Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
1984. február 18. Kelet-Magyarország 3 Nyelvlecke nekünk, magyaroknak — Láttad? — Láttam. Baromi volt... — Az a verekedés apám! A pali a pofon után hármat salomozott... — Állati volt... — Ja ... Nem teszek mást, mint hallgatok. A krimit a tévében én is láttam. És?...? Megyek a dolgom után másnap. Visít a lépcsőház. Sír legalább három gyerek. Egyikük orra vérzik, a másik a bokáját tapogatja, a harmadik a gyomrát fogja, és olyan keserves arcot vág, mintha nem engedték volna meg tegnap este, hogy megnézze a filmet. — Megütött... — Nem igaz! Te rúgtál belém, te hülye... — Te vagy hülye, te barom, állat... — ide pontokat írtam, mert a hétéves kis emberek szájából az ezután következő szöveg napilapokban leírhatatlan, az értelmező szótárakban még nem „segédszóként” szerepelt. — Mit játszotok? — elismerem, hogy ez egy ostoba kérdés volt,' de a gyerekek szájából ömlő, vitatkozó, trágár szóözön pirítós zavarba hozott, és felébresztette bennem a felnőtt kisebbrendűségemet. Tudom, persze, hogy tudtam: a filmet játszották és minden gyermek, ha elég kicsi még hozzá, az utolsó közös élményt játssza, a legfrissebbet, amit a felnőttek világában látott. Ott a lépcsőházban idegenként nem tettem békét. Mentem tovább, de egy emelettel fentebb megtorpantam. Bent a lakkozott ajtó mögött, az összkomfortos lakásban éppen veszekedtek. Férfi szájából se szép a csúnya, de nem maradiság, ha azt mondom, hogy egy szép nő szájából még csúnyább a ló-valami, meg percenként kétszer az a bizonyos „b” betűs segédige, ami olyan szapora a nyelvünkben, mint nyári zápor kopogása a háztetőn. Ne gondoljanak valami rosszra. Nem dráma zajlott odabent, csak egy mindennapos kis veszekedés, ahol mind a két fél tudja, hogy mit mond majd a másik, és még azt se tartja fontosnak, hogy mit mond ő maga. A kedves, fiatal, egymást még mindig szerető család hétéves kislánya kint volt a lépcsőházban. Az ötéves bent a lakásban. Nem sírt, feltehetően csak figyelt, hogy tanuljon valami, olyan csúnyát, ami a torok- gyulladás múltával tekintélyt adhat neki a lépcsőházban. Újat tanul, vagy nem tanul? Nem tudom, de ez nem is fontos. Elég, ha mindennapi nyelvünkben megszokott trágárságaink rögződtek benne. Szőke és kívánatosán szép édesanyja, erős, hatalmas apja, bármennyire is szokásból veszekedtek azok, neki a példa. És ő még azt se tudhatja, hogy apunak és anyunak, hogy nekünk felnőtteknek lassan már nemcsak a mindennapi beszédhez van egyre kevesebb szavunk, hanem még a trágárkodásokhoz is. Olyan egyformák a szavaink, még egy ilyen rossz vitában is, amilyen egyformára koptunk, és ahogy példáink nyomán a nyelvben egyformává kophatnak a lépcsőházban játszó gyerekeink. Vegyük már tudomásul, bármilyen csúnyán is csináljuk, bármi lóg a szánkból, azt mi mindig visz- szaszívjuk, de különben sem vagyunk vele eredetiek. Félek valamitől? Bevallom, félek ettől az embert alácsonyító, társadalmi érintkezéssé lett embert alacsonyí- tó durvaságtól. Ütni és trá- gárkodni már-már egymással rokon dolog. Durvára nevelni egy kis embert, a tévé ösz- szes bűnügyi filmese tudná, de ha az otthon hangulata — ez esetben nyelvhasználata — ráfelel a krimik indulataira, akkor a hamvas arcú, aranyszőke, valóságos angyalmo- dell kicsi lányaink is ló-nyavalyákat eregetnének ki a szájukból, és idegenként csodálkoznának, ha valaki emberi szóval azt mondaná nekik, hogy „SZERETLEK, TE KICSI KEDVES!” Meg se értik, mert máshoz szoktak. És hiányozni fog nekik az a bizonyos durvaság, amit a legszentebb érzéseinkből is — tőlünk tanultak. — Ami egy ostoba hit szerint annyit jelent, hogy nélküle nem ember az ember. Felmehettem volna a képzelt bérház hatvan lakásába. Nem a gyerekeink hibája, ha legfeljebb néhány lakásban tudták volna, hogy mi nyugtalanít mindebben engem. A krimi iSj_ de ennél veszélyesebben : a példákat adó mi — magunk. Bartha Gábor Exportra készül A NYÍREGYHÁZI MEZŐGÉP VÁLLALAT törzsgyárában NSZK-exportra készítik azt a kétgörgös bidraulikus, tartályhengerítésre szolgáló gépet, amely nagy vastagságú anyagok megmunkálására is alkalmas. A megrendelővel bosszú távú szerződést kötöttek, ami évi nyolc—tíz gép kiszállítását jelenti. (Jávor László felvétele) A BUDAPESTI FINOMKÖTÖTTÁRU-GYÁR mátészalkai gyárában a belkereskedelem részére készítenek 2800 hosszú ujjú galléros női blúzt. (Császár Csaba felvétele) Fiatalok munkában Állást kínál, állást keres ÉVENTE 2—3 EZER GYEREK „ELTŰNIK”. ELVÉGZI AZ ÁLTALÁNOS VAGY KÖZÉPISKOLÁT, MUNKÁBA ÁLL, VAGY OTTHON MARAD, DE EGY BIZTOS: NEM A SZABOLCS-SZATMÁRI DOLGOZÓK SZÁMÁT GYARAPÍTJA. MÁR CSAK AZÉRT SEM, MERT HIÁBA SZERETNÉ, MÉG Ä MEGSZERZETT SZAKKÉPZETTSÉG MELLETT SEM ADATIK MEG MINDENKINEK, HOGY LAKÓHELYÉN, VAGY AHHOZ KÖZEL ÁLLJON MUNKÁBA. MINDEZ A MEGYEI MUNKAERŐ- GAZDÁLKODÁS TALÁN LEGNAGYOBB GONDJA MOST, ÉS A KŐVETKEZŐ ÉVEKBEN. Korántsem lehet azt mondani, hogy az országos átlagtól mindig szaporább gyermekáldásnak örvendő megyénkben ne gondoltak volna arra, hogy minél többen szűkebb hazájukban találjanak munkát. A megyei tanács vb munkaügyi osztályának adatai szerint napjainkban 82—S3 ezerrel többen dolgoznak a különböző munkahelyeken, mint húsz évvel ezelőtt. S köztük munkába állhatott 32 ezer olyan nő, aki korábban nem rendelkezett szakképzettséggel. Lelassult a növekedés Csakhogy a foglalkoztatásnak ez a szépen ívelő görbéje az utóbbi időben megtört. Előbb lelassult a növekedés (az új munkahelyekét illetően), majd 1983-ban már az aktív keresők 1200-as csökkenéséről adhatnak számot. Az országos irányzatnak megfelelően — de attól magasabb értékekkel — változtak az úgynevezett demográfiai jellemzők is, vagyis a születések és halálozások aránya. (Bár a megyében még mindig magasabb a születések száma, vagyis a természetes szaporodás.) Csakhogy éppen az előbb említett irányzat adta, hogy ismét megnőtt a megyéből elvándorlók, végleg elköltözők száma. A korábbi két és fél ezres átlag helyett manapság évente négyezren keresnék boldogulást az ország más tájain. A vándorlásnak, másutt való munkahelyválasztásnak természetesen vannak pozitív oldalai, különösen ha a főváros és a nagy iparvidékek krónikus munkaerő-hiányát tekintjük. Csakhogy azzal is reálisan számolni kell, hogy ahonnan a javarészt munkaképes korúak nagyobb számban elköltöznek, ott más jellegű gondok adódnak. Így a megye egyes körzeteiben, az aprófalvas területeken nemcsak a népesség fogyása tapasztalható, hanem a lassú elöregedés is. Természetszerűleg adódik a megye fiatal iparából, hogy kevesebb azoknak a száma, akik öregség, nyugdíjazás miatt megválnak munkahelyüktől. Az összesítés szerint évente mintegy hatezren vannak. Ugyanakkor az iskolából kikerülő 9200—9300 fiatal keres magának munkahelyet. Közülük másfél ezren — sokéves tapasztalat szerint — eleve az ország más részein helyezkednek el. Többen — főleg a lányok közül — az otthoni, háztáji gazdaságban találnak munkát, azonban megállapítható, hogy főként a szakképzettséggel nem rendelkezők maradnak munka nélkül. S hogy ez mennyire csak az átlagra igaz, azt olyan hiányszakmák bizonyítják egyes körzetekben, mint a forgácsoló és lakatos kereslete Nyírbátorban vagy Tiszaszalkán, valamint az építőipari szakmák keresettsége. (Más kérdés, s a pályairányítás egyik nagy feladata, hogy ezekre a szakmákra viszonylag kevés a jelentkező, pedig megbecsülésben, keresetben vetekszenek a divatos foglalkozásokkal.) Milliók új munkahelyekre Az előbbi adatok megszabták megyén belül a legfontosabb munkaügyi feladatokat is. Két évvel ezelőtt az Országos Tervhivatal, valamint az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal képviselői ültek le a tárgyalóasztalhoz a megyei vezetőkkel, hogy hathatós intézkedéseket tegyenek. Ekkor a területfejlesztési alapból 32 millió forintot kapott a megye új munkahelyek teremtésére — s a kézzelfogható eredmények máris mutatkoznak. Többek között ebből a pénzből támogatják Fehérgyarmaton az Ipari Műszergyár és az evö- észközgyár új üzemeinek létrehozását, kapott belőle a Ganz Műszerművek nyírbél- teki gyára, a Minőségi Cipőgyár Nyírbátorban, a Magyar Posztó Nagykállóban. A vállalatok összesen 160 millió forintos beruházást valósítanak meg, s ezzel ezer embernek jut munka. Ám amit feltétlenül hangsúlyozni szükséges: nem valamiféle szociális foglalkoztatásra gondoltak sehol sem, hanem például az Ipari Műszergyárnál és a Ganznál ezzel tudták bővíteni az export- termelést, importot takarítottak meg a hazai evőeszközgyártással. Vagyis valameny- nyi munkahelyteremtő beruházásnál cél, hogy gazdaságosan termelő üzemeket hozzanak létre. Hasonló a helyzet a mező- gazdaságban is, ahol a termelőszövetkezeti melléküzemek létrehozásához 31 gazdaságban 161 millió forintot tarthattak vissza beruházásokra, s ezzel 1200-zal nőtt az itteni munkahelyek száma, (összesen 14 ezernél többen dolgoznak a melléküzemekben.) Csökkenteni a feszültséget A központi és helyi erőfeszítések a foglalkoztatás javítására az idén sem maradnak el. A tervhivatal újabb 10 millió forinttal egészítette ki a tanácsi fejlesztési alapot erre a célra. Ebből már olyan feladatot is meg lehet oldani, mint a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában a gyermekgondozási segélyről nagyobb számban visszatérők fogadása, vagy Nagykállóban egy szociális foglalkoztató létesítése az ideggondozó intézet mellett, de folyamatban a Mándoki Vegyesipari Szövetkezet és a Csavaripari Vállalat együttműködésében megvalósuló beruházás, míg a Medicor Művek Nagyecseden növeli kétszázzal munkásainak számát. Az említett intézkedések ellenére a következő néhány évben szorító gond lesz a megyében a fiatalok munkába állítása, a megfelelő foglalkoztatás. Azonban az erőfeszítések arra irányulnak, hogy ezt minél kisebb feszültségekkel oldják meg. » Rntond Nogyecsed Gyár születik Egyszerű eszközök, például az injekciós tűfejek manufakturális gyártásával kezdődött öt esztendeje, 1979-ben a MEDICOR és a nagyecsedi Rákóczi Tsz kapcsolata. Az eltelt idő alatt pedig már milliókban mérhető a MEDICOR-üze- mek termelése, merthogy az idő jobbrafordultával a negyedik építéséhez is hozzálátnak Nagyecseden. 1979-től szinte minden évben megkezdte termelését egy új üzem. Az első évben a már említett injekciós tűfejeket gyártó részleg indult be, itt öt és fél milliós a termelés. Ennek a dupláját produkálja a MEDICOR II., ahol 60 féle kéziműszer gyártását végzik a nagyecsedi lá- nyok-asszonyok. A harmadik üzemrész, ami éppen csak egyesztendős, 30 milliós tervet teljesít. Itt különféle vérterápiás eszközöket készítenek. Steril körülmények között pontos, precíz munkát igényel ennek a terméknek a gyártása. Ezért az üzem tisztaságát hetente két alkalommal műszerekkel vizsgálják és ugyancsak laborvizsgálatoknak vetik alá a termékeket is. A termelés megkezdése előtt negyvenen, fél évig a debreceni- gyárban sajátították el a munka legapróbb részleteit. Azóta háromszorosára nőtt a vérterápiás eszközöket gyártó üzemrész létszáma, és az idén január elsejétől már teljesítménybérben dolgoznak a munkásnők. A jó kapcsolat eredményeképpen tovább bővíti a közös gazdaság a MEDICOR-üze- meket. Az Orvosi Műszergyár háttériparának biztosítására alkatrészgyártó üzemet építenek. A beruházás a Rákóczi Tsz-nek 34 milliójába kerül. A MEDICOR 16 milliós gépparkot hoz a jövő év közepén beinduló műhelyekbe. A csarnok elkészülte után több mint két tucat alvállalkozást hozhat MEDICOR egy helyre, Nagy- ecsedre. így jobban jár a gyár is, hiszen egy helyről kap minden apró alkatrészt és kiegészítő elemet az orvosi berendezések gyártásához. Ebben az üzemben főként férfiakat, több mint félezer szakmunkást tudnak majd foglalkoztatni. A termelés Dedig itt is eléri a 30 milliót (sz. m.) T V an egy fe- U ke te macs- w kám. A füle hegyétől a farka végéig fekete. Van ugyan az álla alatt egy kis fehér folt, de azt csak akkor látja az ember, ha a füle tövét vakar- gatja, s ő örömében feltartja a fejét. Egyébként koromfekete. Mint Bagira, az igazi párduc, aminek 5 a kisöccse. (Pardon, kishúga, mert biológiailag jól képzett gyermekeim mihamar kiderítették róla, hogy lánymacska.) Kis kiéhezett vakarcs volt, amikor először beké- rezkedett hozzánk. Nem volt nagyobb, mint az öklöm, és sovány, rettentő sovány. Tejet adtunk neki, s azt látni kellett volna, hogy lefetyelte. Aztán kinőtte magát. Most már az ablakban napozik, s ha otthon írok, belekeveredik a nyitott fedelű diplomata táskámba, s úgy kell kihúzgálni alóla a kéziratlapokat. A múltkor délután, amikor megint otthon írtam, az ablakban ült és halkan nyávoga- tott. Keresztül az ablak üvegén. Odanéztem és láttam, hogy galambok röpködnek előtte, kint, távol, elérhetetlenül. — De ki tudnám belőlük szerelni a légcsavart! — gondolta magában. — A szárnyakat, meg az ilyen bravúros suhanásokat elősegítő szerkezetüket, de meg tudnám tépázni! — Macska te! — mondtam neki. — Nyughass. Csak az igazán fekete macskákat idegesítheti, ha valaki tud repülni. Neked van egy kis fehér folt az állad alatt, ezért hát ne nyávogass. Feküdj ide a táskámba, mint szoktál Simogatlak inkább egy kicsit. Mester Attila
