Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-26 / 21. szám
2 Kelet-Magyarország 1984. január 26. A Csenger és Vidéke ÁFÉSZ tyukodi ABC-boltja az elmúlt évben 19 millió 500 ezer forint áruforgalmat bonyolított le. A bolt 2 millió 500 ezer forintos árukészletéből közel 2500 féle árucikket forgalmaz, (cs) Újszülöttnek ideális Segítség—anyatejjel Naponta tizenhat anyát látogat meg nyíregyházi otthonában a megyei Jósa András Kórház anyatej-begyűjtő állomásának vezetője, hogy azok az újszülöttek is anyatejhez jussanak, akiket az édesanyjuk nem tud saját tejével táplálni. Az anyatej- begyűjtő állomás a védőnők révén ismeri meg azokat az anyákat, akiknek van fölös tejük és vállalkoznak arra, hogy azzal mások gyerekeinek fejlődését segítsék. Ugyanis az anyatej az újszülöttek ideális tápláléka. Sajnos az utóbbi időben növekszik a gyermékszopta- tásra képtelen anyák száma; az ő gyerekeik csak az anyatej-begyűjtő állomás révén láthatók el anyatejjel. Az állomás vezetője naponta felkeresi az anyákat, s átveszi a kórház által adott steril cumisüvegekben összegyűjtött tejet. Van olyan /anya, aki egy nap alatt 2 decit, s van olyan, aki 2 liter anyatejet tud átadni, — ez változó. Az anyák többsége humánumból segít, de az állam igyekszik fáradozásukat honorálni: egy liter anyatejért 90 forintot fizet. A tejet adó nők az orvosnőtől a munkásnőig a legkülönbözőbb foglalkozásúak. A Jósa András Kórház begyűjtőjébe naponta 10—12 liter anyatej kerül, és Nyíregyházán ugyancsak naponta 16— 20 koraszülöttet, vagy a fejlődésében a normál mértéktől elmaradó csecsemőt látnak el anyatejjel. A begyűjtő állomás a gyermekorvos igazolására ad anyatejet — méghozzá ingyenesen, (cselényi) Hit az emberekben N em titkokat mesélt, nem használt nagy szavakat, csak az emberi tartásról, a vezetői tapasztalatokról beszélt kedden este, a rádió 3. műsorában Tóth Kálmán, a 22. számú Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatója. (A róla készült portré a Megyénkből indultak című sorozatban december 31-én jelent meg lapunkban.) Öröm volt hallani a visz- szautalást a szülőföldre, a budapestieknek talán kedvezőtlen összehasonlítást, hogy ebben a megyében egy két tantermes iskolabővítésnek jobban örültek faluhelyen, mint a fővárosban a több száz milliós beruházás tulajdonosai. Játék volt a számokkal — de igencsak elgondolkodtató — hogy a Kelet-magyarország Közmű- és Mélyépítő Vállalatról úgy emlékezett meg, hogy a két és fél ezer emberből kétezret név szerint ismert, másfél ezernek a faluját is tudta, de a felének a gondjait szintén számon tartotta. így biztos lehetett abban, hogy nyugodtan kérhet, feladatot szabhat a munkásnak, a brigádvezetőnek. Vissza kellett adni az emberek hitét — vallja most is az árvízi újjáépítés kormánybiztosa. S ezt a bizalmat tükrözte Podrácz- ki Zsuzsa riportja, amikor a bevezető szavakban Tóth Kálmán azt nevezte jó vezetőnek, akit a beosztottjai, partnerei tisztelnek, netalán szeretnek, s a szó jó értelmében egy kicsit tartanak tőle. Mindezt másként nem teheti, minthogy hisz az emberekben. (lányi) Tudósítás íélárnyékból K eresem a szót, a jelzőt, amely érzékeltetheti, milyen hatással volt rám, rádióhallgatóra Kubinyi Ferenc dokumentumműsora, a Tudósítás félárnyékból. Csak feszültséget árasztó mondatokkal lehetne leírni azt a felkavaró élményt, amit a Rádiószínház egyórás bemutatója kiváltott. Értelmetlen ravatalok mellé állított a riporter. Tizenévesek ravatalához. Fiatalokéhoz, akik kábultan botladozva léptek át a semmibe nyíló kapun. Haláluk oka: kábítószer. Ök voltak azok a bizonyos ragasztózó fiatalok, vagy elterjedtebb, zsargonízű szóval szipózók. A dokumentumműsorban szülők szólaltak meg. Becsületesen dolgozó apák, anyák, akiknek fiukat, lányukat ragadta el az értelmetlen halál. Idegileg, szellemileg károsodott ragasztó- zók próbálták értelmes rendbe rakott szavakkal magyarázni tettük mozgatórugóit. A miértekre nem könnyű felelni. A ragasztózás a tizenévesek köréből szedi áldozatait. A kialakulatlan jellemek nem tudják felmérni tettük következményeit. Nincsenek tisztában vele, hogy ezzel a szervezet legérzékenyebb sejtjeit támadják meg, az idegrendszert roncsolják, az érzelem és értelem központjait. A mesterséges mámor rabjai itt élnek környezetünkben. Gyarapszik a számuk, szélesedni látszik a folyamat, aminek most még nem látjuk a hullámvölgyét. Végzetes mulasztás lenne mindezt továbbra is egy kézlegyintéssel a fiatalok divatos hóbortjának tekinteni. Tabu téma volt eddig a hazai kábítózás, de nem tarthatjuk tovább a homokban a fejünket. Néhány év alatt közel harminc fiatal áldozat komoly, felrázó figyelmeztetés kell, hogy legyen. A zacskózás csak a tragikus végkifejlet. A kezdet a titokban kortyolgatott rumos kóla, amit követ a többi önpusztító lépcsőfok: az alkohol és a különböző izgató, altatószerek együttes élvezete. A kábítószerezés anyagi, erkölcsi, testi leromláshoz vezet, aminek a vége esetenként az öngyilkosság. A rádiós dokumentum- műsor készítői szándékuk szerint sokkolni kívánták a hallgatót. Az elkerülhető tragédiák felvonultatásával cselekvésre szólítani. Világszerte, ahol felütötte fejét a kábítószer réme, általában az elrettentő informálás fegyverét szegezik vele szembe. A Tudósítás félárnyékból a legfőbb gyógymódot szintén a megelőzésben, az észérvekkel operáló felvilágosító munkában jelölte meg. Egyúttal dokumentarista eszközökkel a műsor készítői példát adtak a hogyanra is. Remélhetően a késő esti órában sugárzott vészjelzés mielőbb cselekvő visszhangra talál. (reszler) Mielőbb otthon érezni... Orosi nyíregyháziak Jó negyedórába telt, míg az autó elvergödött az orosi művelődési házig a Nyíregyházi Városi Tanácstól — szakadt a hó, árokba csúszott teherautó lassította a forgalmat a 41-es úton ... Akaratlanul is az forgott a fejemben: tényleg Nyíregyházára megyünk? Mert hát Oros néhány éve a megyeszékhely része hivatalosan is — bár gyakorlatilag addig is ezernyi szállal kötődött ide. Mondhatnánk: bekapta a város a falut. De jól érzi-e magát a település — avagy úgy, mint Jónás a cethal gyomrában? ... Az orosi falugyűlést tehát immár városkörzeti tanácskozásnak hívják, s ezt mutatták a kezdetek is. Petrus István, városi tanácselnökhelyettes csokorba szedte a 110 ezres nagyváros múlt esztendejét, idei terveit, sok- sok szám röpködött. De a jelenlévők (lehettek százan is) nemigen kapkodták a fejüket. Vártak. Aztán elhangzott Oros neve is. Halk felhördülés követte. Ugyanis az új városi szemétteleppel kapcsolatban emlegette az elnök- helyettes — azt e tájon jelölték ki. Házszámtáblák — Itt is olyan lesz majd a Szállási út, mint néha a Káliói? — kérdezte nyomban az első hozzászóló, Varga Gyula. — Mert ha erre fognak járni a kukásautók, az bizony nem sok örömöt hoz nekünk ... Aztán feltett még egy sereg kérdést. — A Szállási út 53. szám alatt lakom. De ezt csak én tudom... A házszámtáblák ugyanis hiányoznak! S halkabban hozzáfűzte: — Szépek azok a kék-fehér táblák, nekünk is kedvesek ... A városhoz tartozónak érezzük. Aztán felemlegette Nyíregyháza más külső részeit: Borbányát, a Ságvári-lakóte- lepet. — Azok szinte kinőttek a földből, gyorsan fejlődtek. Oros meg évszázados település, mégis hátrányban érezzük. Lesz-e például itt vezetékes gáz? Nagyon szeretnénk! Jöttek sorra a hozzászólások. Az egyikben az ABC- áruház előtti aszfaltozást hiányolták, a másikban ugyancsak a házszámtáblákról esett szó, meg évek óta elhanyagolt belvízelvezető csatornák átereszéről. Emlegettek javításra áhítozó utcákat, járdákat is, sőt, igencsak keményen szóba került az emberi felelőtlenség is. Járdatörés — Tessenek megnézni az újonnan építkezők előtt a járdát! — mondta indulattal Váradi Józsefné. — Azon keresztül hajtanak be az udvarba, összetörik, aztán úgy is marad. Hát ezért csinálták meg annak idején?! Én azt javaslom: a tanács ne adja ki addig a lakhatási engedélyt az építkezőnek, amíg az rendbe nem teszi a megrongált járdarészt! Az indulatos szavakra mindenki helyeslőén bólogatott, rá is tromfolt Petrovánszki Antal bácsi. — Én ezelőtt 55 évvel jártam Budapesten. Akkor Kispest volt olyan része a városnak, mint most mi. De kérem, akkor minden lakos ültetett a háza elé egy-két fát, és őrizte is becsülettel! Itt meg nálunk? Fásítottunk, és pusztulnak a kis fák, senki sem törődik velük. Hogy tanítják ma a gyerekeket, ha azok kitördelik a fát... Bezzeg az én időmben tanultuk: „ne bánstd a fát, hisz ő is érez ...” Tetszenek látni, még 73 éves fejjel is tudom. — Tessék csak megnézni a tankönyveket — mondta kicsit később Herczku György- né, az iskola igazgatója. — Nincs hiány a környezetvédelmi nevelésben. Sőt, hadd tegyek hozzá valamit. Az iskola udvara végében ott egy mocsaras-nádas terület. Mi szívesen vállalnánk, hogy ren dbetess zük, kitisztítjuk (merthogy igen szemetes), aztán az lenne a mi kis védett területünk... Bíró Sándor református lelkész is szót kért. A temetőjük ügyében kérdezett: igaz-e, hogy meg akarják szüntetni? Beszélt a buszjárat meghosszabbításáról, hiányzó lámpákról, fedetlen árkokról — csupa-csupa napi gondról... Hosszú lenne sorra venni minden véleményt és kérdést — egyébként úgyis jegyzőkönyvbe került minden. A válaszok is elhangzottak javarészt: a TITÁSZ embere, a szemétszállítás gazdája, a Volán illetékese és a tanácselnök-helyettes válaszolt, amire csak tudott, a többire levélben ígértek választ. Egy dolgot érdemes azonban még kiemelni: az építési telkek ügyét. „Mendemondák” járják — szólt Szécsi József —, hogy 230 telek lesz itt valahol ... Új telkek — A Kezdő utca és az Élet utca közötti részen alakítja ki a városi tanács az új telkeket ebben az esztendőben — válaszolt az elnökhelyettes. — Annak tehát, aki Oroson akar építeni: lesz rá lehetősége. Beszélt aztán még a gázvezetékről is. Nagyon drága mulatság ide kihozni a gerincvezetéket, társulásos alapon mindenkinek fizetni kellene — egyelőre tehát csak töprengeni lehet a dolgon ... Ami pedig a sok-sok kisebb javítani-, kiegészítenivalót illeti: jó néhány megoldódik ezek közül még idén. Nem volt túlságosan heves ez a városrészi összejövetel — kicsit mintha még bizonytalanul üldögélne Oros a nagy hal gyomrában ... De annyi biztos: ki nem kívánkozik. Az apró momentum, a kék táblák ügye jól érzékelteti: szeretnék mielőbb még inkább otthon érezni magukat. Tarnavölgyi György A tárgyalóteremből Bíróság előtt — háromévenként Piskóti János 37 éves ib- rányi vagonrakodó három- évenként kerül mostanában a bíróság elé. Legutóbb garázdaság, majd közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett erőszak miatt kapott hosszabb tartamú szabadság- vesztés büntetést. Május 27-én este Nyíregyházán, a Dimitrov utcán közlekedett segédmotor-kerékpárral, 2,05 ezrelékes „közepes” alkoholos állapotban, mikor igazoltatták. Piskótit az ittas vezetés miatt a Nyíregyházi Járás- bíróság dr. Demeter Ferenc tanácsa öt hónap szabadság- vesztésre büntette és két évre eltiltotta a járművezetéstől. Az ítéletet a Nyíregyházi Megyei Bíróság helybenhagyta, így az jogerős. (k) Ötletek lapokból BARÁTSÁGBÓL TUDÁS A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat nőklubja már évek óta kapcsolatot tart hazánkban hosszabb-rovidebb ideig élő szovjet asszonyokkal. A helyzetet csupán az nehezítette, hogy nem könnyű egy-két tolmács segítségével 25-30 asszonynak beszélgetni. Ezért is javasolta valamelyik klubtag: jó volna orosz nyelv- tanfolyamon részt venni. Többségében családanyákról lévén szó a TIT-tanfolyam szóba sem jöhetett hiszen az egész éven át tart. Kéréssel fordultak tehát a vállalat vezetőihez: segítsenek. Az eredmény: január 16-án megkezdődött az első csoport tanfolyama, februárban pedig a másodiké. Tíz alkalommal, hetente kétszer tanulnak néhány órában oroszul. Tudják, perfekt ugyan nem fognak beszélni, de a legszükségesebbeket talán elmondhatják barátaiknak. NÍVÓDÍJ SAJÁT ÉPÍTKEZŐKNEK A saját erőből építkezőknek Bács megyében nívódíjat adnak. A pályázat szerint a döntésnél figyelembe veszik az utcakép hatását, a ház építészeti megjelenését, funkcionális elrendezését, valamint a gazdasági mutatókat. A nívódíjat elnyerők, tehát a győztesek, nemcsak pénzjutalmat kapnak, hanem részt vehetnek az országos pályázaton is. A nívódíjat nyert ház falára iparművész által készített plakett kerül majd. ÖNTÖZÉS HÍG TRÁGYÁVAL Barázdás öntézési módszerrel juttatják ki a szántóföldekre az állattartó telepeken keletkezett híg trágyát a székesfehérvári Vörösmarty Termelőszövetkezetben. A mezővíz — a Mezőgazdasági Vízgazdálkodási és Meliorációs Társaság —által kidolgozott, s az idén először alkalmazott eljárással a híg trágyát egy műanyag tömlőn. keresztül a talajon kialakított barázdába vezetik, majd egy-két nap után — ha a terület megfelelően megszikkadt — földdel beteme- tik.A módszer előnye, hogy nem igényel különleges gépészeti berendezéseket, import alkatrészeket, olcsó, a körülbelül másfél kilométeres sugarú körben mozgatható berendezés alig kerül többe kétszázezer forintnál, s tökéletesen megfelel a környezetvédelmi követelményeknek. A Mezővíz jelentős segítséget ad azoknak a gazdaságoknak, amelyek ezt az eljárást- akarják alkalmazni: elkészíti számukra a terveket, beszerzik részükre a gépeket, berendezéseket. SPECIÁLIS TOLLBÁLÁZÓ A mezőhéki Táncsics Tsz- ben jelentős újítások születnek. Megoldották a toll csomagolását is. Az évente fölnevelt több millió liba tollát korábban kézzel rakták ösz- _sze. A műszakiak most "házilag készített tollbálázó gépet szerkesztettek. A prototípus már dolgozik. Az ügyes konstrukció emberi kéz érintése nélkül bálázza és készíti elő exportszállításra a tollat.
