Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-27 / 22. szám

1984. január 27. Kelet-Magyarország 3 Fogékonyság az új iránt Egy lépés előny „ENERGIA A FÖLDEK­RŐL” ez a címe annak a MÉM-kiadványnak, amely 280 oldalon ad leírást, rész­letes információt a mező- gazdaságban alkalmazott új módszerekről. A kötet erénye — többek között —, hogy nemcsak elméleti mű, a gyakorlatban bevált, ki­próbált, jó módszereket népszerűsíti, az ország min­den részéből, így Szabolcs- Szatmárból is. A kiadvány célja egyértelmű: elősegí­teni az anyag- és energia­felhasználás gazdaságossá­gának javítását, a techno­lógiák korszerűsítését. Csak két szám: a mező- gazdaság termelési költsé­gének ma 60 százaléka anyagköltség. Van tehát miből lefaragni. Más: a mezőgazdaságban évente 34—35 millió tonna szerves- maradvány-tömeg keletke­zik, ez biológiai erőforrás. Ennek hasznosításáról nem mondhatunk le. AZ ÉSSZERŰ FÖLD- HASZNÁLAT — a termő­föld növelése jelenünk egyik nagy kérdése. A ter­mőföld fogy, most már nö­velni kellene. Van rá mód. Határszemlék igazolják, hogy minden város és, köz­ség határában találhatók kihásználatlan területek, szükségtelen dűlőutak, fa­sorok, tanyahelyek, kutak és árkok. Ezek művelésbe vétele állami támogatást élvez. A támogatásról rész­letesen szól a könyv. A má- riapócsi Rákóczi Termelő- szövetkezetben egy éve mű­ködik egy tíztagú brigád, amely jelenleg 11 hektáros terület rendezését végzi. A volt csemetekert helyén olyan kukoricatermő föld lesz, amelynek területét, utak, gyalogutak, sövények, kerítések felszámolásával növelik. Az „Energia a föl­dekről” könyv nem ezt ír­ja le, hanem számításokat közöl például a fajlagos költségekről. A máriapócsi- ak egy hektár új termőföl­det 12 630 forintért nyernek és ezzel közepes helyen vannak a sorban. •AZ ÜZEMI FOLYÉ­KONY MŰTRÁGYA­GYÁRTÁS is lényeges. A folyékony műtrágyában ki­juttatott hatóanyag rövid múltú, de egyre bővülő technológiai eljárás. 1978- ban országosan még csak 3052 tonna volt, 1982-ben már 40 ezer tonna a folyé­kony műtrágya-felhaszná­lás. Szabolcs-Szatmárban ez a technológia csak úgy hasznosítható, ha az üze­mek keverőtelepeket létesí­tenek. Máriapócson — 8 tsz társulásában — már épül egy ilyen üzem, őszre elké­szül és megkezdődik a szuszpenzió előállítása. Mi az előnye a folyékony műtrágyának a szemcséssel szemben? Javul a táp­anyag-gazdálkodás térben és időben, a tápanyag-után­pótlás veszteségmentes, egyenletes. Megoldható a soros és a mélyműtrágyá­zás, ezáltal 5—20 százalék töblettermés érhető el. To­vábbi előny, hogy a folyé­kony halmazállapot lehető­séget nyújt mikroelemek bekeverésére. A növény­táplálás a gyomirtással egy menetben történhet. Az sem lebecsülendő, hogy a szál­lítás, tárolás, talajrajutta- tás költségei csökkennek. Szinte nincs olyan terüle­te, ága a mezőgazdaságnak, ahol ne lenne valami új, az eddigieknél jobb technikai, technológiai eljárás. Az utóbbi években például megszaporodott a forgalom­ból kivont mozdonyok munkába állítása a mező- gazdaságban. Ez a mellék- termék- és a hulladékhasz­nosításban előnyös, hiszen a szalma, kukoricaszár, ve­nyige, fanyesedék, fűrész­por, hőtermelésre kiváló, olcsó, velük olaj takarítha­tó meg. A könyv részlete­sen foglalkozik a különbö­ző típusú kazánok haszná­lati lehetőségével, az átala­kítás mikéntjével, a fűtés gazdaságosságával. Szó van a rakamazi Győzelem Ter­melőszövetkezet tervéről is, ahol kettő 424 típusú moz­donykazánnal terményszá­rítókat és műhelyfűtést kí­vánnak megoldani. A TAPASZTALATGYÜJ- TEMÉNY hasznos kézi­könyve lehet a szakembe­reknek. Nem csodákról szól, de lehetőséget kínál egy jobb, egy eredményesebb gazdálkodáshoz. Ahol fogé­konyak az új iránt, ott nem sikkadnak el a jó ötletek. Könnyíti az újdonságok, újítások kísérleti eredmé­nyek alkalmazását, hogy nem kell úttörőmunkát vé­gezni, ósak követni az élen­járókat, azokat, akik egy lépéssel már előbbre tarta­nak. Amit a 280 oldalas könyvben leírtak, az bárhol, bármelyik gazdaságban ter­melőerő, vagy megtakarí­tott forint tehet. Seres Ernő Két új keresztorsózó gépet állítottak munkába a közelmúltban a Magyar Gyapjúszövő és Fonógyár demecseri üzemében. A géppel az elektromos száltisztítás során a fonal mi­nőségét javíthatják. Képünk: az egyik új gép kezelője, Tóth Sándorné. (Elek Emil felvétele) ,A holt fából élöt teremthetünk” Mint, egy szépségpetty az arcon MINT FINOM SÁRGA ESŐ, PERMETEZ A FURÉSZPOR. EZERNYI SZIKRA SZÁLL A LEVEGŐBEN. HULL RUHÁRA, KEZRE. S A CSARNOKOT A FRISSEN FŰRÉSZELT FA ILLATA TÖLTI BE. HA NEM LÁTOM, NEM HISZEM, HOGY ENNYI ASSZONY BIRKÓZIK A FA­RÖNKÖKKEL A BALKÄNYI ÁLLAMI GAZDASÁG FATELEPÉN. GYERMEKSIMOGATÁSRA SZÜLETETT KEZÜK MARKOLJA A RÖNKFÁKAT, SZINTE NEKI­VESELKEDNEK A DARABOKNAK. A szalagfűrész olyan egy­formasággal darabolja a tör­zseket, mintha automata len­ne. Néhány perc meggyőz: monotónia ez a javából. Va­jon mire gondol az asszony, amikor tíz másodpercenként leemeli a darabokat? Embert próbáló munka — Hát semmiképpen nem a háztartási tennivalók jut­nak az eszembe — állítja Csontos Istvánná, aki tíz éve dolgozik a fatelepen. — Két lányom van, akik egyre diva­tosabb holmikat szeretnének maguknak. Persze, hogy haj­tanom kell, hiszen itt vala­mennyien a teljesítmény után kapjuk a pénzt. De őket véletlenül sem engedném ezt a munkát végezni. Elnézem a mozdulatait. Le­fogja az öt-hat hasábfát, amelyet egy Stihl fűrésszel aprít kisebbekre Szakács János. Rázkódik egésztes­tében, s ha a decibeleket megnézné a munkaügyis, bi­zonyára találna kifogásolni­valót. De ha a néhány per­ces szünet miatt ez nem is minősülne szabálytalannak, az embert próbáló munka en­gedelmességre kényszerítené a fűrészgépet. Mint kés a vaj­ban, úgy megy előre a Stihl a fahasábokban. Nem lan­kadhat a figyelem egyetlen másodpercre sem, hiszen a deszkadarabok kíméletlen pontossággal esnek le a mun­kapadról. Min töprenghetnek már tíz éve, amikor napról napra, óráról órára ugyanúgy telik az idő? Változatosságot legfeljebb az jelent,* ha az ud­varról behozzák a rönköket. A természet műalkotása Zúg, dübörög a nagy telje­sítményű fűrész. majd egy utolsót morog, mintha ha­ragudna. Szakács János sű­rűn törölgeti homlokát. A művezető, Gilányi János si­et a segítségére. — Naponta három óránál többet senki nem dolgozhat ezzel a géppel. Szakmai tan­folyam és pecsétes papír bir­tokában kezelhetjük ezt a nem mindennapi masinát. A fatelep éli megszokott hétköznapi életét. Érkezik a farönk az ország minden ré­széről, hogy itt felaprítsák hasábfának, a hulladékot par­ketta alapanyagnak. Még a régen selejtnek számító fű­részpor sem megy veszendő­be, mert az állatok alá teszik, de sorba állnak érte a ma­gánvásárlók is. Ezen a napon éppen kőrist dolgoznak fel. Amit az idegen észre sem vesz. Gilányi János szak­avatott hozzáértéssel ma­gyarázza. — Tessék csak nézni, mi­csoda különbség van fa és fa között! Az egyiket teleraj­zolta a játékos természet olyan évgyűrűkkel, hogy mű­vész legyen a talpán, aki utá­nozza! A másik lénia a nyíl­nál egyenesebb, ott az pe­dig olyan csodálatosan ka­nyarodik, hogy gyönyörű bú­tor lesz belőle. Biztosan tet­szik majd a debrecenieknek, ha elküldjük. Szinte művészet, ahogy Gi­lányi János művezető a fá­ról beszél. Jön ide tölgy, kő­ris, akác, fenyő, nyár, ez utób bi minden mennyiségben. Ne­kik ugyan kevés idejük van rácsodálkozni egy-egy szép darabra, de az érdeklődő kí­vülállónak a legkisebb ág­görcsről is hosszan mesél. — Előfordul, hogy a ter­mészet megmagyarázhatatlan ábrákat produkál. Ha ez-za- varná a majdani bútor eszté­tikai értékét, természetesen kivágjuk ezt az elágazást. De van olyan is a fában, ami nem más, mint egy szépség­petty a nő arcán. Ez adja az ékét a feldolgozásnál a szek­rénynek, asztalnak, faragott bútornak. Észre kell venni, mi az amit a természet „al­kotásából” meg kell mente­nünk, s mi az, ami felesleges. Csak értő kéz és tettre kész gondolat kell hozzá ... A gép nem értheti Ennyi lenne az egész? A csarnokokat járva az asz- szonyok megerősítették a hi­tet : nem ördöngős mesterség ma már a fatelepen dolgoz­ni. Gép vállalja magára a nehezét, de minden pillanat­ban készen kell állniuk ar­ra, hogy parancsoljanak a gépnek. Hiszen az nem érti meg, hogy az asszony az esti főzésen, vagy a család gond­jain töpreng . . . — Nem (úl nagy pénzt ke­resünk — mondja végül Csontosné —, úgy négyezret havonta. Annyi a jó benne, hogy a szomszédban lakunk, a kert és az állatok adják a családi kassza biztonságát. Hogy mégis miért csináljuk? Higgye el, nem a nyugdíj miatt. Megszoktuk egymást évtizedeken keresztül, s olyan jó látni, amikor a hasábfák­ból a mi kezünk munkája alkot bútorhoz valót, parket­ta-alapanyagot. Minden da­rab más, csak észre kell ven­ni bennük a szépet, s a holt fából élőt teremthetünk. Tóth Kornélia /-----------------------------------\ Népfront­közélet Tizennyolc társadalmi bizottság terve A Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett tevékenykedő — és az élet szinte minden területét át­fogó — munkabizottságok a közelmúltban elkészí­tették évi munkatervüket. A megyében tizennyolc társadalmi munkabizott­ság segíti a megyei nép­front testületek munká­ját: a város- és község­politikai, az igazgatási és jogi, a nő- és rétegpoliti­kai, a cigány, az ifjúsági, az idős emberek helyzeté­vel foglalkozó, a pedagó­giai, a közművelődési, a környezetesztétikai, a honismereti, a béke és ba­rátsági, a gazdaságpoliti­kai, a környezetvédelmi, a kertbarát, az egészség- ügyi és szociálpolitikai, a honvédelmi és tömepsport kérdéseivel foglalkozó tár­sadalmi bizottság. Nemrég alakult meg a beszéd- és magatartás­kultúrát segítő bizottság, míg a pénzügyi és ellen­őrzési bizottság közvet­lenül a HNF megyei bi­zottságának munkáját se­gíti. Ezekhez hasonló jel­legű a fogyasztók megyei tanácsa, melyek helyi bi­zottságai a megye nagyobb településein tevékenyked­nek ________________________> Mozdony fűti a telepet Súlyos százezreket emész­tettek fel eddig az energia- költségek a Fehérgyarmati Asztalos- és Vasipari Szövet­kezetben, melyek egy öreg mozdony hadbafogásával a tervek szerint jelentősen csökkennek majd. Kétszáz- negyven ezer forintért a szö­vetkezet nemrég vásárolt egy kiselejtezett, dg még műkö­dőképes 424-és mozdonyt, mely hamarosan kazánként teljesiti majd küldetését. A fűtőanyag sem jelent gondot, hiszen a szövetkezet asztalos- ipari részlegében rengeteg hulladék keletkezik, melyet ezentúl olcsó energiaforrás­ként hasznosítanak. S miután a szövetkezet óránként csak három-négy köbméter gőzt igényel, a mozdony viszont akár tíz köbméter előállítá­sára is képes, így mód lesz rá, hogy ellássák olcső gőzzel a szomszédos üzemeket is. A Kisvárdai Vas- és Gépipa­ri Szövetkezet az 1983-as év­ben 20 millió forint értékben készített Szabolcs típusú ál­talános acélzsalu rendszert. Képünkön: Szabó Károly a zsalubordákat köti le védő- gázas hegesztővel. (Császár Csaba felvétele) m/minap egy este félésé- /yi gemmel nyaralónk tornácán ültünk, és arról beszélgettünk, aki­ket az elmúlt nyarakon is­mertünk meg. — Mi történt azzal a kedves emberrel, aki el­adta nekünk a tv-t, és azt mondta, hogy másnap visszajön beállítani a te­tőantennát? — kérdeztem. — 75-ben volt ez vagy 76-ban? — Gondolom, 75-ben, épp amikor a tetőfedő megígérte, hogy kijavítja a csatornát. Ügy hallot­tam, Floridába költözött — válaszolta nejem. — A tv-szerelő? — Nem, a tetőfedő. A tévést néha még most is látom; mindig azt mond­ja, hogy valamikor tény­leg átugrik. — Elárultad neki, hogy már új készüléket vet­tünk? — Nem mertem, hiszen akkor esetleg soha nem jön vissza, hogy befejezze az előző antennáját. — És azt tudod, kire szoktam gondolni, ha eb­be a fotelba ülök? Arra a lakberendezőre, aki rá­beszélt, hogy megrendel­jük. Mikor ülésrögzítő nélkül szállították le. megígérte, hogy amint kap egyet, áthozza. így ahány­ért Buchwald: Eltűnő szerelők szór leülök, és a fotel ösz- szeomlik alattam, azon tűnődőm, hogy megy ne­ki. — Néhány éve még fel­hívtam, megkérdezni, hol van a zuhanyozófüggöny, amit előre kifizettünk. Azt mondta, bármikor megér­kezhet, de elég sértődött volt a hangja. S tudod, ki­vel találkoztam a napok­ban? — Azzal a fickóval, aki 73-ban a hűtőszekrényt adta el, és még mindig tar­tozik a jégkockatartóval. — Nem, azzal a festővel, aki négy éve félig csinál­ta csak meg a házunkat, aztán nem láttuk többet. — Mondta, mikor jön vissza? — Épp ez volt a mulat­ságos: úgy emlékezett, hogy befejezte a munkát, és újra ideadta a névje­gyét, ha valamilyen új megbízásunk lenne. — Szólni kellett volna, hogy a létrája, az ecsetei és a festékei még mindig a garázsban vannak. — Szóltam. Nagyon há­lás is volt. Megígérte, hogy elviszi őket, mihelyt me­gint ezen a környéken fog dolgozni. No, még azt ta­láld el, ki jön a héten hoz­zánk? — Most már belefárad­tam a találgatásba. — Az a pótmama, aki 1972-ben hirdetett az új­ságban, és amikor felhív­tuk. azt mondta, hogy rög­tön indul. — És emlékeztetted, hogy a gyerekek azóta felnőttek? — Nem volt hozzá szí- ! vem. Azzal érvelt: meg­ígértük, hogy alkalmaz- zuk. ; Szegő Gábor fordítása 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents