Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-10 / 7. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. január 10. A libanoni Szidonban az izraeli megszálló csapatok a hét végén harckocsikból tüzet nyitottak a védtelen járókelőkre. A képen egy libanoni asszony halad el egy izraeli páncélos előtt. Jasszer Arafat nyilatkozata Visszaállítható-e a közel-keleti egyensúly? Jasszer Arafat, a PFSZ ■Végrehajtó Bizottságának el­nöke — aki Jordániái újság­íróknak nyilatkozott Tunisz­ban — a múlt hónapban le­zajlott egyiptomi találkozójá­val kapcsolatban kijelentette: ennek a lépésnek az volt a célja, hogy elősegítse az erő- egyensúly visszaállítását a térségben. Ezt az egyensúlyt ugyanis nem lehet visszaállí­taná anélkül, hogy Kaáró visz- szatérjen az arab országok közösségébe — hangoztatta Arafat. Damas zkuszban ugyanak­kor tíz palesztin politikus va­sárnap bírálta Arafat egyipto­mi útját és „törvényellenes­nek” ,minősítette. Amerikai beismeréssel MEGHALT A LÉZER ATYJA Életének 81. évében szom­baton a dél-franciaországi Bandolban meghalt Alfred Kastler. A Nobel-díjas fizi­kus optikai kutatásokat vég­zett, és az ő nevéhez fűződik a lézer kifejlesztése. Kastler annak idején felemelte sza­vát a vietnami háború ellen, és helytelenítette, hogy Fran­ciaország önálló atomütő- erőt fejleszt ki. A tudós til­takozásának adott hangot a nukleáris fegyverkezéssel kapcsolatban. MÜNCHENI _ DISZKÓTÜZ Szombaton este ismeretlen tettesek felgyújtottak egy müncheni diszkót. A vendé­gek közül heten megsérültek, egy fiatal nőt életveszélyes állapotban szállítottak kór­házba. Egyelőre nem tudni, hogy mi lehetett a gyújtoga­tok tettének az indítéka. LENGYEL ALPINISTÁK A HIMALÁJÁBAN Lelepleződött a titkos megállapodás Az amerikai haditengeré­szeti minisztérium most elő­ször ismerte be, hogy nukleá­ris fegyvereket hordozó ten­geralattjárók többször is be­futottak japán kikötőkbe an­nak ellenére, hogy Tokió hiva­talosan kijelentette: megtilt­ja az atomfegyverek behoza­talát országa területére. A hírt az Aszahi Simbun című japán lap az American Naval Fighting Ships című közlönyéből vette. A japán sajtó szerint gyakorlatilag tö­megpusztító fegyvert hordo­zott az összes amerikai ten­geralattjáró, amely a múlt évben csupán Yokosukában 23 alkalommal vetett horgonyt. Az 'amerikai haditengeré­szeti minisztérium beismeré­se sokkalta a japán kor­mányt. Washington ugyanis kifecsegte azt, amit Tokió év­tizedek óta gondosan titkol. A Pentagon most azt állítja, hogy a tengeralattjárók — a japán kikötőkbe való befutás előtt — valahol a nyílt tenge­ren „kirakodják” atomfegy­vereiket Ezt viszont — ugyancsak az Aszahi Simbunnak adott nyi­latkozatában — Edwin Rei­schauer, volt amerikai tokói nagykövet cáfolta, kijelent­vén, hogy több mint harminc éve létezik egy kétoldalú tit­kos egyezmény, amely szerint az amerikai hajók nukleáris fegyverrel is behajózhatnak japán kikötőkbe. A Carlos nevű venezuelai szár­mazású terrorista, a „Fegyveres Arab Harc” nevű szervezet ve­zetője vállalta a felelősséget a szilveszter éjszakáján a Párizs— Lyon gyorsvasútion és a mar- seilles-i pályaudvaron elkövetett bombamerényietekért. Két lengyel alpinistának sikerült téli időszakban de­cember 24-én feljutnia a Hi­malája hegységben lévő 7132 méter magas Api csúcsra. A visszatéréskor azonban bal­eset történt, az erős szél le­sodorta a 37 éves Andrzej Bielun hegymászót, aki éle­tét vesztette. Az Api csúcsra korábban csak tavasszal és nyáron sikerült japán _ és olasz alpinistáknak feljut­niuk. AUSZTRÁLIAI NÉGYES IKREK Jó egészségben vannak a világ első „lombik-bébi” né­gyes ikrei. Mint ismeretes, az ausztráliai újszülöttek vala­mennyien fiúk. A szülők, Helen és Graham Muir már nevet is adtak gyermekeik­nek. A koraszülött négyes ikrek, név szerint Sam And­rew, Christopher’ Alan, Ben Graham és Brett Leslie csá­szármetszéssel jöttek a vi­lágra múlt pénteken. Ket­tőjüknek kisebb légzési prob­lémái vannak. Merre tart a magyar egészségügy? írta: Dr. Hutás Imre miniszterhelyettes Mint a népgazdaság egyéb ágazatai, az Egészségügyi Mi­nisztérium is elkészítette — szakértőcsoport bevonásával — szakterülete fejlesztésének 2000-ig szóló koncepcióját. A tömör, mindössze hetven ol­dalas anyag néhány csomó­pontját szeretném megragad­ni az alábbiakban. Természetesen számoltunk a következő évtized társadal­mi igényeivel. Azzal, hogy a hatvan éven felüliek száma körülbelül 200 ezerrel emel­kedik, beleértve a 75 év fe­lettiek jelenlegi félmilliós számát is. Növekszik a nők aránya a népességen belül. S ami aggasztó, kedvezőtleneb­bek életkilátásaik: a kettős terhelés — a munkahelyi és családi — egészségi állapotuk romlását vonja maga után. A természeti környezet ne­gatív tendenciái erősödnek. Csak erélyes intézkedésekkel lehet megállítani az ivóvíz, a talaj, a levegő állapotának romlását. Az új vegyi anya­gok elterjedése, a gyomirtó és növényvédő szerek alkalma­zása távlatilag nem belátható veszély forrását hordozhatja magában. A sugárzási techno­lógiák elterjedése csak igen fegyelmezett és kulturált munkavédelem mellett nem lesz ártó tényező. A távlati koncepció össze­állításakor számolnunk kellett azzal is, hogy növekszik a kü­lönbség a lakosság anyagi el­látottságában: mind nagyobb a magasabb kulturális és anyagi színvonalon élők ará­nya, akik többet törődnek egészségükkel, igyekeznek ki­iktatni az életmódjukból az ártó tényezőket. A skála má­sik végén pedig továbbra is újratermelődnek a hátrányos helyzetűek, akiknél a kultu­rális elmaradottság kárté­kony életmóddal párosul. A tudományos technikai haladás az egészségügy térü­lőién ma is és a jövőben is érezteti hatását. Az alapkuta­tásokban elsősorban a nem­zetközi összefogásra támasz­kodunk és csak azokon a részterületeken fejlesztünk, amelyeken az országnak jó hagyományai vannak. Az orvostechnikai eszközök területén további fejlődés várható az elváltozások lát­hatóvá és így közvetlenül vizsgálhatóvá tételében. (Pél­dául: számítógépes tomográ­fia, ultrahang stb.) Robbanás- szerű változást hoz az egész­ségügyben is a számítástech­nika feltartóztathatatlan el­terjedése, fordulatot jelent a diagnosztikában, ä leletek értékelésében, de a kórházi, területi és országos adatszol­gáltatásban is. Tovább fejlődik a mikro- sebészet és az érrendszeren belüli beavatkozás. Terjed­nek az egyszer használatos eszközök, felszerelések. Jelentős előrehaladás vár­ható a gyógyszerterápiában. Az emberiséget tömegesen sújtó érelmeszesedés kifejlő­dését gátló gyógyszer megje­lenésére számíthatunk. A biotechnikai forradalommal hatásos eszközökhöz jutunk a fertőző és daganatos betegsé­gek gyógykezelésében. Az in­terferon jövője bizonytalan, de speciális immunanyagok kifejlesztése, esetleg géptech­nikai úton, még ebben a szá­zadban bekövetkezik. Űjabb hatásos gyógyszerek alapve­tően módosíthatják az elme- és idegbetegségek gyógykeze­lését. A lakosság egészségi ál­lapotának javítása érdekében a küzdelemnek két irányba kell hatni: a megelőzés és az ellátás irányába. Az elsődle­ges a megelőzés, ami a káro­sító tényezők távoltartásával javítja az emberi lét feltéte­leit. A szív- és érrendszeri be­tegségek megelőzése érdeké­ben el kell érni az életstílus változását. Csökkenteni kell az energia- és zsírfogyasztást, a dohányzást, a mértéktelen alkoholfogyasztást. A szív­izom-infarktus és az agyér­betegségekben — a megelőzé­sen kívül — a hatékonyabb kezelési módok, gyógyszerek és tehermentesítő műtéti el­járások terjednek majd el. A balesetek száma nem emel­kedik, de az ellátás technikai feltételeit magasabb szintre kell emelni. A daganatos betegségek gyógykezelésében — ameny- nyiben fordulat nem követ­kezik be, ennek lehetősége csekély — erősíteni kell a szakmák együttműködését, a team-munkát, főleg a korai diagnózis érdekében. A társadalmi változások, ellentétek és feszültségek ha­tása az általános egészségi állapotra még nincs kellően tisztázva. De az már világos, hogy a változó életkörülmé­nyek, a munkahelyek nagy­fokú gépesítése egyre na­gyobb lelki megterhelést je­lentenek. Ezért fokozódik a pszichoterápia iránti társa­dalmi igény. Évente több mint negyven- millió esetben veszik igény­be a körzeti egészségügyi szolgálatot. Ez a szám az idős korúak arányának növe­kedésével a jövőben még emelkedni fog. Ez megkíván­ja az alapellátás szakmai színvonalának emelését, a körzeti orvos nagyobb fele­lősségét és szakmai tudását. A fekvőbeteg-intézetekben egyre csökken a heveny be­tegségekben szenvedők ará­nya, ugyanakkor mind több a csupán ápolásra, gondozásra szoruló. A bajmegállapítás többnyire a járóbeteg-ellátás keretében történik. Az átla­gos ápolási idő csökkentésé­nek feltétele a kórházkultúra fejlesztése, ami sürgetőbb, mint az ágyak számának gya­rapítása. A sürgősségi ellátás súly­pontja a mentőszolgálat. A jövő növekvő feladatai szin­te kikényszerítik az alapellá­tás orvosaira épülő __ ügyeleti rendszer és a mentőszolgálat kapcsolatát, egységét. A fékvőbeteg-ellátás fej­lesztésének egyik változata komplex rendszerben tekinti át az egészségügyi és szociá­lis intézményhálózatot. Eb­ben a megközelítésben a tíz­ezer lakosra 140 ágyra volna szükség, beleértve a szociális otthont és az egészségügyi gyermekotthont is. A házi szociális gondozást olyan mértékben kell fejleszteni, hogy ez az idős korú lakos­ság négy-öt százalékát ellás­sa. Hatékonyságát fokozza majd szervezeti egysége, az alapellátásában dolgozó or­vossal együttműködik a kör­zeti ápolónő, gondozónő, vé­dőnő. A népesség egészségi és de­mográfiai mutatóit figyelem­be véve az egészségügy iránti igény tartósan növekedni fog az elkövetkező két évti­zedben. Ezért továbbra is indokolt, hogy az _ egészség­ügyet a népgazdaság előny­ben részesítse, különösen azért, mert az ellátás költsé­gei növekednek. A távlati koncepció a szo­cialista társadalom egyik alapvető vívmányát, a magas színvonalú ingyenes egész­ségügyi ellátást minden kö­rülmények között fenntartja. De vizsgálandónak ítéli a hatékonyság fokozása ■ érde­kében a finanszírozás módo­sítását, korszerűsítését. El kell érni, hogy az ellá­tás gyakorlata összhangban legyen humánus elveivel — fokozatos betegellátás, ingye­nesség, integráció — s az ak­tív kórházi ágyak kihasználá­sa hatékonyabb legyen, fő­ként a nagy értékű gépek, műszerek ésszerű üzemelte­tésével. A megelőzés, a gyó­gyítás, a gondozás minőségi javításának kulcsa a szakmai munka színvonalának emelé­se az ellátás minden szint­jén. BÁLLÁ ÖDÖN: Volt egyszer egy szálloda 5. Szilveszteri hadipiknik Két szoba enymásba nyitva. Az asztalok mellett hűtővö­dör pezsgővel. A vendégek konyakkal, borosüveggel ér­keznek. Hadipiknik. Herr Arany fogad, az álgestapós. Most már szmokingban van, karcsú és elegáns. Jön egy díjbirkózó külsejű, drótkefe­hajú fekete férfi, vastag nya­ka mint a bivalyé, öt még nem láttam. Padlizsánnak szólítják, erdélyi menekült, mint megtudom, a papája vagy mamája bolgár volt, kertészeteik nyomán ragadt rá a pesti gúnynév az arany­ifjúság körében. Aztán itt van báró Petneházy Alex, és a szeretője. A Mariska. Winkler, a valutaügynök, akit Tamásnál ismertem meg, egy absztrakt képet néz, már nem józan, a kezében konya­kos pohár. Mellette Herczeg Lajos, aki állandóan olyan képet vág, mintha a papa fegyvergyárának egész évi produktuma az ő vállát nyom­ná. És itt van Radocsay­Schwartz, aki mint valami kisgyerek a csörgőjével, egy zacskó Napóleon-arannyal játszik, hogy mindenki nagy­becsű figyelmét felhívja erre. Padlizsán mellett Salamon Pici: platina hajú, karcsú, szép alakú, úgynevezett tele­fonszínésznő, azaz színpadon még nem sokan látták. Min­denkire mosolyog, kétségbe- ejtően egyformán. — Gyerekek, hát sosem kártyázunk? — szólal meg Padlizsán. Előkerül a kopor­só. A koporsó egy kis ládika. Igazi smenező hozzá se kezd a játékhoz enélkül, amelyből húzzák a kártyalapokat. Ilyen koporsó volt a Nemzeti Ka­szinóban, a siófoki kártya­klubban és tudja az ég, hány kis kártyafészekben széles e Budapesten. És ülnek az asz­tal körül a partnerek. Csak gibicelek, hiszen nincs pén­zem erre a játékra. Előttük pénz, sok pénz. Mert zseton nincs, így készpénzre megy a játék. Legyen pengő, dollár, font vagy Napóleon-arany. A csillár minden égője ragyog, a francia kártya figurái is­merősen mosolyognak. Mint­ha nagyon messzire került volna a front és a háború. Ekkor kopognak az ajtón. Fekete egyenruhás, kifénye­zett fekete csizmájú, karsza­lagos nyilas lép be. össze­csapja bokáit és jobb karját felfelé lendítve kiált: — Kitartás! Éljen Szálasi! Mögötte a kis ürgebajszú Mihálkovics Andor, az álúj­ságíró, álközgazdász és álha­zafi. Ragyog a képe, mint aki gyémántot talált az utcán. Íme, lássátok, milyen bará­tom van! Amikor már bel­jebb kerülnek, kiderül, hogy ez a kedves ivókoma, ez a Müller testvér nem razziázik, ezúttal magánember. Hát iszik is. Pamacs bajsza alá hangyaszorgalommal önti a konyakot és dalol: „Ébredj magyar!” De olyan röhögés a válasz, hogy megdöbbenve járatja körül véreres szemét a társaságon. Padlizsán kia­bál a röhögésbe: — Te ne énekelj, mert Gigli testvérnek jobb hangja van. Hanem inkább mondjál valamit nekünk a vérrög­valóságról. Müller testvérnek azonban az agya nem forog gyorsan. — Az micsoda, kérem? — néz a társaságra a felemelt pohár mögül. Forog velem a világ. És ezek elől kell bujkálni? Ezek miatt kell rettegni? Hiszen ostobák, fajankók! Prrrrrr! Prrrr! Prrrr! Nagy csend lesz. A géppisztolyso­rozatok szinte az ablak előtt recsegnek, majd ismét egyes lövések. A szomszéd szobá­ból, ahol Pici már egy csöpp­nyi nadrágban lejt valami ke­leti táncot a gramofonzene ütemére, áthallatszik a hirte­len megbicsakló tű reccsené- se, amint lefut a lemezről. És lent ismét csattognak a fegy­verek. — A győzelem éve, testvé­rek — csuklik Müller. Ebben a pillanatban a kártyaasztal felől rekedt hang hallatszik. — Kész vagyok, pajtások, totál kész. Egy fillérem sem maradt. Alex báró. — Na, mit bámultok? Azt hiszitek, már nincs tétem? Egy Petneházynak mindig van mit kockára tenni. Ott az a kis tündér, nem elég szép tét? Azé, aki megnyeri! És bárgyú mosollyal int ba­rátnője felé... Tánc, tánc, körtánc, kavar­gó, őrült forgatag. Már az ágyamban fekszem, óriásira nőtt arcokat látok. A kis Mi­hálkovics fejét, de a bőrka­bátos vállán. Egy papírost sassal. „Geheime Staatspoli­zei”. A francia kártya figu­ráit. A Káró király nyilas karszalagot visel. Hánykolódom az ágyban és olyan józan leszek, ahogyan csak nagyon részeg emberek tudnak lenni. Aztán kopog­nak az ajtón és bezuhan Pet­neházy barátnője. A Mariska. Sír, vacog. — Ne haragudjon, hogy za- zarom. Megölte, képzelje el, megölte. Ez a gyilkos, ez a dög. — De hát ki kicsodát? — Alex. Agyonlőtte Szántó Ernőt. A volt felesége barát­ját. Nem érti? Persze, hogy is értené, maga ezeket nem is­meri. Segítsen rajtam. Ez az őrült most akárkit lelő. En­gem is, hiszen tudja, hogy gyűlölöm. Tudja, miért lőtte le azt a fiút? Ernő ideküldte hozzá a volt feleségét, Lilit, hogy szerezzen neki hamis papírt, mert a környékükön állandóan razziáznak. Ö nem segített neki, s a nő elment. Fél óra múlva idejött Ernő. Kereste Lilit. Nem hitte el Alexnek, hogy nincs itt. A másik szoba ajtaját behajtot­ták, mert Pici disznólkodott odabent azt hiszem Padli­zsánnal, de mindegy, semmi közöm hozzá. Alex rászólt, hogy nincs ott Lili, ne men­jen be. Ernő mégis megfogta a kilincset. Az az őrült rá- üvöltött: Űri becsületszavam­ra nincs ott, ha bemész, le­lőlek. És amikor Ernő belé­pett, lőtt is. A becsületszava miatt. Ez a féreg, ez a rongy, akit egy vén hercegnő tartott ki, selyemfiúja volt három évig Cannes-ban. Töprengek, hová vigyem a lányt. Tamás elköltözött, tu­lajdonképpen nincs itt senki, akiben megbíznék. Aztán eszembe jut, hogy a lánynak a szerelő Béla bácsi a ke­resztapja. Hová is vihetném máshová? Magamra kapok valamit és kísérem az alag­sorba, Béla bácsi szobájába. Amikor visszamennék, akkor érkezik a szálloda kapujához Alex báró és Herczeg Lajos. Később megtudom, hogy a férfi, aki az imént sebet* ka­pott, még két újabb golyóval testében ott fekszik a Petőfi tér egyik padja tövében ... Következik: 6. Egy lány a havas Duna-parton.

Next

/
Thumbnails
Contents