Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-14 / 11. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLET • 1984. január Barátom! Nem értek egyet! Olvastad valahol, hogy idén ennyi meg, annyi sört gyár­tanak és felháborodtál, mondva: miért kell reklámot csinálni az alkoholnak? Hát nem iszik a magyar amúgy is ele­get, még lovat is adunk alája azzal, hogy közöljük, ilyen, meg olyan söröket gyártunk. Tömény tévedés, legalább annyira, mint a 60 fokos szatmári szilva. Indul­junk ki abból, hogy Te miért nem iszol sört. Azt mondod, nem szereted. Egy pi- kolótól is megfájdul a fejed. A borral is úgy vagy ahogyan a sörrel, pálinkát meg elvből nem iszol. Ehhez a magatar­táshoz jogod van, szuverenitásodban — ahogyan tudom — még senki sem sér­tett, szüleid nem vertek, barátaid nem zsúfoltak... Ami a reklámot illeti Te mint újság­olvasó ember észreveszed a lapokban a sörről, a borról megjelenő cikkecskéket, tájékozódói és következtetsz. Nagyon helyes. De hiszed-e, hogy a kocsmázó ember mielőtt elinná az utolsó fitying- jét és eszét, szóval mielőtt ezt tenné, le­ül újságot olvasni? Mondjuk így: kez­dődik a reggel, és a polgár a gőzölgő m kakaó és vajaskifli mellé fogyasztja a sajtót. Aztán egyszerre csak félbehagy mindent, rohan a sarki csehóba, mert azt olvasta, bőven van sör sok a bor, nem megy az export. Nem barátom! Aki kocsmázik az nem az újságból ér­tesül a sör- és bormárkákról, hanem a pincértől, avagy a csapostól. Aki kocs­mázik azt abszolúte nem érdekli, hogy mennyi sört palackoznak, mennyi bort fejtenek és mennyi pálinkát főznek. Az alkoholistát nem érdeklik a számok és adatok, az iszákos ember fejében a bor­gőz mellé nem fér be semmi. Ö beteg. Fütyül ő a reklámra, avagy a reklámízű hírekre, tudósításokra. Számára csak az a fontos, ihasson. És most nem az alkoholizmus elleni küzdelmet, annak jogos propagandáját kérdőjelezem meg. Állítom viszont, hogy a túlzott mértékű szeszfogyasztás oka nem a szőlőtermesztés, nem a sörgyár­tás és nem a pálinkafőzés, hanem a kul- túrálatlanság. Nem tudunk kultúráltan inni, szórakozni. Elsősorban hiányzik a fegyelem. Fegyelmezetlenségre vall pél­dául, hogy utcán is iszunk. A nap min­den szakában veszik és isszák a bolti sört, bort és pálinkát. Ez rendben. De hát miért a sikátorokban, a házak ár­nyékában és főként miért állva kell a megvett italt elfogyasztani? Miért nem lehet a flaskát hazavinni és ott bekapni egy. féldecit, lehajtani egy üveg sört? Mindenki tudja miért. Mert nemcsak iszunk, de csalunk és hazudunk is. Nem szeretnék túl messzire menni a következtetésekben, de a csalás és ha­zugság némi magyarázatra szorul. Volt alkalmam beszélgetni utcán ivókkal és azt mondták: erről az asszony nem tud. ez dugi pénzből van és különben is azért nem viszem haza a sört, hogy ne lássa a gyermek. Hát nem jobb így? Szent a béke és nincs otthon harag. Ezt az önámítást! Mintha nem tudná a fele­ség, hogy ivott a férje, mintha nem érezné meg a gyermek, hogy pálinka- szagú az apja lehelete. Ehelyett az len­ne a jó és igazi, ha vacsora után egy sör. vagy egy pohár bor aztán semmi több, csak a jó közérzet, a családi kör és beszélgetés, újságolvasás, tévézés. Nem tudunk kultúráltan inni .azért sem. mert ha bemegy a társaság jó szándékkal a vendéglátóhelyre, elkezd fonákul viselkedni. Nem az a divat jár­ja, hogy kisfröccs mellett nagy és tar­talmas beszélgetés, hanem sok nagv- fröccs mellett hangoskodás és olyan be­szélgetés, amelynek se eleje, se veleje. Nagy fogyatékossága még a kocsmajá- rásnak a határtalanság. Mindenki ga­vallér akar lenni. Ha hatan ülnek egy asztalnál, akkor mind a hat fizet egy kört. Minek? Elfelejtjük, hogy holnap is nap lesz és azután is. Aki nem akar adós maradni, az fizessen legközelebb. (Csak ne halgassa sokáig, mert kikiált­ják smucignak.) Absztinenciára egyébként egyetlen szerv, a vöröskeresztes propaganda sem biztat, hanem int a mértéktartásra, kul- túráltságra. Ezért is írjuk csak le. hogy mennyi sört palackoznak, mennyi bort készítenek. Nem muszáj azT mind meg­inni. Yóradi Lajos tanácselnökkel a tanácsi mnnka változásáról A Alig két hét telt el 1984-ből. A közigaz- ^ gatás átszervezése, a járási tanácsi hiva­talok, a járások megszűnése, az átszer­vezés utáni igazgatás — nem túlzás ezt mondanunk — a közérdeklődés gyújtó­pontjában áll. Várad! Lajost Hodász Nagyközségi Közös Tanács elnökét kér­deztük: hogyan jelentkeznek ezek a szervezeti változtatások egy nagyközségi közös tanács életében, hétköznapi mun­kájában? — Nagyon röviden azt mondanám, hogy a mi gyakorlatunkban nincs vagy alig van kü­lönbség a tegnap és a ma között. Természe­tesen vannak minket érintő változtatások is, de ezekre volt időnk felkészülni. Bizonyos mélységig ismerem más települések problé­máit is. Átéltem már, mint tanácsi dolgozó nagy átszervezéseket. Egyik sem volt köny- nyű, de utólag se mondhatok mást, mint azt, hogy valamennyi szükségességét igazolta az eltelt idő. A Ez azt jelenti, hogy amit mi a közigaz- ^ gatás átszervezésének nevezünk, az egy fejlődési folyamat szükséges állomása? — Mindenképpen azt, de hogy megpróbál­jam érzékeltetni ezt: én annak idején gya­korlatilag a tanácsok szervezésekor tizenki­lenc évesen lettem egy kisközség tanácstit­kára. Nagyon fiatalon és szinte minden szak­mai előképzettség nélkül. Hihetetlenül nehéz évek voltak, mert nemcsak én voltam fiatal, gyakorlatlan, hanem szinte valamennyien azok voltunk. Mai fejemmel azt mondom, hogy az volt a hőskor. Nos, akkor a járási tanácsok szerepe óriási volt. A járásoknak voltak közigazgatási szakemberei, ők látták el az irányítás és az ellenőrzés feladatait, ők alakítottak a községek politikáján. Gondol­junk csak a termelőszövetkezetek szervezésé­nek időszakára, a megalakult, de még fiatal szövetkezetek .szakmai, anyagi, erkölcsi tá­mogatására. Ma már mindez történelem, de akkor mindennap élt valóság volt. Tíz évig volt tanácstitkár. Akkor megint változott valami. Elnök lett, de máshol és másként. Mi volt akkor a más? — Megszülettek a közös tanácsok. Sokan féltek tőle, és jó néhányan voltak a változá­sok ellen is. Magam szerencsés helyzetben voltam, hiszen ha a családot nézem, akkor három községben, Hodászon, Kántorjánosi- ban és Nyírkátán is otthon vagyunk. Nem a munka alapjai változtak meg, de meg kellett barátkoznunk olyan új fogalmakkal, mint a községek együttgondolkodása. 9 Mit ért ez alatt? — Tíz év alatt kialakultak a községi ap­parátusok. A tanácsi munka kinevelte az egyes területek szakembereit, de akkor pél­dául itt Hodászon három tanács egymást ad­dig; alig ismerő dolgozóiból kellett egy lénye­gesen nagyobb feladatokkal is megbirkózó kollektívát kialakítani. Új „jogosítványok ', új hatáskörök kerültek a közös tanácshoz. Aztán a járási tanács járási tanácsi hivatal­lá történt átalakulása is változtatott a koráb­bi gyakorlaton. Amíg a járás testület volt. addig a községpolitika lehetséges alakulása nagymértékben azon múlt, hogy a községből megválasztott járási tanácstagok hogyan tud­ták képviselni a közösség érdekeit. Ez a kép­viselet megszűnt, és ezzel megváltozott a já­rások feladatköre is. Nőtt a községi tanácsok súlya. Ez is egy természetes folyamat része. Mennyi erejük, tudásuk, gyakorlatuk, mennyi segítségük volt ehhez? — Továbbra is kaptunk szakmai segítséget, de az addig eltelt évek alatt megtanult dol­gozni a tanács, mint testület. Mást ne mond­jak: nálunk most a tanácsüléseken a megje­lenés kilencven százalék felett van. Az ülé­seinken lényegbe vágó kérdésről, kérdések­ről mindig jó viták alakulnak ki. Ez így egy folyamat eredménye. Más: amikor a közös tanács megalakult, akkor községenként külön ültek a tanácstagok. Ma már nyoma sincs ennek. Szétválasztom tehát a hivatalt és a tanácsi munkát, de ez nem azt jelenti, hogy a kettő ne tartozna össze. Ha jól értem, akkor a tanácsok meg­alakulásától, mondjuk 1970-ig, szakmai­lag erősödtek a hivatalok, felnőttek azok a szakemberek, akik ügyeket intéznek, és közben erősödött a tanács testületi munkája? — Igen. Ehhez persze, én a hodászi példái tudom, sok mindennek kellett történnie. Szí­vesen ajánlanám, hogy tegyünk egy nagy sé­tát a három községbe. Mindenütt épült. és. jelenleg is épül valami. A lehetőségeink na­gyon behatároltak. Ipar nincs. Körülbelül ez­ren ingáznak innen. Részben távolabb, rész­ben naponta, hiszen gyakorlatilag két város vonzásában elünk, Nyírbátor és Mátészalka „ítéltem már nagy átszervezé­seket... Szükségességét igazolta az idfi... Községenként külön ültek a tanácstagok... Változott a taná­csi munka minősége is... R kap­csolatok tartásának módszerei­ben lesznek változások... Várni nem elég... Hz önállóság több fe­gyelmet, figyelmet követel...” A pénzünk nagyon kevés, de ha valahonnan valamikor volt, vagy kaptunk százezer forin­tot, akkor mi társadalmi munkában hozzá­tettünk még százezret. Tavaly az egy főre vetített társadalmi munka értéke 722 forint volt. Idén 785 forintot tervezünk. Mindezt azért mondom el, mert ez így volt, van más községekben is. A tanácsok és a lakosság vi­szonya is óriásit változott, és ezzel együtt változott a tanácsi munka minősége is. A Mennyi segítséget adtak ehhez a járá- w sok? — Rengeteget. Valahogy olyan volt ez. mint ahogyan az ember gyereket nevel. Ad­dig ápolja, gondozza, tanítja, formálja, amíg felnőtté lesz. Szigorúan, amikor az kellett, és másként, amikor már nem volt szükség a szigorúságra. Én, történelmileg így látom, ami most történik, illetve történt. A Mennyivel nehezebb a tanácselnök hely- ^ zete ma mint tegnap? Nem fog-c hiá­nyozni a járási tanács segítsége? — A nagyközségek esetében nem olyan nagy a változás. Olyan változás, ami a la­kosságot kedvezőtlenül érintené nincs is. A kisajátítási, gyámügyi, kártalanítási ügyeket másodfokon ezentúl a város intézi. A járási hivatal 100 méterrel volt közelebb, mint a városi tanács. A Mátészalkához való tarto­zás pedig tökéletesen megfelel a földrajzi, etnikai hovatartozásnak. Itt Mátészalka von­zása a legnagyobb. Ott tanulnak a.jíyereke- ink, nagyobb dolgokat ott vásárol a lakos­ság, a legtöbben oda járnak dolgozni. Külön­ben itt mondom el. hogy ezek a másodfokú ügyintézések ritkák. Az 1 százalékot is alig haladják meg. A tanács önállósága mennyit és hogyan nőtt? — A nagyközségeket erre a nagyobb önál­lóságra az elmúlt évtized változásai felkészí­tették. Mi sok támogatást kaptunk a járástól, de a járási hivatal megszűnése nem a kap­csolatok megszakadását jelenti. Hangsúlyo­zom, hogy nem anyagiakról van szó. de kap­tunk mi segítséget a pártbizottságtól, a Ha­zafias Népfronttól, valamennyi társadalmi szervtől. Ugyanígy kapcsolatunk van máté­szalkai üzemekkel, gyerekeink révén. A kap­csolatok tartásának módszereiben lesznek változások, de a tartalmában, rendszeressé­gében nem. Ezekre a kapcsolatokra rá is szo­rulunk. Mondtam korábban, hogy ezernél több eljáró dolgozónk van. Ez azt is jelenti, hogy ezek az emberek a keresetük után más­hol adóznak, fizetnek községfejlesztést. Ná­lunk, termelőszövetkezeti melléküzemágban, ipari foglalkozásokban, munkásként nem le­het elhelyezkedni, hiszen kétszáznál keve­sebb embernek van csak hely. Áz önállóság tehát az anyagiak szegénysége miatt nem jár lehetőségekkel Amíg nincsenek összegek a kezünkben a jelentősebb beruházáshoz, ad­dig óriási gond. hogy az eljárók családjai it* élnek, kommunális igényeik itt jelentkeznek Elkészült a vizmütervünk. kész a kutunk Most szervezzük a vízműtársulast itt Hotia- sxon. de vezetékes víz keltene. Nyírkátán é> Kantonánosibun i> 9 Mit tartana megoldásnak? —• Megváltásnak tartanám, ha valamikép­pen segítséget kapnánk ahhoz, hogy legalább egy kis gyár, gyáregység települne hozzánk. Tárgyalunk is, de hát az ipar is a maga hasznát nézi, és ez természetes is. Az ipar megjelenése a községben azt is jelentené, hogy több fiatalt tudunk itthon tartani. Gaz­dagodna a három község szakmunkásokkal, a műszaki értelmiséggel, olyan emberekkel, akik a közéletben is sokat tehetnének. Szá­mít természetesen az is, amit maga az üzem segíthet egy-egy falunak. Bevallom, irigylem azokat az elnöktársaimat, akik iparral ren­delkező községekben élnek. Úgy érzi, hogy a közös tanács valami­képpen hátrányos helyzetben van? — Vannak szerencsésebb települések, da azért én úgy gondolom, hogy mostanában minden faluban másképpen számolnak. Szi­gorúbban, gondosabban. Nemcsak nekünk kell minden fillérrel 'gazdálkodnunk. És ehhez szeretnék hozzátenni valamit, ön gyalog jött be a faluba. Látta az új házakat, láthatott nagyon szép portákat, a gazdagság ezernyi jelét. Ugyanakkor láthatott a kertekben föl­dön fekvő tíz-tizenkét éves almafákat. Azt mondtam, hogy fillérekkel kell gazdálkodni. Ugyanígy kell gazdálkodni érzésekkel, indu­latokkal is. £ Hodászt az alma tette híressé. Itt az al- v ma volt a gazdagság kulcsa, öt most a kinyűtt fákat panaszolja. Hogyan ta­nácsi ügy ez? — Nagyon is az. Mindenképpen közös dol­gunk, hogy ebben a pillanatban valamiféle elkedvetlenedés érzik sok emberen. Azok. akik korábban almát termesztettek, és az így becsülettel megszolgált keresetükből be­ruháztak, rátértek az állattartásra is, nem érzik ennyire ezt a gondot. Azok viszont, akik csak almával foglalkoztak, nagyon meg­érzik az értékesítési nehézségeket, a növény­védő szerek drágulását. Több család elked- vetlenedése pedig már községpolitikai ténye­ző. El lehetne intézni ezt a kérdést, hogy kellene ide Hodászra, Nyírkátára, vagy Kán- torjánosiba egy aimafeldolgozó üzem. Talán majd egyszer lesz is, de az élet más dolgai­ban is tudnunk kell ezekről a jelenségekről. Várni nem elég. A Ez annyit jelent, hogy többet politizál a w tanács? — Egyszerűen annyit, hogy a többször is emlegetett nagyobb önállóság több figyelmet, több fegyelmet követel, mert több felelőssé­get is jelent. Ez egyformán érvényes a ta­nácselnökökre, titkárokra, a tanácsnál dol­gozókra, a községek közéletében résztvevők­re. Tovább megyek, mert igaz ez a tanárra az iskolában, az orvosra, a bolti eladóra. Természetesen a tanács valamennyi tagjára. Frázisnak is hathat, de ezx nem lehet fogal­mazni másképp: jobban kell dolgoznunk, mint eddig. A nehezebb körülmények között? — A körülmények nem Hodászon nehezed­tek. Igaz a szomszéd falura, a megyére, az országra, és igaz talán egész Európára, vagy ha úgy tetszik, az egész világra is. Ehhez ne­künk is alkalmazkodnunk kell. A Beszélgetésünket az átszervezésről, a hi­vatal gondjairól, megváltozott feladatai­ról kezdtük el. Visszatérve a hivatalhoz: vannak-e szakembergondjaik, erősö- dött-e szakmailag a tanács, egyáltalán itt szükség volt-e ilyen erősítésre? Ma­gyarán milyenek a hivatali munka fel­tételei? » — Az apparátusról szóltam.’A többség a közös tanács megalakulása óta itt dolgozik. Nem mondhatom tehát, hogy különösebb erő­sítésre lett volna szükség. Egy kartásnö jön vissza hozzánk, a járási tanácsnál dolgozott, de ő most gyesen van. Ezen kívül kaptunk egy műszaki ügyintézői státust. Ez nagyon jelentős, mert bár az építési ügyeket eddig is mi intéztük, olyan területe ez a tanácsi mun­kának, ahol nagyon sok a rendelet, nagyim sok az íróasztali munka is. Ugyanakkor a műszakiaknak járniok, ismerniük kell a te­rületet. tehát ez az ügyintézői státus min­denképpen erősítést jelent. Egv valami van, amiről nem szívesen beszélek. Huszonegyen dolgozunk most itt ebben a hajdani főjegy­zői lakásból átalakított tanácsházán. Ilyen értelemben a munkafeltételeink rendkívül rosszak. Van olyan szobánk, ahol például öten dolgoznak. Ezen majd egyszer változtat­ni kell. Addig mindent megteszünk, hogy a/ ügyfelek ebből minél kevesebbet vegyenek észre. összefoglalva, amit beszéltünk, mit mon­dana: személy szerint önnek mit jelent az átszervezés? — Egy szóval válaszolok: távlatokat. ^ Itt Hodászon is? — Igen. Nem rossz terület ez, gyorsan vál­tozó világ. Szeretnénk néhány pedagógust, lakással várjuk őket. Szeretnénk egy kis gyárat. Talán lesz egyszer. Tervezünk sok mindent és ezekért a tervekért teszünk is. A lakosság jó partnere a tanácsnak, és ha ez így van, akkof az ember mindenképp biza­kodó lehet. 4R Köszönöm a beszélgetést. Ilurlha Gábor KM HÉTVÉGI^ INTERJÚJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents