Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-19 / 42. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. február 19. Amerikai tengerészgyalogosok költöznek az Egyesült Államok hadihajóinak a fedélzetére Bejrutnál. (Kelet-Magyarország telefotó) Hazánkba érkezik az ENSZ főtitkára Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására a közeli napokban hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Javier Perez de Cuéllar, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára. si tárgyalások. (Érdemes emlékeztetni arra, hogy Kohl a múlt év nyarán járt hivatalos látogatáson a Szovjetunióban.) A Szovjetunió szövetségesei, a szocialista országok egységesen felsorakoznak a szovjet politika támogatására. Ezt húzta alá Kádár János is, aki Budapest felszabadulásának évfordulója alkalmából tartott munkásgyűlésen kijelentette: a magyar párt és a magyar kormány támogatja a következetes szovjet külpolitikát, azt a közös irányvonalat, amelyet 1983 januárjában Prágában, a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülésén együttesen kialakították, s amelyet aztán a júniusi moszkvai találkozón meg is erősítettek. Kádár János hangoztatta, hogy a szocialista országok megőrzik az erőegyensúlyt és visszautasítják az imperialistáknak az erőfölény megszerzésére irányuló agresszív törekvéseit. Tárgyalások útján kell olyan megállapodásra jutni, amely a fegyverzet alacsonyabb szintjén segíti elő az összes érdekelt fél biztonságának megteremtését. Az SZKP Központi Bizottsága a gyász napjaiban megtartott ülésén is ezt határozta el, s ehhez csatlakozik az MSZMP és a magyar kormány is, ezt a politikát valósítjuk meg közösen, s ki-ki a maga hazai és nemzetközi munkájában. O Visszakozni kényszerül-e Amerika közel- keleti politikájában? Két fronton is támadás éri mostanában az Egyesült Államok közel-keleti pozícióit. Látványosabb a libanoni kudarc néhány előjele: az, hogy most Reagan elnök hivatalosan is jóváhagyta a Bejrútnál partra tett „bőr- nyakúak” nagy részének visszavonását az ott horgonyzó hadihajókra, meg az, hogy a Fehér Ház nem gördít akadályt Dzsemajel libanoni elnök útjába, ha az a szaúd-arábiai béketerv elfogadásával tulajdonképp felmondja az amerikai áldással létrejött izraeli—libanoni megállapodást. A másik front, ahol meggyöngül az USA helyzete: az izraeli— egyiptomi—Jordániái háromszög. Mubarak elnök és Husszein király washingtoni útja alkalmat kínált volna arra, hogy Reagan rájuk parancsoljon. E helyett az történt, hogy a kairói meg az ammani vendég bírálta a palesztinok el nem ismerésének meddő amerikai gyakorlatát. Végeredményben még a carteri idők nagy vívmánya, a Camp David-i egyiptomi—izraeli kibékülés is megkérdőjelezhető ma már... Ezek a többé-kevésbé váratlan fordulatok, úgy tűnik, előbb-utóbb az amerikai közel-keleti politika bizonyos átrendezésével fognak járni. Washingtonban azt rebesgetik, hogy Reagan elnök nem venné rossz néven, ha Tel Avívban kormányváltozás következnék be, s ha az egykori Begin- és a mai Samir- koncepciókat a munkáspárti Peresz rugalmasabb elképzelései váltanák fel. Akkor talán amerikai—izraeli engedmények segítenék egy AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN h£TFÖ: Konsztantyin Csernyenkót választotta meg főtitkárává a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága — A lengyel szejm elhalasztotta az idén esedékes parlamenti választásokat, viszont úgy döntött, hogy új eljárás szerint megtartják a helyi tanácsi választásokat. KEDD: Eltemették Moszkvában Jurij Andropovot, a végtisztesség megadására igen sok külföldi államférfi érkezett oda, közülük többel találkozott Csernyenko, valamint Tyihonov miniszterelnök és Gromiko külügyminiszter — Washingtonban Reagan elnök az egyiptomi kormányfővel és Husszein jor- dán királlyal tárgyalt. SZERDA: Bush amerikai alelnök útban hazafelé Rómában és a Vatikánban valamint Párizsban tanácskozott a közel-keleti problémákról — Strauss bajor miniszterelnök, a CSU elnöke Szíriába utazott — Libanonban a drúz csapatok a tengerpartig nyomultak előre. CSÜTÖRTÖK: Amerikai—dél-afrikai—angolai találkozót tartottak a zambiai fővárosban — Dzsemajel libanoni elnök elfogadta a szaúdi béketervet — Craxl olasz miniszterelnök Bécsben tárgyalt — Kohl látogatása Brüsszelben. PÉNTEK: Bush amerikai alelnök egy szovjet—amerikai csúcstalálkozó lehetőségéről nyilatkozott — Thatcher asszony az Arab Liga főtitkárával tárgyalt Londonban — TASZSZ-nyilatko- zat a nyugat-németországi rakétatelepités következményeiről — Mitterrand Dániában. SZOMBAT: Ojabb súlyos harcok Irak és Irán között — Lemondott Stone, Reagan elnök latin-amerikai különmegbízottja — Szíria elutasította a szaúdi tervet, New Yorkban Franciaország ENSZ-csapatok kiküldését javasolta Libanonba. Á hét három kérdése O Hogyan alakul a kelet —nyugati viszony a moszkvai találkozósorozat után? Jurij Andropov temetése után igen sok fontos találkozó zajlott le Moszkvában a végtisztesség megadására odaérkezett külföldi államférfiak és a szovjet vezetők között, sőt, a külföldi vendégek egymás között is szerveztek összejöveteleket, hogy kicseréljék benyomásaikat, értéviszony a továbbiakban. Jellemző Pierre Trudeau kanadai kormányfő vélekedése, aki Csernyenkóval volt eszmecseréje után elmondotta, feltűnt neki, hogy az SZKP új főtitkára hányszor emlegette az enyhülést. Trudeau idézte Csernyenkót, aki nyomatékosan hangoztatta a nukleáris fenyegetés csökkentésének szükségességét és azt, hogy jelentős mértékben le kell apasztani az atomMintegy 50 ezer ember tüntetett Rio de Janeiróban az elnökválasztás jövő évi megtartását követelve. A demonstrációt a brazil ellenzéki pártok szervezték. (Kelet-Magyarország telefotó) kelésüket. A megfigyelők figyelemmel kísérték, hány politikust fogadott az SZKP új főtitkára maga, s összehasonlítva a Leonyid Brezsnyev temetése utáni hasonló találkozósorozattal, megállapították, hogy Konsztantyin Csernyenko kétszer annyi külföldivel tárgyalt, mint akkor elődje... A szovjet vezetők tárgyaló partnerei hazatérve, számos nyilatkozatot tettek, s ha nem is szóltak konkrétan arról, ami a találkozókon elhangzott, azok légkörét, hangulatát minősítették és annak alapján jósolgatták, hogyan alakulhat a kelet—nyugati fegyverek számát. Az Egyesült Államokban Reagan elnök vállalkozott arra, hogy Moszkvában járt alelnöké- nek, Bush-nak a beszámolójából egyet-mást nyilvánosságra hozzon, s ugyanúgy, mint Bush, ő is az óvatos derűlátás jogosságát hangoztatta. Kohl nyugatnémet kancellár, aki egyébként moszkvai útját felhasználta arra, hogy hivatalos meghívást nyújtson át Csernyenkónak, szintén pozitívan értékelte találkozójukat, s például azt emelte ki, hogy március közepén Bécsben folytatódni fognak az európai haderő-csökkentéÚT LIMÁTÓL NEW YORKIG Á beteljesült álom Roosevelt amerikai elnök az ENSZ alapításakor úgy gondolta, hogy a főtitkár legyen valamiképpen a világ köztársasági elnöke — de ez az elképzelés nem volt más, mint egy nagy ember idealizmusának megnyilvánulása. Az ENSZ nem nemzetek föolyan közel-keleti kompromisszum létrejöttét, amelyben az USA befolyása ismét növekedhetnék. O Széthull-e az ősszel a Közös Piac? Merésznek tűnhet a kérdés, de ma már Brüsszelben, az európai közösség székhelyén mind többen vetik fel ilyen komoly-komor formában. Persze, azért igennel még nem válaszolnak rá! De az is igaz, hogy a sokat emlegetett lázas diplomáciai tevékenység, amelyet Mitterrand francia államfőtől, a Közös Piac soros elnökétől kezdve Kohl nyugatnémet kancellárig és Gaston Thorn luxemburgi diplomatáig, a brüsszeli főbizottság elnökéig oly sokan fejtenek ki, még semmilyen kézzel fogható eredményt nem hozott. Az idő sürget: március 19-én és 20-án ül össze az újabb közös piaci csúcsértekezlet, az állam- és kormányfőknek dönteniök kell, méghozzá nagyobb horderejű, távlati és egészen konkrét, azonnali kérdésekben. Ki, mennyit és miért fizessen be a közös kasszába? — így fogalmazható meg a fő kérdés. Milyenek legyenek a mezőgazdasági árak? — Fontos és sürgős részlet- kérdés ez is, lévén április elseje a mezőgazdasági év kezdete. A mezőgazdasági fölösleg felvásárlása közösségi feladat, de az erre szolgáló pénzalapban már egyre kevesebb a pénz. Borúlátó jóslatok szerint őszre el is fogy ... S hogy aztán mi várható? A cassandrák azt mondják: országonként más és más, önző mezőgazdasági politika alakul ki, árháborúval, amelyet csak súlyosbít majd, hogy a közös piaci országok meg az USA között további kíméletlen konkur- renciaharc várható, megint csak a mezőgazdasági termékek piacán. Döntő hónapnak mondják ma Brüsszelben a márciusi csúcsig még hátralevő időt, most kell előkészíteni a lehetségesnek gondolt, kölcsönös engedményeken alapuló megoldást a problémákra. De hogy ez mi legyen, senki sem tudja. Azért nem, mert azt viszont mindenki tudja, hogy csak áldozatok árán lehetséges. Pálffy József Boldog druz harcosok Közép-Libanonban. A milicisták egyre több sikert érnek el a libanoni kormány hadsereg alakulataival vívott harcokban. lötti szervezet, hanem önálló, szuverén államok önkéntes együttese. Közgyűlési határozatai csak ajánlások, nem kötelező érvényűek. Ez a realitás. De mint ilyen, rendkívül hasznos, nélkülözhetetlen fórummá lett a múlt négy évtizedében. A főtitkárt vendégül látva a nemzeteke közössége iránt is kifejezzük tiszteletünket. Tatár Imre Az ifjú joghallgató, keve- selvén a szülői zsebpénzt, elhatározta, hogy különmunkát vállal a külügyminisztériumban. Így is tett, de mire ledotkorált, annyira megtetszett neki ez a hivatás, hogy nem is hagyta el többé. Jó négy évtizede történt mindez, a fiatalember választása bevált: ő ma az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára. Javier Pérez de Cuéllar a perui Limában született, itt végezte el az egyetemet. A külügyminisztériumba már úgy került, hogy tudta: a diplomata munkája felelősségérzetet és nagy felkészültséget kíván. Első kiküldetésének helye, közvetlenül a második világháború befejeződése után Párizs, itt lett a perui nagykövetség első titkára. A francia főváros után Angliában, Bolíviában, Brazíliában, Venezuelában, Svájcban teljesített szolgálatot, majd — és ez élete e szakaszának fontos záróakkordja — Peru nagykövete lett Moszkvában. Ezután évekig hazája képviselője az Egyesült Nemzetek Szervezetében, majd 1979-ben kinevezték az ENSZ- főtitkár különleges politikai kérdésekkel foglalkozó helyettesévé. Jó két esztendő múlva ismét Peruban, egy tengerparti kis házban találjuk, ahol még telefon sincs. Posta vagy valami baráti értesítésre várt, vajon a Biztonsági Tanács elfogadta-e, ajánlja-e őt új főtitkárnak, a közgyűlés elé terjeszti-e nevét? Ez 1981 decemberében meg is történt. Most, hogy hamarosan személyesen megismerkedhetünk vele, okkal tehetjük fel a kérdést: mi is valójában ez a tisztség? A norvég Trygve Lie, a svéd Dag Hammarskjöld, a burmai U Thant' és az osztrák Kurt Waldheim után ő az ötödik, aki betölti. Mint e felsorolásból látni, négyen semleges, vagy el nem kötelezett országból valók, s ez nem véletlen. Igaz, akit ide emelnek, már nem saját országát képviseli, hanem a nemzetek közösségének szolgálatába szegődik. Az ENSZ főtitkára hivatalában. A főtitkárnak bizonyos kiegyensúlyozó szerepe van, óvatosan és nagy tapintattal kell dolgoznia, figyelembe vennie az immár másfél száz tagállam érdekeit, szempontjait, érzékenységét. Tehát igencsak szüksége van a diplomáciai képességekre és — amennyire lehet — a semleges szemléletre. Ezért van az, hogy egy-egy főtitkár megválasztása meglehetős hosszadalmas ügy, nehéz olyasvalakit találni, akinek tulajdonságai megfelelnek, személyisége kellően vonzó, s az ország, ahonnan származik, némi biztosítékot nyújt az elfogulatlanságra. Pérez de Cuéllar a lehetőségekhez képest eleget tud tenni e követelményeknek. A főtitkár az ENSZ tízezer alkalmazottjának legfőbb irányítója, ő maga első számú tisztviselője. Legfelső szinten tartja kézben az apparátus munkáját, az értekezletek és az ülések technikai előkészítését, a jelentések összeállítását, egy-egy téma feldolgozását. De ez feladatának csak egyik része. Joga és kötelessége, hogy a politikus szemével nézzen végig a világban, szükség esetén felhívja a tagállamok figyelmét egy-egy problémára, kezdeményezze a megoldási kísérleteket, vagy vegyen részt benne. Ezekhez a nehéz nekigyürkőzésekhez is szerzett már gyakorlatot Pérez de Cuéllar. Főtitkárhelyettes korában megbízta őt Kurt Waldheim, igyekezzen közvetíteni Ciprus, Afganisztán, valamint a közel-keleti és az iráni—iraki konfliktusok ügyében.
