Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-08 / 6. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. január 8. Továbbra is vita folyik a francia Talbot autógyár munkásai között, hogy felvegyék-e a munkját vagy sem. A sztrájk a gyár egyik üzemében decemberben kezdődött, tiltakozásul az elbocsátások miatt. A képen még mindig tétlenül állnak a dolgozók a szerelőszalag mellett. (Kelet-Magyar - ország telefotó) Események címszavakban HÉTFŐ: Tyihonov szovjet kormányfő nyilatkozata egy japán lapnak — Katonai hatalomátvétel Nigériában — Cjabb béketüntetések Nyugat-Európában — Brunei Szultanátus függetlenné válik. KEDD: az El Fatah vezetői Tuniszban tanácskoznak — A bolgár parlament ülése — Légicsaták Irak és Irán között. SZERDA: zavargások Tunéziában — Az NDK külügyminisztere Moszkvában tárgyal — A libanoni négyhatalmi erők francia és olasz kontingensének átcsoportosítása — A hazafias erők sikerei Salvadorban. CSÜTÖRTÖK: súlyos izraeli bombázás, száz halott, négyszáz sebesült Baalbek környékén — Jaruzelski—Glemp találkozó Varsóban — A spanyol külügyminiszter Havannában. PÉNTEK: a Német Kommunista Párt VII. kongresszusa — Ünnepségek Kambodzsában a Pol Pot-rezsim megdöntésének ötödik évfordulóján. SZOMBAT: a Biztonsági Tanács elítéli az Angola-ellenes dél-afrikai támadást — Csao Ce-jang Washingtonba utazott — A Contadora-csoport és öt közép-amerikai ország, köztük Nicaragua, külügyminiszteri értekezlete. Á hét három kérdése Á maffia piszkos pénzei Szerencsejáték — olasz módra O Milyen kilátásai vannak a stockholmi konferenciának? Kilenc nap múlva, a svéd fővárosban új szakaszához érkezik az európai biztonsági ‘ folyamat: megkezdődik a még Madridban elhatározott hét tanácskozás legfontosabbika. A konferencia hivatalos elnevezése kissé bonyolultnak tűnik: értekezlet az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről, valamint a leszerelésről. Jelezheti azonban, hogy a harmincöt európai és észak-amerikai ország megbeszéléssorozata nem ígérkezik könnyűnek és rövidnek, s tulajdonképpen két részre oszlik majd. Az első szakaszban, amely előreláthatólag három-négy évig, a tervezett bécsi Euró- pa-találkozóig tart majd, a bizalom- és biztonságerősítő intézkedések kerülnek napirendre, így a nagy hadgya- - korlatok és csapatrnozgások előrejelzése, a békés szándékot jelző nyilatkozatok, s azok realizálása stb. A leszerelési kérdések minden bizonnyal Bécs utánra maradnak. Stockholmtól tehát nem lehet csodát várni, s az indulásra rányomja bélyegét az adott nemzetközi helyzet. A konferencia ugyan nem sorolta közvetlen tárgykörébe az európai nukleáris fegyvertelepítést, de európai katonai kérdések tárgyalásánál nehéz lenne teljesen elvonatkoztatni egy új helyzet veszélyes elemeitől. Mindezt figyelembe véve, három tényező mégis a figyelem előterébe állítja a közeledő tanácskozást. Első eset, hogy az európai biztonsági folyamat keretében külön tanácskozást szentelnek a katonai enyhülés problémájának, márpedig köztudomású, hogy a politikai területen nem lehet tartós és visszafordíthatatlan eredményeket elérni, azok katonai megalapozása nélkül. Másodszor: az amerikai politika következtében gyakorlatilag megakadtak a fegyverzetkorlátozási tárgyalások, a különböző konferenciák abbamaradtak vagy elnapolod tak. Ezért Stockholm, mint tárgyalási fórum, fokozottabb jelentőséget kapott. Végül, úgy tűnik, hogy a részt vevő országokat, legalábbis azok többségét a külügyminiszterek képviselik majd. Ez a körülmény lehetőséget ad széles körű találkozókra és megbeszélésekre — ugyanakkor az eszmecseréknek eleve korlátot szab a feszült helyzet, aligha várható „frontáttörés". (Amerikai források — mind ez idáig egyoldalúan szellőztetik egy esetleges Gromiko— Shultz összejövetel lehetőségét.) Szovjet részről még nem történt megerősítés, a szovjet sajtó hangsúlyozza a Moszkva elvi politikáján alapuló tárgyalási készséget, ugyanakkor rámutat az Egyesült Államok felelősségére, hiszen semmifajta párbeszéd nem szolgálhat alibiként a fegyverkezési verseny további felpörgetésére. O Mi a háttere a nigériai katonai hatalomátvételnek? A fejlődő világ bonyolult viszonylatait nyomon követve már megtanulhattuk: nem az a lényeges, hogy egy országban polgári vagy katonai kormányzat van hatalmon, hanem ennek a kormánynak politikája. Ha valakinek tíz évvel ezelőtt azt mondták volna, hogy a Grand Hotel Hungáriában olyan nyomasztó lehet a légkör, akár a börtönben, nyilván kinevették volna, méghozzá teljes joggal. De a hotel most valóban börtönné vált. Amelybe ugyan önként mennek be a rabok, de kijönni csak néha — egy kis délelőtti tűzszünet alatt vagy két légitámadás hullámai között — lehet. A szálló menedék is, lakás is, és mégis afféle rács nélküli börtön. Fogalmaim megváltozóban vannak. Amit az első nap életmentő szabálytalanságnak tartottam, az most számomra természetes törvény. Hazudni kell. Mindenki hazudik. Talán csak a naptár nem, amelyen az utolsó lap árválkodik: 1944. december 31. Lemegyek a portára. Semmi okom sincs rá, de már nem találom a helyemet. A Ezt az „örökzöld” igazságot azért kell megismételni, mert a nyugati sajtó egy része visszalépésről, egy demokratikus modell bukásáról ír a nigériai katonai hatalomátvétel kapcsán. Mennyire leegyszerűsített ez a kép, arra jellemző, hogy a kora őszbe nyúló, több hetes választás (amely különben az amerikai alkotmányt próbálta a nigériai közegbe átültetni), rendkívül feszült légkört eredményezett; sokan az eredmények manipulálásáról, sőt meghamisításáról beszéltek; az összeütközéseknek száz halottja volt. A mostani, lényegében vértelen hatalomváltást nyugalom és várakozás kíséri: az ország főként gazdasági jobbrafordulást vár Mohamed Buhari dandártábornok új kabinetjétől. A nigériai változásnak ugyanis éppen a gazdasági problémák adják hátterét. Az olajláz az országot túlzott költekezésre, a mezőgazdaság fejlesztésének elhanyagolására bírta, s amikor az olajpiacokon beállt a pangás, kiéleződtek a belső ellentmondások. A katonai kormányzat e területeken ígért hatékony fellépést, s kötelezettséget vállalt Nigéria eddigi külpolitikájának folytatására, a korábban kötött szerződések betartására. , © Hogyan alakultak a közel-keleti válság fejleményei? A szerteágazó közel-keleti válság két területe került az elmúlt napokban a figyelem középpontjába: a palesztin belviszály alakulása, illetve a libanoni négyhatalmi csapatok ügye. Tuniszban összeült az El Fatah vezetősége és jóllehet heves bírálatok érték Arafa- tot a kairói megálló miatt, a palesztin vezető posztja mégis megerősödött: leváltása a jelek szerint nem kerülhetett porta is veszített a fényéből. Az előcsarnok eleganciájának a törött üvegajtó pókhálóra emlékeztető csillogása sem használ, ám végképp nem a magas, széles vállú, pisztolytáskás, nyilas karszalagos katona, aki most tápászkodik fel az egyik bőrfotelból és kiballag az ajtó elé. — Hát ez meg micsoda — kérdem a portást. — Állandó őrséget kaptunk? — Ez kérem speciális eset — mondja széttárt karral, mintegy mentegetőzve. — A Feri itt volt londiner, úgy látszik, visszahúzza a szíve. És tetejébe most azt hiszi, hogy ő mindent ismer itt, hát ő vigyázhat a legjobban. Tetszik érteni... A kapu előtt motorkerékpár fékez. Nagy NSU-motor. terepszínűre festették. Aki leszáll róla, bőrkabátos, pilótasapkás, termetes fiatalember, géppisztoly hintázik a jobb szóba. Sőt, a 'palesztin katonai tanács kizárta a lázadókat, köztük Abu Muszát is. Viszont a tanács üléséről sokan távol maradtak, s nem lehetett hivatalos PFSZ végrehajtó bizottsági ülést sem tartani, a jelenlevők korlátozott száma következtében. Ugyanakkor Damaszkuszban a palesztin parlament szerepét betöltő nemzeti tanács 110 tagja (összesen 315 képviselő van) szembefordult az Arafat vezette irányzattal. A véres harcok megszűnte után tehát most a politikai porondon folytatódik a csata s egyelőre a mozgalom a megosztottság képét mutatja. Ami végső soron senkinek sem kedvező, s közös érdek lenne egy akcióegység, valamint a viták békés, türelmes tárgyalásokkal való megoldása. Libanonban változatlanul fegyverzaj hallatszik (Tripo- liban összecsapások palesztinok és muzulmán szélsőségesek között, súlyos izraeli bombatámadás a Baalbek körüli síita támaszpontok s polgári települések ellen) — ugyanakkor jelei mutatkoznak a négyhatalmi „béke- fenntartó” erők bizonyos lemorzsolódásának. Az olaszok „cserét” határoztak el, s a jelek arra mutatnak, hogy felére csökkentenék eddigi kétezres kontingensüket. A franciák csapataik negyedét visz- szavezényelték az ENSZ-erők keretébe. Nagy-Britannia mindössze 99 katonával van jelen. Az Egyesült Államok számára nyilván kényelmetlen lenne, ha politikailag lényegében egyedül maradna, hiszen erősödnek a külső és belső bírálatok és a szíriai gesztus (a fogoly pilóta szabadon bocsátása) is nehezíti a további ott-tartózkodás indoklását. A Newsweekben már olyan kijelentés jelent meg (egy magát megnevezni nem kívánó kormánytagtól), hogy a nyáron visszavonják az amerikai csapatokat. vállán. S jön be a hallba, mintha világéletében itt lakott volna, sőt, mintha övé lenne az egész szálloda. S ekkor eléáll az egykori londiner, s rákiabál. — Kicsoda maga?! De a nagydarab motoros nem szívbajos. — Ahhoz magának semmi köze — válaszol nagy hangon. — Igazolja magát! Amíg finom vagyok! — kapcsol rá erőteljesebben a nyilas. — Eszem ágában sincs — mondja a jövevény, és meglódítja a géppisztolyát. Ujja a ravaszon. Olyan csend van a hallban, hogyha lenne légy, bizonyára hallani lehetne a zümmögését. Az egyetlen zörejt az egyik bőrfotel felől észlelem. Mihalkovics ül benne és olyan apróra húzza össze magát, hogy teljesen eltűnik a támla mögött. A nyilas is elővette pisztolyát, de a lövöldözés elmarad. Sőt, Feri, az exlondiner megjuhászodva kérdi: „Rien ne va plus!” („Nincs tovább!”) Ez a mondat hangzik el minden rulettkaszinóban a krupié szájából. Két éve azonban a San Remo-i játékkaszinóban nem a krupié, hanem a rendőrség mondta ki a „Nincs tovább”- ot, s a krupiékkel együtt 118 személyt őrizetbe vettek. A kaszinót ideiglenesen bezárták, majd új bérlővel és új személyzettel engedélyezték ismét a működését. A múlt év decemberében megismétlődött az eset: ez alkalommal azonban az ország mind a négy kaszinójában egyidejűleg. GOLYÓÁLLÓ MELLÉNY, GÉPPISZTOLY Éjfél után meglepetésszerűen egyenruhás emberek vették körül a játékasztalokat San Remóban, Velencében, Saint Vincentben és Campione d’Italiában, s mielőtt a krupiék felszólítása, a „Faites vos jeux” (Tessék tenni! Tessék játszani!) elhangozhatott volna, ismét csak a rendőrség mondta ki a „Nincs tovább !”-ot. Csak a külföldi vendégek méltatlankodtak, a hazaiak már ismerték az olasz rulettgyakorlatot . .. A rendőrség nem kevesebb, mint kétezer embert vonultatott fel a kaszinók körülzárá- sára. Saint Vincentben egyenesen golyóálló mellényekben és lövésre kész géppisztolyokkal hatoltak be a kaszinóba a rendőrök. San Remó- nál gyorsmotorok cirkáltak a tengerpart előtt, fent a légben pedig helikopterek köröztek. San Remóban és Velencében — tekintettel a turistákra — csak civil ruhában jelentek meg a rendőrök, de minden kijáratot lezártak, nem hallgattak a nyavalygá- sokra, a ruhatárosoknak megtiltották, hogy a vendégek ki- és visszavehessék holmijaikat. Csupán a bárok csináltak bombaüzletet ezen a szomorú éjszakán. A sok száz bezárt vendég mit tehetett volna egyebet, minthogy iszogatott. A rendőrség egyenként hallgatta ki a várakozókat: igazolniok kellett magukat, készpénzüket pedig az asztalra borítani. Az éjszakai akció következménye: 23 őrizetbevétel, köztük Campione polgármestere és helyettese, több kaszinóigazgató, privát pénzkölcsönző és ügyvéd került lakat alá. Az éjszakai rajtaütés ezúttal ismét a maffiának szólt. A milánói és torinói állam— Na, most már igazán kíváncsi vagyok, hogy ki vagy ? — Hát ha annyira érdekel ... A bőrkabátos a zsebébe nyúl. Igazolványt húz elő és a nyilas orra alá nyomja. Az nézi a papírost, aztán a táskájába csúsztatja a pisztolyt, és nagyon csendesen azt mondja: — Az más ... És már ott sincs. Csak akkor sétál újra elő, amikor a bőrkabátos vendég már felrobogott a lépcsőn. A nyilastól senki sem kérdez semmit. De a portás kérdő tekintetére úgy érzi, hogy mégiscsak meg kell indokolnia, miért lett egyszeriben olyan kisfiú. — Mi az úristent csináljak vele? Gestapo-papírja van! — A portás hirtelen kinyitja a száját, mintha mondani akarna valamit, de csak krákog kettőt. Túlzott sietséggel valami nagy könyv félé hajlik. Csak akkor lesz beszédesebb, amikor Feri odébbáll. — Gestapo! — mondja nekem a portásfülke mögül. — Látta, hogy majdnem vi- gyázzba állt a végén a mi londinerünk? Pedig lehet. ügyészség véleménye szerint ugyanis a kaszinókat a „tiszteletre méltó társaság” uralja. A szervezett bűnözés elleni harc középpontjába ezúttal mindenekelőtt a bankjegyek lefoglalását és a pénzügyi tranzakciók ellenőrzését helyezték. A maffiaüldözésnél ugyanis mindig felmerül a kérdés: hová tűnnek a .heroinüzletből, a korrupcióból és nem utolsósorban a váltságdíjakból befolyó összegek? ELTŰNNEK A PISZKOS PÉNZEK Megállapították, hogy az eltüntetés egyik módja a valutacsempészés: a gyanús pénzeket külföldre viszik, beváltják és visszacsempészik. Hasonló célokat szolgálnak a lottó-feketepiacok és a kétes fogadóirodák, ahol a maffia kicseréli a pénzeket. Mindez azonban elenyésző lehetőség a játékbankokkal szemben, ahol milliárdok cserélnek gazdát. A maffiapénzek ilyetén eltüntetéséről állítólag a lombardiai szőrmenagykereskedő, Giuliano Ravizza egyik elfogott elrablójától értesültek az olasz hatóságok. MEGVESZTEGETETT KRUPIÉK A szőrmekirályt 1981 novemberében rabolták el, később azonban szabadon engedték, A maffiavadászok a felvilágosítás után kezdték figyelni a játékkaszinókat. Megállapították, hogy a San Remo-i kaszinóban a krupiék borravalója néha magasabb, mint a bank bevétele. Megvesztegetés gyanúja miatt a játékbankok több vezetője ellen eljárást indítottak. Feltehető, hogy a maffia volt a megvesztegető. A módszer a következő volt: az ezzel megbízott maffiatagok nagy mennyiségű zsetont vásároltak, lejátszottak egy-két kört, majd meggondolták magukat és a pénztárnál visz- szaváltották a fel nem használt zsetonokat. Ám nem készpénzt kértek, hanem csekket, amelyet bármely banknál beválthattak. Lehetséges, hogy egy bank ilyen üzletre specializálódott? A jelentések a berga- mói népbank comói fiókjáról, a Banca Amade-ról szólnak. A maffia szerepét . az olasz játékkaszinók életében a szerencsejátékosok egy része még vitatja. A tények azonban egyre inkább a bűnüldözők feltevését bizonyítják. hogy ennek a gestapósnak már tarkón lőtték valahol a mamáját! — Ismeri? — Kérem, mi mindenkit ismerünk és senkit sem. Ez a fiatalember sokat kockázott itt a bárban. A tét néha egy üveg Dry Gin, néha egy szép versenyló volt. Néha csak ezer pengő. Aranyifjú. Egyébként Aranynak is hívják. De, hogy ehhez a papírhoz hogyan jutott? Fogalmam sincs róla. Az ajtómon cédulát találok: „Estére szívesen látunk, Tomi”. A társaság tehát szilveszterre készül. Gondolataim egy régi olvasmány körül keringenek. Kisfiú koromban érdeklődéssel olvastam a Titanic nevű hajó katasztrófájának történetét. Emlékszem még, a hajó óriási testébe már ömlött a víz. de a szalonban még játszott a zenekar. Mielőtt eljönne az este, Tamás áttelefonál: én Bessy vei délután átköltözöm a Gellért- szállóba. De te csak menj a 145-ösbe, ott lesz az egész társaság. Következik: 5. Szilveszteri hadipiknik. Gáti István bállá ödön: Volt egyszer egy szálloda 4. Intermezzo a hallban Ufa , ««mm««ammsm? j
