Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-31 / 25. szám
1984. január 31. Kelet-Magyarország 3 Nyitottabb levéltárat Beszélgetés Ságvári Ágnes történésszel Mátészalka, MOM — Üjfehértó, Gyapjúszövő — Tanér, Érdért Kis lépések taktikája Szorkosztöaégl kerékasztal a gyáregységekről — Hosszabb időt töltött Nyugat-Berlinben bepillanthatott e sajátos státusú városállam kulturális, szellemi életébe. Tapasztalatait elsőként nyíregyházi látogatásakor osztotta meg levéltárosokkal, kutatókkal, közművelődési intézmények vezetőivel. Kérem, összegezze olvasóinknak benyomásait. — A tudományos kutatások, az egész szellemi élet szervezése terén sok értékes tapasztalatot gyűjthettem. Igyekszem megosztani mindenkivel, a fővárosi levéltárban pedig munkatársaim segítségével átültetni a hazai gyakorlatba. Külföldön keményen kihasználják az időt. Kutatásaik szervezettebbek, célratörőbbek. Jogos büszkeséggel azonban azt is megállapíthattam, hogy a mi belső levéltári . iratkezelési munkánk korszerűségben, tudományos megalapozottságban nem marad el az ottanitól. — Űtibeszámolója során Nyugat-Berlinnel kapcsolatban kihasználatlan magyar lehetőségeket említett. Mire gondolt? — Ez a nyugati városállam sajátos helyzetéből adódóan elsősorban kulturális centrum. Egy nagy csatorna, melyen nyugatról keletre és keletről nyugatra áramolhatnak az egymás jobb megismerését szolgáló, bizalom- erősítő információk. Magyar- ország iránt nagy az érdeklődés, aminek jobban elébe kellene mennünk, s erre ez az említett csatorna igen alkalmasnak tűnik. Több hírt várnak kulturális életünkről, eredményeinkről. Fontos, hogy ezt a természetes kíváncsiságot mi magunk elégítsük ki első kézből. Nem vagyok közgazdász, de Nyugat-Berli- nen keresztül talán még Eredményes évet zárt 1983- ban az Elektroakusztikai Gyár Nyíregyházi Universil gyára. Még az év közben felemelt árbevételi tervüket is túlteljesítették, így az eredményük 130 százalék körül várható. Különösen üvegtermékeiknek volt nagy sikere a világpiacon, melynek eredménye abban mérhető, hogy a tervezett 4 millió forint helyett mintegy 11 millió forint értékben vásároltak belőlük a tőkés partnerek. Sikeresen teljesítették szocialista exporttervüket is. Bővültek tavaly a piacaik is, és több új partneirel építettek ki üzleti kapcsolatot. A csaknem 500 féle laboratóriumi üvegtermékből szállítottak a Szovjetunióba, az NDK-ba, Bulgáriába, Csehszlovákiába, Olaszországba, Franciaországba. Eljutottak Angliába, Mexikóba, Pakisztánba, Algériába is. Kői László, a gyár igazgatója elmondta: ezeknek az eredményeknek és piaci kapcsolatoknak a birtokában megalapozottan kezdhették az 1984-es évet. Fő céljuk az idén az eddigi piacok megtartása, illetve néhány új piac megszerzése. Ennek érdekében az idén bővítik a gyár termékeinek a választékát. Elsősorban komplett kémiai laboratóriumokat, illetve középiskolai és egyetemi laboratóriumi felszereléseket gyártanak tőkés megrendelésre. Ezekről már elkészültek az első műszaki és árajánlatok is, s az első berendezéseket a franciák megrendelésére gyártják. Igény szerint ugyancsak hozzáláttak laboratóriumi üvegtermékek gyártásához, Algéria megrendelésére. Érdeklődnek a nyíregyházi gyár termékei iránt Nigériában, Szíriában, sőt Kínában is. újabb exportpiacokat is találhatunk. — A Magyar Könyvtárosok Egyesülete levéltári szekciójának elnökeként elismerően szólt a nyugat-berlini levéltárosok nagy hagyományokra visszatekintő egyleti életéről, érdekvédelméről. Miben látja a hazai levéltárak soron következő feladatait? — Alapjában véve levéltáraink iratanyaga jó szinten rendezett. A feladatot abban látom, hogy nyitottabbá kell tenni ezeket az intézményeket. Nyitni az iskolák felé és az érdeklődő emberek felé, akik szabad idejükben szívesen mélyednek el a múlt dokumentumaiban. Számukra nélkülözhetetlen lenne egy olyan egyesített katalógus, amit a levéltárosok, könyvtárosok készítenének el. Az élet racionális lett, ehhez a szemlélethez tények sokasága szükséges. A levéltári forrásokból ilyen céllal is többet meríthetnénk. Jelentkezik az igény környezetünk emberibbé tételére, a szabad idő hasznos eltöltésére. A levéltáraknak ezen a téren is akad feladatuk. Közeledik felszabadulásunk negyvenedik évfordulója. A levéltárosok az iskolai történelemtanításhoz segédanyagokat állíthatnak össze dokumentumok másoda- taiból. Nyugaton nagy divat az életmódkutatás. A források hozzáférhetőbbé tételével a felnövekvő nemzedék nálunk is plasztikusabb képet kaphat a régi korok életviteléről, szokásairól. De ne menjünk vissza túl messzire az időben. Az 1944—45-ös visz- szaemlékezések közreadásával a fiatalokban tudatosíthatjuk az akkori mindennapokat, az embertelen körülményeket. Átélhetőbbé tehetjük mindazt a nyomort, amiből felszabadultunk. (reszler) Versenyképessége növelése érdekében az idén korszerűsíti az Universil az elektroakusztikai termékszerkezetét is. Nemrégiben sikeresen kezdték meg már nagy sorozatban a számítógépekhez szükséges tápegységek gyártását. Az idén ezt a termékcsaládot bővítik és szerződés szerint gyártják a Központi Fizikai Kutató Intézetnek, a Mikroelektronikai Vállalatnak és megrendelőjük között van a Telefongyár is. Tervezik mikroszámítógépek és stúdióasztalok gyártását, s mindezek mellett az idén megkezdik az ÁET— 215-ös, Nyíregyházán kifejlesztett sztereoerősítők, valamint a tolmácsberendezések modernebb típusának a gyártását is. (fk.) Gyarmatosítás vagy ipartelepítés? Kiszolgálómunkások és irányítók, avagy gondolkodás helyben? Se pénz, se felelősség szemben a többet akarással? Egymás után sorakozó kérdések, amikor a megye iparának többségét kitevő gyáregységekről hallunk. Hol tartanak most, melyek az általánosítható gondjaik: ezt kérdeztük szerkesztőségi kerekasztal-beszélge- tésünkön, ahol részt vett Bíró Miklós, a Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárának igazgatója, Hahner Lajos, az Újpesti Gyapjúszövőgyár újfehértói gyárának igazgatója és Vilmán Pál, az Érdért 14. számú, tuzséri gyáregységének igazgatója. BÍRÓ MIKLÓS nek betartása érvényesült. Kezdtük a szemüveglencse és a vízóra gyártással, majd egyre nagyobb feladatokra vállalkozhattunk, s ehhez bonyolultabb gépek kezelését kellett megtanulni. — Akkor ebből következett az a szabolcsi „gyakorlat”, hogy a kezdőnek, a tanulónak kevesebb bér jár? Milyen aránytalanságok vannak Önöknél? Vilmán Pál: Csak érzékeltetésül hozom fel, hogy a vállalati létszám harmadát mi adjuk az 1700 dolgozónkkal, bérben mégis a 19 egység között a 16. helyen álVILMAN PÁL lünk, pedig egyáltalán nem különbözik az itteni munka nehézségi foka a másutt végzettekétől. Bíró Miklós: A MOM központjában százéves múltra tekint vissza a műszergyártás. Azzal a tapasztalattal, szakértelemmel nyilván nem versenyezhetünk. Azonban mindenféle elemzés alapján oda jutunk, hogy a bérek közötti 24 százalékos különbséget az említettek nem indokolják. Szeretnénk elismertetni az itteni teljesítményeket, hogy lényegesen csökkenjen a meglevő különbség, hiszen mindent figyelembe véve 6 százalék lenne jogos eltérés. Hahner Lajos: Ha a munkaműveletek nem azonosak, rosszabbak a technikai feltételek, akkor nem lehet ugyanazt a teljesítményt elvárni a fonó- vagy szövőnőtől. S ha azt látom, hogy itt is több emberre lenne szükség, máris tudom, hogy az újpesti 4700 forintos átlagkeresetekkel szemben az újfehértói lényegesen alacsonyabb bérek nehezítik munkaerőgondjaink megoldását. — Ennek megváltoztatásáért nyilván harcolnak. Egyáltalán milyen ismereteik vannak a vállalati egészről, milyen beleszólási joga van egy gyárnak háromszáz kilométerre a központból? Hahner Lajos: Teljesen logikus, hogy nem leszakadni akarunk, hanem olyan gyári légkört szeretnénk, ahol alkotni lehet. S itt általában nem is a vezetőkkel van baj, hanem valahol középen ... A bővebb ismeretekhez az kell, hogy világosan lássuk, mennyit ér a munkánk, mérni tudjuk a saját teljesítményeinket. Bíró Miklós: A pusztán végrehajtó szereptől eljutottunk odáig, hogy ismerjük termékeink rangsorát. Folyamatos a belső irányítás korszerűsítése, de lassú ez a folyamat, bár az önelszámolás csírái is megvannak, de szerintem lényegesen nagyobb érdekeltséget szükséges teremteni a mainál. S mindez már nem csak itteni tapasztalatom, mint országgyűlési képviselő ezért emeltem szót a parlamentben, mert ismerem mások hasonló gondjait is. Vilmán Pál: Ne vegyék dicsekvésnek, de mi szinte szabad kezet kapunk a terveink megvalósításában. Azzal is tisztában vagyunk, mennyi nyereséget kell elérnünk, s ezért milyen fejlesztési, bérezési lehetőségeink vannak. — Végül is hogyan látják a gyáregységi önállóságot? Járható-e a kis lépések taktikája, amikor mind nagyobb részt kérnek az önállóságból? Bíró Miklós: Ha többet akarunk kérni egy termelőegységtől, akkor feltétlen HAHNER LAJOS mérlegelni kell ezeket a kis és nagy lépéseket. Ne higgye senki, hogy különálló gyár szeretnénk lenni, de azt igen, hogy a nagyvállalati eredményekhez csak nagyobb önállósággal, s az ehhez kapcsolódó felelősséggel tudunk többet tenni. Hahner Lajos: Az átszervezés évét éljük, felkészülünk az önelszámolás bevezetésére. Munkánk ezernyi szállal kötődik a törzsgyárhoz, mégis valljuk, hogy ezzel szűnik meg az egymásra mutogatás, így lehet reálisan követelni, de teljesíteni is. Vilmán Pál: Szójátéknak tűnik, de nálunk már tudják : nem lejönnek Budapestről Tuzsérra, hanem eljönnek hozzánk. Vagyis a megfelelő jogosítványokban egyenlő partnerek vagyunk, s ez adja egy gyáregység igazi önállóságát, amikor a mi belső ügyeinkben magunk döntünk. Lányi Botond UNIVERSIL: Számítógép Nyíregyházáról ? — Néhány szót az előzményekről. Miért telepítették vidékre az önök gyárát, hol ebben a haszon? Vilmán Pál: Talán eltérő az indulásunk másokétól, ezért kezdem a sort. A tuzséri gyáregység létesítését jó húsz évvel ezelőtt nem a vidéki ipartelepítés indokolta, hanem a Szovjetunióból érkező, importált fa fogadása, amelyet itt szortíroztunk. Ebből fejlődött tovább a tevékenységünk, hozzákezdtünk különféle fűrészáruk gyártásához, egyre teljesebbé tettük a feldolgozást az elsődleges faipar szintjén. Bíró Miklós: Indulásunk jó tíz évvel ezelőtt a mátészalkai ipari park — mint országos kísérlet — létrehozásához kapcsolódik. A vállalatot nyilván motiválta, hogy termékei iránt megnőtt a kereslet, itt kedvező feltételeket talált, azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a telepítés idején a törzsgyár kollektívája is megfelelő erőfeszítéseket vállalt, fejlesztési lehetőségeit több évre lekötötte. Hahner Lajos: Közismert, hogy a textiliparban Budapesten vészesen csökken a létszám. A munkáskezek keresése és a szabolcsi ipartelepítési igény összetalálkozott, amikor tíz éve létrejött ez a — joggal mondhatom, hogy az ország egyik legszebb — gyára. S ha azt mondom, hogy ma innen kerül ki a vállalati termelés fele, máris látszik Üjfehértó jelentősége. — Az épület valóban szép. És ami benne van? Hahner Lajos: Nem csak a magunk, a textilipar példáját mondom: a kezdetekben szinte mindenütt a régi kiszolgált gépeket hozták. Pedig ahol felismerték, hogy a vidéki gyár, az ottani munkás képes fogadni a magasabb technikát — Nagyhalászt említhetem —, ott kevesebb a gond, hamarabb hoz nagyobb hasznot a vállalatnak. Nálunk a szövődé akkor változott, amikor a vadonatúj szovjet automata gépeket ide hozták. Vilmán Pál: Hogy mást ne mondjak, a korábban köny- nyen kapható munkaerő mítosza is megszűnt, s amikor rövid idő alatt ötszázzal csökkent a munkások száma, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy ezt csakis technikai fejlesztéssel ellensúlyozhatjuk. Bíró Miklós: A műszeriparban a fokozatosság elvémjfedvenc böngésznivalóim a rövidíté- M sek. Mindig tudnak újat adni nekem, ha ez az új nem is mindig jó (a jó meg nem új), ahogy a régi anekdota mondja. Régebbről cseng a fülembe a Bar- nevál és Sernevál, e két karneváli hangulatú szó, amely nem mást rövidített, mint a baromfi- és sertésfeldolgozó vállalatok neveit. Még egy elrettentő példa a múltból, egy csokoládé, amelyet a budapesti csokoládéipari vállalat nevéről Bucsoknak neveztek el. (Még jó, hogy nem mosonmagyaróvári vállalat gyártotta az ominózus édesipari terméket!) Kártyázó nemzet vagyunk, ászokkal. A Dédászt, a Titászt, sőt az Émászt már úgy emlegetjük, mint a tök ászt és a makk ászt. Pedig igen fontos vállalatok, áram? szolgáltatók ezek, amelyek első tagjai a tájegységre utalnak. Jelen példánkban a dél-dunántúli, illetve a tiszántúli és az észak-magyarországi tájegységre. Nagyon érdekesek a vízügyi igazgatóságok nevei is, különösen a tiszántúliaké, a Tivizig. Amikor először hallottam a rádióban, avazt hivittevem, hovogy ivigy szá- vámovolnavak tivizivig. De aztán rájöttem, hogy baki volt, egy szótaggal rövi- debb a rövidítés. Vannak újabbak is, hogyne lennének. Nem tudom mosolygás nélkül szemlélni a kőbányai porcelángyár rövidítését, a KŐ- PORC-ot. Első hallásra éppenséggel azt hittem, valami ízületi elfajulásról van szó, amelynek a jellemzője, hogy az ízületi porc — elmeszesedvén, kemény lesz mint a kő, s törékennyé, fájdalmassá válik. Aztán kiderült, miről van szó, s hogy az álláshirdetés — kőporc jeligére nem az ott fellépő foglalkozási ártalommal reklámozza a vállalatot. A Vasvill még majdnem fedi is a lényeget, hiszen előtagja a vas, fémből készült árukra utal (utótagja villamossági cikkekre), s ha a rövidítés mellé odaképzelek — s állítom, mindenki odaképzel — egy a betűt, máris értelmes a szó. Nem lehetetlen, hogy éppen ebből az árucikkből is tartanak némi készletet. Gőz József
