évszázaddal, sőt év­századokkal ezelőtt a pusztában vezető utak mentén találták a kor ván­dorai, akik gyalogszerrel vagy lóháton járták az or­szágot. A csárda, a fogadó fedelet, menedéket nyújtott a kor turistáinak, akik meg­pihentek, ettek-ittak, tisz­tálkodtak, és felfrissülve indultak tovább. Megállítani az utast: ez a cél vezette annak a ta­nulmánynak a készítőit is, akik a közelmúltban a Közlekedési Minisztérium és az Országos Idegenfor­galmi Hivatal nevében ké­szítettek előterjesztést. Ez­zel Magyarországon első al­kalommal készült idegen- forgalmi szempontokból ki­induló, átfogó koncepció a tranzitturizmus fejlesztésé­re. A tanulmány, mint az ÓIT elnöksége határozat­ban is rögzítette, alkalmas arra, hogy a jövőben léte­sítendő autópályák és főút­vonalak építése során tám­pontul szolgáljon a meg­állóhelyrendszer műszaki kiépítéséhez, területi elhe­lyezéséhez, méghozzá úgy, hogy az egybeesik a turiz­mus érdekeivel. Az Országos Idegenfor­galmi Tanács elnöksége fel­kérte az érdekelt miniszté­riumokat, az országos ha­táskörű szerveket, a fővá­rosi és a megyei tanácso­kat, a tájegységi intéző bi­zottságokat, a tanácsi ide­genforgalmi bizottságokat — vagyis minden érdekelt fórumot —, hogy a terve­zett elhatározásokkal kap­csolatos állásfoglalásaiknál vegyék figyelembe a fel­adatokat, járuljanak hozzá azok megvalósításához. □ ár a közeli években, mint az egyéb be­ruházásokra, úgy az autópálya-építésekre is vi­szonylag kevesebb telik, várhatóan a szűkösebb anyagi eszközökből is na­gyobb részt fordítanak a turistákat megállásra kész­tető korszerű létesítmények kialakítására. Ezek a meg­állóhelyek, ha nem is köz­vetlenül lendítik fel az or­szág idegenforgalmát, jó szolgálatot tesznek a hazai és a külföldi autós turis­táknak. Az emberek szíve­sebben és nyugodtabban autóznak olyan utakon, amelyek mentén megtalál­hatók az egykori csárdák, fogadók mai, korszerű utó­dai, a vendégmarasztaló, és — nem mellékesen — az ország bevételeit is növelő, kényelmes megállóhelyek. G. Zs. s. _____________________ A MAGYAR ACÉLÁRUGYÁR TISZASZALK AI GYÁREGYSÉGÉBEN a napokban 22 A— 160-as típusú pernyeleválasztó berendezést készítenek. Az új terméket NDK-exportra szállítják. (Gaál Béla felvétele) ÉRTELMISÉG A TERMELÉSBEN Mérce-kapun belül Beszédet szétfoszlatő csörömpöléssel az idén három­millióval több üveg gurul végig a Kisvárdai Szeszipari Vál­lalat demecseri gyáregységének üdítőital-palackozójában, mint tavaly. S ez csak egy adat, ami példázza az előző évit meghaladó új terv előirányzatait. Mindez nagyobb aktivi­tással, odaadással valósítható meg. Nő a fizikai és a nem fizikai munkakörökben dolgozók felelőssége, nagyobb a munkát irányítók, szervezők, a minőségre ügyelők elé állí­tott követelmény. Számít-e igazán tenniaka- rásukra a vállalati vezetés, időben értesülnek-e a válla­lat előtt álló feladatokról? — kérdeztük a demecseri ke­ményítőgyárban a termelés körül bábáskodó szellemi munkásoktól. Első vonalból A keményítőgyár elneve­zés megtévesztő. Nem tükrö­zi azt a sokarcúságot, ami valójában jellemzi a több mint háromszáz dolgozót számláló kollektíva munká­ját. Hiszen a keménytítőte- jet, szárított keményítőt, a fontos exportcikknek számí­tó glutint előállító búzaüze­men kívül a cukorüzemben az elsődleges alapanyagot cukrosítják, a szörpgyártók a Szerencsi Csokoládégyárnak fontos félkészterméket állí­tanak elő, a Coca-Colát és a Sztár üdítőket palackozó részlegről nem is szólva. De nemcsak a termelés ad munkát az itt dolgozóknak, hanem az előállított élelmi- szeripari termékek forgalma­zása is. Számlálhatatlan partnerrel tart fenn kapcso­latot áruforgalmi csoportján k&rsztül a demecseri gyár­egység. Gombkötő Józsefné fogja össze az összes hazai és exportszállításokat. Emellett a szakszervezeti bizottság Ziborov: Meglepetés December 31-én Szerdobojev étteremben ebédelt. — önök nekem rosszul számoltak — mondta farkas­szemet nézve a pincérrel... — Azonnal utánanézek — mondta a pincér mély saj­nálkozással. — Szerdobojev csodálkozott az udvariasságon, de ál- hatatosan megismételte a „rosszul” számoltak kifejezést. — ön elfelejtett visszaadni nekem nyolc kopejkát. —- Éppen nyolc kopejkát mondott ugye — mosolyo­don el arany fogát is elővűlantva a piticér. Szerdobojev értetlenül nézett a pincérre, majd értet­lenségének hangot is adott, mondván, hogy becsapták. — De kedves elvtársam, — szólalt meg egy érces hang Szerdobojev mögött, — ez nem így van ám egészejt. Szerdobojev hirtelen hátrafordult és a főpincért látta maga mögött. Az, egy számítógépből kilógó hosszú sza­lagot húzott magával. Még a gép kattogása is hallatszott, ahogy tekerte lefele a szalagot. — Parancsoljon, ez az öné — mondta nyugodtan. — Kínai porcelánnal terítettünk, tizenkét személyre. Ez pe­dig ennyibe kerül. — De miért? — csodálkozott Szerdobojev? ön nálunk a tízezredik vendég, és mi elhatároztuk, hogy a tízezredik jubileumi vendéget az éttermünkben ünnepélyesen köszöntjük — jelentette ki a főpincér. — Ezennel gratulálunk önnek, és kérjük fogadja el köszönté­sünket. Minden jót kívánunk önnek! Azzal nyújtotta a kezét, megszorította a feléje nyúló kezet. Sigér Imre fordítása tagja, így az „első vonalból” kísérheti figyelemmel a vál­lalati gazdálkodás alakulá­sát. — Tanúja vagyok a dönté­sek születésének. A dolgozó­kat közvetlenül érintő kér­désekben tizenöt bizalmira és tizenhárom szocialista brigádvezetőre számíthatunk. Ők segítenek a rendkívüli műszakok megszervezésében, vagy az első hallásra esetleg népszerűtlennek tűnő dönté­sek megértetésében, elfogad­tatásában. Mint legutóbb a búza­üzemben dolgozók fizetés- emelésekor. A vállalat szá­mára fontos volt, hogy az utolsó negyedévben jelentő­sen nőjön ebben a részleg­ben a termelés, ezért a ve­zetőség rendkívüli fizetés- emelést adott. A más terüle­teken dolgozókkal bizony nem volt egyszerű ezt elfo­gadtatni. A márka híre Az eladhatatlan termékek megoldhatatlan feladatot ró­nának az áruforgalmazási csoportra, végső fokon pedig veszélyeztetnék a vállalat jö­vőjét. A központi és a gyár­tósor melletti laboratóriu­mokból Sztáray Károlyné laborvezető irányításával szi­gorú szemek figyelik az elő­írások betartását. A magas világpiaci mérce belül van a kapun! Elég a törvény ál' védett Coca-Cola gyártásá­val együtt járó kötelezettsé­gekre utalni. A márka hírére kényesen ügyelő cég havonta kér mintát, negyedévenként pedig szakemberei személye­sen a helyszínen ellenőrzik a gyártást. — Hozzászoktunk, hogy minőséget kell gyártanunk. — mondta Sztáray Károlyné. — Minden üzemben közvet­lenül az előállításnál ügye­lünk a színvonalra. Az ala­posabb mikrobiológiai vizs­gálatokat a központi labora­tóriumunkban végezzük. Csak folyamatos ellenőrzés­sel tartható meg termékeink színvonala. így remélhetünk újabb piacokat. Hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy az alkalmazott minőségi előírá­saink sokkal szigorúbbak a hazai szabványoknál. Az üdítőital-palackozó üze­met vezetője, Spekker László mutatta be. Jogos büszke­séggel említette, hogy a vi­zet és a szörpadalékot keve­rő gépet egyik munkatársá­val együtt a közelmúltban korszerűsítették. Üjításuk éves Stinten közel félmillió forintos anyagmegtakarítást jelent a demecseri gyáregy­ségnek. A hasonló öteletekre szük­ség van, hiszen a nagyobb termelést ugyanazokkal a gé­pekkel, berendezésekkel kell teljesíteni. Adódnak alkat­részgondok, hazai gyártó cé­gek felkutatásával próbálnak enyhíteni a helyzeten. A ta­valy őszi nagy karbantartás­kor például a töltőgép ki­cserélésre érett részeit itthon előállított alkatrészekkel újí­tották fel. Ami elcsorog... — Vannak még gyárkapun belüli szellemi tartalékaink, melyekkel a gyártás során elcsorgó, csepegő alapanya­gok megtakaríthatók — vé­lekedett Spekker László üzemvezető. — Az újítók bá­torításában a munkát irá­nyítóknak komoly a felada­tuk. Középvezetőként nem szólhatunk közvetlenül bele a tervelőkészítésbe. A célo­kat a gyáregység vezetése a kisvárdai központtal együtt tűzi ki. Miránk a terv havi lebon­tásában, megvalósításában számítanak. A pillanatnyi helyzetet mérlegelve dönthe­tünk arról, hogy milyen ütemben, hány műszakban mennyi üdítőt palackozunk, figyelembe véve az alap­anyagkészletet, a göngyöle­get, a szállítók megrendelé­seit. A hogyannál szavunk­nak súlya van. . Reszler Gábor JEGYZETLAPOK Bizalomért nyereség BONTAKOZÓBAN VAN a mezőgazdasági üzemek­ben a szervezeti felépítés­nek egy új, — a gazdálko­dás eredményességét növe­lő — formája. Kezdetben volt az ágazati, majd a fő­ágazati rendszer, most mind több üzemben, a főágaza­tok — főágazation belül egyes termelési ágak — ön­elszámoló egységként mű­ködnek. Máriapócson, a Rákóczi Termelőszövetkezetben a műszaki ágazat és az állat- tenyésztés két éve önelszá­moló egység. Miterli 'János közgazdasági elnökhelyet­tes véleménye: a kísérlet bevált, 1984-ben tovább szélesítik a kört. Az önel­számolás lényege az, hogy a szakirányítók teljes önálló­ságot kapnak a termelés szervezésében, a tervezett költségek felhasználásában, eszköz- és anyaggazdálko­dásban, egyszóval minden­ben, ami az adott területen a termeléssel kapcsolatos, övék a felelősség is, amely legmarkánsabban az anya­giakban nyilvánul meg. AZ ÖNELSZÁMOLÓ EGYSÉG feszített termelési tervvel, szigorúan megha­tározott bér- és anyagkölt­séggel gazdálkodik. Leg­főbb követelmény a meny- nyiség mellett a minőség és a jövedelmezőség. Ebben mindenki érdekelt. Na­gyobb bért, mozgóbért csak akkor remélhetnek az ága­zat dolgozói, ha azt munká­val, a szigorú követelmé­nyek teljesítésével kiérde­melték. Ellenkező esetben nemcsak a prémium marad el, de a megszokott jövede­lem is csökkenhet. Az érdekeltség a szakirá­nyítótól a traktorosig, ál­lattenyésztésben a főállat- tenyésztőtői a tej kezelőig mindenkire hat. Ki-ki tud­ja a feladatát, de azt is, hogy másoknak mi a teen­dője. Tisztában vannak az­zal, hogy eredményt csak együttes munkával tudnak felmutatni. Ha valaki kilóg a sorból, rosszul dolgozik, hibát hibára halmoz, akkor nemcsak a saját becsületét, jövedelmét kockáztatja, de az ágazatét, az önelszámoló egység valamennyi dolgozó­jáét. így aztán fokozódik az ellenőrzés, növekszik az egymás iránti figyelem, hatványozódik a segítőkész­ség. Erősödik a tulajdonosi érzet, ötletek, újítások, jó elgondolások születnek an­nak érdekében, hogy az ágazat, az üzem a maximu­mot nyújthassa. A Balkányi Állami Gaz­daságban, a rakamazi Győ­zelem Termelőszövetkezet­ben csakúgy, mint Mária­pócson, az önelszámoló egy­ségek 1983. évi munkájuk­kal jól vizsgáztak. A TAPASZTALAT MIN­DENÜTT az: meg lehet bízni a szakemberekben, a szakterület minden dolgo­zójában. Ma már annyira érettek az egyes munkakö­zösségek, annyira tapasz­taltak a termelésirányítók, hogy tudnak élni az önálló­sággal. A leadott jog- és hatáskörök emberi és anya­gi tartalékokat hoznak fel­színre. Olyan energia ez, amely viszonylag kis koc­kázattal a legnagyobb hasz­not hajtja. Seres Ernő A GELKA NYÍREGYHÁZI ÜZEMÉBEN negyvenhatan dal* goznak. Különböző elektronlkai alkatrészeket készítenek nagy szériában. Felvételünk a sorkimenők tekercselése közben készült egy csoportról, (Elek Emil felvétele) ■ ■ Ötletek a munkapadtól n smerősnek tűnt, amikor az egyik szakszerve­zeti fórumon hozzá­szólt. Egy pillanatig gondol­koztam: honnan is ismerem? Aztán eszembe jutott, a Nyír­egyházi Konzervgyárban fe­hér köpenyben, zárt kisma­macipőben járt az üvegek között. A tv-híradóban is láttam. A mostani szakszer­vezeti fórumon még megra­gadott szokatlanul hangzó bejelentése: „Tagja vagyok a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának. Az itt ülők nyu­godtan jöjjenek hozzám köz­érdekű témákkal, egyéni ba­jaikkal. Kérésüket szívesen továbbítom az országos fó­rumra.” FetrikovicS Istvánná, a Nyíregyházi Konzervgyár la­boratóriumának meósa, a SZOT tagja vajon miben tud segíteni közvetlen környeze­tének? S vajon valóban me­gyeivé tágulhat ez a segít­ség? A vele és a munkatár­saival folytatott beszélgetés óta tudom a válaszokat. Tu­dom, hogy hároméves köz­életi munka tapasztalatának birtokában tette a megyére szóló felajánlást. Gyakorta és sokan kérde­zik, Személyi ügyekkel, ár­változásokkal kapcsolatban néha „kényes” kérdéseket is feltesznek neki. Nem szeret mellébeszélni: őszintén vála­szol, ha tud. A Nyíregyhá­zán szerzett információkat, véleményeket viszont a fő­városban „teríti”. Akkor, ha szót kap a SZOT-ban, vagy akkor, amikor a szünetben a folyosón beszélget, politizál társaival. A három év alatt háromszor beszélt az orszá­gos nyilvánosság előtt. Legutóbb, az elmúlt nyá­ron a Tv-híradó kamerája előtt mondta el véleményét a fiatalok helyzetéről. Hol, s hogyan alakult ki a beszélő- és politizáló készsége? A gyár, a SZOT-iskola, a mar­xista egyetem a bő évtized alatt jó nevelőiskolának bi­zonyult. A konzervgyár megyénk és hazánk egyik jelentős élel­miszeripari üzeme. Hogy itt dolgozik, az meghatározza közéleti munkáját is. Az ÉDOSZ központi vezetősé­gének ülésén meghívottként rendszeresen részt vesz, or­szágos és általános ismereteit ezeken a fórumokon is bőví­ti, a megyéről is tájékozott. A múlt évben például a kis­várdai baromfifeldolgozó vál­lalatnál töltött egy napot. El­gondolkodtató tapasztalatokat gyűjtött ott, a munkásnők vándorlásáról. Részt vett ab­ban a felmérésben is, amely a Nyíregyházi Sütőipari Vál­lalat gondjainak enyhítésére irányult. A SZOT ülésein elsősorban szakmabeliek társaságát ke­resi, szívesen osztja meg gondjait és jó híreit a pápai húskombinát és a kecske­méti baromfigyár küldöttei­vel. Középmagas, barna asz- szony, rövidre vágott, gön­dör haja teszi jellegzetessé. Január végén a Ságvári-te- lep egy kertes munkáslakásá­ban telepedet le négytagú családjával. A félévi vizsgája jól sikerült. Az építkezés, a költözködés és a vizsga ter­hétől szabadultán látott is­mét munkához a gyárban. Töretlen segítőkészséggel... Nábrádi Lajos „ftA ■■ .. f* * ....... . ,v a k . ’ --í-í/a'.

Next

/
Thumbnails
Contents