Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-13 / 10. szám

1984. január 13. Kelet-Magyarország 3 Gyarmat-e a vidéki gyáregység? (2.) A munkaerőpiac és a megyehatárok Ha a munkaerő keresi e- te-kínálaita nem hatna a bérek alakulására, akkor reménytelenné válna min­den új igény, köztük a ha­tékonyabb munkát, a ter­melési szerkezet korszerűsí­tését eredményező létszám- szükséglet kielégítése. Az ipartelepítésnél, az új mun­kaalkalmak létesítésénél mellékessé válna a gazda­ságosság, az ésszerű kon­centráció, idővel megszűn­ne mindenfajta ingázás, s az adott terület népesedé­se határozná meg a fejlesz­tést, a meglévő szabad mun­kaerőforrások hasznosítása lenne a kizárólagos cél. Vagyis a gazdasági ésszerű­ség, a versenyképesség he­lyébe egysíkú szociális, fog­lalkoztatáspolitikai megfon­tolások lépnének, s ez a faj­ta engedmény gyorsan alá­ásná a társadalmi gondos­kodás jelenlegi nehezen tartható szintjének anyagi alapjait is. Nagyvállalati bérfejlesztések Mindezek után a Kelet- Magyarörszág olvasói joggal kérdezik, hol javulnak in­kább a kereseti lehetősé­gek: helyben (a környéken), avagy az ingázást vállalva? Az ilyen sommás kérdések­re nehéz kategorikusan vá­laszolni. Hiszen a bérek el­osztását a helyi munkaerő­kínálat mellett a vállalatok fejlesztési céljai is befolyá­solják. Az ambiciózus igénynek, a vidéki telephe­lyek gyors felfuttatásának a helybeli lakosság a haszon- élvezője. Íme három nagyvállalat bérfejlesztési adatai a VI. ötéves terv eddigi idősza­kában : Bérfejlesztés %-ban 1981. 1982. (terv) 1983. Taurus átlag 9,7 10,8 5,5 Taurus ny.-házi gyára 8,8 14,8 6,3 Budapest Fi­nomkötöttáru­gyár átlag 9,9 6,7 3,0 Budapesti Fi- nomkötöttáru­gyár m.’szalkai gyára 9,3 4,5 1,6 Papíripari Vál­lalat átlag 6,9 6,5 1,9 Papíripari Vál­lalat nyíregy­házi gyára 6,7 5,6 1,0 Ne minősítsük e nagyvál­lalatok fejlesztési politiká­ját. Mindegyik megoldás le­het a maga módján éssze­rű és jól végiggondolt. A Taurus a nem éppen köny- nyű pneu-gyártás súlypont­ját helyezte át Nyíregyhá­zára. A kötöttáru gyártásá­ra Mátészalkán már keve­sebb a jelentkező, a papír­ipari termékek készítésére Nyíregyházán a szerényebb bérfejlesztés mellett is akad elég munkavállaló. Hol hibázhatnak a központok? Ezzel persze távolról sem kívánunk mindenfajta dön­tést, fejlesztési megoldást igazolni. Ha valahol hibáz­nak a vállalati központok, akkor ott hibáznak, hogy le­becsülik, rövid távon mér­legelik egy-egy vidék ké­pességeit, s beszűkítik fej­lődési lehetőségeit. A be­dolgozó szerepkör, a hiány­zó kapacitások és kooperá­ciós partnerek mechanikus pótlása, az elavult technika konzerválása bizony nem ritka jelenség a vidék leg- újabbkori iparosításában. A központtól való egyoldalú függőség, a rugalmasság, öntevékenység teljes hiánya néha már napjainkban meg­bosszulja magát. Gondol­junk csak a vállalati gazda­sági munkaközösségekre, amelyek sok kisebb vidéki üzem alól húzták ki a talajt azzal, hogy olcsóbban, gyor­sabban, jobb minőségben végzik el a szükséges szol­gáltatásokat, bizonyos esz­közök, alkatrészek gyártá­sát. A munkaerőpiac nem kö­veti mechanikusan a köz- igazgatási (a megyei) hatá­rokat, sokkal inkább az uta­zási lehetőségeket. A keres­let-kínálat az adott vonzás- körzetben sem csupán mennyiségileg meghatáro­zott. Egy-egy város, nagy­község körzetében bizonyos munkaerőkből lehet feles­leg, másokból pedig hiány. Van ahol a női munkaerő- kínálat annyira viszonyla­gos, hogy a lányok, az asz- szonyok tekintélyes része kizárólag fehérköpenyes irodai munkát vállal. Jelen­tős a túljelentkezés a köz- gazdasági technikumokba, az irodai szakiskolákba. In­kább várnak tehát, de mást nem fogadnak el. Az ő gondjuk nem lehet közügy. Közügy viszont a megye szatmári tájain jelentkező munkaerő-fölösleg elhelye­zése. Gyanakvás helyett Visszatérve e cikk felei­mében feltett kérdésre — gyarmat-e a vidéki gyár­egység, vagy sem? —, most már összegezhetjük a vá­laszt: nem lehet az. A kérdésben rejlő gyanak­vás persze azért jelzi, hogy a központ és a telephely kapcsolata nem mindig épül elvi alapokra, kölcsönös bi­zalomra. Erre mutat az is, hogy amikor megvizsgálták megyénkben, miképp ala­kultak a bérek a helyi gyár­egységekben, illetve a válla­lati központokban, akkor — jellemzően egyes központok rossz lelkiismeretére —, hogy néhány gyáregység nyomban soronkívül bérfej­lesztést kapott. Pedig álta­lában nem terven felüli béremelésekre, hanem vilá­gos rendező elvekre van szükség. Olyan kölcsönös bizalmon alapuló kapcsola­tokra, amelyek lehetővé te­szik, hogy szabadon , érvé­nyesüljenek a helyi kezde­ményezések, s a még szuny- nyadó alkotó energiák. Kovács József _______________________/ KEREKEK A Nyíregyházi Tempó Általános Szolgáltató­ipari Szövetkezet kerék- párkerék-szerelő üzemé­ben havonta 10 ezer ke­reket szerelnek össze bérmunkában a Csepel Művek részére. Tutkó János meős szállítás előtt ellenőrzi a kerekek mi­nőségét. (Császár Csaba felvétele) Ösztöndíj, fizetés, lakás Diplomával a tanácson Nyírbátor Építenek, felújítanak Nem nagy múltra tekint vissza a főiskola, így a me­gyei tanácson kapott statisz­tika is szerény. Az első év­folyamon 1981-ben mindösz- sze négy szabolcs-szatmóri fiatal végzett nappali tago­zaton, valamennyien itthon vállaltak munkát. 1982-ben nyolc, tavaly már 14 főisko­lát végzett fiatal állt mun­kába valamelyik tanácson. A növekedés a következő évek­ben várhatóan ugrásszerű lesz. Az elmúlt év szeptem­berétől — a szigorúbb köve­telmények ellenére — 22 sza- bolcs-szatmári fiatalt vettek fel a főiskola nappali tago­zatára. Meg­különböztetett gondoskodás A leendő tanácsi szakembe­rek már főiskolás korukban megkülönböztetett gondosko­dásnak örülhetnek. Megyénk valamennyi főiskolása ösz­töndíjat kap, és sikeres vizs­gákat feltételezve előre biz­tosított mindnyájuk munká­ja, beosztása. Nem minden megyében van ez így. Érde­kességként említjük, hogy a most elsős 22 diák közül egy a faluja tsz-étől kap ösztön­díjat. Mert ez a diploma át­váltható, az élet számos te­rületén alkalmazható. A szó­ban forgó ösztöndíjas példá­ul a tsz-ben lesz igazgatási csoportvezető, s bizonyára szakszerűen irányítja majd a szövetkezet adminisztrációs munkáját. Zökkenők munkába álláskor A fő, szinte kizárólagos cél természetesen a tanácsi után­pótlás nevelése. Erre külö­nös súlyt fektetnek megyénk illetékesei. Részben azért, mert Szabolcs-Szatmárban viszonylag sok jól képzett szakemberre van szükség. Most, ezekben az években történik a generációs váltás. Az alapítók, a bő három év­tizede közszolgálatban állók lassan nyugdíjba vonulnak. S a kor követelményeinek megfelelő szakembereket akarnak a helyükre állítani. Megyénkben a kezdő diplo­más fiatalok viszonylag jó fizetést kapnak, anyagi meg­becsülésük állja az országos összehasonlítást is! Többsé­gük lakásépítését is támogat­ják. Mindezeket teszik a kö­tődés, a megfelelő utánpótlás érdekében. A pályára irányításnak, a munkába állásnak persze vannak kisebb zökkenői is. A kisvárdai, a nagyecsedi és a tiszalöki gimnáziumban ok­tatnak államigazgatási isme­reteket. Akik itt tanulnak, azoknak előnyük lehet a fel­vételinél és persze a főisko­lai tanulásban is. Kár, hogy ennek a két gimnáziumnak kicsi a vonzáskörzete. A túl­zott elnőiesedés veszélye is fenyeget. A jelentkezők, il­letve a nappalin végzettek Emelkedik a jól képzett, fiatal szakemberek száma a helyi tanácsokon. Az Államigazgatási Főiskoláról évről év­re több diplomás fiatal érkezik Szabolcs-Szatmárba. Ked­vező a tapasztalat: valamennyiüknek több állást is felkí­nálnak. Segítik letelepedésüket, a legtöbben megkapják a szükséges szakmai és emberi segítséget is beilleszkedésük­höz. több mint fele nő. Néhány helyen a kezdők és a régiek nehezen tudják egyeztetni munkastílusukat... Széles út nyílik előttük Ami a beosztást illeti, a friss diplomások előtt széles az út. Pataki Mária például végzés után egyből vb-titká- ri kinevezést kapott Tarpán. Egy szatmári fiú, Koncz Jó- isef az elmúlt nyáron vég­zett a főiskolán és a Nyíregy­házi Városi Tanácson fogad­ta el a főelőadói állást. A szö­vetkezetek törvényességi fel­ügyelete tartozik a munkakö­réhez. Elődje ebben a beosz­tásban jogász volt. Ö maga is jogi egyetemen akarja foly­tatni tanulmányait, ehhez megvannak a lehetőségei. Spisákné Páll Ilona a főiskola után Kállósemjénben lett igaz­gatási csoportvezető. Előbb szolgálati lakást kapott, az­tán a saját otthona megte­remtését is támogatták a tör­vényes keretek között. Az Államigazgatási Főisko­lán végzettek egy>4új réteget kezdenek kialakítani. A pe­dagógusok és a mezőgazdá­szok mellett erősítik a falusi értelmiség táborát. Nábrádi Lajos Közel 40 millió forint értékű munkát kell elvé­gezni ebben az évben a nyírbátori tanács költség- vetési üzemének. Legna­gyobb értékű munkát az építőipari részleg végzi: Nyírbátorban 100 szemé­lyes óvodát és a fűtőmű kéményét építik fel, Nyír- vasváriban és Encsencsen négy-négy tantermes isko­lát, Encsencsen még egy tornatermet is építenek, felújítják a nyírcsászári tanácsházát, a fehérgyar­mati téglagyárat és a TI- TÁSZ nyírbátori kiren­deltségét. Mivel a koráb­bi évekétől az idén keve­sebb helyen tevékenyked­nek az üzem építőrészle­gének tagjai, szervezetteb­ben, hatékonyabban dol­gozhatnak. A köztisztasá­gi részlegnek közel 3 mil­lió forint értékű munkát kell végeznie, a parkfenn­tartókra közel egymilliós nagyságrendű munkg vár, a lakások felújításáért hét­millió 700 ezer forintot fi- 'zet ki nekik a tanács. J ...akár egy gyönyörű rózsa Á híres nagydobosi sütőtök Panyala a szilvájával, Üjfe- hértó a meggyével, Milota a diójával vívott ki magának országos hírnevet. Azt viszont már minden bizonnyal keve­sebben tudják,hogy valamikor Nagydobosnak is volt egy ne­vezetes terménye, a sütőtök. A harmincas, negyvenes évek­ben százszámra érkeztek e kis, Kraszna parti falu vasút­állomására a vagonok, s rö­vid időn belül fogalommá vált az itteni sütőtök. De miért volt különb a dobosi tök a vitkainái, a madainál vagy a a parasznyainál, hiszen ott is van homok bőven, s ott csüng­nek körben Nagydoboson. Á szakértelem — A szakértelem... a szak­értelem kérem — magyaráz­za az egyik dobosi gazda, az idős Ferenczi György, aki annak idején maga is nagy termelő hírében állt. — Mi sosem arra törekedtünk, hogy húsz-harminc kilós sötőtö- kiünk teremjen. Annak a magját szedtük meg és ül­tettük , melynek súlya nem haladta meg a hat-hét kilót, s húsa parázs volt, mint a gesz­tenyének. A nyírd oldalon, az Urbárista tagban termesztet­tük. A dűlőt három részre osztottuk, az egyikben volt a gabopa, a másikban a sütő­tök, a harmadikat meg uga­ron hagytuk, pihentettük. A következő évben váltottuk. Varga László írja egyik érdekes tanulmányában, hogy a harmincas években a sütő­tök ára már meghaladta a búzáét is. Akkor ezért hegy­ven pengőt fizettek mázsán­ként, m>íg a sütőtöké felment hetven-hetvenöt pengőre is. És holdanként nem tizenöt­húsz mázsát termett, hanem száz-százötvenet! Csoda-e, ha a környékbeli községek­ben is felfigyeltek a dobo­siak sikerére, s ott is hozzá­kezdett boldog-boldogtalan a sütőtök termesztéséhez? S úgy árulták, mintha csak Do­boson hízott volna! Bélyegző — No de mi túljártunk az eszükön — mondja Ferenczi 'György. — Bélyegzőket csi­náltattunk! Az á.lit rajta: NAGYDOBOSI TÖK. Érés előtt egy hónappal lebélye­geztünk vele minden egyes tököt, s mikor szedtük, mór gyönyörűszépen kiforrva ott állt rajtuk a felirat. Az már nem jutott eszébe senkinek, hogy ezzel is utánozzanak bennünket. A dobosiak, ha halkan is, ma azért már bevallják, ők sem voltak különbek a deák- né vásznánál. A bélyegzőket ugyanis jó pénzért rövid idő­re csak kölcsön adták a kör­nyékbeli falvak gazdáinak, így aztán „NAGYDOBOSI TÖK”-öt termeltek Ópályi- ban, Nyírparasznyán, de még Szamosszegen is, pe­dig ott közismerten fekete a föld, az igazi tök meg a sár­ga homokon termett. Öm­lött a pénz a faluba, a mos­tani csinos házak jó része is az akkor szerzett pengőkből épült. Mára azonban befellegzett a jó világnak, száműzték a dobosi határból is a sütőtö­köt. Néhány gazda még pró­bálkozik ugyan, kevés siker­rel. Nincs piac — kesereg­nek. Ami félig-meddig igaz is, de nem szabad elfeledkez­ni arról sem, hogy a most ter­mesztett tök egy része sem az igazi már, tisztelet a kivétel­nek. A hanyatlás egvik oka ugyanis a termesztési mód­ban bekövetkezett változás: a sikereken felbuzdulva a gazdákat egyre inkább egyet­len cél vezérelte, a minél nagyobb tömeget hozó egye- dek termesztése. Pedig az igazi sütőtök kicsi, szép cik- kelyes, s ha földhöz vágjuk, nemcsak úgy kettéhasad, mint (valami közönséges dinnye, hanem szétnyílik, akár egy gyönyörű rózsa. Kamatoztatni Ez tehát a múlt, de beszél­jünk a jövőről is, mert kór lenne még siratni a nagydo­bosi sütőtököt. — Már hosszú ideje fon­tolgatjuk, miképpen kellene 'kamatoztatnunk a jó hírét — mondják a helyi termelőszö­vetkezet irodájában Fülöp László főagronómus, és Ko­lozsvári Zoltán ágazatvezető, i— Holt biztos tippünk ugyan még nincs, de nagyon szeret­nénk egy pici konzervüze­met létrehozni, ahol fel tud­nánk dolgozni többek között a sütőtököt is. S amellett, hogy gazdaságos tevékeny­ség lenne, azt hisszük, eny- nyivel tartozunk a „márká­nak”, a hagyománynak is. Balogh Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents