Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-28 / 23. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET Kékedi György 1932-ben született Nyíregyházán. Gyermek- és ifjúi évéinek egy részét is városunkban töltötte. Szüleivel a Kótaji úton — ma Vasvári Pál utca — egy földszintes házban élt. Halk és megfontolt beszédű, de nem szófukar ember. Hallgatásai közben is mindig érezni belső világa jóindulatú derűjét és ezért nem támaszt maga iránt senkiben nyugtalanságot vagy rossz sejtelmeket. Hangban, viselkedésben is szerény és együttérzőn tapintatos, kiegyensúlyozott és következetes. Gyakran emlékezik — így mondja — Nyíregyházán töltött éveire. — Legutóbb az vitt vissza, hogy hírét vettem: Varga Gyulát, az én gyermekkori pajtásomat, barátomat a megyei pártbizottság első titkárának választották meg. A fel- szabadulás éveiben mi egy ideig egymás mellett laktunk. Ö a Kótaji út 68-ban, én a Kótaji út 72-ben ... Látom az arcán, érzem hangja alakulásán, hogy képzeletében^ egykori játszóhelyeinek kedves képe dereng fel... A Kótaji út. . . á környék ... a napfényes mezők ... a messze kéklő fasorok . . a szellős buckák ... a meleg árnyékú erdők . . . a nyírségi tájnak e sokszor bejárt, városba szövődött részei. Ismerjem a városnak ezt a negyedét és most engem is megérint a látvány. Benne kis szomorúság is támad. Beárnyékolódik a homloka. Csak egy pillanatra, aztán felderül. Gondolatban kárpótlást keres azért az emlékezetbe örökre visszaszoruló gyermekvilágért. — A felszabadulás után. ott is elindult az élet — mondja kisvártatva —, de a városkép csak 1957 után változott meg markánsan azzal, hogy jelentős ipari vállalatok, budapesti nagyüzemek egységei települtek oda. új lakónegyedek és közintézmények épültek. Tulajdonképpen egy ilyen új lakótelep építése során bontották le azt az öreg házat, amelyben ifjúkoromat eltöltöttem. És akkor alakult át a környék is: vágták ki a kiserdőt, a nagyerdő elejét, bontották le az utcasort, azokat az apró házakat, amelyek e városrész jellegzetességei voltak, tolták el bulldózerrel a kis homokbuckákat, kedves játszóhelyeinket ... időnként, úgy évenként egyszer jár arra, de ‘ma már nehéz fellelni a régi helyeket. Elmúltak. A visszanéző szem előtt az is felsejlik, hogy az ottani és akkori lét falán sokkal előbb támadtak repedések, mint ahogy a bulldózerek megjelentek. Talán amiatt, hogy élt ott több korosztály fiatal, elfogulatlan lány és fiú, akiket nem kötött az a sok összefüggés, amit az idősek már mind tudtak, követtek, és ezek a fiatalok — bocsánat a kifejezésért —, elég tudatlanok voltak ahhoz, hogy kételkedni merjenek az apák életvitelében és ezért maguknak új összefüggéseket, új kapcsolatokat, új utakat és új tennivalókat keressenek. — Az én korosztályom is, csak úgy, mint az előtte járók, kereste a helyét az iskolában, a hasonlók körében, a városban, a világban. Sok hozzám hasonló korú vagy nálam idősebb barátomhoz csatlakozva kerültem a szerveződő ifjúsági mozgalomba, és az megfogott, mint egy erős áramlat. Természetes, hogy csatlakozásomban és ottmaradá- somban több volt a spontán, mint a tudatos elem, de a baráti, érzelmi kapcsolatok idővel fokozatosan átalakultak tudatos kapcsolatokká . .. 1948 telén már részt vettem Hajdúszoboszlón egy MINSZ-iskolán, azt követően többször kerültem ifivezető-táborba, majd voltam a MINSZ megyei bizottság társadalmi munkatársa, az iskolában diákszövetségi titkár, a diákszövetség városi bizottságának nevelési felelőse ... Eközben sok felnőtt elvtársat ismertem meg és a segítségükkel, az ő inspirálásukra jutottam el fiatalon a párthoz . . . Eljutni a párthoz... párttaggá lenni!... Mit jelentett ez akkor? Nem kevesebbet, mint olyan helyzetbe jutni, hogy az ideg- rendszerrel érezni, értelemmel felfogni és átélni lehessen az ismeretlennel, az újjal, a jövővel való mindennapos találkozás izgalmát. Az induló fiatalok közül sokan éppen a váratlan behatásokkal, benyomásokkal való találkozás következtében váltak kiemelkedő egyéniségekké. A pártba való félvétel sokak életében ezért vált korszakhatárolóvá és nyitott új időszámítást. Ezek az emberek aztán élhetnek távol, az ország különböző részében, mindig értik egymást, hasonlóan ítélik meg az életet és benne a maguk szerepét. — Sose fogom elfelejteni — mondja Kékedi György —, hogy érettségiző voltam és egy bizottság, — ami évenként javaslatot adott az egyetemeknek és ezért kifaggatta a tovább tanulni kívánókat szándékaikról — engem is hivatott. A faggatás során az iskola igazgatója megkérdezte tőlem: „Fiam, mondd meg már, mióta vagy te párttag?” Én még nem vagyok párttag, csak tagjelölt — feleltem. Nézett rám, aztán tovább kérdezte: „És mióta vagy tagjelölt?” Nem olyan régen... de miért tetszik ezt kérdezni? „Hát, — azt mondja — mi téged már hosszú idő óta úgy tartunk nyilván, hogy párttag vagy.” Ennek nagyon örülök — feleltem —, mert ez tulajdonképpen egyfajta dicséret, de egyelőre én még csak jelölt vagyok ... és szeretném, hogy ha a végzett munkám és a magatartásom alapján méltónak tartanának arra, hogy felvegyenek a pártba. Ez akkor következett be, amikor már a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt Budapesten. Az egyetem elvégzése után az Állami Biztosító központjába került, de meg sem melegedett alatta a szék, máris elvitték a Pénzügyminisztériumba. Ott érte az ellenforradalom. A személyzeti főosztályt, amelyen dolgozott, szétkergették. Az ellenforradalom után visszakerült beosztásába. Egy ideig volt a minisztérium szakszervezeti bizottságának függetlenített titkára is. Ezután szokatlan — így mondja — fordulatot vett az élete, a munkásőrség első zászlóaljának lett függetlenített parancsnoka. Néhány évi szolgálat után tanácselnöknek választották Budapest első kerületében. Két hónap híján hét évig szolgált ott, amikor ugyanabban a kerületben az MSZMP kerületi bizottságának első titkára lett. A kerületben összesen közel két évtizedet, egy munkás élet nagyobbik felét töltötte el. — Jelenlegi beosztásomat — a budapesti pártbizottság osztályvezetője vagyok —, 1980-ban bízták rám'— mondja. — Nehéz szívvel váltam meg a kerülettől. Sok minden kötött. Nem csupán a munka, hanem családi dolgaim is. Abban a kerületben találtam feleséget, ott voltam albérlő az egyetem elvégzése után, ott lettem a munkásőrség egyik alapítója .. . Ott laktunk az apósom lakásában és ezt tette akkor az egész családom. Az az időszak nehéz volt. Őszintén megmondom, én sem tartoztam azon kevesek közé, akik már az első pillanatban látták, hogy ellen- forradalom van. A családban egymással, az elvtársakkal, a barátokkal sokat vitatkoztunk. Ösztönösen megéreztem — vagy rá- éreztem —, hogy azokban a szituációkban nekem mélyik oldalon van a helyem. Amikor ez eldőlt én arra gondoltam, hogy mit köszönhetek ennek a rendszernek. Én, egy vonatfékező fia, az állam jóvoltából, az állam segítségével jutottam el oda, hogy diplomát szereztem. Én voltam a családban az első, és vagyok pillanatnyilag is még egyetlen diplomás. Ez nagyon nagy dolog volt. Én ezt a szüleim anyagi hinterlandjára támaszkodva nem tudtam volna elérni. — Sokféle területen dolgoztam — mondja és szünetet tart. Tágra nyitva ezzel az értelmezés lehetőségeit, de még mielőtt engedhetnék a találgatás vonzásának, folytatja: — De nem azért változtattam sűrűn munkahelyet, mert nyughatatlan természetű vagyok! Nem! Azért változtattam, mert új feladatokkal bíztak meg és én azokat készségesen, megértéssel vállaltam akkor is, ha időnként fájt a szívem otthagyni az addigi munkahelyet, a kollektívát, amiben szerettem dolgozni, szerettek, és nem tudtam mit kapok érte cserébe, talán egyelőre csak bizalmat... Életem során még egy diplomát szereztem a politikai főiskolán. Lényegében az egyetemen tanultakat frissítettem fel, egészítettem ki, hogy lépést tarthassak a változásokkal és megfeleljek az elénk kerülő új követelményeknek ... 1956-ban nősült. Felesége egy Sátoraljaújhelyről Budapestre került munkáscsalád gyermeke. Apja a MÁVAG-ban volt asztalos, anyja a BESZKÁRT-nál kalauz. Házasságukból egy fiú született. Már 23 éves, nős. foglalkozása szakács. — Terveim? — kérdezi kis szünet után önmagától. — Sose voltak valami nagy vágyaim, elképzeléseim. Azt várom, hogy lágyén egészségem, legyen a jövőben is értelmes munkám, feladatom és azt jól elvégezhessem. A munkámat ezután is szolgálatnak fogom fel. Mit akarok ezután? Minél tisztességesebben, minél hasznosabban szolgálni azokat a célokat, amelyeknek szolgálatába szegődtem már fiatalon, még Nyíregyházán ... Íme egy élet története. Mérhető benne a személyiség, mert a személyiség kialakulása az élettörténettel függ össze, és azzal, ki hogyan regisztrálja saját élettörténetét. Az élet viszont a tettekben adott: az ember minél többet tesz, annál tovább él. És minél több dolgot átél, annál gazdagabb! Szabó György FILMJEGYZET Gyermeknézőből lesz a felnőtt Szórakoztatás, nevelés igényesen Barátom, az esernyő — Bubó filmekből. Állandóan visszatérő probléma, amellyel újságcikkek, kerekasztal-beszélgetések gyakran foglalkoznak: kevés a gyermek- és ifjúsági film. S mivel ez világjelenségnek látszik, nincs könnyű dolga -a moziforgalmazásnak, amikor bemutatási tervét összeállítja. Nehezíti a megoldást az is, hogy nem csupán menpyi- ségi problémáról van szó. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy mit mutatunk a gyerekeknek, a fiataloknak. Ha leülnek — és leülnek — a tévé elé, a híradóban lövöldözést, robbantást, gyilkosságokat, vért látnak. Ilyen is az élet, de ezt nem feltétlenül ilyen módon és ilyen korán kell megtanulniuk a legkisebbeknek. Olyan szellemi táplálékra — könyvre, filmre — van szükségük, amely szórakoztat, de nem igénytelenül; tanít, de nem didaktikusán. Sajnos, mind gyakrabban akad brutalitás még az esti mese rövidke rajz- és bábfilmjeiben is. S mivel a gyermeknézőből lesz a felnőtt néző, s mivel a gyerek tévét akar nézni, moziba akar menni, szükség van a nekik való filmekre. Készít is — ha nem is elegendőt — a magyar filmgyártás, és vásárol a filmforgalmazás, amennyit és amilyet tud. Nézzük meg ezek után, mit nyújt a legfiatalabbaknak és a serdülőknek a mostani moziprogram! Három-hat éves kicsinyeknek szól a Barátom, az esernyő című színes mesefilm- összeállítás, amelyben szovjet, bolgár, lengyel, csehszlovák és román rajz- és bábfilmek szerepelnek. Kedves figurák, történetek egerekről, cicákról, Gojko Mitic, a nálunk is népszerű színész lalnak meg, mint Gálvölgyi János, Haumann Péter, Horváth Gyula, Szabó Gyula, Tábori Nóra, Kútvölgyi Erzsébet. Kelemen Éva, Képessy József és Zenthe Ferenc. A moszkvai Gorkij Filmstúdióban készült A barátod akarok lenni, neves felnótt- és tehetséges gyermekszereplőkkel. Ez a film már valamivel nagyobbakhoz szól egy kisfiúról, aki családi körülményei miatt keserű dolgokat él át. Mai, valós történet iszákos apáról, beteg anyáról; 3 felnőttek értetlenségéről, a barátság erejéről. Az aranyrablók üldözője című NDK produkció hősei tizenegy éves kisfiúk. Témája érdekes, hisz gyakran előfordul, hogy élénk fantáziájú gyerekek a szürkének talált hétköznapokból a képzelet színes világába kirándulnak, így lesz a kerékpárból tüzes musztáng, az iskolaigazgatóból seriff, a tornatanárból Vörös Milán (a közkedvelt Gojko Mitic játssza). A film kellemes szórakozást ígér a serdülő ifjúságnak. Erdős Márta elefántról, hangyákról, Lóikéról és Bolkáról. A jó legtöbbször legyőzi a rosszat; segítenek a rászorulókon — a kis- filmek tehát játékosan nevelik kis nézőiket. A nagyobbacskák is jól szórakoznak majd a Tersánszky Józsi Jenő meséjéből készült bábfilmen, a Misi mókus kalandjain. Ezek a kalandok távoli világokba vezetik el a kis nézőket, és a szereplők olyan művészek hangján szóés Lccskó, figurák gyermekÁ látó és a vak Szentmihályi Szabó Péter A több műfajban alkotó Szentmihályi Szabó Péternek sokat kérdező és sorskérdéseket faggató szerepvállalásában igényes szellemi vállalkozása tiz kötetre tervezett regényciklusa a magyarság történetéről. Az első két kötet (Avarok gyűrűje, Gellért) széles körű korábrázolással és a társadalmi mozgások tisztelettel kezelt szépírói kifejtésével, elmélyült gondolati kulturáltsággal jeleskedett. Nem feltűnő, hogy hiába keresett hiánycikkekké lettek. Az írói cél Szentmihályi nyilatkozatából ismert: „ . . .egy-egy fontos történelmi csomópontnak számomra érdekes rajzát akarom megcsinálni. Olyanfajta rajzát, amilyen még nem volt és olyan oldalról, ami nem kapott még szerepet a magyar irodalomban vagy regényírásban . . . elsősorban . . . történetet keresek, olyan hitelesen emberi történetet, amelyre a mai olvasó is fölfigyel.” Harmadik kötete: ,,A látó és a vak” Könyves Kálmán, II. István, II. (Vak) Béla árpádházi királyok uralkodása történetét, a korai feudalizmus Kálmán által történt megerősítésének, majd halála utáni megingásának időszakát dolgozza föl. Amikor egyszerre kellett megküzdeni a főrendek széthúzásával, s a belső viszályokra ,,utazó” külhoni (cseh, lengyel, velencei, bizánci) hódító törekvésekkel. Kálmán király ellenfele, Almos herceg minden eszközzel a korona megszerzésére tör: lázongó főurak és külföldi uralkodók között keres társakat. Kálmán kegyetlen megtorlást parancsol: Almost és fiát, Béla herceget megvakítatja. Bélának „egyszerre abbamaradt a gyermekkora”. Álmos Bizáncba menekül, ott is hal meg. Fia a vele nevelkedő apróddal —. aki most „szeme” és „látója” lett — Donát fia Pétörrel Pécs- váradon él évekig inkognitóban. A cselekmény — valós történelemhez igazodó — kettőd szála (a királyi udvar élete és 3éla herceg, majd király életútja) egyéni létek mozaikjaiból épít életíveket, s összegzésként történeti tablót Közép-Kelet Európáról. A sztori tehát régmúltbeli történelmünk ismert eseményeihez kapcsolt hihető adalékok gyűjteménye. Valós szereplők mozognak ismerős környezetben. A hitelesség feltöri a mítoszt a királyi udvarról, a politikai praktikák hátteréről, s egyúttal tanúsítja a változások osztálytartalmát, az eltérő osztályhelyzetűek kíméletlen küzdelmét, a pórnép kiszolgáltatottságát. A történelem mozgásterében szerepet kapott hősök és a környezetükben élők jellemzése egyidejűleg ad képet a társadalmi-gazdasági fejlődés szakaszosságáról, s az egyéni sorsok nemzetre ható alakulásáról. Mindez együtt általános érvényű- tapasztalatok megfogalmazásához vezet. Szentmihályi különös nézőponttal tekint a múltba: alul- és oldalnézeti perspektívából veszi szemügyre a választott időszakaszt. Képet ad a mozgásfolyamatok lendületéről, a torzulásokról, s a kor valóságának olyan hátterét mutatja be, melynek számos eleme a változások ösztönzője. Osztályérdek fűtötte forrongás és átlakulás, süllyedés és felemelkedés, mint valóságos mozgásformák a jellemzés egyéni tartalmaival kiegészítve. Alakok egymás mellett, egymástól távol a történelem sodrában, a társadalmi törvények érvényesülésének ilyen-olyan résztvevői. Nem erőltet formanyelvi megújulást sem. Formakeresésének gondja a mondandóhoz simul, a szövege információs értékrendjét a téma kifejtésének minősége szabja meg. Ezért az olvasmányos, gördülékeny stílusba helyezett tények, fikciók arányos elegye és esztétikai érvényessége a hitelesség ismérveit erősíti, mert tényleírása egyúttal értékelés foglalata, de a valóság tükrözése szuverén alkotásban van jelen. Sajátos, lebilincselő történelmi ismeretterjesztése okán érdeklődéssel várjuk a folytatást. (Szépirodalmi, 1983.) Miklós Elemér KM 1984. január 28.
