Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-22 / 44. szám
2 Kclet-Magyarország 1984. február 22. Múltidéző Korábbi riportokban arról szóltunk, hogyan érzik magukat az emberek a mai Fehérgyarmaton. De milyen volt itt az élet 30—40 évvel ezelőtt? Aki a múltidézőre, a fejlődés számbavételére vállalkozott az 56 éves Ember Gyula, a városi tanács kommunális és építési bizottságának elnöke. — Alig tizenkilenc éves voltam, amikor a kockaköves úton —’amit akkor még magas jegenyefák szegélyeztek — a községbe érkeztem. Igaz Bakó bácsi konflisa is közlekedett a Tömöttvár utcán, de erre pénztárcámból nem futotta. Az az igazság, Gyarmat még akkor nem sokban különbözött a környék nagyabb településeitől. Ám a 40-es évek végén megindult a gyors fejlődés. Híd épült a Szamoson, megalakultak a mai ipari szövetkezetek elődei. Kialakítottuk a Kossuth-parkot, s az ásott kutak mellett egyre több pompakút szolgáltatta a vizet. Mi, fiatalok, Gacsá- lyi Károly bácsi mozijába, vendéglőjébe, illetve a tánciskolába jártunk szórakozni, s szép sikereket értek el az amatőr színjátszók is. Zenés és prózai darabokat adtunk elő... Pezsgett az élet. Volt romantikája ennek a korszaknak. Ember Gyula történetei nyomán megelevenednek az ötvenes évek, amikor ugyan semmi komolyabb beruházás nem történt, de Fehérgyarmat már akkor is kereskedelmi-közigazgatási központja volt a környéknek. Különösen fokozódott ez a szerep a következő évtizedben, mikor soha nem látott fejlődésnek indult a járási székhely. Többek között a mai művelődési központ, az 1-es számú általános iskola tantermei, az Ady Endre utca emeletes tömbjei, az ipari szövetkezetek szolgáltatóháza, a nagy ruházati áruház és a kórház jelzi e korszaknak a dinamikáját. Beszélgetőtársunk második évtizede tanácstag már. E minőségében, s mint az építési bizottság elnökének nagy-nagy szerepe van abban, hogy Gyarmat a gyors fejlődés ellenére megőrizte a jellegzetes, szatmári kisváros hangulatát. Készülnek az újabb alkotások. Új mérleg a METRIPOND-ból A hét első napján, február 20-án munkásgyűlésen jelentették be, hogy teljesítette múlt évi árbevételi tervét a Metripond fehérgyarmati üzeme. Mint Papp László igazgató elmondta. tavaly 115 millió forint értékű terméket értékesített a szatmári kollektíva. Exportjuk is megközelítette a félszáz millió forintos tételt, emelkedett a tőkés export aránya, a nyugati piacokon a Medicor közreműködésével mintegy hárommillió forintot realizáltak; Az itt készülő mérlegek legnagyobb vásárlói között szerepel az idén is Csehszlovákia. de igényt tart a gyarmatiak termékére Kuba is. A gyár egyébként az idén új típusú mérleggel jelentkezik majd a piacokon. Az oldalt összeállította: BALOGH GÉZA — Rendszeresek a vitáink, a megbeszéléseink a tervezőkkel, a város képének formálóival — mondja. — Az, hogy az autóbusz-pályaudvart nem nyomorítottuk meg egy I kockaház bepréselésével, hogy a szakközépiskolát nem vitték el Szolnokra, hogy páriát ritkító parkunk van, hogy a környezetvédelem fontos szempont az ipartelepítésnél, úgy érzem nagyon sok ember érdeme. Ember Gyulát valamikor bekerültként emlegették. Ma már ismeretlen ez a jelző, hiszen annyi, de annyi új lakója van Gyarmatnak...! Molnár Károly J Visszavárják őket A lakótelep neve a nagy árvízre emlékeztet, színhely Szabó Zoltánék lakasa. A , nagyszoba falán vadonatúj tapéta, de a konyha, a fürdőszoba csatatér. Létra, vödör festékesdoboz . .. Őket is elérte a több szintes épületek átka, beáztak. A fölöttük lakó család nyitva felejtette az egyik csapot, s jött a zuhatag. A házigazda az asztal tetejéről mászik le a vendégek fogadására, éppen ä . csillárt szerelte. — Jöjjenek a mi szobánkba. ott már rend van, az éjjel ragasztottuk feL az új tapétát, — terel bennünket jó gazda módjára. — Még szerencse, hogy összetart a lépcsőház. láthatják, most is két szomszéd segít. Hét végére rendbe tesszük a lakást, s nyugodtan mehetünk haza az öregekhez. Szabóék nyolcadik éve élnek már Gyarmaton, de ha azt mondják, készülünk haza, még mindig Kisnaményra, meg Szamosúj lakra gondolnak, ahol születtek, ahol nevelkedtek. S ahová minden hét végén visszatérnek. — Megszokták már a városi életet? — Mi még csak-csak ..., de a két fiúnk! — Legyint Szabóné, aki a HÖDIKÖT- ben dolgozik, férje pedig a helyi vízgazdálkodási társulat nehézgépkezelője. — Az az igazság, építeni akartunk mi egy időben, de kinek van arra annyi pénze. A szülők ugyan rengeteget segítenek, húsra, tojásra, zöldségre nincs gondunk, de az építkezés az ő erejüket is meghaladta volna. A férjem vállalatának segítsége nélkül még ezt a lakást is nem tudom, hogy szereztük volna meg. Kert nincs, jószág nincs, Szabóéknak tehát abból kell megélniük, amit a nyolc óra alatt megkeresnek. Havonta 8—9 ezer forintból. Nem sok. de nem is kevés, különösen ha számba vesszük az otthoni élelemforrást, mely sajnos nem adatott meg mindenkinek. Mint például Oláh Vilmának, aki elvált, s egyedül ne- ’veli két gyermekét, lassan már egy évtizede. Szülei Sonkádon élnek, de sokat betegeskednek. Apja most vészelte át a harmadik infarktust, ráadásul vendéglátónk is hosszabb ideje a betegágyat nyomja, s így egyedül két gyermekkel, 3000 forintos táppénzzel... Mert hiába kiváló szakember, üzemi ápolónő, az egészségügyi dolgozók nem igen dúskálnak az anyagi javakban. Ez szerencsére nem látszik a lakáson, — Hogyan kerültek Gyarmatra? — Pesten elvégeztem az ápolónőképző iskolát, s hazajöttem. Maradhattam volna, de itt Gyarmaton csak más, mégis közelebb vagyok az otthonhoz. Aztán férjhez mentem, albérleteskedtünk, majd az árvíz után építkezni kezdtünk. A ház már félig kész volt, mikor megromlott a házasság, jött a válás. S mit kezdjen egy kétgyermekes asz- szony a félig kész családi házzal? Egyedül nem igen tudta volna befejezni, eladta és befizetett erre a másfél szobás lakásra. — Ügy higgyék el, nem fizettem én zöldségért, krumpliért egy fillért sem eddig. Hobbikertet béreltem, megtermett ott nekünk minden. De most, hogy leestem a lábamról ... Már csak abban bízom, hogy Pécsett sikerül Tanárjelöltek Tanárnak, diáknak, főiskolásnak egyaránt izgalmas kísérlet a „kistanárok” bekapcsolódása a települések oktató-nevelő munkájába. Az elmúlt hetekben városunkban is több utolsó éves tanárképzős hallgató kezdte meg téli gyakorlatát az általános iskolákban. Abban, hogy otthonra talaltak. az is segített, a helyiek szíves vendéglátóknak bizonyultak, s a fiatal tanárjelöltek is egy-kettőre bekapcsolódtak a kisdobosok- úttörők mindennapjaiba. Egy- egy ötlet az Éneklő rajok programjához, baráti jó tanács a farsangi jelmez elkészítéséhez, közös játék a raj- foglalkozásokon. fhind-mind azt bizonyítja: hasznosak ezek a gyakorlatok. A művelődési központ szabadidős klubja nagy sikerű beszélgetést szervezett az egykori fehérgyarmati diákokkal. akik lassan mint tanárok térhetnek vissza szülőföldjükre. Szilágyi Zsolt a Nyírség táncegyüttes egyik szólistája még csapasolni is megtanította a fiatalokat, Makay Éva a madarak gyűrűzésének fontosságáról beszélt, Török Enikő a kisdobosoknak szervezett hétvégi programot, míg a többiek mint Kertész Ildikó. Kondor Márta. Kormány Éva a jelmezverseny döntnökei voltak. Reméljük, közülük minél többel találkozhatunk majd szeptemberben Gyarmaton — már pedagógusként. Kemence kis keramikusoknak Azt a legtöbb szatmári gyermek tudja. hogy az agyagból tégla készül, de hogy még mi minden, az csak nemrég derült ki Fehérgyarmaton, ahol a téglagyár KISZ- esei és a város úttörői között évek óta jó a kapcsolat. Már korábban is vendégek voltak egymás rendezvényein, mélyebb barátság azonban igazán csak ebben a mozgalmi évben alakult ki közöttük. Csáthy Miklósné rajztanárnő irányításával ugyanis nemrég kihelyezett keramikus szakkör alakult az üzemben, ahol a gyár KISZ-esei 'szabályos kis műtermet alakítottak ki a gyermekeknek. S már az első foglalkozásokon kiderült, az agyagból u legszebb álmok is megvalósíthatók. Az iskolások azóta is szorgalmasan gyúrják az agyagot, készülnek a szebbnél szebb alkotások. A gyár mindent megtesz a siker érdekében. Nemrég például egy mini elektromos kemencével lepték meg a jövő keramiku sait. így már arra is lehetőség van, hogy a megformált tárgyakat kiégessék. Csipkézett, tornáeos parasztház a város közepén, a gimnázium mellett. A Tisza és a Szamos menti falvak hangulatát idézi, ahol riportunk szereplői születtek, nevelkedtek. Ám felnőtt fejjel felkerekedtek, Gyarmaton teremtettek maguknak otthont. Vajon hogyan fogadta őket a város, hogyan élnek a második, harmadik emeleten? Öreg ház. Gyarmat központjában Szabóék az ..árvíz" után majd a. műtét, s újból egyenesbe jövünk. Csak egészség legyen, s az ember szeressen dolgozni. Egy tömbbel odébb Lakatos József elmondhatja, egészséges, dolgozni is szeret, a lakása is gyönyörű, amit most néhány napja vett birtokba a család. Három szoba, hatalmas konyha, meleg, dohányszínű bútorok... Egyszóval a szakmunkásképző intézet tanára elégedett ember. Szat- márcsekéről keveredett Gyarmatra, de mielőtt újból hazatalált volna, bejárta a fél országot. Tanult Debrecenben, és Miskolcon, dolgozott Pesten. míg el nem döntötte: miért tekeregjen ő a nagyvilágban, mikor Szatmárhoz köti minden. Hazajött hát. gyarmati lányt választott párul. — Ma sem győzöm áldani szerencsémet, hogy megkímélt bennünket a sors az albérlettől, — mondja és saját készítésű paradicsomiével kínálja a látogatókat. Ö ugyan, mint mondja, ki nem állhatja a kerti munkát — a gépek, a szerszámok között érzi igazán jól magát, — de felesége meghazudtolja a legügyesebb falusi asszonyok tudományát is. Kapál, gereblyéz, palántáz a szülők kertjében..,. Főiskolát végzett egyébként ő is, népművelő- könyvtáros, csak már hatodik éve gyesen, csoda-e hát, ha alig várja, hogy kimozduljanak a négy fal közül. — Az az igazság', az esküvő után megfordult a mi fejünkben is, hogy nagyobb városban telepszünk le, de hamarosan lakást kaptunk, aztán megjött a nagyobbik lányom. de különben alaposan latolgatva dolgainkat rá kellett jönnünk: azzal elsősorban mi járunk jól, ha közel maradunk a szülőkhöz. Mert kire számítson az ember, ha megszorul. Örülünk, hogy annak idején maradtunk. Pontos statisztikát talán senki sem vezet arról, hogy Gyarmat lakói közül 10—15 éve még hányán éltek a környező községekben. Az biztos, tekintélyes a számuk. De nem is az adat a fontos, sokkal inkább az. hogy többségük beilleszkedett a kezdetben sok-sok nehézségekkel, meglepetéssel szolgáló városi életbe. Otthonra leltek Gyarmaton. Még akkor is, ha Cse- kébe, Újlakra, vagy Gyügyé- re mennek haza. Oláh Vilma Lakatos József (Császár Csaba felv.) Első ízben „ballagtak" érettségizett szakmunkás- tanulók a helyi 142. sz. intézetben. A szakma tanulását — Csoknyai Károly oktató irányításával — a MET- RIPOND-ban kezdték, de szakmunkás-bizonyítványuk kézhez vétele után várja őket a város legújabb ipari üzeme, a MEKOFÉM. A „kanálgyár’* jövendő szakmunkásainak Bereezky Lászlóné gépészmérnök, a csoport osztályfőnöke tűzte fel február közepén a szalagot. Jöttek Újlakról, Sonkádról, Csekéböl Otthonra leltek Gyarmaton
