Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-11 / 8. szám
1984. január 11. Kelet-Magyarország 3 Kérdez a miniszter Önállóság— nem mindenáron SZINTE AZ ALAPHANGOT ÜTÖTTE MEG a Nyíregyházi Konzervgyár igazgatója, amikor szenvedélyesen kijelentette: „Nem ismertük korábban, milyen lehetőségeink vannak, ezért féltünk kissé az önállóságtól. Most viszont egyértelműen látjuk a vállalati önállóság hozza meg a nagyobb gazdasági eredményt. Vállalatunk példája, a két év alatt kétszeresére nőtt tőkés export, a piac ismerete a bizonyíték erre.” Komoly gazdasági, gazdálkodási kérdések kerültek napirendire, s nem mindegyikre lehetett azonnal igent vagy nemet mondani azon a megbeszélésen, amelyet a múlt hét végén tartottak Nyíregyházán. He- tényi István pénzügyminiszter találkozott néhány üzem vezetőjével, s többek között a vállalati önállóságról, a piaci helyzet alakulásáról kérdezett, önállóan gazdálkodó vállalatok, szövetkezetek, s gyáregységi, tröszti szervezetben dolgozó vezetők mondtak véleményt, fejtették ki álláspontjukat. Mint ahogy a gazdasági életet a sokszínűség jellemzi, ugyanúgy nem lehet sommás ítéletet mondani a legtöbb esetben, hanem a vállalat körülményeinek ismeretében érdemes véleményt formálni. A tejipari vállalatnál például nem gondolnak arra, hogy az ellátásért felelős tröszt megszűnjön, azonban a szabolcsi példa egy ellentmondásról elgondolkodtató ,,A vállalat az első öt között van eredményességben, bérben mégis az utolsó négy között található a trösztön belül” — jellemezte az évek óta kialakult helyzetet az ligazgató Mások arról beszéltek, miként fejlődött a belső önelszámolás, hogyan építették ki a gyáregységi érdekeltséget. NEM VETHET JÓ FÉNYT A MAI HELYZETRE, ha valahol azért sírják vissza a korábbi önállóságot, mert akkor tisztán látták a gazdasági folyamatokat, ma viszont csak termelési számokat kapnak, nem ismerik a jövedelmezőséget. Akad néhány szabolcsi üzem — említhető a sorban az Öntödei Vállalat kisvár- dai gyára, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára nyíregyházi gyára, a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyára — ahol jóformán alig létezik vállalaton belüli belső kooperáció, az alapanyag feldolgozása a késztermék kibocsátásáig tart. Mégis, ahogy a vezetők beszámoltak róla, eltérő lehetőségeik vannak az önálló döntésben. A kisvárdai öntödében például a piackötést is vállalhatják, a HAFÉ-ben pedig az idén indult olyan belső elszámolási rendszer, amely jobban ösztönöz a gazdálkodásra, s nem pusztán a terv teljesítése a fő cél. Korántsincs arról szó, hogy valamennyi gyáregységben mindenáron az elszakadásra törekednének. A Villamosszigetelő- és Műanyaggyár kisvárdai gyárában a technikai megújulás, az újabb beruházások a nagyvállalat nélkül elképzelhetetlenek. Másutt azok a feltételek hiányoznak, amelyek nemcsak műszaki, hanem emberi oldalról is lehetővé tennék a teljes önállóságot. „Két-három év múlva akár külön vállalatról is lehet beszélni” — foglalta össze a kisvárdai öntöde igazgatója a távlatoikat. A GYÓGYSZERIPAR TAPASZTALATAIT hozta az Alkaloida Vegyészeti Gyár igazgatója: „Rájöttünk, hogy nem tröszt kéll, hanem a vállalatok összefogása a legfontosabb kérdésekben, mint a kutatás, az export.” S ehhez máris kívánkozik a lényeges megjegyzés: nem mindegy, ha egy közös vállalatnak az igazgatótanács szabja meg a feladatait (az igények ismeretében), vagy fordítva, egy középirányító szerv tűzi ki a tennivalókat az igazgatóknak. S itt megszívlelendő a vállalati szervezetről a miniszter mondandója: „Hiába az országos vállalat, ha nincs meg az integráció az egyes tevékenységekre.” Nem mellékes a mellékes sem — mármint a vállalati gazdasági munkaközösségek létezése, a melléktevékenység folytatása. A HAFÉ-ban joggal vallják, hogy a gazdasági munkakö- közösségek jól kiegészítik a termelést, az Alkaloidában viszont a jelenlegi viszonyok mellett elzárkóznak létesítésüktől. A rakamazi Győzelem Termelőszövetkezet a helybeli cipőipari szövetkezettel együttműködve felső rész készítésére hoz létre melléküzemet. (S ez már visszavezet a miniszter bevezető szavaihoz, vajon egyforma-e a szabályozás az iparvállalatok és a termelőszövetkezeti melléküzemek között?) Egy olyan megbeszélésen, ahol gazdálkodási kérdések szerepelnek, természetesen nem maradhat el a szabályozás sem. A dombrádi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke ígv vallott: „Gondunk a szabályozó rendszer sűrű változásaihoz való alkalmazkodás.” S nem késett a miniszteri válasz sem, miszerint nem lehet megmerevíteni a gazdálkodást, az élet változásaihoz szükséges igazítani az irányítást, a szabályozást, mégha ennek nehéz is megfelelni. EGY RÖVID MEGBESZÉLÉS nem törekedhetett a teljességre, inkább tájékozódni akart a miniszter a szabolcs-szatmári helyzetről, az üzemi vezetők véleményéről. S ebben a végső kicsengés volt a kedvező: mindenütt a hogyan tovább kérdése foglalkoztatja az irányítókat, ehhez keresik a megfelelő módozatokat, s ehhez igyekszik módot adni a központi vezetés is. Lányi Botond Koncertek, nagyrendezvények Új csarnok a kultúrparkban Koncerteket, tömegrendezvényeket tarthatnak már idén a sóstói Kultúrparkban épülő új csarnokban. A vasvázas építményt egybenyitják majd a már meglévő kisebb épülettel, így összesen 1200 négyzetméteres hatalmas csarnokban szórakozhatnak a vendégek. A jó ütemben haladó építkezés szinte teljesen a kultúrpark dolgozóit dicséri. A tervek szerint — ha az időjárás is kedvez — már májusban részlegesen megnyitják a csarnokot, teljes egészében pedig augusztusra készül el. Újítás Nem menekülni kell... Az a bizonyos postalá- da már régóta gyanús volt a nyíregyházi ház lakóinak. A sok rekesz között név nélkül árválkodott (ami önmagában nem meglepő, mivel vannak tréfás kedvű egyének, akik le-leszedegetik a névkártyákat ...) Csakhogy időközben kiderítették a lakók, hogy ez a postaláda gazdátlan — így hát joggal furdalta őket a kíváncsiság: vajh’ kinek érkezik az a sok levél, ami immár dugig töltötte a ládát az idők során? Megszületett hát a merész döntés: megnézik. Valahogy kinyitották — és elámultdk. Tucatnyi levél került elő —a legkülönbözőbb címzetteknek szólók. Volt közte ismerős név is — az illető két éve elköltözött már a házból. Volt aztán távirat is! Meg tértivevényes küldemény. Meg egy tavalyi levél éppen annak, aki kinyitotta ... A töprengés még tart. Az egyik lakó nekem is elmondta a történteket, hátha fényt tudok deríteni a titokra. Törtem a fejem, töröget- tem — és rájöttem! Űj lépést tett a posta a korszerű kézbesítés felé! Jó ideje már, hogy újságot-le- velet nem visznek az emeletre, hanem a lépcsőházi postaládában a helye. Most az következik: egy láda lesz minden házban. Oda dobja a postás a küldeményt. Időnként kinyitják, ki-ki megkapja a magáét. Később esetleg közjegyző jelenlétében sorsolni is fognak ... (tárná völgyi) Kiállításon az újfehértóiak almája. — mondta a kutató. Annak ellenére, hogy a kísérletek miatt érthetően magasabbak a költségeink mint az átlag, mi is gazdaságos almatermesztésre törekszünk. Tavaly négy forint kilencven fillérbe került egy kiló almánk, de öt forint hatvanért tudtuk eladni. Bár nem elsősorban a köz- gazdasági elemzés a feladata a kutatóintézet dolgozóinak, figyelemre méltó, mégis mennyit gondolnak vele. A növényvédő szer számukra éppúgy drága mint másutt, fagyra is. Mindent összevetve: a fának a hozzáillő termést kell viselni. Tuzséron az átvevők senkitől nem azt kérdezik, honnan hozta az almáját, hanem minősíti. A szedők és válogatók pedig Űjfehértón sem lehetnek gondosabbak mint másutt. Ezzel kapcsolatban merész ötleteik vannak. — A mi vidékünkön legalább harminc tonnát kellene elérni hektáronként. Ha ez meglenne akkor pedig akár fáj a szív, akár nem, belenyugodhatnánk: a termésnek Ez tehát az újfehértói kutató szakember álláspontja. Szándékosan az almatermesztés szakmai oldalát vettük vizsgálat alá, és nem is vettünk szemügyre minden kérdést. Lényeges tartalékok vannak még a fajtaváltásban, a kereskedelem jobb megszervezésében és még sorolhatnánk. Ennek a cikknek azért volt éppen az újfehértói kutatóintézet a színhelye, hogy a szakemberek megtudják, van még mit újítani. A nem szakember, de az almáért aggódó lokálpatrióta olvasóközönség úgyszintén. Mindkét csoportnak ijesztő ugyanis, hogy 1983-ban az előirányzott és tervszerű 1500 hektár helyett a dupláját vágták ki a szabolcs-szatmári kertekben. Az almától nem menekülni kell, hanem alkalmazkodni vele a megváltozott körülményekhez. Ésik Sándor A Balkányi Állami Gazdaság fűrésztelepén műszakonként 6—8 köbméter tölgy-, akác-, fenyő- és nyárfát dolgoznak fel. Dankó Mihály selejtfából szalagfűrészszel darabol parkettát. (Császár Csaba felvétele) Mi legyen az almával? Tettük fel a kérdést Zatykó Imrének, az újfehértói kísérleti intézet tudományos munkatársának. Az itteni 120 hektár termő gyümölcsösük területe akár az átlagot is képviselheti a megyében és érdemes hozzátenni, művelési módban se nagyon különbözik másokétól. Nehezíti viszont a dolgukat, hogy a kísérletek miatt van itt számtalan fajta és térállás. Ennek ellenére a két évvel ezelőtti nagy rekordterméskor 43 tonnát szüreteltek hektáronként. Kísérlet, elemzés — Nálunk már csak az intézet feladata miatt sem lehet szó kivágásról, természetesen a tervben szereplőkön kívül Mennyi embernek okoz fejtörést a címben feltett kérdés éppen most, amikor a tervek készülnek megyénk gazdaságaiban? Tetemes lehet a számuk, hiszen a tétova kertészek mellett problémát jelent a főkönyvelőnek, elnöknek, tagnak egyaránt az ágazat sorsa. Akadt hely, ahol már lendült a balta, vagyis szabadulnak tőle. Van aki még bizakodik, és szép számmal mások, akik teljesen bizonytalanok. Az irányzatra pedig mi sem jellemzőbb, mint egy szám: tavaly az egész megyében mindössze negyven hektár almást telepítettek. — Ez így igaz! — hagyta helyben Zatykó. Imre. — Nem nagy almát kéül termelni, hanem sokat. Meg kell terhelni a fákat. Az luxus, hogy egy gyümölcsöt harminc levél tápláljon. Sajnos kivesztek a jó metszők. Ma sok helyen csak ritkítanak, lecsapdossák a lisztharmatos ágvégeket, pedig ama kellene figyelni, hogy legalább a rügyek kétharmada a termőből maradjon, számítva a csak egy harmadáért várhatunk hét forintot. De az biztos lenne, mert válogató szedéssel szüreteljük — és válogatott emberekkel. A többitől pedig nem várnáink többet mint a léalimaár, de azon is nyereség lenne, mert a földről szednénk fel. Én tudom, hogy amit mondtam egyelőre felér egy istenkáromlással, de érdemes arra gondolni, hogy egyre drágább egy-egy őszi szüretelősereget össszeverbuválni. Éppen most emelték például tíz százalékkal az üzemek által fizetendő SZTK 'hozzájárulást. A tíz tonna sorsára kell ügyelni, ügy enyhülni fog a kínálati piac idegessége is, mert ösz- szeségében elviselhető exportmennyiség jelentkezik, lényegesen jobb minőségben és szebben adjusztálva. kevesebbszer ők sem permetezhetnek, a jövedelmezőség alapján a következő jelmondatot tartják: növelni az osztót! A költségek ugyanis meredeken emelkednek és tetemes summára rúgnak. Hektáronként akár 80 ezer forintot is meghaladhatnak, de húsz tonnán felüli termésnél már laposodik az ív. Jövedelemre csak így lehet számítani, alatta pedig egészen biztos a veszteség. Fához illő termés És itt tegyük meg az első ellenvetést, amit ebben a megyében akármelyik laikus ember szakértőként ismer: a műtrágyával felpuffasztott alma ma már a kutyának sem kell. / %Wjácseszláv VasziljeY vies Habatovszkij ’ szerette az embereket. Valamennyit. Néhány kivételtől eltekintve. Nem szerette például a feleségét. Regina Anatol- jevnát. Nem szerette a feleségét azért, mert állandóan egy köpönyegben járt, és mert tizennégy éve állandóan két lágy tojásból adott neki reggelit. És nem szerette a fiát, Eduárdot sem, mert kettes tanuló volt, és mert iskolai formaruhában hem- pergett a díványon egész nap, s detektívregényt olvasott. És nem szerette az anyósát sem, mert állandóan a szemére vetette mérnöki tudása hiányosságait. A barátait, Szidorovot, Horosenkijt, Szvácseszláv Vasziljevicset szintén nem Grigorij Pruszlin: Néhány kivételtől eltekintve szerette, azért, mert az egyiknek a lánya kémiából állandóan jeles eredményt ért el, Horosevicset pedig azért nem, mert volt egy Moszkvics 412-es személygépkocsija. A szomszéd lépcsőház- ból az idős bácsit azért nem szerette, mert minden reggel egy bernáthegyi kutyával sétált, amilyet Vjácseszláv Vaszilje- vics mindig szeretett volna magának, s amelyről álmodozott. Nem szerette még a főnökét sem, mert állandóan megjegyzésekkel ihlette, ha rosszul oldott meg egy feladatot, megszidta a sokszori dohányzás miatt. Meg nem szerette a munkatársait azért, mert szerették, hogy őt nem szeretik. A többi embert Vjá- cseszláv Habatovszkij szerette. Kivétel nélkül mindet. Sigér Imre fordítása
